Hogyan lehet bekerülni 83 évesen a Football Managerbe? Hát így! – Lamberto Boranga portré

Vajon hány futballista mondhatja el magáról, hogy még mindig aktív játékosként szerepel a világ legnépszerűbb futball-menedzser játékában, miközben kortársai már évtizedek óta a nyugdíjas éveiket töltik? Bizonyára Lamberto Boranga az egyetlen a világon. Az adatlapját böngészve azonban egy különös ellentmondás találunk: a játék szerint Boranga mindössze 20 éves. Felmerülhet a kérdés, hogy ez a Lamberto Boranga biztosan az a Lamberto Boranga, akiről ez a cikk szól? A válasz egyértelműen igen.

A 20 éves életkor jelen esetben csupán egy technikai kényszermegoldás eredménye, amellyel a Football Manager fejlesztői a szoftver korlátait igyekeztek megkerülni. A játék motorja ugyanis egyszerűen nincs felkészítve arra, hogy egy 1942-es születésű sportoló még aktív játékosként szerepeljen. Az EA Sports FC (korábbi FIFA) vagy az eFootball játékokon nevelkedett olvasókban felmerülhet a gondolat, hogy Boranga talán amolyan „ikonként” vagy „legendaként” kapott helyet a játékban. A Football Manager azonban a világ legrészletesebb futball-adatbázisa, amelynek lényege pont az, hogy kizárólag a jelenleg is aktív játékosok szerepelnek benne. Nem véletlen, hogy scoutok is aktívan használják, a legismertebb példa talán Roberto Firmino, akire a Hoffenheimnél épp az FM miatt figyeltek fel. A játék szabályai szerint mindenki helyet kap az adatbázisban, aki az adott szezonban hivatalos bajnoki mérkőzésen pályára lépett – így Boranga is, aki ekkor már a 83. életévében járt.

Mivel a játék legidősebb játékosai 56 évesek, a programozóknak meg kellett fiatalítaniuk őt, hogy a kód ne akadjon ki. Az FM algoritmusa ugyanis egy bizonyos kor felett még a menedzsereket is kényszernyugdíjazza, így ha Borangát a valós születési dátumával vitték volna fel a rendszerbe, a játék valószínűleg már a szezon első napján visszavonultatta volna.

Lamberto Boranga profilja az FM26-ban. Bár a szoftver 20 évesnek jelzi, a számok elárulják a valóságot: a 75-ös eltökéltség mellé mindössze 5-ös sebesség és ugyanilyen állóképesség társul a 99-es skálán.

Gagarin, Puskás és a holdra szállás

Amikor 1961 tavaszán Jurij Gagarin a Vosztok–1 fedélzetén első emberként megkerülte a Földet, egy tizenkilenc éves olasz fiatalember, Lamberto Boranga éppen csak elkezdte felnőtt futballkarrierjét a Perugia csapatában. Boranga 1942. október 30-án született Folignóban. A szülei eredetileg a szaléziekhez küldték kollégiumba, mert „rosszcsont” gyerek volt – ott állították be először a kapuba, mert saját bevallása szerint mezőnyjátékosként túl jó volt a többiekhez képest.

Öt évvel később, 1966-ban a futballvilág figyelme Angliára szegeződött. Miközben a magyar válogatott Bene Ferenc, Farkas János és Mészöly Kálmán góljaival 3–1-re verte a brazilokat a világbajnokságon, a házigazdák Geoff Hurst ikonikus mesterhármasával – közte a németek által máig hevesen vitatott góljával – megnyerték a tornát. Ez volt az az év, amikor Puskás Ferenc végleg szögre akasztotta a cipőjét. És ez volt az az év is, amikor Boranga debütált az olasz élvonalban a Fiorentina játékosaként.

Mire 1969 nyarán Neil Armstrong és Buzz Aldrin kilépett az Apollo–11 holdkompjából, a kapus már rutinos játékos volt. Ekkor a másodosztályú Reggiana meghatározó játékosaként futotta második szezonját, miután a firenzei kalandot követően egy osztályt visszalépett a több játéklehetőség reményében. Több mint százötven mérkőzésen őrizte a klub kapuját, mielőtt visszatért a Serie A-ba.

„Játszana nálunk, doktor úr?”

1973-ban már tekintélyes állása volt a reggio emiliai Higiéniai és Profilaktikai Intézetben, miután korábban, a Reggiana játékosaként a pármai egyetemen biológiát és orvostudományt tanult. A futball mellett a tanulás számára a biztonságot jelentette, bár a mai napig nem tudja eldönteni, hogy orvosnak született, aki tud focizni, vagy éppen fordítva. Amikor a Cesena elnöke váratlanul felhívta azzal a kérdéssel, hogy „játszana nálunk, doktor úr?”, Boranga azonnal igent mondott, még úgy is, hogy ezzel fel kellett adnia civil állását.

