Gólkirályjelölt nélkül fel lehet jutni az élvonalba?
A Millwall FC 1990 óta nem járt az angol legmagasabb osztályban, ami azt is jelenti, hogy a dél-londoniak még nem szerepeltek a Premier League-ben. A korábban leginkább a futballhuliganizmus kapcsán emlegetett klub az elmúlt években a koncepciózus építkezésről és a stabil teljesítményről lett ismert, a projekthez pedig találtak egy kiváló edzőt és így talán már lehet nagyobbat és merészebbet is álmodni.
Amikor 1885-ben a JT Morton konzervgyár dolgozói megalapították a Millwall Roverst, valószínűleg nem gondolták volna, hogy a klub 130 évvel később könyvek és dokumentumfilmek főszereplője lesz. A Premier League ötlete és az együttes élvonalból való eltűnése egy időre datálható. A kapcsolat a kettő közt adott, hiszen épp azt a réteget szerették volna eltávolítani a stadionokból, amely a szurkolói kemény magot jelenti az „oroszlánoknál”.
Az elmúlt 30 esztendő alatt az angol élvonal a világ legszínvonalasabb és legmagasabbra taksált bajnoksága lett. Eközben a dél-londoniak három részletben 11 szezont töltöttek a harmadik vonalban. A legutóbbi feljutást már a mostani vezetőséggel abszolválták, ahol Steve Kavanagh vezérigazgató koncepciózus terv alapján történő építkezésének köszönhetően stabilan átvészelték a koronavírus-járvány időszakát is. Kavanagh első számú feladatának mindig is azt tartotta, hogy egyensúlyt teremtsen a labdarúgás és a pénzügyi valóság között. A hitvallása, hogy ne kerülhessen a klub olyan bajba, mint amit oly sok együttesnél megismerhettünk az elmúlt másfél év során.
[su_note note_color="#2e8b57"]
A dél-londoniak 2016 óta nagyon visszafogottan költekeznek az átigazolási piacon, egyszer sem lépték át a hárommillió fontos határt. Ez legfőképp azért meglepő, mert a Championship egyik sajátossága, hogy a klubok többsége képes komoly tartozásokba verni magát a Premier League jelentette „aranybánya” reményében. Ettől igyekszik messze elhatárolódni a Millwall Kavanagh irányítása alatt, hiszen még az előző évet is sikerült nagyon minimálisan negatívba zárni – a másodosztály legjobb költségvetése volt az övék –, ez pedig egy biztos financiális jövőképet jelent az egyesület számára. [/su_note]
Persze a pénzügyek csak egy dolog, a pályán nyújtott teljesítmény pedig egy másik. Ebben Gary Rowett szakvezetőé a felelősség, akinek a múltja alapján joggal reménykedhetnek az áttörésben a fővárosiak. A 47 éves szakember 2005-ben kezdett edzősködni. 2009-től Paul Peschisolido segédje volt a Burton Albionnál, ahol 2012 márciusában kapott megbízást ideiglenes vezetőedzőként. Előbb megmentette a csapatot a kieséstől, majd a következő két idényben a negyedosztály playoffjában szerepelhetett a „Brewers”. Rowett következő állomása a Birmingham City volt, ahol két esztendőt töltött el. Innen a Derby Countyhoz került, ahol 2018-ban odaért a rájátszásba. A Stoke City-kaland rövidre sikeredett, majd 2019 októberében költözött a fővárosba, a Millwallhoz. Itt megkapta a szükséges bizalmat az egykori jobbhátvéd.
Az előző kiírásban már egyre gyakrabban láthattuk a csapatot egy háromvédős szerkezetben játszani, ami a szezon végére állandósodott is. A 3-4-3 és a 3-5-2 váltogatása az aktuális ellenfél és az eredmény függvényében történt. A gyengébb hazai produktumot valamelyest betudhatjuk a nézők hiányának is, mert már a 2019–2020-as idény post-COVID időszakában sem tudták az elvárásoknak megfelelően otthon tartani a pontokat. A szezon végi 11. helyezés féltávnál még rosszabbnak tűnt, ám összességében így is érezhető volt, hogy milyen pontokon lehet fejlődést elérni egy-egy új szerzeménnyel a már nézők előtt induló szezonban.
