Hétéves utazás az amatőr státusztól az egyik európai kupa főtáblájáig – ez a Larne FC!

Az Ír-sziget észak-keleti részén a közvetlenül a parton fekvő Larne városának első labdarúgóklubját 1889-ben alapították meg, miután Turner tiszteletes, W.N. Brown és L. Jackson Holmes megnézett egy focimeccset a Distillery és a hadsereg Black Watch ezrede között. Az ott látottak annyira tetszettek nekik, hogy elkezdték a szervezkedést. Meghirdettek egy nyilvános találkozót a sportág helyi ismerői, kedvelői számára, amelyen huszonhatan részt is vettek, és megalakult a klub alapítását előkészítő bizottság. Nyugodtan mondhatjuk, hogy e napon, azaz 1889. október 14-én megszületett a Larne Football Club.

Kezdetben a közeli települések csapataival játszottak csak, felnőtt szinten nem is tartoztak egy versenyrendszerhez sem, a fiataljaiknak köszönhetően szerezték meg az első trófeát, 1901-ben megnyerték az IFA Junior Kupát. Aztán az első világháború kitörése előtt az Intermediate-kupát és egy Steel & Sons-kupát is elhódítottak. A klub felnőtt együttese csak 1923-ban nevezett először – az akkor már az észak-ír szövetség által – szervezett versenysorozatba, és a második világháború kitörése előtt kétszer is eljutottak az Ír kupa döntőjéig (1928, 1935), nyerniük egyik alkalommal sem sikerült. (Az 1881-ben alapított Ír Kupa Észak-Írország 1921-es kiválásáig a teljes Ír-sziget, utána pedig az új állam első számú egyenes kieséses rendszerű sorozata.)

Aztán a negyvenes években két Steel & Sons-kupát nyertek, majd 1950-ben az Ulster-kupa megnyerése következett. Ezt követően az ötvenes években kétszer voltak B-divíziós bajnokok, két Steel & Sons-kupát és egy Intermediate-kupát nyertek, 1963 és 1972 között pedig kilenc év alatt nyolcszor nyerték meg a B-divíziót, és ugyanebben az időszakban ötször hódították el a Steel & Sons-kupát. Az 1970-ben megnyert Intermediate-kupa tette teljessé a sorozatot, hogy aztán 1972-ben bekapcsolódjanak az észak-ír élvonal félprofi világába.

A változásokat lassan tudták feldolgozni, és sokáig csak szenvedtek az erősebb mezőnyben, aztán a fokozatosság elve mentén lépdeltek előre. 1987-ben és 1989-ben ismét döntőt játszottak az Ír Kupában, mindkettő vereséggel zárult ezúttal is számukra, ám legalább 1987-ben – a klub történetében másodszor – elhódították az Ulster-kupát.

Ezután jelentős lejtmenetbe került a klub, 1995-ben ki is estek az első osztályból. A kilencvenes évek második felében a versenyképességért és a megélhetésért küzdöttek, ám az ezredforduló után volt még egy fellángolásuk. 2001-ben visszatértek a legmagasabb szintre, két évvel később Ligakupa-döntőt, majd Ír kupa-finálét játszottak, ám nyerniük ezúttal sem sikerült egyszer sem. A klub 2008-ban lemondott a félprofi státuszról, alacsonyabb szintre került besorolásra, és úgy tűnt, hogy nem tudja már tartani a pénzközpontúvá váló labdarúgás világában a lépést az ország legjobb csapatainak a tempójával. Ezek után erősen kiugró teljesítmény volt a csapattól, hogy 2011-ben feljutott a másodosztályba, és hiába estek ki, 2013-ban egy újabb feljutás következett. És ez még csak az előszele volt annak, hogy szebb idők várnak a klubra.

Lynch és Bruce színre lép

A 2017-2018-as második ligás szezonnak egy edzőcserével vágott neki a Larne, azonban ekkor még aligha sejtette bárki is, hogy Tiernan Lynch személyében a klub történetének legsikeresebb szakemberét nevezik ki. Azután, hogy épp csak sikerült kiharcolni a bennmaradást a másodosztályban, a pénzügyileg is nehéz helyzetben lévő egyesület abban bízott, hogy az új vezetőedző tud tenni annak érdekében, hogy az Inver Parkban emelkedjen a nézőszám, és ezáltal némi plusz pénz álljon a házhoz. Ekkoriban ugyanis átlagosan 100 néző járt ki a meccsekre, és ez tökéletesen megmutatja, hogy milyen mélységből indult is el a későbbiekben taglalt építkezés.

Lynch támadófutballt hozott, gólgazdag meccseket játszott a csapat, és szép lassan az eredmények elkezdtek „jönni”. Bár nagy növekedésre ne gondoljunk, azért ezzel együtt az idény végére egyre többen és többen lettek a lelátón is.

