Grégory Lorenzi a bresti szenzáció egyik letéteményese

Nem jutott kifejezetten markáns játékos-pályafutás Grégory Lorenzi számára, a francia másodosztályban töltötte karrierje érdemi részét, és megfordult a Ligue 1-ben, illetve a belga élvonalban, a Pro League-ben is. Brest városa különösen közel állhatott a korzikai születésű labdarúgó szívéhez, hiszen sok időt eltöltött itt, először 2008 és 2013 között futballozott a klub kötelékében (igaz, ebben az intervallumban két alkalommal kölcsönadták), majd a 2015-2016-os, utolsó szezonját is itt töltötte. Ahogy visszavonult, maradt is a klubnál sportkoordinátorként, és két év után kapta meg a sportigazgatói állást. Ekkor kezdte el azt a munkát, akkor még a másodosztályban, amely megalapozta azt, hogy immár élvonalbeli tabella második helyezettje a Stade Brestois 29.

„Egy olyan projektnek vagyunk a részesei, amely folyamatosan halad előre, egyre strukturáltabb, egyre profibb, és természetesen folyamatosan igyekszünk fejlődni, mindig ez a cél. És közben itt vannak ezek a kivételes eredmények ebben a szezonban, aminek köszönhetően pozitívan beszél mindenki a Brestről” 

– mondta a most 40 éves sportigazgató.

Lorenzi 2016-os érkezésekor a Brest egy olyan stabil másodosztályú együttes volt, amelynek már megvoltak a céljai a feljutást illetően, de nem kezdtek el pánikolni, ha ez nem jött össze. A 2016-17-es idényben egy, míg a 2017-18-as szezonban három ponttal maradtak le a dobogóról, ám a vezetőedző, Jean-Marc Furlan állása nem forgott veszélyben. Pontosan tudták a klubnál, hogy jó úton haladnak és előbb-utóbb sikerrel járnak majd. És amikor 2018-ban Lorenzi átvette az irányítást sportigazgatóként, akkor érezte meg igazán, hogy mennyire jó az, ha a döntéshozás egy kézben összpontosul.

„A miénk olyan klub, ahol nagyon kevés ember hozza meg a döntéseket. A sportszakmai oldalon például én vagyok az egyedüli felelős; így mindig könnyebb meghozni egy-egy döntést. Enyém a döntés, enyém a felelősség. Más kluboknál több pozíció van, vannak részvényesek, elnökök, menedzserek és osztályvezetők, ami sokkal bonyolultabbá teszi a döntéshozatalt” 

– fejtette ki Lorenzi.

A 2018-19-es kiírás végén ünnepelhették meg a feljutást, azonban nem sokkal ezt követően Furlan elfogadta az AJ Auxerre ajánlatát, így az élvonalra kellett keresni egy új vezetőedzőt, aki megfelel a projekt arcának, és a csapat vezére tud lenni. Ez lett Olivier Dall’Oglio, aki korábban Dijonban bizonyította azt, hogy képes megugrani az osztályváltás jelentette kihívást. Azt nem mondták ki nyíltan, hogy ő inkább csak egyfajta átmeneti megoldás, hogy a kezdetleges célokat, mint például a bennmaradás, megvalósítsák. Lorenzi már ekkor sem csak ebben gondolkodott, hanem megvoltak a hosszú távú elképzelései.

A koronavírus-járvány nem jött jól az amúgy is szerény költségvetéssel dolgozó bretagne-i klubnak, azonban a tulajdonos, Denis Le Saint mindvégig elkötelezett volt a projekt iránt, így a látható kieséseket hajlandó volt átmenetileg egy-egy tőkeinjekcióval pótolni, hogy a folytonosságot fenn tudják tartani. A kompenzációt aztán 2021 nyara hozta el, mikor az éppen csak kivívott bennmaradást követően Romain Faivre és Romain Perraud játékjogának értékesítése jelentős bevételt hozott a klubnak. Ezzel együtt kézenfekvő volt az is, hogy a gyengébb teljesítmény után le kell váltani Dall’Ogliót, a helyét Michel Der Zakarian vette át.

Ez volt talán a leginkább megkérdőjelezhető döntés szakmai oldalon, de mivel a csapat stabil középmezőnybeli produktumot tett le az asztalra az idényben, a kritikus hangok elcsendesedtek. A gond a második, 2022-23-as szezonban jelentkezett, amikor a francia-örmény – a klubhoz közel álló források szerint – „elveszítette az öltözőt”, és ez a feszültség kihatással volt a pályán elért eredményekre. A tíz forduló alatt elért hat pont nem volt tartható és Der Zakariant, valamint az asszisztenseit, Franck Rizzettót, Alexandre Garciát és David Bechkourt egyaránt menesztette a klub. Közel tíz esztendő után először fordult elő Brestben, hogy szezon közben váltottak edzőt, de most muszáj volt ezt meglépni, mert menthetetlenné vált a két fél közti kapcsolat.

Ideiglenesen beugrott Bruno Grougi, mert Lorenzi nem akart elhamarkodott döntést hozni még úgy sem, hogy a kiesést jelentő helyek egyikén álltak. Továbbra is a hosszú távú célok vezették, tudta, hogy nem csak az idény végéig kell megtalálnia a megoldást az új vezetőedzővel, hanem évekre. Ekkor került a képbe Éric Roy, aki, mint azóta kiderült, nagyszerű választás volt a kispadra. Vele minden ugyanúgy sínre került, mint amikor Furlan a másodosztályban irányította a csapatot, az első perctől kezdve látványosan megmutatkozik, hogy előre viszi a klubot.

„Amikor megérkezett, úgy beszélt a játékosokkal, hogy tudatosítsa, sokkal jobb teljesítményre képesek, mint amit addig nyújtottak. Nagyon nehéz volt a szezon első fele, mielőtt ő megérkezett, de igazából a mostani szezonban is ugyanazokat a játékosokat látod, akik az előzőnek az elején is ott voltak. A csapat majdnem 90%-a ugyanaz! Ez azt mutatja, hogy a minőség megvolt, és Roy-nak sikerült olyan szellemiséget teremtenie, amely lehetővé tette a játékosok számára, hogy magabiztosabbak legyenek, és valóban megmutassák, mire képesek a pályán. Roy mellett egyértelműen fontos a stáb munkája is, legyen szó a technikai személyzetről vagy a többiekről. Együtt sikerül újra egy olyan pozitív, együttműködő légkört teremteni, ami az előző szezonban hiányzott. Most a pályán olyan játékosokat látunk, akik felszabadultak, és egy bizonyos módon játszanak, ami lehetővé teszi számunkra, hogy ilyen kiváló eredményeket érjünk el” 

– részletezte a klubnál történt változásokat a sportszakmai döntésekért felelős vezető.

A most futó szezon egy igazi csoda a „Les Pirates” számára, hiszen a rajt előtt a legtöbb szakértő azt gondolta, hogy a kiesés réme fenyegeti majd a bretagne-ieket. Ehhez képest február második felében, 22 fordulót követően a klub a tabella második helyén áll, kiválóan futballoznak és máris teljesítették a saját maguk számára a nyáron kitűzött célt, a 40 pont elérését.

Ám hiába a sikerek, sem Éric Roy, sem pedig Grégory Lorenzi nem álmodik még nagyot, a realitás talaján marad. Ha végül összejön az európai kupaszereplés lehetősége, amire korábban még sosem volt példa az egyesület történetében, akkor azt úgy kezelnék, ahogy a közelmúltban mindkét szakember fogalmazott, „az kellemes teher lenne”.

Kiemelt kép: letelegramme.fr