Hiába a legjobb svéd utánpótlásklub, sokan ellenzik a módszereiket

A Manchester United utánpótlásával foglalkozó Instagram-oldal egy hónappal ezelőtt egy rövid bejegyzésben kívánt sok sikert a csapatnál egy hétig próbajátékon lévő 16 éves svéd középpályásnak, Lucas Bergvallnak. Önmagában ez azért nem akkora szenzáció. Európa szerte jönnek-mennek a különböző próbajátékosok a topcsapatoknál. A hír ebben az esetben azért érdekes, mert Bergvall Svédország legjobb utánpótlásműhelyétől érkezett Angliába. Attól az IF Brommapojkarnától amelynek két, egymástól igencsak eltérő arca van: az egyik egy eredményes, sikeres utánpótlás-műhely, míg a másik egy felnőtt csapat, amelyik az elmúlt tíz évben a harmadik és az első osztály között liftezett. (A 2022-es idényt a második vonalban kezdi meg az IF Brommapojkarna.)

https://www.instagram.com/p/CZ-O2wSrVvJ/

Fordítsd oda a másik orcád is!

A „Svédország legjobb utánpótlásműhelye” címet az ország labdarúgó-szövetsége adja. A szervezet évente átvilágítja az akadémiákat, a vizsgálat során pedig az alábbi tényezőket veszik figyelembe:

• utánpótlás-edzői környezet;


• létesítmények;


• játékosok fejlesztése, nevelése;


• edzői/vezetői szervezet;


• az iskolai projektek beépítése a klub életébe;


• fejlesztési programok, együttműködések kisebb klubokkal.

A legtöbb pont azzal szerezhető, ha az egyes akadémiákhoz tartozó labdarúgók a svéd első vagy második vonalban, illetve nemzetközi szinten futballoznak. A rangsor tehát tükör. Rámutat egyes akadémiák erősségeire, fejlesztendő területeire, továbbá a külső környezet számára igazodási pontként szolgál.

Nos, az elmúlt hét év mindegyikében – köszönhetően a kiemelkedő utánpótlás-nevelési rendszerének – az IF Brommapojkarna végzett az első helyen.

Az persze sokat segít a kiválasztásnál, hogy bőven van merítési lehetőség: minden korosztályt figyelembe véve több mint 250 csapatuk, és több mint 4000 játékosuk van. Ezen kívül nagyjából 600 önkéntes segíti a szervezetet és a csapatokat.

„Sok jó játékosunk van, akik a saját rendszerünkből érkeznek, és lehetőséget kapnak az első csapatban. Erről vagyunk ismertek. Folyamatosan próbáljuk fejleszteni a klub struktúráját. És mindig ügyelünk arra, hogy a lehető legképzettebb edzők dolgozzanak az utánpótlásban” – mondta korábban Mikael Sörnäs a klub akadémiájának szakmai igazgatója.

https://twitter.com/bayer04_en/status/1484133985118830592

Közösség, futball, innováció

Az IF Brommapojkarna akadémiájának honlapján több dokumentum található a klub filozófiájára vonatkozóan. Olvashatunk a játékos- és vezetőképzésről, az önkéntességről, arról, mire fókuszálnak az 5 az 5 elleni játéktól kezdve a nagypályás futballig, de van útmutató a klub nevének, logójának használatáról is. Mi most maradjunk a futballszakmai vonalon. A Brommapojkarna egy közösséget kínál, ahol minden gyerek a legmagasabb szakmai színvonalon, támogató, a fejlődését biztosító környezetben futballozhat. Céljuk, hogy a lehető legtöbb gyereket – még akkor is, ha nem is fut be óriási karriert – a futball közelében tartsanak.

Ezzel együtt felhívják a figyelmet, hogy a szülők és a játékosok a klub nagyköveteiként „funkcionálnak”. Épp ezért edzésen, mérkőzésen, sőt a közösségi médiafelületeken is a klub értékeihez igazodva kell viselkedniük. A klub „házirendje” tartalmaz a szülői magatartásra vonatkozó részeket, a legfontosabb kitétel, hogy mérkőzések közben nem szabad a játékosoknak utasításokat adni, illetve tilos az edző munkáját zavarni. Továbbá – egyebek között – felhívják a figyelmet, hogy a teljesítmény és a fejlődés fontosabb, mint az eredmények. És az alábbi kérés is szerepel a szülői magatartás kódexben:

• „Legyél példakép a gyermeked számára azáltal, hogy sportszerűen viselkedsz az ellenfél csapatával és a játékvezetőkkel.”

És, hogy mire fókuszálnak a képzés egyes lépcsőin? Nézzük röviden, tömören az alapelveket:

• 5-7 éves kor: a játékosság, az öröm megélése és a sport megszerettetése áll a középpontban. A játék jelenti magát a tanulást. Megismertetik a gyerekeket a legalapvetőbb technikai elemekkel, a labdavezetéssel és a lábfejük különböző részeivel.


• 8-9 éves kor: megjelenik 5 az 5 elleni játék. A játékon keresztül történő tanulás továbbra is lényeges. Az edzésidő nagy részét az alapvető technikai elemek elsajátítása teszi ki: a labda megfelelő átvétele (első érintés alapjainak lerakása), cselezések, lövések. Továbbá a szövetség ajánlása szerint:

minden játékost minden posztot ki kell próbálni – ideértve a kapusposztot is.

