Sztankovics elhagyta a Fradit, nagyon fontos, milyen irányt választ a klub
Csütörtök délután vált hivatalossá, hogy a Ferencvárosi TC szerb szakvezetője, Dejan Sztankovics távozik, és a jövőben az orosz Szpartak Moszkva csapatát irányítja majd. A korábbi csupaszív középpályásnak már a kinevezése is kérdéseket vetett fel és a távozása kapcsán sem minden részlet teljesen világos. A legfontosabb azonban sokkal inkább az, mit lép most a Ferencváros?
Az biztos, hogy nem lesz unalmas a magyar rekordbajnok nyara, mi több, már az elmúlt hetei is több témát szolgáltattak, mint gyakran más csapatok teljes idénye. Április közepén mérsékelt játékkal, az azóta már biztosan kieső Kisvárdával szemben elért hazai 0–0 a klub legújabb, sorozatban hatodik bajnoki címét jelentette, majd szerdán a csapat elveszítette a kupadöntőt a Pakssal szemben, csütörtökön pedig hivatalossá vált edzője távozása. A legtöbb szurkoló nem tűnik csalódottnak a történtek miatt, ami talán az eredményesség ellenére is a legnagyobb kritika Sztankoviccsal szemben.
„Talán fiatal edző vagyok, de a régi iskolát követem, azaz számomra a tisztelet mindennél fontosabb. Tisztelni kell a klubot, az elnököt, a sportigazgatót, az ügyvezetőt, a játékosokat, a társakat és persze nagyon tisztelni kell a szurkolókat, hiszen a játék értük van. A tiszteletnek az öltözőn belül is meg kell lennie, ez elengedhetetlen. Mindenkinek tisztelnie kell a másikat, mert az egység csak így alakulhat ki. Amikor ez mind megvan, akkor leszünk igazán erősek. Én ebben hiszek, ez visz előre”
– ezekkel a szavakkal érkezett meg szeptemberben Dejan Sztankovics, az olasz Sampdoria és a szerb Crvena Zvezda korábbi trénere, akit játékosmúltja miatt kiemelt tisztelet és népszerűség övez a kontinens minden szegletében. Ezen szavai fényében mintha tényleg váratlan lenne a távozása, de az elmúlt hetek kommunikációja alapján annyira mégsem meglepő.
A klub fennállásának 125. évfordulója kapcsán Kubatov Gábor elnök már beszélt arról a sajtónak, hogy Sztankovics távozása reális lehetőség, az viszont szintén meglepő, hogy már mindössze négyhavi munkabéréért mozdítható volt. Bizonyára kellett kompromisszumot kötnie a Ferencvárosnak is, hogy egy ekkora nevet meg tudjanak szerezni – még akkor is ha a név egyelőre a játékosként elért sikereknek szól – de eközben ez a konstrukció a folyamatosság, az építkezés könnyű megszakításának lehetőségével is kecsegtetett. Valószínűleg ez történt most.
De hol a stabilitás?
A zöld-fehérek étvágya és ambíciója nem lehet vita kérdése, nem csak szavakban, de tettekben is érezhető. Nem csak beszélnek arról, hogy szeretnének Európában is mély nyomot hagyni, de ennek megfelelően próbálják fejleszteni a klubot és a csapatot is. Ennek eredményeként évek óta résztvevői valamelyik nemzetközi sorozat csoportkörének, ami korábban sosem látott fegyvertény, jobb színben állítja be az egész magyar futballt, de egyre inkább az tűnik valószínűnek, hogy a vezetők minden igyekezetük ellenére sem találják a jelenlegi ukrán szövetségi kapitány, Szerhij Rebrov megfelelő utódját.
Vele szűk három szezonon keresztül dolgozott az FTC és újkori történelme legszebb eredményét érte el, amikor 2020 őszén a Bajnokok Ligája csoportkörébe jutott, többek között a skót rekordbajnok Celtic idegenbeli legyőzésével. Akkoriban sokkal inkább elérhetőnek vágyott a rendszeres BL-szereplés, mint most, az a csapat egy jól felismerhető koncepció szerint épült, de amint az ukrán szakember és a vezetés viszonya megromlott, elveszett az a tudatosság, ami az olyan klubok sajátja, amilyenné az FTC válni akar.
Az osztrák Peter Stöger korábban eredményesen dolgozott a német Bundesligában, de Budapesten fél év is elegendőnek bizonyult, hogy bebizonyosodjon: nem ő lesz az, akivel szintet léphet a Ferencváros. Azért az Európa-liga főtáblája vele is összejött, de egyértelműen hiányérzet maradt a munkája után, amiért a svájci Young Boys elleni BL-párharcot kedvező helyzetből nem sikerült abszolválni. Az ő vezetése alatt fegyelmi ügyek, öltözői problémák keletkeztek, úgy hírlett, hogy a nyugati bajnokságokban evidens professzionalizmusa nem volt magától értetődő egyes játékosoknál, akik emiatt másfajta bánásmódot igényeltek volna.
Ennek némileg ellensúlyozására érkezett a keménykezű, szinte diktatórikus eszközeiről híres orosz Sztanyiszlav Csercseszov, aki igazán egyedi figura volt a magyar futballban. Neki másfél év adatott meg, két bajnoki címmel és egy Magyar Kupa-győzelemmel, ám folyamatosan gyengülő minőségű játékkal, amely végül a 2023 nyarán a feröeri KÍ elleni 0–3-ban csúcsosodott ki.
