Gólra törtek, jégre léptek – magyar futballisták a téli olimpiákon

A magyar labdarúgás és jégkorong bölcsőjénél

„1896-ban még az első labdarúgó-mérkőzés után azt mondotta, hogy a futball szamárság – 1897-ben mégis már a BTC csapatában játszott s körülrajongott kedvence volt a közönségnek” – írták a regénybe kívánkozó sportpályafutását labdarúgóként kezdő Ordódy Béláról a Nemzeti Sport 1928. február 28-i számában. A Dodinak becézett, 1880-ban született sportember három budapesti klubban is rúgta a bőrt: az említett BTC-ben (Budapesti Torna Club), a BEAC-ban (Budapesti Egyetemi Atlétikai Club), valamint a Ferencvárosban. A BTC-vel megnyerte az első hivatalos magyar bajnokságot 1901-ben, majd a következő évben is aranyérmet ünnepelhetett. Szintén 1902-ben az év labdarúgójának választották meg Magyarországon.

„Rendkívül szorgalmas és fürge játékosként” beszéltek a középpályásról, aki „alacsony termete ellenére jól fejelt.” A válogatott színeiben két alkalommal, 1904-ben lépett pályára, de már korábban is tagja volt a nemzeti csapatnak. Szerepelt az első, még nem hivatalos mérkőzésen is, amely az angol Richmond AFC ellen 4–0-s vereséggel zárult 1901. április 11-én. Nemcsak játékosként, hanem játékvezetőként is szolgálta a labdarúgást.

A korabeli sportsajtó szinte ódai magasságokba emelte a zöld gyepen nyújtott teljesítményét.

„Nemcsak Magyarország, hanem talán az egész kontinens legjobb centerhalfja. [...] Ezen minőségben oly kiváló tehetséget képvisel, hogy nemcsak hazánkban, hanem a külföldön is alig akadt párja. Fáradhatlan játéka hathatós támaszául szolgál a B. T. C. védelmének, de sohasem hiányzik ott, hol a támadás támogatásáról van szó” – olvasható a Sport-Világ 1902. január 12-én megjelent számában.

Miután felhagyott a futballal, a vízilabda felé fordult. Új sportágában is kétszeres bajnok lett: 1918-ban és 1919-ben egyaránt elsőséget ünnepelhetett a Ferencvárossal. Néhány évvel később azonban a medencétől is búcsút vett: 1927-ben már a BKE jégkorongcsapatának kapuját őrizte, és hamarosan a válogatottba is meghívót kapott. A nemzeti csapat tagjaként részt vett az 1927-es Európa-bajnokságon (ahol a válogatott történetének első mérkőzését játszotta), és az 1928-as téli olimpián is. A St. Moritzban rendezett játékokon ugyan csak egy mérkőzésen védett – a Nagy-Britannia elleni csoporttalálkozón – de így is sporttörténelmet írt.

A mai napig ő a legidősebb (48 év és 37 nap) jégkorongozó, aki olimpián pályára lépett.

A szürreális körülmények között megrendezett mérkőzésen, amelyen a szokatlanul enyhe tél miatt a vízzel borított, kásás jégen állandóan elakadt a korong, a veterán kapus felejthető teljesítményt nyújtott.

„A 8. percben éri el E. Carruthers az angolok győztes gólját egészen könnyen védhető lövésből, melyet Ordódy elnéz. A szembe sütő erős nap zavarta, mert nem is látott semmit, s meg sem mozdult, mikor a korong hálójába repült. [...] Ordódynak rossz napja van s csak véletlen, hogy nem kapunk több gólt” – írta a Nemzeti Sport 1928. február 17-i száma.



Az 1955-ben elhunyt, civilben a MÁV főmérnökeként dolgozó sokoldalú sportoló ars poeticáját ugyanez a lap egy interjúban így közölte 1928. február 28-án:

„Én a sportot mindig a kedélyesebb oldaláról fogtam fel. [...] A kedélyek fokozásában a baráti kapcsok szorosabb összefüggésében csúcsosodott fel főleg az én, sportbeli tevékenységem.”

