Hol vannak az olvasott magyar edzők és a felkészült egyéni fejlesztők?

Szalai Attila

Magyar újságírók egy csoportjának augusztus elején lehetőséget adott a Hoffenheim, hogy Szalai Attila átigazolása után néhány nappal faggassa a magyar válogatott hátvédjét. A Büntető is jelen volt a videós beszélgetésen.

A futballista elmondta, családias klubba érkezett, ahol már elsajátította a futballfilozófiát. A pozíciójáról is kérdeztük:

„Legtöbbször a bal oldali belső védő posztján játszom, edzem, de a múltkori edzőmeccsen például középső védőként is szerepet kaptam. Nem volt idegen pozíció számomra, játszottam már ott is a pályafutásom során. Ott szeretném a maximumot kihozni magamból, ahol a mester pályára küld.”

A játékos azóta túl van a bemutatkozáson, sajnos első meccsén, a Sallai Rolanddal felálló Freiburg ellen szerencsétlen öngólt vétett, és a következő mérkőzésen, a Heidenheim ellen nem játszott.

Kisteleki István

A korábbi MLSZ-elnök magabiztosan azt mondja, tisztában van vele, hogy ő érti a dolgát, ám szerinte Magyarország tele van olyan edzőkkel, akikről ugyanez nem mondható el.

„Elég hozzá a két kezünk, hogy megszámoljuk azokat, akik a szakmát igazán komolyan veszik, olvasottak, tájékozottak, beszélnek idegen nyelvet. Reméljük, megkapják az esélyt.”

A BVSC 70 éves szakmai igazgatója megbízik Urbán Flóriánban, a csapatot a másodosztályba juttató vezetőedzőben.

„Hogy vehemensebb, mint az átlag, az a szememben erény. Nem tartottam rizikósnak a kinevezését, akkor sem, ha egyébként világéletemben vállaltam a kockázatot. (…) Flóri taktikai érzéke lényegesen kifinomultabb, mint a magyar átlagé. Rengeteg időt tölt mérkőzéselemzéssel, tisztában van a mai trendekkel, a játékrendszerekkel, a védekezésbeli és a támadó mintákkal, úgyhogy nagyon jó kezekben van a csapat.”

Edzőként 100 profi meccs után jött rá, hogy nagyon keveset tud a labdarúgásról, és a Testnevelési Főiskola után elvégezte a kölni edzőképző iskolát is. A vele készült interjúban a tudáshiány mellett beszélgettünk a hiányzó futballkultúráról is.

Vigvári Vince

Az OSC ifjú lövője nyáron két aranyérmet is bezsebelt a vízilabda-válogatottakban. Előbb az U20-asokkal nyert világbajnokságot, majd rövid felkészülés után a Varga Zsolt vezette felnőtt válogatottal Fukuokában.

Beszélgettünk vele a korábban őt is jellemző nagyképűségről, az újpesti mentorról, Benedek Tiborról, illetve a vízilabda iránt érzett rajongásról, amely fenntartja az ambíciót egy játékosban.

Mesélt nekünk a nála 16 évvel idősebb Varga Dénesről, a „fantasztikusan karizmatikus” Varga Zsoltról, és a 10 évesen Vámos Mártonnak írt Facebook-üzenetről.

Dragóner Áron

Az egykori FTC-kedvenc Dragóner Attila fia, Áron 17 évesen szerződött az Empolihoz, és most azért küzd, hogy bekerüljön a felnőtt csapat keretébe. Az érvényesülést illetően a türelmet, a vagányságot és az olasz nyelv ismeretét jelölte meg legfontosabb elemként. A kitartást nem említette, pedig az alapján, amit nekünk mesélt, biztosan szüksége lehet rá:

„Játszottam mondjuk tíz meccset zsinórban, de aztán az edzőm berakott egy olaszt a helyemre, és két-három hétvégén vissza sem kerültem a csapatba. Jó szándékkal figyelmeztetett, nem engedhetek ki, mert ha azt látja, két ugyanolyan teljesítmény van, az olaszt favorizálja. Miért nyomná a külföldit? »Jobbnak kell lenned« – mondta.”

Az interjúban elmondta, edzője időnként azért nem tette be a kezdőcsapatba, hogy tesztelje, és az eredmény az volt, hogy a következő mérkőzésen immár kezdőként felpaprikázva, hatalmas erőbedobással lépett pályára a magyar belső védő.

Boér Gábor

Augusztusban Militár Iván kollégánk írt véleménycikket Boér Gáborról azok után, hogy a ZTE vezetőedzője ötöt cserélt a mérkőzés szünetében. Ezt követően megszólalási lehetőséget adtunk a trénernek.

Boér Gábor úgy látja, nüanszokon múlt, hogy csapata kiesett a Konferencia-liga selejtezőjéből, az történt, hogy csapata nem tudta kihasználni az ellenfele hibáit. Történt ez annak ellenére, hogy kollégáival az eszéki együttes összes felkészülési mérkőzését, sőt az első bajnokiját is élőben látták.

A tréner megosztotta velünk a futballfilozófiáját, részletezte, hogyan zajlik a videós felkészülés a ZTE-nél, továbbá azt mondta, szerinte a magyar futball igenis fejlődik, a klubcsapatok a következő években jobb eredményeket érnek majd el a nemzetközi kupákban. Ezt segítené szerinte, hogy miként néhány külföldi országban, nagyobb megbecsülésnek örvendenének a labdarúgók. Ez persze már kulturális kérdés is.