Egy évvel Lynch kinevezése után érkezett a klubhoz Kenny Bruce, aki helyi születésű üzletemberként eltökélte, hogy márpedig európai kupafutballt hoz Larnéba. A rendkívül sikeres üzletember 2012-ben alapította meg a Purple Bricks nevű, világszerte működő ingatlanügynökségi vállalkozását, amellyel ekkortájt robbant be a brit piacon és hatalmas vagyonra tett szert. Felvásárolta a helyi klubot, az infrastruktúrát a saját költségén rendbe tette, és végül elkezdte a professzionális futball alapjait is letenni azzal, hogy főállású edzővé léptette elő Lynchet és a stábját, illetve a vezetőség egy részét. 2018 nyarán már egy új, korszerű műfüves pályát és ehhez tartozó világítást adtak át, miközben a keretet is megerősítették élvonalbeli rutinnal bíró, profi szerződésű labdarúgókkal.

Minden készen állt tehát egy szintlépéshez és Lynch könnyedén megugrotta a csapattal a lécet, bajnokként jutottak fel az élvonalba. A látványos támadófutball és a sikerek ezer főre emelték az átlagos nézőszámot, és immár mindenki biztos volt abban, hogy nagyon jó úton haladnak előre. A koronavírus-járvány a Larnét is nehéz helyzetbe hozta, ám Bruce kitartóan támogatta pénzügyileg a klubot, amely előnyösebb helyzetbe is került ezáltal, mint egyik-másik rivális. Az üzletember rendesen fizette a béreket abban az időszakban is, amikor a nézők nélküli időszak miatt jelentős bevételektől esett el a klub, és Lynchék egyben tudták tartani a keretet, sőt még némi erősítés is belefért.

Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a 2020-2021-es idény végén kupadöntőt játszhattak, és bár ezen a téren nem volt előrelépés, ismét veszítettek, az európai kupaszereplésért vívott play-offot megnyerték. Azaz Bruce tervei három évvel az érezése után meg is valósultak.

Az első Konferencia-liga-selejtezős párharcukon a walesi Bala Town FC ellen kettős győzelemmel továbbjutottak, jött a dán Aarhus GF, és ez a csata sem állította meg a Larnét. Erre a harmadik körben volt képes a portugál Pacos Ferreira, bár az észak-írek hazai környezetben a luzitánokat is legyőzték. A hihetetlen kaland hatalmas lökést adott a klubnak, mely ugyan a bajnoki dobogóról is lemaradt a 2021-2022-es szezonban, az európai kupaszereplésért vívott play offot ismét megnyerték. Azonban a 2022-2023-as kiírásban a harmadik számú európai kupasorozat kvalifikációja szerzett gól nélkül, az első körben lezárult a gibraltári St Joseph’s FC ellen. Ez óriási pofon volt, azonban nagyon jót is tett: Lynch legénysége a bajnokságban mutatta meg, mit tud, és tavasszal a klub 134 éves történetének első bajnoki címét ünnepelhették!

A siker megnyitotta az utat a Bajnokok Ligája felé, ami persze nem reális álom, ám a selejtezősorozat „védőhálós rendszere” biztosítékot jelentett egy második párharcra is. És erre szükség is volt, mert a HJK Helsinki ellen – ugyan csak hosszabbítás után, de – búcsúzni kényszerültek. Aztán a Konferencia-ligában sem termett sok babér nekik, mert a koszovói FC Ballkani átgázolt rajtuk a főtábláig vezető útja során. Ez az európai szereplés tehát rövidebb volt, mint az előző, ám a fejlődés töretlen maradt ennek ellenére. Hiszen a csapat Lynch vezetésével a 2023-2024-es idényben megvédte a hazai bajnoki címet, így „átvette a hatalmat” az ezt megelőzően sorozatban négyszer győztes Linfieldtől.

2024 nyarára nem maradt más cél hátra a Larne számára, mint a csoportkörbe jutás a nemzetközi porondon, ez korábban egyetlen észak-ír klubnak sem sikerült egyetlen kupasorozatban sem.

Aztán amikor a lett bajnok ellen 7–0-s összesítéssel elbukták az első európai párharcukat a BL selejtezőjében, aligha hitte volna bárki is, hogy ez elérhető lesz számukra. Ám a sorsolás nagyon kegyes volt hozzájuk, a kvalifikáció második fordulóját – immár a Konferencia-ligában – erőnyerőként kihagyták, aztán a harmadik körben egy tizenegyes-párbaj végén visszavágtak a Ballkaninak, és már csak a gibraltári Lincoln Red Impsen kellett átverekedniük magukat a főtábláért. Az idegenben rendezett első mérkőzésen kikaptak, azonban a hazai visszavágón körülbelül 2500 néző előtt Andy Ryan mesterhármasával megfordították a párharcot, a meccsen fél órán át emberhátrányban voltak. A siker azonban minden áldozatot megért, hiszen ők lettek az észak-ír futball első csoportkörös együttese. Igaz, ott topcsapattal nem hozta őket össze Fortuna, ám az ír Shamrock Rovers elleni pikáns mérkőzés alighanem ismét a rekord környéki nézőszámot vonz majd az Inver Parkba.

Kiemelt fotó: Larne FC