A nyári igazolások közül a két legfontosabb már ennek megfelelően érkezett. A sort muszáj a visszatérő George Saville nevével kezdeni, aki a középpálya legfontosabb embere lehet a jövőben. A klasszikus nyolcas, akiben megvan a szervezőkészség és a védekezéshez keménység is, amit a precizitás egészít ki, időzítésben és pontosságban is. A párharcerős északír a csapat motorja kell legyen, hiszen erre a szerepre gyakorlatilag nem volt embere az előző idényben Rowettnek. A mérkőzésenkénti 10,1 lövés, melyből 4,6 volt kaput találó és az 1,8 kialakított helyzet megkövetelte egy kreatív középpályás igazolását.
Az előző idényt kölcsönben a fővárosban töltő Scott Malone számára maga volt a megváltás, mikor átálltak a háromvédős szerkezetre. A 30 éves balhátvéd alapvetően is igen progresszív felfogású, ezt pedig kamatoztatni tudta, mikor szárnyvédővé avanzsált. A hat gólja és öt előkészítése után nyilvánvaló volt, hogy meg kell szerezniük a Derby Countytól, ahol szerencséjükre a szabályok megsértése után a játékosok tömegesen hagyták el a klubot szerződésbontást követően. Az angol bekk is így tett, aki három évre írt alá a dél-londoniaknál.
Az egyetlen fájó hiányosság, amit a szezonkezdetre nem oldott meg a klub, az egy valódi gólvágó felépítése vagy megszerzése. A keret a feljutás óta nem tudott egy stabilan 15 találat felett termelő játékost felmutatni. Az előző idényben Jed Wallace 11 góllal volt a legeredményesebb házon belül, ám ő nem a klasszikus center poszton szerepel, hanem jobbszélső vagy visszavont támadó. Korábban Lee Gregory (2018–2019 – 12 gól, már nincs a csapatban) és Matt Smith (2019–2020 – 13 gól) voltak a házigólkirályok, de ezzel a mennyiséggel a liga legjobbjai közé nem lehet odaférkőzni. Márpedig a feljutó együttesek keretében rendszerint van egy 20 találat környékén, de inkább afelett termelő csatár.
A Millwall az előző kiírásban csapatszinten is alulteljesített, mert 1,08 gólt átlagolt, miközben a várható találatok száma 1,37 volt az Instat adatai alapján. A keretben lévő csatárokat vizsgálva Jón Dadi Bodvarsson (1519 játékperc – 1 gól – 2,51 xG); Tom Bradshow (1149 játékperc – 5 gól – 4,83 xG); Matt Smith (1034 játékperc – 3 gól – 5,88 xG); Troy Parrott (634 játékperc – gól nélkül – 1,23 xG) sem ütötte meg azt a szintet, amivel egy feljutást megcélzó gárdának rendelkeznie kell a támadószekcióban. A már említett Wallace (4116 – 11 gól – 9,71 xG) mellett a másik szélső Mason Bennett menti meg a helyzetet, (2410 játékperc – 6 gól – 6,02 xG), de ők is csak azzal, hogy a találataikon felül az előkészítésben is jót nyújtottak. A hírek szerint volt több már rutinos gólvágóval, illetve azok klubjaival is tárgyalásuk, de mind kudarcba fulladt, így végül kölcsönbe érkezett Benik Afobe, aki legutóbb a 2014–2015-ös idényben lépte át a tízgólos határt, ami lássuk be nem ma volt.
Az előző idény gyengébb szereplése után, ha kiegyenesedik csapatszinten a Millwall, akkor elképzelhető, hogy a jól taktikázó edző és a fokozatosan fejlődő védelem eljuttassa egy magasabb szintre, de nehéz elhinni, hogy egy klasszikus gólvágó nélkül a feljutás valóban reális cél lenne. Még van idő igazolni valakit a transzferpiac zárásáig, legalább kölcsönvenni valakit az élvonalból, aki képes a másodosztályban egy konzisztens, jó teljesítményt hozni, de ez nem felel meg a klubfilozófiának, így pedig marad a megkezdett út és jó eséllyel kiderül, hogy lehetséges-e feljutni gólkirályjelölt nélkül az élvonalba.
Szerző
