Támadásban jók, a védekezés viszont csapnivaló – mi a gond Saint-Étienne-ben?
Hat hónappal azután, hogy kiesett a Ligue 1-ből, a francia rekordbajnok AS Saint-Étienne-t a harmadosztályba való kipottyanás réme fenyegeti. Bár három pontot a szövetség is levont a szurkolóknak az osztályozós vereség utáni botrányos viselkedése miatt, nem ez az oka annak, hogy az utolsó helyen szerénykedik a legértékesebb kerettel bíró együttes a másodosztályban.
A liga legértékesebb alakulata, amely a negyedik legtöbb találatot jegyezte a szezonban, ráadásul a gólkirályi cím egyik aspiránsa is náluk játszik. E tények alapján azt gondolhatnánk, hogy a kiesés után magára talált az AS Saint-Étienne. Ha azonban megnézzük a Ligue 2 tabelláját, akkor látjuk, a francia rekordbajnok a 20., utolsó helyen áll. A szövetség által kiszabott hárompontos büntetés természetesen hátrány, ám ha nem lenne ez a levonás, akkor sem lennének kint a vízből.
Az együttes az élvonalban eltöltött 18 szezon után tavaly nyáron az AJ Auxerre elleni osztályozóval búcsúzott, és az ezen a mérkőzésen elszenvedett vereséget követő jelenetek, amelyek során a forróvérű szurkolók petárdákkal felfegyverkezve rohamozták meg a Stade Geoffroy Guichard zöld gyepét, egy igazi futball-horror forgatókönyvbe illenének.
A fegyelem hiánya
Az, hogy az idény első felében 50 sárga (meccsenként hármas átlag) és nyolc piros lappal (minden második meccsen egy kiállítás) büntessék őket, az egészen abszurd. Összesen körülbelül 150 percet töltöttek emberhátrányban, és nem is mindig csak egy fő hiányzott, hiszen a negyedik fordulóban, a Le Havre elleni hazai meccsen például három játékosuk mehetett idő előtt zuhanyozni.
A fegyelem és a szervezettség hiánya mondható el a csapat letámadását illetően is, mert hiába, hogy csak a listavezető helyezte többször nyomás alá az ellenfeleit, mint az ASSE, ám ez nem mindig történik szinkronban, ezért a csapat szinten történő presszing mutatójában már csak alulról a harmadik helyen állnak a képzeletbeli tabellán. Egyénileg tehát elvégzik a feladatot, de nincs meg a kohézió a sorok között, illetve még csak a sorokon belül sem. Ez pedig rendszeresen megengedi az ellenfeleknek a támadásépítést, az épp nyomást gyakorló játékos számára pedig egy rossz érzést jelent, amikor észleli, hogy a társak elcsúszása, vagy épp meg sem indulása okán kárba veszett a munkája, amit befektetett. Ebből is eredeztethető a frusztráció, ami még a nem túl erős összhangot is tovább rombolja.
Az egész pedig kihat a csapatszintű védekezésen keresztül az eredményekre is, hiszen hiába a megannyi szerzett gól, ha közben többet kapnak. Ez jórészben a fegyelmezettség és a koncentráció hiányából fakad, ezt a számok is megmutatják. A Saint-Étienne védői a ligaátlagnál kevesebb lövést engednek az ellenfeleknek (8,7 kísérlet/90 perc), ám ezek a próbálkozások általában kiváló minőségűek. Miközben az átlag 0,11 NPxG/Sh, addig az ASSE kapujára 0,15 NPxG/Sh minőségű lövések érkeznek, ami a liga legrosszabb mutatója. Ez jóval alulmúlja a középértéket és előidézője a rengeteg kapott gólnak.
A stabilitás hiánya
A fent említett fegyelmezetlenség, azaz a kiállítások és az ezekkel járó eltiltások nagyrészt a védelmet érintik, valamint a kapusposztot, ami rákényszeríti Laurent Batlles vezetőedzőt, hogy rendszeresen belenyúljon a csapat hátsó alakzatának összetételébe. A kapuban Etienne Greennek két meccset kellett kihagynia a piros lapja miatt, de az aktuális hiányzók és a rendszeres vereségek nyomán a vezetőedzőnek a szerkezeten is elég sűrűn kell módosítania, így nagyon ritkán fordul elő, hogy ugyanaz a névsor alkotná a hátsó hármast vagy épp négyest két egymást követő összecsapáson. Az összeszokatlanság hiánya természetesen nem javulás, az előrelépés irányába mutat, sőt az, hogy nincs állandóság a védelemben, a csapat többi részére is kihat, hiszen a rendszeres változtatások miatt nem lehet rendesen begyakorolni a letámadási sémákat sem.
