Hiába a gyatra támadójáték, hiába a diszkriminációs botrány, a legendás apa fia még mindig pozícióban van

Az Iowa egyetem amerikai focicsapatáról sok minden miatt lehetne beszélni. A stadionjukban nagyjából ötven éve rózsaszínre van festve a vendégöltöző, az egyetemi bajnokság egyik legszebb hagyománya az, amikor a szurkolók az első negyed végén közösen integetnek a stadion melletti gyermekkórház betegeinek, a csapat védelme és speciális egysége pedig évek óta az egyetemi első osztály legjobbjai közé tartozik. Az elmúlt két évben azonban főként a förtelmes támadójátékukkal hívták fel magukra a figyelmet. A csapat támadósora ugyanis olyan borzalmas teljesítményt nyújt, hogy azzal kínozni lehetne, aminek következtében Brian Ferentz támadókoordinátor szerződésébe bekerült egy szokatlan záradék: ha a szezon végéig nem sikerül 325 pontot szerezniük, kirúgják.

Csak a nepotizmus mentette meg

Kirk Ferentz az egyetemi amerikai futball egyik ikonikus alakja, aki már 1999 óta az Iowa Hawkeyes vezetőedzője, és az egyetemi bajnokságban nincs még egy edző, aki ilyen régóta dolgozik egy csapatnál. 24 éven át csak akkor tarthatja meg valaki a munkáját, ha sikeres abban, Ferentz pedig kétségkívül az. 2019 óta övé a legtöbb győzelem az Iowa történetében, számos kiváló NFL-játékos került ki a kezei közül, regnálása alatt pedig szinte minden évben a Big Ten konferencia jobb csapatai közé tartoztak. A közelmúltban azonban főként azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy mennyire elfogult a fiával, Briannel szemben.

Brian Ferentz 2017-ben, a korábbi támadókoordinátor, Greg Davis visszavonulása után került a Hawkeyes támadósorának élére. Bár a Ferentz-éra soha nem a domináns támadójátékról szólt, Brian érkezése elképesztő lejtmenetet indított el. A támadójátékuk egyre kiszámíthatóbbá vált, a hatékonyságuk visszaesett, a pontátlaguk pedig évről évre csökkent. Eközben ráadásul a botrányok sem kerülték el őket, 2020-ban ugyanis kiderült, hogy Brian és az erőnléti edző, Chris Doyle több esetben is megkülönböztető módon viselkedett a fekete játékosokkal, olyan környezetet teremtettek, amelyben ők kellemetlenül érezték magukat.

Az előző szezon után ezek a hangok ismét felerősödtek, amikor az Iowa támadójátéka soha nem látott mélységbe süllyedt. Meccsenként mindössze 17,7 pontot szereztek, ami a 123. helyre volt elég a 131 csapatos bajnokságban, de ebben a védelemnek és a speciális egységnek is nagy szerepe volt. Ezt támasztja alá az is, hogy miközben a 123. legtöbb pontot szerezték, 256,1 yardot tettek meg meccsenként, aminél csak egy csapat tudott kevesebbet haladni a 2022-es szezonban. Ezek után a legtöbb támadókoordinátornak új munka után kellett volna néznie, Ferentz azonban a családi köteléknek köszönhetően megmenekült. Természetesen kritikák tömkelege zúdult a csapatra a döntés miatt, aminek következtében átalakították a szerződését. 50 ezer dollárral csökkentették a fizetését, és két célkitűzés is bekerült: legalább hét győzelmet, valamint 325 pontot, azaz meccsenként 25-öt (12 alapszakasz meccs, plusz egy bowlmeccs, ha megvan a hét győzelem) kell szerezniük a szezon során, hogy ne rúgják ki. Ha teljesülnek a feltételek, Ferentz nemcsak maradhat a következő szezonra, de busás fizetés is üti a markát. Ebben az esetben 2024-ben az idei 850 ezer dollár helyett 925 ezret kereshet majd, valamint egy 112,5 ezer dolláros bónuszt is kap.

(Forrás: Sports Illustrated)

Nem lett sokkal jobb a helyzet

Ezek a számok nem hangzanak rosszul, főleg annak fényében, hogy a bónuszhoz még csak egy átlagos teljesítményre sincs szükségük, a 25 pontos átlag 2022-ben az első osztály 85. legjobbja lett volna, ráadásul nem egyedül a támadóknak kell összehoznia, a védelem és a speciális egység által szerzett pontok is számítanak. Ha ehhez még hozzátesszük azt, hogy az irányítóposzton sikerült előrelépniük, miután a borzalmasan teljesítő Spencer Petrast Cade McNamarára cserélték, egyáltalán nem tűnt lehetetlen feladatnak a kitételek teljesítése.

