Holland edzővel lépne előre a cserbenhagyott Ferencváros
Noha a magyar és a nemzetközi sajtó egészen vad neveket is azonos kontextusba hozott a magyar bajnoki címvédő Ferencváros megüresedett kispadjával, néhány napja már tudjuk, hogy az irányítást az AZ Alkmaar korábbi mestere, Pascal Jansen veszi át. Az 51 éves holland szakember vezetőedzőként először, összességében másodszor próbál külföldön szerencsét igencsak hosszú edzői pályafutása során.
Megtalálta Dejan Sztankovics utódját a Ferencváros. A máig nem egészen átlátható módon és okból az orosz Szpartak Moszkvához távozott korábbi Inter-középpályást Hollandiából pótolta az FTC. Az utód, Pascal Jansen nevét azonban hiába keressük az elmúlt évtizedek nagy meccsein, sorsdöntő európai kupacsatáin, élvonalbeli, vagy alacsonyabb szintű derbiken, az almanachok nem őrzik, nem őrizhetik, mert nagyon fiatalon egy sérülés miatt visszavonult a profivá válás kapujában. Tehetséges középpályás volt, aki az Ajax, az AZ Alkmaar, a Haarlem és a Telstar utánpótlásában is focizott, ám 18 éves volt, amikor be kellett látnia, hogy nem lesz olyan játékos, amilyen szeretne lenni. Mivel azonban mindig is imádta a labdarúgást, esze ágában sem volt elszakadni tőle, megpróbált a legjobb edzővé válni. Ha eredményes lesz a IX. kerületben, abból ő is profitál majd és közelebb kerül ahhoz a vágyához, hogy egy nap a Premier Leagueben dolgozhasson. Egy másik nagy álmát egyébként már teljesítette: fiatalon az volt a célja, hogy 35 éves koráig megszerezze a Pro Licenc jelentette legmagasabb szintű edzői jogosítványt.
Jansennel kapcsolatban érdekesség, hogy Londonban született, ugyanis holland édesapja ott ismerte meg a Spooky & Sue popegyüttes egyik tagját, Sue Chalonert, aki sikeres énekes volt Angliában, a zenekar ugyanis három Top 10-es slágert is elkészített az 1970-es években. Azonban korán a papa, Hans hazájába, tehát Hollandiába költöztek, így a kis Pascal már ott szocializálódott és szívta magába a labdarúgás szeretetét. 1993-ban már a Haarlem U18-as csapatánál dolgozott, amivel ő volt a legfiatalabb edző az országban, aki egy profi csapatnál vállalt munkát, mindössze 20 évesen. Az ott töltött öt évben nagyon sokat tanult, egy rövid ideig a felnőtteknél is besegített asszisztensként.
Az 1998-as franciaországi világbajnokságra a holland edzők szakszervezetével utazott tanulmányútra, ahol már sokan úgy ismerték, mint az egyik legtehetségesebb fiatal trénert. Ekkor ismerkedett meg több idősebb, sokat megélt kollégájával, és szinte kivétel nélkül mind azt tanácsolták neki, hogy menjen külföldre, ha igazán fejlődni akar. Így 1998 őszén csatlakozott Rinus Israelhez és az Egyesült Arab Emírségekbe igazolt az al-Dzsazírához. Ez egy nagyon érdekes emberi és szakmai kihívás volt a még mindig csak 27 éves edző előtt, mert egy távoli és kulturálisan teljesen eltérő közegben kellett alkotnia, ugyanakkor a holland labdarúgás egyik ikonjának a munkáját segíthette, ugyanis Israel volt az első holland csapatkapitány, aki magasba emelhette a BEK-serleget még 1970-ben amikor a Feyenoorddal ért a csúcsra. Az arab kaland értékes tapasztaltokkal segítette Jansent, aki egy évig az al-Vahdánál is segítette Israel munkáját, mielőtt 2000-ben a Vitesse akadémiai menedzsere lett.
Az arnhemieknél kapott lehetőség azért is volt csábító, mert időközben felvételt nyert az UEFA Pro Licenc-tanfolyamra, amelyet Hollandiában a legfiatalabb edzőként végzett akkoriban. Olyan „osztálytársai” voltak, mint Frank de Boer vagy Erik ten Hag, és látva, hogy az egyikük holland szövetségi kapitány volt, a másikuk pedig ma már a Manchester United főnöke, joggal bizakodhatunk, hogy a Ferencvároshoz is hatalmas szakmai tudás érkezik Jansennel. Kilenc év után elhagyta a sárga-feketéket, mert úgy érezte nincs lehetősége előrelépni a klubon belül, és elszerződött az egyik legjobb holland akadémiára, a Sparta Rotterdamhoz. Itt három évig dolgozott az utánpótlásban, valamint összekötő kapocs volt az akadémiáról kikerülő és az első csapatba beépülni próbáló játékosok között, majd egy szezonon át végre az elő csapat asszisztenseként is kipróbálhatta magát, egészen közel a tűzhöz, amire mindig is vágyott.
