Gólvadászból lett kormányzó a mexikói kedvenc
Az elmúlt évtizedek során a mexikói labdarúgásban számtalan formabontó klasszist fedezhettünk fel. Találkoztunk megannyi őrült kapussal, megállíthatatlan csatárral, de az ország legnagyobb hatást kiváltó labdarúgója minden bizonnyal Cuauhtémoc Blanco volt. A szurkolók imádták őt a pályán és azon kívül, a játékban mutatott megmozdulásain túl az intenzitásával és vehemenciájával éppúgy azonosulni tudtak. A Club América egykori kiválósága jelenleg Morelos állam kormányzója.
A mexikói labdarúgás egyik legnépszerűbb alakjaként számon tartott Cuauhtémoc Blanco 43 évesen fejezte be pályafutását, válogatottbeli búcsúmeccsét 2014-ben játszotta. Karrierje nagy részében a Club Américát erősítette, összesen öt különböző megszakítást töltött a csapatnál.
Két évet töltött Spanyolországban
A Mexikóvárosban született kiváló labdarúgó a keresztnevét az utolsó azték uralkodóról, Cuauhtémocról kapta, melynek jelentése, „aki sasként szállt alá”. Tehetségére Ángel „La Coca” González figyelt fel 16 évesen, ekkor került az ország leghíresebb klubcsapatához, a Club América akadémiájára. A felnőttcsapat keretében 1992-ben kapott szerepet, de az első két idényben csak epizódszereplő volt, mivel többek közt Hugo Sánchez állt előtte a sorban. Később a holland Leo Beenhakker vette a szárnyai alá, több poszton is kipróbálta Blancót, aki a klasszikus befejezőcsatár helyett inkább szélsőt vagy irányítót játszott. Az 1994–1995-ös kiírásban több játéklehetőséget követelt magának, hat gólt szerzett a fővárosi gárda soraiban, miközben bemutatkozott a mexikói válogatottban és első góljait is megszerezte. Az 1996-1997-es idényben kilenc gólra volt képes, majd némi meglepetésre kölcsön adták a Necaxához.
Blanco a kölcsönben töltött másfél idény alatt 18 meccsen 11 gólt szerzett támadó középpályásként, főszerepet vállalt csapata döntős szerepléséből. Egyúttal kivívta klubja elismerését, meggyőző teljesítménye lehetővé tette, hogy visszakerüljön az Américához. A „sasokhoz” visszatérve a második időszaka az elsőnél jóval sikeresebb volt.
A Libertadores-kupa 2000-es kiírásában csapatával egészen az elődöntőig menetelt, miközben 13 góllal zárta a sorozatot. A nemzetközi kiírásban nyújtott gólerős produkciójára Európából is felfigyeltek, így másodszor is elhagyta kölcsönben az Américát, hogy a spanyol Real Valladolid játékosa legyen. Az első európai idényében egy súlyos sérülés miatt mindössze három meccset játszott, a második idényében pedig három találatra futotta erejéből, ami kevés volt ahhoz, hogy a kasztíliaiak végleg megvásárolják a játékjogát.
A Club América legendás alakja
Blanco visszatért a harmadik pauzára az Américához, és ekkor már a csapat emblematikus figurájának számított. Egykori kedvelt edzője, Beenhakker is újból csatlakozott a klubhoz, a tréner kezei alatt ismét remekül teljesített. A 2004–2005-ös bajnoki évadban 20 találatig jutott, míg a Libertadores-kupa 2004-es kiírásában hét meccsen öt gólnál tartott, amikor a Sao Caetano elleni feszült nyolcaddöntőben arcon könyökölte az ellenfelét, amiért egyéves eltiltást kapott a CONMEBOL-tól. A közönségkedvencnek ismét távoznia kellett, egy darabig a Veracruznál próbálkozott. Kisvártatva Mario Carrillo segítségével újból visszatért a Club Américához, és az argentin Claudio Lópezszel alkotott kiváló párost. Blanco negyedik időszakában jegyezte a legnagyobb csapatsikereket, hiszen 2005-ben Clausura-bajnoki címhez és Bajnokok Kupája-sikerhez segítette csapatát. Előbbi sorozat döntőjében mindkét meccsen eredményes volt a Tecos UAG ellen.