Egy régi futballközhely szerint normális kapus és zöld disznó nem létezik. Ahogy az argentin Sergio Goycochea babonából a pályára vizelt a tizenegyespárbajok előtt, az angol David James pedig minden meccs előtt a piszoár feletti falra köpött, addig az olasz élvonalban Lamberto Borangának is megvoltak a maga furcsa szokásai.

A meditáció iránt élénken érdeklődő, a szurkolók által csak „Bongónak” becézett kapusnak sokszor akadt gondja a koncentrációval. Egyszer azt tanácsolták neki, hogy a fókusz fenntartása érdekében alakítson ki ismétlődő rutint a mérkőzések holtidejére. Megoldása végtelenül egyszerű, mégis abszurd volt: a meccsek közben időről időre hanyagul feldobta a sapkáját a levegőbe. A mulatságos mozdulatsor hamar a védjegyévé vált, sőt a legenda szerint egy alkalommal Boranga rituáléja annyira kizökkentette Gigi Rivát, hogy a Cagliari sztárja a kapufára lőtte a tizenegyest.

De volt itt más is... Mivel Boranga krónikusan alacsony vérnyomással küzdött, a stáb kénytelen volt kreatív, a modern sporttudomány mai szabályai szerint aligha értelmezhető megoldásokhoz folyamodni. Így fordulhatott elő, hogy miközben a csapata a túloldalon támadott, a masszőr egy csésze kávét vitt neki a gólvonalra. A csípősebb téli hónapokban ráadásul az italt brandyvel fűszerezve szolgálta fel, mondván: a koffein és az alkohol legalább üzemi hőfokon tartja az extravagáns hálóőrt.

Boranga 1975-ben (Fotó: Getty Images)

Boranga a pályán pillanatok alatt képes volt elveszíteni a kontrollt. Különösen akkor vált kezelhetetlenné, ha úgy érezte, az ellenfél színészkedéssel vagy méltatlan eszközökkel próbálja megvezetni a játékvezetőt. Erre az egyik legemlékezetesebb példa a Cesena 1976-os UEFA-kupa-szereplése, amikor a csapat a Magdeburggal találkozott. A keletnémetek legnagyobb sztárja, az 1974-es világbajnokság NSZK elleni győztes góljának szerzője, Jürgen Sparwasser gyanús körülmények között esett el a tizenhatoson belül, mire a bíró büntetőt ítélt. A tajtékzó Boranga kirohant a gólvonalról, és egyszerűen megütötte a német csatárt. A történet abszurditását csak fokozza, hogy a játékvezető végül nem az elkövető kapust, hanem a mellette értetlenkedő csapattársát, Giancarlo Oddit állította ki a pofonért.

Temperamentuma az évek múlásával sem sokat finomodott. Az 1979-es szezonban, miután a Parmával sikerült kiharcolniuk a másodosztályba jutást, Boranga már a harmincas éveinek derekán járó, rutinos veterán volt. Itt találkozott a csapat mindössze tizenkilenc éves tehetségével, a később világklasszis edzővé érő Carlo Ancelottival. Egyik mérkőzésükön a kapust ismét kiállították, és mivel nem maradt több cserelehetőség, az ifjú Ancelottinak kellett magára öltenie a rutinos hálóőr mezét.

A pályán kívül is megosztó figura volt. 1976-ban az olasz politikai feszültségektől és utcai harcoktól terhes „ólomévek” idején a 34 éves kapus egy Roma–Cesena mérkőzés utáni eseménnyel került a címlapokra. A feszült hangulatú római bajnoki lefújása után Boranga magasba emelt, ökölbe szorított kézzel üdvözölte a vendégszurkolókat. A gesztus az amúgy is pattanásig feszült légkörben óriási felháborodást váltott ki és heves politikai vitát kavart. Amikor az újságírók számonkérték provokatív mozdulatért, ő a tőle megszokott kíméletlen nyers stílusban csak annyit válaszolt: „Kommunista vagyok, és így köszöntöttem a Cesena szurkolóit, akik eljöttek megnézni”. Sosem titkolta politikai nézeteit, Enrico Berlinguer híve volt, és aktívan részt vett a PCI (Olasz Kommunista Párt) 1976-os választási kampányában is.