• 10-12 éves kor: nagyobb terület, nagyobb létszám, ebben a korban már 7 a 7 ellen játszanak a csapatok. A technikai képzés mellett elkezdődik a támadásépítés, az ellentámadások, a labdaszerzés, és a védekezés alapjainak letétele. Lényeges a koordináció és a mozgékonyság játékokon keresztüli tanulása. És továbbra is ajánlott a játékosokat minden pozícióban játszatni.


• 13-14 éves kor: tovább nő a terület és a létszám, ebben a korosztályban már 9 a 9 ellen játszanak a fiatalok. A támadó és védekező (és az átmeneti) fázisok gyakorlása közben nagy figyelmet kap a játéktudatosság kialakítása, a felemelt fejjel történő játék, a tájékozódás (szkennelés). A fizikai adottságok javítása érdekében a saját testsúlyos edzéseket javasolja a szövetség. Ebben a korosztályban is marad az ajánlás: egy játékos több pozícióban is játsszon.


• 15-19 éves kor: ez már a nagypályás (11 a 11 ellen) futball korszaka. Az edzés célja az, hogy a játékos a mérkőzésen teljesíteni tudjon. A taktika és a játék „értése” hangsúlyos. Ami a fizikai területet illeti, ebben az időszakban a gyorsaság, az erő, és az állóképesség fejlesztésére kell koncentrálni. Elvárják, hogy egy labdarúgó legalább két pozícióban „otthonosan” érezze magát.

A hallgatás kultúrája

Ez a jól felépített képzés olyan játékosokat adott a világnak, mint John Guidetti, Dejan Kulusevski, Albin Ekdal vagy épp Thomas Isherwood. De az éremnek van másik oldala is. Erről felületesen a Videotont (és természetesen a Brommapojkarnát) is megjárt Bojan Djordjic beszélt a Reutersnak még 2013-ban, amikor azt mondta:

„Nem egy tipikus svéd klubról van szó. A játékos-megfigyelők járják országot, és az olyan fiatal labdarúgókat keresik, akikben látják az esélyt arra, hogy profik legyenek. Svédországban azonban a fiatalabbaknál nem nézik jó szemmel a versenyszerű futballt. De úgy gondolom, a győztes mentalitás fiatal korban történő elsajátítása elengedhetetlen ahhoz, hogy a játékosok a legmagasabb szinten is sikeresek legyenek. Svédországban azt mondják nem szabad túl korán „kényszeríteni” a játékosokat, de ha közös nevezőre kerül a csapat tagjaként történő tanulás a győzelem megtanulásával, akkor tulajdonképpen mindkét szükséges elem megvan.”

Erről, a Svédországban nem feltétlenül kedvelt hozzáállásról írt több cikket is az elmúlt években a svéd napilap, az Aftonbladet. A Brommapojkarnánál tapasztalható problémák két nagyobb egységre lehet bontani: az egyik a már fenn említett eltérés a svéd mentalitástól, a másik pedig a pénz.

Kezdjük az előbbivel: a Svéd Labdarúgó-szövetség ajánlása az, hogy a kluboknál a gyerekek képességek szerinti szétválasztása 15 éves kor előtt ne történjen meg, a Brommapojkarnánál azonban a kiszivárgott információk szerint már 10 éves korban megtörténik ez. Az pedig, hogy csak a legjobbak maradhatnak az akadémiai csapatnál, egészségtelen környezetet hoz létre: kiközösítik azokat, akik nem teljesítenek megfelelően. Továbbá az a gyerek sem maradhat, akinek a szülei nem „teljesítenek megfelelően”. (Az Aftonbladet információi szerint míg a Malmö körülbelül 150 eurót kér egy szezonra egy játékos képzéséért cserébe, addig a Brommapojkarna akadémiai csapataiban egy játékos szülőt érintő „nevelési költsége” akár ennek a tízszerese is lehet.)

A cikk szerint a szülők között az a vicc járja, hogy minél jobban focizik a gyerekük, az annál drágább lesz számukra. Ebből egyenesen következik az, hogy ahhoz, hogy egy adott fiatal számára elérhető legyen a profi karrier, a családnak megfelelő anyagi háttérrel kell rendelkeznie. És ha a szülők nem értenek egyet a költségekkel vagy a gyermekükkel való bánásmóddal, akkor két opció lehetséges: a beletörődés, vagy egy-egy szülői értekezleten való felszólalás. De az ilyen jellegű találkozók célja – az elmondások szerint – éppen az ellenvélemény elhallgattatása. Egy 2018-ban napvilágot látott dokumentum a klubot totalitárius szemléletűnek nevezi, és a „hallgatás kultúrája” jelzőt használja rá.

A teljes kép tehát valahogy ekképp néz ki: az elmúlt években a Brommapojkarna számos, a nemzetközi labdarúgásban helyét megálló futballistát nevelt ki. Ugyanakkor az a felfogás, rendszer, amelyben a gyerekek felnőnek, igencsak megkérdőjelezhető. De, ahogy a cikk is megjegyzi, amíg vannak szülők, akik minden pénzt megadnak azért, hogy gyerekükből profi futballista legyen, a változás lassú lesz.

A sorozat előző részei: 

1. „Minden egy asztallal és két labdával kezdődött” – a szenegáli tehetséggyár története


2. „Nélküle soha nem lett volna esélyünk” – a Jean-Marc Guillou akadémiák világa


3. „A siker egy út, nem pedig egy eredmény” – a kis norvég klub, amely nagy zajt keltett Európában