Ez a kudarc nem maradhatott következmények nélkül, így jött képbe Sztankovics, ám érdemes megemlíteni a két edző között átmenetet biztosító és tíz bajnokin nagyon meggyőző korábbi háttérembert, Máté Csabát, akivel nem csak eredményes (kilenc győzelem), de szórakoztató támadófutball (3,9-es gólátlag) is visszatért a Groupama Arénába. Azonban bármilyen eredményesen is szerepelt vele a csapat, nem volt maradása, mert a klubfilozófia nagynevű külföldi szakembert követelt meg, ami végül Máté távozását is jelentette.
Kubatov elnök egyébként sokszor beszélt már arról, hogy az edzőkhöz muszáj ragaszkodni, mert nem fest jó képet egy klubról, ha gyakran váltanak, ehhez képest jelen állás szerint az Újpest elleni szezonzárón már a negyedik edző fog irányítani a szezonban (Leandro de Almeida, a klub korábbi remek középpályása), aki egyébként is meccselt már beugróként Sztankovics helyett a bajnokságban és a Magyar Kupában is.
Korrekt volt-e Sztankovics?
Ez nagy, de utólag már nem fontos kérdés, mert minden részlet ismerete nem áll rendelkezésünkre, a klub kommunikációja szűkszavú, a trénertől pedig egyelőre nem hallhattuk a saját verzióját a váltás kapcsán. Ugyanakkor szezon közben érkezni, majd még annak a végét sem megvárva – de bajnokcsapat edzőjeként – távozni, mindenképpen különös. Főleg, hogy a Ferencváros biztosan nem pár hónapos együttműködésben gondolkodott a kinevezésekor, és ráadásul ilyenkor már bőven alakul a felkészülés helyszíne, menetrendje és a várható nyári játékosmozgás tervezése, amelyet most minden bizonnyal felül kell írni.
Azt se felejtsük el, hogy a szakember minden támogatást megkapott, amikor tavasszal haza kellett repülnie Milánóba az egészségügyi problémákkal küzdő fiához, sőt, ezt a támogatást nem csak a feletteseitől, de az ellenfelektől és az ultráktól is megkapta, akik nem győzték hangsúlyozni rövid ittléte során, hogy közülük valónak tekintik. Úgy tűnt, formálódik egyfajta kapocs a tábor és közte, ami nagyban megkönnyíthette volna a munkája magyarországi folytatását.
Mit érdemes tudni a Szpartak Moszkváról?
Ezért is nehéz értelmezni, hogy ha már távozik, miért Oroszországba szerződik, ahol esélye sincs az UEFA-szankciók miatt a nemzetközi porondon felhívni magára a figyelmet. Persze ettől még Moszkvában is lehet értékes munkát végezni, de ezen szegmens mellett illik figyelembe venni, hogy az átigazolási piac is megváltozott az orosz klubokkal szemben, a közvélemény nyomása miatt nehezebb igazán jó játékosokat szerezniük, mint volt 2022 februárja előtt. Ezzel együtt nyilván anyagilag jól jár Sztankovics, hiszen pénz azért még bőven van az orosz fociban, de ez még akkor is módfelett szomorú ok lenne a távozásra, ha tudjuk, hogy minden ember elsősorban saját döntéseiért és a saját életéért felelős.
Amiből viszont akár profitálhat a korábbi Inter-középpályás, az az, hogy az orosz liga mostanában kevésbé van szem előtt, márpedig a játékoskarrierje eddig jobban sikerült, mint az edzői, még akkor is, ha a szerb mellett néhány hete magyar bajnoknak is mondhatja magát. A Szpartak a most futó idényben (két forduló van még hátra) a dobogóért küzd, a keretében pedig válogatott játékosok sora található. Georgi Dzsikia és Roman Zobnyin jelentős tapasztalattal bír az orosz válogatottban, rajtuk kívül viszont van moldovai, kongói, paraguayi, szerb és Costa Rica-i labdarúgó is a keretben.
Számunkra azonban ennél is fontosabb kérdés, hogy mi lesz a Ferencvárossal, amely jelentős átalakulás előtt áll, és nem mindegy, hogy ezúttal kit választanak a csapat élére a döntéshozók. Ezen sorok írásakor még nem tudjuk, ki követi Sztankovicsot a kispadon, de az eddigi gyakorlat szerint ezúttal is fontos szempont lehet a név, amely üzenet a versenytársak felé itthon és külföldön is.
A lengyel és a magyar sajtó is felkapta már Marek Papszun nevét, aki a Raków Czestochowát tette nagyon versenyképessé az elmúlt években, a pletykákat pedig erősíti, hogy nemrég Kubatov félreérthetetlenül utalt rá, mint edzőre, akit figyel a klub. Papszun szakmai felkészültségéhez nem férhet kétség, ugyanakkor az ő tanári attitűdje nem biztos, hogy pillanatnyilag kompatibilis a Ferencváros keretével. Szó van olyan edzőóriásról is, mint a 2005-ös BL-győzelem liverpooli sikerkovácsa, Rafael Benítez, aki irányíthatta korábban a Valenciát is sok, a Real Madridot és az Intert kevés sikerrel, de szeretettel gondolnak rá Newcastle United szurkolói is. Benítez legutóbb a Celta Vigónál dolgozott Spanyolországban, de nemrég menesztették. Az ő személye szintén nem szakmailag problémás, inkább az lenne a kérdés vele kapcsolatban, hogy ő akar-e egy szintet lejjebb lépni, illetve a Ferencváros megfelel-e az ő igényeinek. Rajtuk kívül több jelölt neve is felmerült (Vladimir Ivic, Phillip Cocu, Alessio Dionisi és Rui Vitória), de a legfontosabb mégiscsak az lenne, hogy a Groupama Arénába visszatérjen a stabilitás, ne kelljen az építkezést évente újra megtervezni, mert a fejlődés elvárt, a lehetőség pedig adott, ha a klub Európában is hírnevet akar szerezni.
Kiemelt fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
Szerző