2007-ben csatlakozott a feltörekvő MLS mezőnyéhez, a Chicago Fire játékosaként igyekezett népszerűsíteni a ligát a mexikói nézők körében. Két és fél szezon alatt több All-Star gálán vett részt és különböző elismeréseket kapott. Amerikai szerződése lejártával 37 évesen még hallani sem akart a visszavonulásról, és éveken át futballozott a mexikói másodosztályban. A korábban már erősített Veracruz mellett az Irapuato, a Dorados és a BUAP csapatainál is megfordult, bár feljutnia egyikkel sem sikerült, Blanco mérkőzéseit országszerte nagy érdeklődés kísérte. 2015-ben veterán kiegészítő emberként tagja volt az akkori Clausurát megnyerő Puebla csapatának, majd az América egy búcsúmeccs erejéig újból leigazolta őt. Blanco a 100-as számú mezben lépett pályára az alapítása századik évfordulóját ünneplő csapatban a Morelia ellen, és a közönség végleg elbúcsúztatta legendás bálványát.
Az 1998-as vb mexikói arca
A mexikóiak nagy kedvence 1995 és 2014 között 120 alkalommal lépett pályára a válogatottban, ezalatt 38 gólt szerzett. Tagja volt az 1996-os és az 1998-as Arany-kupát megnyerő csapatnak. A mexikói válogatott végső sikerével záruló 1999-es Konföderációs Kupának ezüstcipős és ezüstlabdás játékosa lett – Ronaldinho mögött végzett a góllövőlistán és a torna legjobb játékosa választáson a második helyen. Blanco a tornán szerzett hat gólja közt egy parádés visszahúzós csel után volt eredményes a brazilok elleni, 4–3-ra megnyert fináléban.
Pályafutása során három világbajnokságon vett részt – szerepelt az 1998-as, a 2002-es és a 2010-es tornán, míg a 2006-os vb-keretbe sérülései és gyenge formája miatt nem került be.
A nagyszerű támadójátékos mindig bátran felvállalta a fizikai harcokat, a durvább belépőktől és a pofonoktól sem riadt vissza. Világszerte az 1998-as világbajnokságon lett ismert, amikor szemtelen cselekkel és egyedi harcmodorral kergette őrületbe az ellenfeleket, így szélesebb körben is megismerték a stílusát. A mexikóiak körében Cuautemina, az angol nyelvterületeken Blanco Trick néven honosult el az a csel, amikor két ember közt a labdát a két lába közé véve húzott el.
Megbízható tizenegyesrúgó volt, egész pályafutása során 73-ból 71 büntetőt értékesített, miközben a tizenhatos előteréből több nagyszerű szabadrúgásgólt is szerzett, rendszerint erős és pontos lövéseinek köszönhetően. Gyakori gólöröme volt, hogy térdre ereszkedve íjlövő mozdulatot tett a kezével, amelyet a helyiek az azték császár mozdulatával azonosítottak, mellyel kifejezte tiszteletét a mexikói nép és az őslakos amerikai örökség iránt.
„Azok a csaták, párharcok, verekedések, beszólások, gólok, amelyeket Blanco mutatott a pályán, nagyon hiányoznak a mexikói labdarúgásból. Szenvedélyes játéka és intenzitása mindenkiben mély nyomott hagyott”
– jegyezte meg róla Tom Marshall televíziós kommentátor.
2014-ben 41 évesen egy Izrael elleni barátságos mérkőzésen lépett pályára utoljára a válogatott színeiben az Estadio Aztecában.
Nem kedvelik kormányzóként
Hosszú labdarúgó-pályafutása után a politikai életben vállalt szerepet. Blanco 2015 és 2018 között a cuernavacai önkormányzat elnöke volt, majd 2018-ban nagy fölénnyel nyerte meg a Mexikóvárostól délre található Morelos szövetségi állam kormányzóválasztását, az év október 1-jétől állt munkába. Legnagyobb kihívásának az állami egyetem (UAEM) megfelelő finanszírozását, valamint az államban tapasztalható magas bűnözési arány csökkentését tartotta.
Néhány hónappal a színre lépése után máris tüntetések zajlottak ellene, melyek azóta is gyakoriak. Több rokonát is vezető pozícióba helyezte, szembe kellett néznie a nepotizmus vádjával. Mindeközben a meglévő gazdasági és társadalmi problémákra szemernyi megoldást sem talált, az adósságok pedig tovább nőttek. Egy 2020-as közvéleménykutatás alkalmával az ország kormányzóinak kedveltségi listáján csak az utolsó előtti helyen végzett. Noha játékosként emlékezetes dolgokat művelt, a politikában egyelőre kevésbé sikeres, de a hatalmas népszerűségét igyekszik minél jobban kihasználni.
A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője. További érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:
Kiemelt kép: goal.com
Szerző
