Hogyan maradt le az UEFA elnöke a BL-döntők legnagyobb fordításáról?

Hogyan maradt le az UEFA elnöke a BL-döntők legnagyobb fordításáról?

2024. máj. 31.

Lennart Johansson 1999. május 26-án a 90 perc letelte után elindult a Camp Nouban, hogy átadja a BL-serleget a Bayern Münchennek. A mesebeli verziónál is jobb talán, három perccel később mit élt át.


1997 júliusában késtünk öt percet a ZTE–Újpestről, már vezetett a Zalaegerszeg. A 80. percben, 1-1-nél úgy gondoltuk, átsétálunk a másik lelátóra, miután bemondták, hogy a mi szektorunk hagyhatja el utoljára a stadiont. Mintegy 30 másodpercig tartott a gyalogút, közben Tóth Norbert megszerezte a lilák győztes gólját – ez is kellett ahhoz, hogy a következő tavaszon már a Fradi ellen ünnepelje a bajnoki címét az Újpest. Mi a 91 percből legalább 85-öt láttunk Egerszegen, de a három gólból kettőről lemaradtunk.


Lennart Johansson UEFA-elnökként egy még ennél is fontosabb meccsen 93 percből 90-et ugyan végignézett, de a három gólból kettőből ugyanúgy nem látott semmit. A Bajnokok Ligája atyjaként is tisztelt sportvezető minden idők legemlékezetesebb BL-döntőjén, a futballtörténet talán legnagyobb fordítása alatt járt valahol a Camp Nou útvesztőiben – utólag értesülve Teddy Sheringham és Ole Gunnar Solskjaer hőstettéről.

 


„A 90. perc után a díszpáholyban megkérték az elnököt, legyen szíves átadni a trófeát a Bayern Münchennek. Így aztán felállt, beszállt a liftbe, és a küzdőtér szintjére utazott. Nyílt az ajtó, majd megkérték, hogy legyen szíves fáradjon vissza a díszpáholyba, mert hosszabbítás lesz. Visszaliftezett, fönt megint nyílt az ajtó, majd megkérték, mégiscsak menjen le, és adja át a trófeát a Manchester Unitednek.”


Eddig a népmesei verzió, amely az újságírók között terjedt szájról szájra. De valós történet sem gyengébb, többek között a FIFA oldala számol be róla pontosan, mi is zajlott le 1999. május 26-án Barcelonában. Eszerint a 90. perc után Lennart Johansson felkelt a székéből, sajnálatát fejezte ki Sir Bobby Charltonnak a vereségéért, és tényleg megindult a küzdőtérre, hogy a németek kezébe nyomja a serleget. (George Best, egy másik United aranylabdás ebben a percben hagyta el a stadiont). Odalent kiszállt a liftből, az ikonikus katalán aréna folyosóin pár perc után ott találta magát a pálya szélén, majd nem tudta, mire vélni a látványt:


„Azt hittem, ilyen nincs. A győztesek sírnak, a vesztesek táncolnak?”

Kiemelt fotó: Getty Images

Szerző

Arday Attila

Arday Attila

Arday Attila

Geológusból lett újságíró és edző. Nagy szerelmese a téli és a nyári olimpiának, a labdajátékoknak, az atlétikának, a vívásnak, de a például a sífutásnak és a síugrásnak is. A legtöbbet a kisgyermekeitől tanul, hogy jobban bánjon a tanítványaival. Nagypapa korában szaxofonozni szeretne, addig is minél többet járni a Kárpátokat, a brit szigetvilágot, az Atlanti-óceán térségét, Amerikát.