„Ha valamit el akarok érni, akkor azért meg kell dolgoznom” – interjú az NB II idénybeli legjobb gólszerzőjével

– Egy tízezer fős kisvárosban, Siklóson születtél. A futballt Beremenden kezdted, ahonnan Kaposvárra kerültél, és éveket töltöttél a klub utánpótlásában. Játszottál Baján, Siófokon, Tiszakécskén, jelenleg a Kozármisleny futballistájaként vezeted az NB II góllövőlistáját. Ezt a jelent képzelted el?

– Gyerekkoromban nem igazán álmodoztam. Ugyan gyerekkorom óta Bayern München-rajongó vagyok, és egyszer-egyszer elgondolkodtam azon, hogy jó lenne Münchenben játszani, de tudtam, hogy ez nem reális. Mivel a fiatalkorom jelentős részét Kaposvárom töltöttem, szerettem volna bemutatkozni a felnőtt csapatban, az NB I-ben. De nem úgy alakult az élet, ahogyan azt elképzeltem. Azért jöttem el Kaposvárról, mert úgy éreztem, nem számítanak rám. Hoztak egy hozzám hasonló képességű játékost egy neves, magyar akadémiáról. Őt választották helyettem. Az illető három év után abbahagyta a futballt, én pedig, hogy játsszam, Bajára szerződtem. Összességében azt látom, tapasztalom – és ez nem csak a Kaposvárra vonatkozik –, hogy Magyarországon a klubok nem szeretnek a saját utánpótlásukhoz nyúlni, inkább hoznak valakit.

Az is igaz, hogy a pályafutásom során nem volt szerencsém, a legrosszabb pillanatokban sérültem meg. Nem volt menedzserem se, olyan, aki segített volna abban, hogy jobb döntéseket hozzak. Ennek ellenére azt mondom, nem bánok semmit.

Ez az első olyan szezon, amikor nem hátráltatnak sérülések. Mindössze két mérkőzést kellett kihagynom, és olyan csapat tagja vagyok, amelyik közösségként működik, és meg tudja mutatni a benne rejlő képességet.

– Mindig is egyértelmű volt számodra, hogy focizni akarsz?

– Amióta az eszemet tudom, soha semmi más nem érdekelt, csak a foci, és az, hogy labda legyen körülöttem. Ha esetleg elfáradtam, a tévében néztem meccseket. Volt olyan Kaposváron – nem is egyszer –, hogy reggeltől estig fociztam. A délelőtti edzésem után iskolába mentem, onnan a délutáni edzésre, ezt követte a lábtenisz-edzés, végül a vacsora után még egy másfél órás kollégiumi foci. Volt, hogy ezt hetente háromszor-négyszer megcsináltam. Több konfliktusom is adódott emiatt, amikor nem teljesítettem jól, az edzőim azt mondták, azért van, mert túl sokat focizok és nem pihenek. De mindig szerettem rúgni a labdát, mozogni, nem szeretem a tétlenséget. Nem egyszer fordult elő, hogy három kilométert kellett futnom futballedzés után, hogy odaérjek a lábtenisz-tréningre. Nem lehetett eltántorítani attól, hogy játsszak. Örülök annak, hogy most, 31 évesen a labdarúgással tudok pénzt keresni.

– Végignézve a labdarúgó önéletrajzodat, jól látszik, hogy kötődsz ahhoz a környezethez, ahol születtél, felnőttél. Ez összességében a hatodik szezonod Kozármislenyben, úgy tűnik, találtál egy közeget, ahol jól érzed magad. Elgondolkodtam azon, hogy valamivel jobb fizetésért elmennél-e az ország másik felében játszani...

– Egy hónapja kezdtem el dolgozni egy menedzserrel, akinek elmondtam, hiába ajánlanak néhány százezer forinttal többet, nem szeretnék bárhová elmenni, főleg úgy nem, ha tudom, hogy nehezen tudnék beilleszkedni és kevesebbet játszanék. Nyilván, ha egy NB I-es klub érdeklődne, akkor elgondolkodnék, mert szívesen kipróbálnám magam, kideríteném legalább az is, mire vagyok képes az élvonalban.

– Alkalmasnak tartod magad az NB I-re?

– Igen.

– Az eddigi szezonjaid között két kiugrót találni: a 2021-2022-es idényben 38 mérkőzésen 22 gólt szereztél, a jelenlegiben 27 mérkőzésen 16 gólnál tartasz. A közös pont az edző, Aczél Zoltán személye. Mit tudott belőled kihozni, amit más nem?

