Holtszezonbeli lélekvándorlási útmutató, 10. Fejezet – Jazz, Nets

Baranyai Bálint és Szemenkei Balázs

2020. nov. 10.

Az NBA idény véget ért, tehát jöhetnek a holtszezonbeli izgalmak! Végignézzük, hogy a csapatok milyen irányba mehetnek, és milyen eszközeik állnak rendelkezésre, hogy a kijelölt csapáson elindulhassanak – elsősorban a pénzügyi vonalat tartjuk szem előtt. És mivel egyik kedvenc elfoglaltságunk a fiktív játékoscserék gyártása, minden csapatnál hoztunk is néhány ötletet, és cikkenként 2-2 franchise-t el is hozunk nektek. Ti melyik játékos(ok)ra mennétek rá kedvenc csapatotok helyében? (További fix infóig 109 millió dolláros sapkával számolunk!)

(A pénzügyekről és a témához kapcsolódó fogalmakról a linkre kattintva érhető el korábbi cikkünk.)

UTAH JAZZ

A Jazz védekezés-orientált kerete a 2019-es nyáron jelentős átszervezést kapott, aminek keretein belül Mike Conley és Bojan Bogdanovic érkezett a csapathoz. Bojan azonnal megtalálta a helyét, elit triplázásának köszönhetően új dimenziót nyitott a Jazz támadójátékában.

Az alapszakaszban mindazonáltal elég hullámzó teljesítményt nyújtott a Jazz, ami nagyban írható a Conley – Ingles páros számlájára, miközben külön-külön egyik sem számoltatható el a történtekért. A két legtöbbet játszó ötös – amikben Conley szerepelt –, 19,7-es net rating KÜLÖNBÖZETET produkált egyetlen játékos kicserélésével. A két kvintett közül az egyikben Royce O’Neale kapott lehetőséget (+10,5 ez a sor 381 perc alatt), a másik pedig Joe Inglesszel felállva -8,7 a net ratinget tudott felmutatni 236 perc alatt. Ezzel szemben viszont a Jazz azon felállása, amiben Ingles ÉS O’Neale kapott lehetőséget – tehát Conley, azaz klasszikus irányító nélkül játszottak – +12,6-ot teljesített 570 játékperc alatt. Ezek a számok azt mutatják meg, hogy Ingles és Conley mindketten kiválóan illenek a Jazz elképzeléseibe, viszont együtt teljesen inkompatibilisek egymással a pályán.

Ezzel az ellentmondással kénytelen nekivágni a Utah Jazz vezetése az offseasonnek, mégsem várható, hogy a fent levezetett „összeférhetetlenséget” még ebben az évben megpróbálják orvosolni.

A statisztikák alapján kialakult képet árnyalja, hogy Mike állandóan kisebb sérülésekkel küzdött, természetes tehát, hogy formája ingadozott. A playoffban szemmel látható volt a csapatra gyakorolt pozitív hatása, bár ott Bogdanovic nem játszhatott, így támadásban minden fegyver hatalmas segítségére volt az amúgy is szűk paddal rendelkező gárdának. Az irányító kiléphet a szerződése egyetlen hátralevő évéből, de a piaci helyzet, valamint a 34,5 millió dolláros fizetése biztosan a maradásra sarkallják. A szabadügynök Jordan Clarksont meg kell tartania a Jazznek, mert az általa a padról termelt pontokra hatalmas szükségük van, amit a rendelkezésükre álló MLE-ből lehetetlen lenne megoldani piacról.

Kérdéseket vethet fel Rudy Gobert jövője, akinek egyetlen éve van hátra jelenlegi kontraktusából, viszont nem tisztázott a kapcsolata Donovan Mitchell-lel. Ha a center nem szeretne a csapatnál maradni hosszabb távon, vagy épp az együttes nem tervez vele a piszkos anyagiak miatt, abban az esetben idén legkésőbb a cserehatáridőig van az utolsó esélyük elcserélni őt. Ennek kapcsán egyelőre sem hírek, sem pletykák nem láttak még napvilágot, így talán azzal lehet kalkulálni, hogy „szent a béke” a két sztár és a klub között.

Célkitűzésük a bajnoki cím, amelyre látszólag nincs túl sok sanszuk, viszont egészséges kerettel bárkivel felvehetik a versenyt. A cseresor erősítése, illetve Clarkson megtartása esetén ismét a „sötét ló” szerepébe bújhat a Utah Jazz, és a legkellemetlenebb ellenfelek egyike lehet nyugaton.

A Utah Jazz a sapka felett, de az adótól nem messze tengődik (legalábbis ha megteszik, amit megkövetel a haza, és nem engedik el Clarksont), így esélyesebb a full MLE helyett az 5,7 milliós mini MLE használata – hogy ne „kapcsolják be” a hard capet, ami a luxusadó határa felett kb. 6 millióval van, 138 millió körül. Ez máris beszűkíti a lehetséges célpontokat a szabadügynökpiacon.