Bár a pontok terén valóban történt előrelépés, a játékuk egy fokkal sem lett jobb vagy szórakoztatóbb, és a kitűzött 25 pontot hat meccs alatt csak kétszer sikerült átlépniük, a Penn State ellen pedig pontot sem szereztek. Így tehát nem meglepő, hogy eddig 21,83 pontot átlagolnak, amivel egyelőre elmaradnak a kitűzött céltól. Pedig mindent megtettek, hogy ez ne így legyen, a Western Michigan elleni, már rég megnyert meccsen például az óra lepörgetése helyett inkább még egy touchdownt szereztek.

Szükségük is volt rá, hogy a szezonbeli leggyengébb ellenfelük ellen minél több pontot szerezzenek, mert a jobb csapatok ellen nagyjából a tavalyi forgatókönyvet látjuk. Ebben az előző évhez hasonlóan idén is Ferentz felelőssége a legnagyobb, ugyanis a játékhívásai továbbra is szörnyűek. Ez leginkább a kiszámíthatóságban mutatkozik meg, a 40 éves szakember ugyanis nyitott könyv az ellenfelek számára, adott szituációkra szinte mindig ugyanazokkal a megoldásokkal áll elő. Már a felállásból lehet sejteni, hogy milyen játék következik, ha az irányító közvetlenül a center mögött áll fel, akkor 76%-ban futójáték következik, míg ha shotgun formációban várja a labdát, 76%-ban passzolnak. A kiszámíthatóságot csak tovább növeli, hogy amikor sikertelen passz az első kísérlet, közel 70%-ban futójáték követi azt, egy néhány yardos első kísérletes futások után pedig 83%-ban passzjáték jön, ha nem számoljuk a meccs végi szituációkat, amikor az óra lepörgetése a cél.

Tovább fokozza a problémát, hogy a már korábban említett McNamara megsérült, így Ferentz nem számíthat a kezdőirányítójára, ami lényegesen lecsökkenti a nagy játékok esélyét. Pedig ezekből már előtte sem volt sok, aminek a legfőbb oka, hogy a csapat szinte teljesen elhanyagolja az elkapóit. A támadójátékaik 72%-ában használnak legalább két tight endet, három elkapó pedig csak shotgun formációk esetén van a pályán, ez a szám ráadásul még magasabb is volt Luke Lachey sérülése előtt.

Nem elég a segítség

Mint említettem, az előző szezon során a védelem és a speciális egység is alaposan kivette a részét az Iowa pontszerzéseiből. Ez nemcsak a jó mezőnypozíciókban nyilvánult meg, hanem a pontszerzésekben is. A Hawkeyes touchdownjainak a negyedét a védelem szerezte, a defensive back Cooper Dejean pedig a csapat negyedik legeredményesebb pontszerzője volt a három touchdownjával. Dejean idén is besegít a támadóknak, van már két interceptionje is, igaz, egyikből sem szerzett touchdownt, egy punt visszahordással viszont már kivette a részét a pontokból. Mellette Sebastian Castrónak van még egy interception után szerzett touchdownja, de a védelem és a speciális egység jelenleg inkább csak az ideális mezőnypozícióval tudja megkönnyíteni a támadók dolgát.

Összegzés

Az Iowa úgy áll 5-1-es mérleggel a szezon felénél, hogy náluk csak az egyetemi első osztály egyik újonca, a Sam Houston szerez kevesebb yardot meccsenként. Ezt nagyban a védelmüknek köszönhetik, akik idén is remekül játszanak, és többet érdemelnének. A támadósor viszont ezúttal is kritikán aluli, ami jelentősen limitálja az Iowa esélyeit, de még így sincs kizárva, hogy eljutnak a konferenciadöntőig. A Big Ten nyugati divíziója ugyanis olyan gyenge, hogy a pocsék támadójátékuk ellenére is nagyon kevés olyan csapatot találunk, amelyik reális kihívója lehetne a Hawkeyesnak. Azt azonban már nagyon nehéz elképzelni, hogy a konferenciadöntőnél tovább jussanak, hiszen akárki nyeri a keleti divíziót, ezzel a támadósorral esélytelen, hogy felvegyék vele a versenyt. Pedig ahogy a védelem játszik, egy átlagos támadójátékkal az Iowának reális célkitűzés lehetne a rájátszásba kerülés, helyette ismét meg kell elégedniük egy jó, de nem kiemelkedő szezonnal.

Öröm az ürömben, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint Brian Ferentz támadói nem fogják elérni a hőn áhított 325 pontot, így a Hawkeyes szurkolói reménykedhetnek abban, hogy jövőre egy hasonló védelemmel és egy jobb támadókoordinátorral odaérhetnek a kibővített rájátszás egyik helyére.

Kiemelt fotó: Getty Images