– Az első és legfontosabb a bizalom, időt és lehetőséget adott a bizonyításra. Ha a jelenlegi szezont nézzük, akkor az első fordulókban nem úgy ment a játék, ahogyan azt elvártam magamtól. A vállsérülés után időre volt szükségem. Megkaptam ezt az időt. Ameddig lépni bírtam, a pályán tartott, hitt bennem. Mindig elmondta, egyszer be fog indulni a gólszerzés. Az első fordulóban, a Tiszakécske ellen hazai pályán 2–1-re elveszített mérkőzésen tizenegyest hibáztam. Egy rossz szava sem volt. Látott bennem valamit, tudta, érezte azt, hogy mire vagyok képes.

– Jobban hitt benned, mint te magadban?

– Akár így is fogalmazhatnék. Olyankor is hitt bennem, amikor a rosszabb időszakaimban én magamban már kevésbé. Igaza lett. Elkezdtem jobban odafigyelni rá, megfogadtam a tanácsát, láttam azt, hogy csapattal közösen sokra vihetjük.

– Mintha egy apafiguráról beszélnél.

– Teljesen olyan. De ez, amit mondtam, nem csak rám igaz. Vele mindent meg lehet beszélni. Sok edző nem beszélget, megtartja az edzést, elmondja a kezdőcsapatot, a keretet, a taktikát – ennyi és nem több. Nála ez másképp van, ha rossz a kedved, ha látja, hogy valami nincs rendben, akkor megkérdezi, mi a baj, tud-e segíteni. Segítőkész, partner, többet akar kihozni belőlünk, mindig nyitva áll az ajtója. Amikor kell, odacsap, és ha rosszabb időszakaink vannak, együtt próbálunk meg rajta túljutni.

– A Kozármisleny célkitűzése a szezon előtt a bennmaradás elérése. De ez már múlt időnek mondható, hiszen 28 forduló után az ötödik helyen áll a csapat. Miben látod a kiemelkedő teljesítmény okát?

– Az állandóság fontos tényező. A mérkőzések nagy részében ugyanaz a csapat játszik, mint amelyik megnyerte az NB III-at. A mester hisz a csapatban, a közösségben. Olyan futballt játszunk, amit mi magunk, a játékosok is szeretünk, élvezünk. Szép, nézhető, élvezhető, támadó futball ez, letámadással és minél több támadással. A célunk az, hogy minél többet legyünk az ellenfél térfelén és az, hogy élvezzük a játékot. Ezt értékelik Kozármislenyben, a hazai meccseinken majdnem mindig teltház van.

Minden egyes mérkőzés a futball ünnepe Mislenyben. Sőt egyre többen kísérnek el minket az idegenbeli találkozókra is. Ezt főleg azzal értük el, hogy élvezhető, nézhető futballt játszunk.

– Mi a szereped ebben a támadó felfogású futballban?

– Többnyire bal oldali szélsőt játszok, és mivel nagyon megértjük egymást a balhátvéddel, sokszor bontjuk meg az ellenfél védelmét ezen az oldalon. A góljaink jelentős részét a bal oldalról induló támadásokból szereztük. Amikor ötvédős játékrendszerben lépünk pályára, szabadabb szerepkörben futballozom. Arra kell figyelnem, hogy a hatosnak ne tudják fölpasszolni a labdát, illetve, hogy az egyik belső védőt támadjam. A letámadás velem indul, vannak jelek – mint egy rossz vagy nehezen kezelhető passz –, amire elindul a csapat. Sok gólt rúgunk a letámadások után szerzett labdákból. Mindig készülünk a következő mérkőzésre, a mesternek vannak tervei és jó meglátásai az ellenfélre vonatkozóan.

– Milyen típusú játékosként írnád le magad?

– Van egy kiszámíthatatlan, akár azt is mondhatnám, hogy futballidegen mozgáskultúrám. Nem szoktam Ronaldo-féle bicikli cseleket csinálni, hanem próbálom testcselekkel átverni a védőket. Régebben a futásom, mozgásom miatt hívtak Gunnarssonnak vagy gilisztának. De megbékéltem magammal, ilyen vagyok, ezen már nem tudok változtatni, bármilyen gyakorlatot is végzek. Nem vagyok lassú, egyszerűen csak fura a mozgásom. Sajátos.

Csak győzni szeretek, nehezen veszítek. Magamra és a saját csapatomra figyelek. Magamat és a csapatomat motiválom, hogy még jobbak legyünk, vagy ha kell, még többet adjunk bele.

– Azt lehet tudni rólad, hogy nem mindig profi labdarúgó módjára élted az életed.