2013 nyarán két komoly ajánlat közül választhatott: az holland szövetség felajánlotta neki az U17-es válogatott edzői posztját, illetve megkereste a PSV Eindhoven is, hogy vegye át az U19-es csapat irányítását. Ő végül utóbbi mellett döntött. Dolgozott ezzel a korosztállyal, majd két évig az U21-es csapattal, amely a holland másodosztályban (Eerste Divisie) szerepelt.
Az eindhoveni évek alatt sok más tehetség mellett volt alkalma dolgozni Cody Gakpóval is, aki ma már a Liverpool FC sztárja és góllal nyitotta a most futó Európa-bajnokságot is, de bizonyára emlékszik Kun Bertalanra is, aki szintén megfordult az idő tájt a piros-fehérek akadémiáján.
Marcel Brands klubigazgatóval és Phillip Cocu vezetőedzővel nagyszerű szimbiózisban dolgoztak, ám minden szétesett amikor Brands az Evertonhoz, Cocu pedig a Fenerbahcéhoz távozott. 2018 nyarán ő is elhagyta a klubot, John van den Brom asszisztenseként az AZ Alkmaar edzői stábjához csatlakozott. Először az ő munkáját segítette, majd 2020 decemberétől azé az Arne Slotét, aki hamarosan a Liverpool szakvezetője lesz, és akinek azért kellett távoznia Alkmaarból, mert titokban egyezkedett az érte bejelentkező Feyenoorddal. Jansen első vezetőedzői kinevezése kimondottan nehezen indult, ugyanis előbb egy FC Groningen elleni bajnokit kilenc emberrel befejezve veszítettek el, majd néhány nappal később Horvátországban, az NK Rijeka ellen maradtak alul Európa-liga-mérkőzésen – ami a csapat kiesését jelentette a csoportkör küzdelmei után.
Ezután sikerült meghoznia a megfelelő változtatásokat, a Teun Koopmeiners, Bruno Martins Indi, Owen Wijndal és Myron Boadu nevével fémjelzett csapat harmadik helyen zárt, mindössze egy ponttal lemaradva a második, és így BL-selejtezőben induló PSV mögött. Az Európa-liga csoportkörét nem tudták elérni, mert Ange Postecoglou Celticje erősebbnek bizonyult, de a Konferencia-ligában veretlenül nyerték a csoportjukat, mielőtt a norvég FK Bodö/Glimt megállította volna őket. 2021 tavaszán megnyerték odahaza a nemzetközi szereplésért kiírt bajnoki rájátszást, ezzel garantálták a helyüket a következő idényre is Európában.
Ez az idény sokkal jobban sikerült, ráadásul mi is megkülönböztetett figyelemmel követtük a csapat szereplését, miután Kerkez Milos személyében volt egy magyar játékos is az AZ-ben. Válogatottunk bal oldali szárnyvédője ebben az idényben vált alapemberré Alkmaarban, így alaposan kivette a részét a csapat szerepléséből: 52 mérkőzésen jutott szóhoz a Ferencváros új edzőjénél, amiből már kiviláglik, hogy egy tisztességes nemzetközi menetelést is hozott a szezon. A Jansen vezette AZ ugyanis a Konferencia-ligában nem csak magabiztosan vette a selejtezőket és a csoportkört, de a legjobb 16 között kontinentális feltűnést keltett a Lazio kétszeri legyőzésével (2–1, 2–1). A negyeddöntőben a belga RSC Anderlechtet is sikerült kiejteni és csak a későbbi győztes West Ham United akadályozta meg a piros-fehéreket egy ennél is szebb siker elérésében. 2023 nyarán Jansen nem tudott megállapodni a klub vezetőivel a hosszabbításról, így távozott és – bár nyilván számított rá – azóta nem állt munkába más csapatnál. A Ferencváros tehát mindössze a második felnőttcsapata lesz Hollandia egyik legígéretesebb edzőjének.
Mi várható Jansentől a Ferencvárosnál?