A hatékonyság hiánya
A másik oldalon viszont az ASSE labdás játéka egészen imponáló. Sokat van náluk a labda, ehhez adott egy 85%-os passzhatékonyság, ami a liga szintjén kiváló. Ráadásul a labdabirtoklásuk nem csak passzív tevékenység, hanem megfelelően használják ki arra is, hogy veszélyt teremtsenek az ellenfél kapujára. Ezt mutatja, hogy a legtöbb vonalak közt felvett labda, a legtöbb kiosztott kulcspassz és a legtöbb tizenhatoson belülre juttatott átadás is a zöld mezes együttes nevéhez fűződik.
És ennek eredménye a negyedik legtöbb lőtt gól a mezőnyben, csakhogy övék a negyedik legtöbb kihagyott helyzet is, ami nagyban hozzájárul ahhoz, hogy mégsem tudják kompenzálni a gyenge védekezésüket. Ennek ellenére a várható góljaik mutatóját csaknem telibe lövik, így ez valahol árnyalja a képet, de mégiscsak többet várna az ember attól a csapattól, amely minden rivális ellen meg tudja teremteni a kellő mennyiségű helyzetet ahhoz, hogy masszívan felülteljesítse a várható góljainak a számát, ahogy teszik azt a dobogón lévő gárdák.
A Ligue 2-ben mindössze két csapatnak van rosszabb szerelési rátája, mint a Saint-Étienne-nek. Annak ellenére, hogy a negyedik legmagasabb labdabirtoklási mutatóval bírnak a ligában, mégis sok védekező párharcot kell megvívniuk, az ötödik legtöbbet a mezőny csapatai közül. Az a mondás, hogy minél többet birtokolja egy csapat a labdát, annál kevesebb párharcra van szüksége védekezésben, alapvetően igaz szokott lenni a futballcsapatok nagy részére. Ezzel szemben a zöld mezesek esetében nem ez a helyzet. Logikus a következtetés, hogy ezt az okozhatja, hogy az úgynevezett rest defence a gyenge, amely a támadásból védekezésbe való átmenet hatékonyságát, sebességét jelenti.
És látszik is, hogy nincs olyan csapat a másodosztályban, amely a labdavesztései után többször engedné a saját tizenhatosán belülre az ellenfelet az átmenetek során. Ez már csak azért is jelentős veszély, mert a Saint-Étienne-nek csupán az ötödik legkevesebb labdavesztése van a ligában, ebből pedig nem kellene ennyire szörnyű mutatónak következnie. Azonban náluk rendszeresen vannak olyan „elszigetelt”, egy az egy elleni párharcok, amelyek vesztes végkimenetel esetén nagy kockázatot jelentenek a kapura. És az ASSE játékosai ezeket rendre el is veszítik. Miután nincs kellőképpen megszervezve e szituációk esetére a védekezés, így – ahogy ez a lenti videón is látható – az ellenfelek könnyedén rohannak át rajtuk, és kontrázzák meg őket. Nem meglepő módon ők kapták a legtöbb gólt a rendezetlen átmenetek során.
Kulcskérdés, hogy a jövőben a Saint-Étienne-nek sikerül-e fegyelmezett, egységes csapatként fellépnie, ahol a játékosok készek egymásért és a klubért közös erővel küzdeni, hiszen a meglévő minőség ismeretében a bennmaradás nem lehet kérdéses. A jelenlegi szezonban a feljutás esélye már elúszott, de a következő idényt megalapozhatnák azzal, ha tavasszal sikerülne kialakítani a kohéziót. Ehhez azonban valamiféle változtatásra lenne szükség, mert bár nem lehetetlen helyzet az övék, figyelniük kell, hogy időben elkezdjék a felzárkózást, ellenkező esetben a klub a története során először csúszna le a harmadosztályba.