Hatalmas nézőszámmal térhet vissza a profi szintre az Alemannia Aachen
Lépésről lépésre halad a harmadosztály felé a szebb napokat is látott Alemannia Aachen, amely a feljutása esetén hozzájárul a profi ligákban tapasztalható vesztfáliai dominanciához. Egymásra talált a csapat és a szurkolótábor, a német negyedik ligában óriási rekordot jelent az, hogy átlagban közel 18 ezer ember látogat ki a hazai meccsekre az új Tivoliba.
Észak-Rajna-Vesztfália a maga mintegy 18 millió lakójával a legnépesebb német tartomány, itt él az ország lakosságának több mint húsz százaléka. A labdarúgás berkeiben is kiemelt helyet foglal el ez a tartomány, hiszen – ahogy ez a néhány bekezdéssel később beszúrt ábránkon is látszik – az első három osztály, azaz a német profi labdarúgó-mezőny több mint a negyedét adják. Ráadásul a helyi futballklubok nézőszáma általában igen magas, a befogadóképességhez képest kiemelkedő arányban töltik meg a stadionokat a vesztfáliai fanatikusok. Márpedig a német labdarúgásban megkerülhetetlen pont jelent a szurkolók jelenléte, tulajdonképpen az ultráknak van egyfajta hatalma, amelyet nem is oly régen a helyi szövetség – újfent – megtapasztalhatott. Arrafelé a klub iránti szeretet és hűség akkor is jelen van, amikor nehezebb napokat él meg egy-egy csapat, ennek az egyik legszebb példája a jelenleg negyedik ligás Alemannia Aachen esete.
Aachen városa kimaradt abból az átalakulásból, ami jellemezte a tartomány gazdasági életét, mert miközben az arnsbergi és a düsseldorfi kerület nagyvárosai manapság már Németország tudományos központjainak számítanak, addig a belga határ mellett még mindig az ipar az, ami a középpontban áll. Ez a különbözőség tökéletesen megfigyelhető a labdarúgásban is.
A 2000-es évek elején stabil másodosztályú, rendszeresen a feljutásra pályázó együttes volt az Aachen, 2004-ben a kupadöntőbe is eljutottak. Amikor 2006-ban összejött az élvonalba jutás Dieter Hecking vezetésével, úgy tűnt, ők is remekül beleillenek a vesztfáliai futball fellendülésébe, és képesek lesznek megugrani a változóban lévő labdarúgás elvárásait. Csakhogy az Aachen az azonnali kiesés után fokozatosan elkezdett lefelé csúszni, 2012-ben a vonal alá kerültek a Bundesliga 2-ben, sőt egy évvel később a 3. Ligában is. Noha nagy volt a lendület, amivel becsapódtak a Regionalliga West csapatai közé, azt aligha gondolta volna bárki is, hogy több mint egy évtizedet töltenek majd a negyedosztályban.
Így lett a régi szentélyből új aréna
Itt tegyük meg azt a kitérőt, amelyet megérdemel a Tivoli, az aacheniek szentélyként tisztelt futballstadionja. A már emlegetett időszakban, a 2000-es évek első felében az akkori főpolgármester, Jürgen Linden és az Alemannia vezetése a kupában való remeklést látva eldöntötte el, hogy szüksége van a klubnak egy új stadionra. Bár az eredeti tervek egy új aréna felhúzásáról szóltak az Aachen-Merzbrück repülőtér közelében, végül mégiscsak úgy döntöttek, hogy a stadiont a régi, történelmi helyszínen építik meg, miután a szurkolók és a polgárok a városhatáron belüli megoldásért kampányoltak. A régi, 1928-ban megnyitott Tivoli a maga 21 ezer férőhelyével akkortájt kicsinek tűnt, ennek a másfélszeresét tervezték. Nem átépítés történt, hanem egy vadonatújat húztak fel a – később lebontott – régi aréna közelében. A projekt kivitelezése azonban nem volt egyszerű, a szurkolói igények kielégítése és az elszálló árak nem könnyítették meg a kivitelező dolgát. Az elmondható, hogy a 2009 nyarán átadott, 33 ezer férőhelyes létesítmény építészeti szempontból letisztult, egyszerű, szurkolóbarát és meg is őriz valamit az előd hangulatából, ám a végső, 50 millió eurós költség nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a klub elinduljon azon a bizonyos lejtőn lefelé.
A Regionalliga-kaland az Alemannia számára egy igencsak gyenge idénnyel kezdődött (13. hely), majd jött a 2014-15-ös kiírás, amikor egyetlen ponttal maradtak le a bajnoki címről a Borussia Mönchengladbach II mögött. Ezután viszont megkezdődött a Fuat Kilic-éra, a török származású szakemberrel egy erős középcsapat szintjét hozták idényről idényre. A koronavírus-járvány idején a jegybevételek hiányát különösen megérezte a klub költségvetése, és a pályán elért eredményekben is megmutatkozott (14. helyezés a 2020-2021-es idényben, majd 12. pozíció az ezt követő évadban). Azonban sikerült kikecmeregni ebből a gödörből és a jelenlegi szezonban kinevezett Heiner Backhaus elhozta a sikereket Aachenbe, aminek köszönhetően nagy valószínűséggel 11 évet követően visszatérhetnek a „krumplibogarak” a professzionális német labdarúgás legalsó szintjére.
Az aacheni szurkolók a villámgyors lejtmenet után, a negyedosztályban természetesen jóval kevesebben voltak a lelátókon, mint amikor az ország legjobb csapatai jöttek el a Tivoliba, ám még így is magasan itt volt a legnagyobb nézőszám a nyugati csoportban. Aztán a járványhelyzet lecsengése után egyre inkább megteltek a lelátók, aminek a végeredménye az, hogy a 2023-24-es szezonban átlagban majdnem 18 ezer ember(!) volt kint az Alemannia hazai mérkőzésein. Talán mondani sem kell, hogy sosem látott rekordokat döntenek meg ezen a szinten ezekkel a számokkal.
Ez az átlagnézőszám még emelkedhet is a harmadosztályba lépve, ahol csak úgy „hemzsegnek” a tartományon belüli riválisok és ebből adódóan a rangadók lehetősége is. Ha csak fenntartják ezt a számot, akkor is az élmezőnybe kerülnek az aacheniek, mert jelenleg csak az SG Dynamo Dresden lépi túl a 20 ezres határt, igaz, az ő átlaguk 28 ezer fölött van. Az sem utolsó szempont a német labdarúgás szempontjából, hogy minekutána az MSV Duisburg nagy valószínűséggel búcsúzik a 3. Ligától, így a vesztfáliai csapatok létszáma nem változik ezen a szinten. A Regionalliga nyugati csoportja pedig kap az Aachen helyett egy másik „nagy csapatot”, és a Duisburg lehet az, amely kiemelkedő nézőszámokat mutat majd fel a jövőben a ligában.
Kiemelt fotó: Aachener Zeitung
Szerző