Az Alkmaarnál látottak alapján egy klasszikus 4-3-3-as hadrendre lehet számítani, ahol gyors szélsőkre, kreatív középpályásokra és sokoldalú szélső védőkre épül majd a játék. Épp Kerkez példáján keresztül láttuk, hogy milyen komplex feladatai vannak az ezen a poszton szereplő játékosoknak, akiknek az állandó, két alapvonal közötti száguldozás mellett olykor játékszervezési feladatai is lehetnek, és ahogyan az mostanában egyre inkább elterjedt, gyakran a pálya középső területein vesznek részt a játékban, így létszámfölényt kialakítva bizonyos pontokon. Támadásban veszélyes fegyver lehet a gyors átmenet, amelyeket elsősorban a már említett szélsők megjátszásával szeret kihasználni Jansen csapata, míg felállt védelem ellen szinte mindenkinek változtatnia kell a pozícióját, arra törekedve, hogy megjátszható, egyszersmind veszélyes legyen. A labda nélkül magasan megkezdett letámadást fog forszírozni a vezetőedző, ugyanakkor ez nem lesz annyira agresszív, mint például a Jürgen Klopp csapataitól megszokott.
Ahogyan ebben a játékhelyzetben is látszik, az Alkmaar-játékosok megszállják az ellenfél térfelét, de nem gyakorolnak komoly nyomást a labdabirtoklóra. Dani de Wit is csak ímmel-ámmal támadja a labdát birtokló, leghátul lévő védőt, viszont neki nagyon nehéz dolga van a labda megjátszásával, mert a passzsávokat remekül zárják el, így előbb vagy utóbb egy kényszermegoldást kell alkalmaznia, ami egy kockázatos passz vagy egy hosszú indítás. A gondok akkor jelentkeznek, ha az összehangolt mozgás nem olyan egyenletes, mint elvárható, és a labda átmegy a letámadó csapatrészeken, ezért ehhez idő kell majd a Népligetben is, mire tökéletesen működni fog.
Jansennél fontos játékelem, hogy a kapusnak nagyon aktívan részt kell vennie a támadások felépítésében. Egyre kevésbé érdemel szót a jelenkori futballtrendek mellett, hogy a kapus mezőnyjátékosként is funkcionál, ezért Dibusz Dénes is valószínűleg többet fog találkozni a labdával.
A védők és a középpályások játéka ilyen helyzetekben sokszor nem arra megy majd ki, hogy megjátszhatók legyenek, hanem inkább arra, hogy területet nyissanak a középcsatárnak, vagy a szélsőknek, akik az ellenfél sorai között nyíló szabad területen veheti fel a labdát, amit sokszor a kapusnak kell oda eljuttatni. Ez egy felelősségteljes és kiváló rúgótechnikát igénylő szerepkör lesz Dibusznak, aki az évek során egyre magabiztosabb lett a lábbal való játékban is.
Jansen megítélését azonban szinte biztosan a nemzetközi szereplés minősége adja majd. A Ferencváros mostanra eljutott arra a szintre, hogy (különösen amióta van Konferencia-liga) valamelyik európai sorozat csoportkörében rendszeresen részt vegyen, de az eddigi tapasztalatok alapján olyan edzőre van szükség, aki underdog helyzetből is képes jól meccselni egy párharcban. Sztanyiszlav Csercseszovnak a Bayer Leverkusen, Dejan Sztankovicsnak pedig az Olympiakosz ellen nem volt érdemi fegyvere, ez pedig elengedhetetlen ahhoz, ha a csapat szintet akar lépni Európában. A legrangosabb kitűzhető cél persze a Bajnokok Ligája csoportköre, ami továbbra is bravúrral ugyan, de a létszámemelésnek köszönhetően talán a megszokottnál könnyebben lesz elérhető, ennél fogva pedig az Európa-liga vagy épp a Konferencia-liga csoportköre is.
Az OTP Bank Liga megnyerése talán szóra sem érdemes, azt kötelező behúznia a Ferencvárosnak. Fontos, hogy bár szokás hangsúlyozni, hogy a Fradi nem nevelőklub, Jansennek szokása volt Alkmaarban is, hogy az U13-as csapattól kezdődően időt és figyelmet szánt a klub fiataljaira, hogy lássa, milyen tehetségek pallérozódnak az utánpótlásban. Mint egykori akadémiai menedzser pontosan tudja, hogy érdemes az ifjúsági csapatokra támaszkodni, és ha valakiben csak a szikráját látja majd a tehetségnek, aligha fog habozni, hogy bevesse az első csapatnál is. Mivel a holland edző eddig nem tűnt annak az „ugrálós” típusnak, könnyen lehet, hogy hosszú távú együttműködés szemtanúi lehetünk majd Jansen és a Ferencváros között, ami megnyugtató lenne az elmúlt évek gyakori edző- és az ezekkel törvényszerűen együtt járó koncepcióváltások után.
Kiemelt fotó: FTC/Molnár Ádám
Szerző