Balogh Botond

Egyetlen magyar labdarúgót ismerünk, aki közel két éven át dolgozott együtt az augusztusban visszavonult Gianluigi Buffonnal, Balogh Botondot, a Parma belső védőjét. Így hát megkérdeztük, hogyan látta a kapus személyiségét, edzésmunkáját, mit lesett el tőle.

A hátvéd nagyon jó embernek tartja a világbajnok kapust, aki valósággal átformálta a személyiségét egy-egy jó tanáccsal.

„Előfordult, hogy egy meccsen nagyot hibáztam. Másnap tíz percet beszélgetett velem erről. Elmondta, hogy ő is vétett hibákat, amikor annyi idős volt, mint én, és a mai napig hibázik, de ez együtt jár a focival.”

Balogh Botond Buffon sikerei mögött egyértelműen a sikeréhséget, a győztes mentalitást látja, a kapus elmondása szerint még egy baráti pingpong-meccsen vagy kő-papír-ollóban sem tudott veszíteni. Addig játszott, amíg nem győzött.

Koi Endre

Magyar kézilabdaedző a legritkább esetben áll munkába Izlandon, Koi Endre ilyen ritka madár. Kisvárdán kezdett el dolgozni, de közben közgazdásznak tanult, a Büntetőnek elárulta, a stratégiaalkotásban, az analitikus gondolkodásban hogyan segítette edzőként a civil munkája.

Úgy látja, Magyarországon zajlik a generációváltás, egyre több fiatal tréner kapja meg a lehetőséget, arra viszont nem volt egyértelmű válasza, mi okozza, hogy az utánpótlásban rendkívül sikeres magyar válogatottak felnőtt szinten képtelenek nagyot alkotni. E téren rendszerszintű problémát lát.

Beszélgettünk vele arról, hogyan esett kútba a siófoki szerződése, illetve miért nem probléma például Izlandon, hogy a játékosok munka mellett sportolnak.

„Ebben a régióban teljesen természetes, hogy a tanulás, a munka és a sport együtt alkot egy egységet.”

Helm András

Helm András dolgozott az MTK-nál, volt az NB I-es ZTE felnőttcsapatának asszisztens edzője, jelenleg pedig a Dunaújváros szakmai igazgatója, miközben 2004 óta foglalkozik egyéni képzéssel.

A vele készült interjúban kifejtette, a gombamód szaporodó, a futballisták egyéni fejlesztésével foglalkozó cégek sok esetben csak egy illúziót adnak el a játékosoknak, a szülőknek, mert nem rendelkeznek a szükséges háttértudással. Szerinte fontos a reális cél kitűzése a játékosok számára, illetve a feladatok aprólékos bemutatása, a helyes lábfejtartás pontosításától egészen a csípő magasságának beállításáig.

Vallja, sőt az MLSZ felé azt szajkózza, hogy

„meg kellene csinálni az egyéni képzés metodikáját, rendszerét.”

Úgy véli, idehaza túl hamar kezdjük oktatni a csapatjátékot, miközben az abban részt vevő egyének alapjai nincsenek rendben. Biztos benne, hogy minden egészséges gyermekhez meg lehet találni a kulcsot, vagyis mindenki fejleszthető, ám a sportág szeretete is hamar kiölhető bárkiből, ha a képzetlen edző aknamunkát végez.

Helm Andrást egy másik alkalommal is megszólaltattuk, hiszen Jablko Judittal ők alapították az Utánpótlás Sportolók Szülei Facebook-csoportot. Így eszmét cserélhettünk kettőjükkel arról, hogy egy ilyen csoportban milyen fontos információk, ötletek, gondolatok cserélnek gazdát, amelyek a kis futballisták, illetve szüleik érdekeit szolgálják.

Patrizio Stronati

A neve alapján bárki azonnal rávágná, hogy olasz, ám a Puskás védője cseh állampolgár, és barátságos mérkőzésen már a válogatottban is pályára lépett, illetve a keret tagjaként készül majd a mieink elleni felkészülési találkozóra. Mint mondja, kiskorától mindent annak rendelt alá, hogy futballista legyen, és az álma továbbra is a Serie A, illetve az éles meccsek a nemzeti csapatban.

Mesélt róla, hogy a cseh utánpótlásból érkezve Ausztriában milyen rettentő erős mezőnybe került, és milyen nehéz volt érvényesülnie. Úgy látja, a cseh bajnokságban kompaktabbak a csapatok, mint Magyarországon, és kevesebb az egy az egy elleni játék.

Egressy Gábor

Az Újpestben nevelkedett, ám felnőttként relatíve keveset játszott lila-fehér mezben. Egressy Gábor eddigi karrierje izgalmas, hiszen 21-szeres válogatott labdarúgóként, külföldi tapasztalattal a háta mögött nem az MLSZ-nél vagy egy futballklubnál helyezkedett el, hanem a budakalászi kézilabdacsapatnál – ügyvezetőként.

Mint mondja, érdekli egy klub gazdasági, sportszakmai működése, szívesen ír TAO-pályázatokat is. Budakalászon legszívesebben létrehozta volna kicsiben az Ajaxot, de nem volt rá igény, így elváltak az útjaik.

Visszaemlékeztünk vele az irreális, 2 millió fontos kivásárlási árára, Tornyi Barnabás Diósgyőrére és Bozsik Péter zalaegerszegi bajnokcsapatára. A hazai közegben már régen is nagy problémát látott a lanyha edzésmunkában.

„Jól tudom, mennyit edzettek a mi időnkben a futók, a kajakosok, a pólósok, mi annál sokkal kevesebbet. Pedig kibírtuk volna szerintem a több melót. Egyszerűen csak más követelményrendszert kellene felállítani.”