Lambergo Boranga és a Parma elnöke, Kyle Krause (Fotó: IMAGO / LaPresse)

Az örök visszatérő

Amikor 1984-ben, túl a negyvenen először döntött úgy, hogy befejezi a profi futballt, a világ még éppen csak ismerkedett a számítógépes játékokkal. Az első, ma már műfajteremtőnek számító menedzserjáték, Kevin Toms Football Managerje 1982-ben jelent meg ZX Spectrumra. Miközben a tinédzserek világszerte elkezdték felfedezni a virtuális futballt, Boranga éppen a negyedik ikszet taposta a Parma kapusaként. Akkoriban úgy tűnt, Boranga karrierje a végéhez ért, de mint tudjuk, nem így történt.

1983-ban szülővárosának csapatából, az olasz harmadosztályú Folignóból vonult vissza, de 1992-ben a Bastardo csapatában újra feltűnt, miután a klub kapusgondokkal küzdött. Ekkor már ötven éves volt. Folytatás azonban nem lett belőle, legalábbis akkor nem. Később, 2009-ben, immár 67 évesen az Ammeto kedvéért húzott újra kesztyűt tétmérkőzésen, amit az ilTamTam munkatársának egyszerűen csak úgy indokolt: „Nem tudtam ellenállni a pálya hívásának.” De mindez nem csupán egy egyszeri fellángolás volt: 2009-től egészen 2019-ig folyamatosan védett különböző csapatokban.

Nem mindennapi vitalitása azonban nem csak a futballpályán mutatkozott meg. Boranga a masters atlétika világában is rekordokat döntött: 2008-ban 65 feletti világcsúcsot döntött távolugrásban (5,47 méter), majd hetvenen túl a hármasugrás világrekordját is átadta a múltnak. Aztán 2018-ban Malagában lett az M75-ös kategória magasugró világbajnoka 1,38 méteres eredménnyel – közel 76 évesen.

A történet következő fejezete aztán 2025 szeptemberében íródott tovább. Hat évvel a visszavonulása után, alig néhány héttel a 83. születésnapja előtt Boranga a hetedosztályú Trevana színeiben egy Vis Foligno elleni bajnokin újra a gólvonal elé állt. A mérkőzésen kilenc perc után gólt kapott, és csapata végül súlyos vereséget szenvedett, a Corriere dell’Umbria beszámolója szerint Boranga több nagy bravúrt is bemutatott, mielőtt a második félidő elején lecserélték. „Két hibát elkövettem, de három-négy jó védésem is volt” – értékelte tárgyilagosan teljesítményét a meccs után. 

Szerinte a biológiai kora mindössze 58 és 62 év között mozog. Kerüli a televíziót, helyette elliptikus trénerrel, biciklivel és speciális talajgyakorlatokkal erősíti a combizmait, hogy azok tehermentesítsék az ízületeit. Ma is praktizáló orvosként – aki kardiológiára és sportorvoslásra szakosodott – pontosan tudja, mit bír el a teste.

„Az ízületi problémákat napi szintű edzéssel győzöm le. Orvos vagyok, tudom, hogyan kezeljem a testem” – vallja. 

Boranga 82 évesen is csúcsformában van (Fotó: folignooggi.it)

Saját bevallása szerint ehhez a szinthez kell egy adag „őrültség”, de a felesége támogatása nélkül ma nem tartana itt. Ahogy Ferenc pápa előtt viccesen megjegyezte a feleségéről:

„Szentté kellene avatni őt, amiért képes elviselni engem”.

Boranga számára a kor csak egy szám. Tisztában van az öregedéssel, de nem hagyja, hogy az határozza meg a mindennapjait. Hetente négyszer edz, emelkedőn fut ismétléseket, és a mai napig résztvevője masters atlétikai versenyeknek. Saját magát „felnőtt fiúnak” nevezi, a módszerét pedig egyszerűen foglalja össze: kevés, de jó étel, alkohol és dohányzás nélküli élet, sok mozgással, bőséges reggelivel, könnyű vacsorával és étkezés utáni sétával.

„Minden fejben dől el. Az ember agya egy ponton azt mondja: mit művelsz, menj már haza. Én viszont máshogy működöm. Amikor az agyam azt kérdezi tőlem, hogy mikor ülök már le végre a kanapéra tévét nézni, mindig ugyanazt válaszolom: soha. Fel kell állni, inkább elmegyek az edzőterembe, és csinálok valamit” – mondta egy riportban.

Érdekel, hogy ki volt a Serie A történetének legidősebb játékosa? Segítünk, nem Gianluigi Buffon! Kattints ide a cikkhez!

Borítókép: IMAGO / LaPresse