Grönlandon sziklák között is megél a világ talán legkülönlegesebb futballkultúrája – képriport
Grönland, a világ legnagyobb szigete, amely politikailag Európához (azon belül Dániához), földrajzilag Amerikához tartozik, valójában azonban egy mindentől különböző világ, amely továbbra is egy hatalmas fehér foltnak számít ismereteink – és a sportvilág – térképén. Nyolcvan százaléka jégtakaró.
(Forrás: Pixabay)A déli részén szeli ketté az Északi sarkkör, 3000 méter fölé nyúló hegyek uralják, belső részein helyenként még mindig több kilométeres a jég. Itt található az északi félteke leghatalmasabb gleccsere.
E sorok írójának megadatott, hogy Vancouverbe menet átrepüljön Grönland felett, és a sarkvidék leírhatatlan területeiről saját képeket készíthessen:
Mint nemrég beszámoltunk róla, a globális felmelegedéssel a nevéhez passzolóan újra zöldülő Grönlandon a futball jelenti a reményt, válaszul a klímaváltozásra. A Dániasport beszámolója szerint tavaly Ilulissat, a sziget harmadik legnagyobb városa adott otthont a világ legrövidebb futballbajnokságának. A nyugati tengerparti településen 4700-an élnek, majdnem annyian, mint ahány szánhúzó kutyát találunk itt.
(Forrás: Wikipedia)A világ legrövidebb bajnokságát egy hét alatt lezavarják augusztusban, a csoportkörrel, az elődöntőkkel és a helyosztókkal együtt.
(Forrás: Wikipedia)És ha már a témánál, azaz a szigetek különleges futballéleténél vagyunk, ne feledjük el a világ legkisebb, mindössze kétcsapatos bajnokságát sem a Scilly-szigeteken, illetve a Csatorna-szigetek több mint egy évtizede zajló háromcsapatos megméretését, a Muratti Vase-t sem.
De térjünk vissza Grönlandra. A portál idézte Morten Rutkjaert, a helyi válogatott szövetségi kapitányát, aki az egyhetes, rendkívül intenzív terhelésről azt mondta: lehet, hogy élettanilag nem a legjobb a játékosoknak, hiszen a gyorsan egymás után megvívott négy-öt meccsen maximális nyomás nehezedik rájuk, de az ott látott vad mentalitás felér bármi mással.
(Forrás: Wikipedia)A szakvezető egy mesebeli történetet is megosztott mindenkivel:
„Körbeutaztam Grönlandot, hogy a szervezett próbajátékokon kiválogassam a labdarúgókat a nemzeti csapatba. Az egyik szigeten láttam egy játékost, aki nagyon jó volt, és biztos voltam benne, hogy behívom. Háromórás hajóút után megérkeztem egy másik helyszínre, ahol meglepetésemre ugyanazt a játékost láttam. Megkérdeztem az asszisztensemet, hogy ez hogy lehet. Elmondta, hogy a futballista elégedetlen volt az előbbi teljesítményével, ezért három órát vitorlázott a saját csónakján, hogy ismét pályára léphessen és biztos legyen abban, hogy befér a válogatottba.”
További lenyűgöző képriport a helyi futballról a Polar Journal oldalán:
(Forrás: polarjournal.ch)Illetve a témáról bővebben olvashattok a World Soccer magazin előfizetést igénylő online felületén is.
Kiemelt fotó: Wikipedia
Szerző