– Amikor eljöttem Kaposvárról, egy olyan közegbe kerültem, amelyben nem csak a futball volt fontos, hanem a szórakozás, a bulik is. És igen, bevallom, rendszeresen jártam bulizni. Fiatal voltam, és az az igazság, hogy meg se kottyant, nem látszódott rajtam. Sokszor megkaptam, hogy nem olyan életet élek, mint egy profi labdarúgó. Meglehet, így volt, de nem emiatt alakult úgy a karrierem, ahogy. Amikor a Kozármislennyel az NB III-ból feljutottunk az NB II-be, akkor a futball mellett dolgoztam a jobb életszínvonal miatt. Reggel hattól fél négyig a gyárban voltam – ha kellett túlórázni, akkor tovább –, és onnan mentem az edzésre. Este fél tíz körül értem haza. Másnap ugyanez. Ettől függetlenül jó szezonom volt, nem volt panasz a teljesítményemre. Az NB II mellett már nem tudok dolgozni, több az edzés, érthetően nagyobbak az elvárások.

– Az edző bizalmát, mint számodra fontos tulajdonságot említetted. Volt, hogy jogosan nem kaptad meg ezt a vágyott bizalmat?

– Egyértelmű. Volt, hogy jogosan nem kaptam meg a lehetőséget, viszont azt gondolom, ha el is jártam bulizni, az nem látszódott meg a teljesítményemen. De történt olyan, amikor nem éreztem jogosnak a velem történteket. Amikor a 2014-2015-ös szezonban Siófokon futballoztam, még nem létezett a fiatalszabály. Tíz mérkőzésen keresztül folyamatosan játszottam, mert ki tudtam harcolni a helyemet a csapatban. Leváltották az edzőt. Egy olyan ember vette át a csapatot, aki még a nevemet sem tudta. Egy pénteki edzés után megtudtam, a keretbe sem kerültem be.

– Azt mondtad a Csakfocinak adott interjúban, hogy a jelenlegi életed szezonja. Mit tettél azért, hogy ez legyen az?

– Nehéz erre válaszolni. Az biztos, hogy több jó szezonom is lehetett volna, ha kevesebb a sérülésem. Most azt érzem, hogy minden a helyére került, minden klappol. Megtaláltam a feleségemet, akivel hamarosan összeházasodtunk, építkezünk. Megtaláltam a nyugalmat adó hátteret. Akármi is történik a szezon hátralévő részében, ez már most szinte egy tökéletes idény. Azt érzem, a legjobb helyen vagyok. Ha nem muszáj, nem nagyon szeretnék változtatni.

– Mit üzennél a fiatal, a labdarúgó-pályafutása elején járó énednek?

–- Szoktam azon gondolkodni, hogy esetleg csinálnék-e valamit másként, mint ahogy tettem. Eszembe jut, hogy jó döntést hoztam-e azzal, hogy eljöttem Kaposvárról. Ha maradok, akkor meg tudom-e mutatni magam az NB I-ben vagy felfigyelntek volna-e rám? Nem biztos, hogy bármin is változtatnék, még úgy sem, hogy ismerem a következményeket. Ha mondanom kéne valamit a fiatalkori énemnek, akkor azt mondanám, hogy keressen magának menedzsert. Azt látom, hogy a mai fiataloknál ez már az alap. És azt látom, hogy akinek van, az kap segítséget, támogatást – még akkor is, ha nem feltétlenül van meg az adott osztályhoz szükséges képessége. Az biztos, hogy akinek van menedzsere, többre viheti, még akkor is, ha van nála jobb olyan játékos, aki mögött nincs támogatás. Azt hiszem, ez hiányzott nekem, a támogatás. Volt, hogy majdnem két szék között a pad alá estem. Volt, hogy ígérgettek, ígérgettek és az utolsó pillanatban tudtam csak csapatot találni magamnak. Természetesen nem azt, amelyik eredetileg tervben volt.

– A futball mellett nem feltéten pihenéssel töltöd a szabadidődet, saját kezűleg építed a házadat.

– Nem engedhetem meg magamnak, hogy ne így tegyek. Nekiálltunk a ház felújításának és annyira megemelkedtek az árak, hogy ez volt a legkézenfekvőbb megoldás. Csak akkor tudnék mindent és mindenkit megfizetni, ha hitelt veszek fel. Ezt pedig nem szeretném. Amit tudok, megcsinálok. Ez az igazság, nem akarom szépíteni a helyzetemet. Ha valamit el akarok érni, akkor azért meg kell dolgoznom.

A képek forrása: kozarmislenyfc.hu