Jégkorongban a világ, futballban az ország élvonalában

Az 1915-ben született Hircsák (Csák) István is labdarúgóként kezdte sportpályafutását, iskolája csapatának kapusa volt. Tizennégy évesen a gyeplabdára váltott, ahol továbbra is a kapuban számítottak rá – a Magyar Atlétikai Club hálóját őrizte. Nem sokkal később – szintén kapusként – jégkorongozni is elkezdett, első csapata a Ferencváros volt. Tehetségére hamar felfigyeltek, és nemcsak Magyarországon: 1935-ben meghívást kapott a jégkorong Európa-válogatottba a Kanada legjobbjaiként feltüntetett Winnipeg Monarchs elleni mérkőzésre.

„Zürichben február 6-án lesz a Kanada-Európa meccs. Engem hívtak meg a válogatott kapujába. Zürich legszebb szállójában, a Dolderben szállásolnak el s ha kedvem tartja (s nincs meccsünk másutt), akár egy hétig is ott lakhatom. Csuda rendes dolog lesz…” – nyilatkozta a Nemzeti Sport 1935. január 28-án megjelent számában.

Hogy végül meddig élvezhette Hircsák a szálloda kényelmét, nem tudjuk, de az bizonyos, hogy a mérkőzés kevés örömöt tartogatott számára. Az Európa-válogatott ugyanis 15–1-es vereséget szenvedett neves ellenfelétől – úgy, hogy a csapat kapuját végig a magyar hálóőr védte.

A magyar válogatottban összesen 61 alkalommal szerepelt, az 1934-es Európa-bajnokságon bronzérmet szerzett a nemzeti együttessel. Két évvel később a téli és a nyári olimpián is szerepelt; előbbin jégkorongozóként, utóbbin labdázóként. Tagja volt annak a magyar jégkorong-válogatottnak is, amely 1935-ben és 1937-ben is megnyerte a főiskolai világbajnokságot.

Gyeplabdázóként is jelentős sikereket ért el: az MTK-val bajnokságot nyert, és tíz alkalommal a válogatott mezét is magára ölthette. Gyermekkori szerelmét, a labdarúgást sem hagyta el: a Nemzeti SC színeiben rúgta a bőrt, a csapattal leginkább alsóbb osztályokban szerepelt, de néhány mérkőzés erejéig az élvonalban is pályára lépett.

A Függetlenség 1935. augusztus 25-én megjelent száma így harangozta be az egyik szereplését az első osztályban:

„A csapatösszeállításnak van egy érdekessége. A Hungária ellen ugyanis balösszekötőt fog játszani Hircsák, az európai hírű hokijátékos, aki közel egy év óta játszik az NSC amatőr csapatában. A fiatal all round tehetségű sportember a futballban is nagy kvalitásokat árult el és így terelődött rá a Nemzeti vezéreinek figyelme.”

A második világháború után kulcsszerepet vállalt a lebombázott városligeti műjégpálya helyreállításában, majd később a jégkorongsport vezetésében jelentős feladatokat látott el. Nem mindennapi sportpályafutása utolsó állomása az Újpesti Dózsa jégkorongcsapata volt. Egy 1958-as külföldi túra során disszidált: először Ausztráliában telepedett le, ahol a Sydneyben élő magyarok alapította St George Budapest csapatának vezetőedzője lett. Majd Angliába költözött, ahol felvette a Hilton vezetéknevet – állítólag az első hotel után, ahol megszállt a szigetországban. 1976-ban hunyt el. Fia, Steve Hilton az Egyesült Királyság egykori miniszterelnöke, David Cameron tanácsadója lett.

Az utókor – Ordódyhoz hasonlóan – kivételesen sokoldalú sportolóként és a „magyar jégkorongsport valaha élt legnagyobb csillagaként” őrzi az emlékét.

Borítókép: sportstourismnews.com

Ha első kézből szeretnél értesülni a legfrissebb futballhírekről, látogass el a Goal.com Magyarország weboldalára, ahol rengeteg exkluzív tartalom vár rád!

A cikk megjelenése a Szerencsejáték Zrt. tématámogatásával valósult meg.