A legnagyobb elefánt a porcelánboltban a 2021-es nyár: Conley lejár, de Mitchellnek várhatóan maximumot kell adni.

És ott van még Gobert is… Az ő esete külön pikáns. Egyrészt az Év Védőjátékosa címei miatt szupermax hosszabbításra jogosult (a sapka maximum 35%-át kaphatja meg 2021-22-től), amit a december 22-i kezdésig kell aláírnia. Ez nagyjából évi 38 milliótól indulhatna. Másrészt október 31-én volt három éve, hogy aláírta a mostani szerződését, így egy sima, mezei hosszabbítást is aláírhat a 2020-21-es szezon végéig bármikor! Figyelem, most jönnek a finomságok: a szupermaxnak nem muszáj 35%-ról indulnia, csak feljogosítja a csapatot, hogy 30% fölé menjen! A szerződés pedig csökkenő is lehet. Gobert szinte kizárólag a védekezése miatt kap nagy pénzt, szinte kizárt, hogy abszolút szupermaxot ajánljon neki a Jazz. Viszont ha elcserélik, a szupermax ugrik, azt CSAK a Jazz tudja neki felajánlani! A sima maximumos hosszabbítás ugyanakkor összegben limitált: a legutolsó fizetése 120%-áig lehet vele elmenni, ami még így is 33 millió dolláros fizetést jelenthetne 2021-22-re, viszont összesen csak 3 plusz évet kaphat. A harmadik lehetőség pedig Rudy szempontjából, ha hagyja, hogy lejárjon a szerződése. Ebben az esetben szintén csak a Jazz adhat neki szupermaxot (ha All-NBA tag lesz, 38 millió dolláros kezdővel), vagy bárki, akinek sapka alatti helye van, nagyságrendileg ugyanazt a 33 millió dolláros maxot, amit már most aláírhat a Jazzel, csak éppen 3 helyett 4 évre (a Utah-val 5 évre). Szóval nem egyszerű a helyzet a játékos és a Jazz szempontjából sem.

Az még bonyolultabb kérdés, hogy ki repülhet rá Gobert-re, ki igazolhatja le, vagy ki cserélhet érte – ha Rudy távozik, valahogyan pótolnia kell őt a Jazznek, és mivel Derrick Favors szabadügynökként való visszaigazolása ugyan álomszerű lenne, a rá költhető pénz finoman szólva is véges, így Gobert pótlására a legvalószínűbb út az lehet, ha centert kapnak vissza érte.

Megannyi kérdés! Új tulaj, három(!) lejáró szerződésű sztár, akikből a legfiatalabb kérdés nélkül maximumot kap, a másik szintén maximumot kérhet, a harmadikért meg a csapat cserélt, és nagy blama lenne csak úgy elengedni – ám még nagyobb blama lenne brutálisan túlfizetni. Nyugat jövőre komplett vérfürdő lehet, de a Jazz egészségesen ott lehet a sűrűjében. Ott lesz vajon?

CSEREÖTLETEK

NEM VALÓSUL MEG, DE ADNÁ MAGÁT:

Rudy Gobert ($27,5M) + Ed Davis ($5M) for Clint Capela ($16M) + Dwayne Dedmon ($13,3M) + Kevin Huerter ($2,76M)

A Jazz mélységet szerez, ha fél szupermaxot adni a franciának. Nem ez lenne az első eset, hogy az inkumbens csapat emiatt szabadul meg a játékosától, Paul George-on így adott túl az Indiana, Jimmy Butleren a Chicago, DeMarcus Cousinson a Sacramento… És az is látszik, hogy a többi szupermaxos szerződésből Wall és Westbrook papírja óriási baklövés, egyedül Steph Curry és James Harden érik meg a pénzüket. Szóval transzcendens támadófenoménok. Gobert nem az. De ha jön érte egy komplett centertandem és egy tehetséges fiatal, aki remekül adna mélységet a Clarksonon kívül nem létező padnak, az nem lenne rossz biznisz.

Az Atlanta szempontjából ennek az üzletnek első blikkre csak akkor van értelme, ha NAGYON elszántak, hogy a csapnivaló védekezésüket valahogy ráncba szedik, hogy rájátszásba juthassanak. Capela még egy percet sem játszott a Hawksban, igazán megérdemelné a bizalmat, de Gobert egy teljesen másik szint védekezésben. Dedmon töltelék, nem sajnálják, és amúgy is jön helyette egy elégséges „cserecenya” Davis személyében. Az igazi fájdalom Huerter elvesztése, de őt már jövő nyáron meg kéne fizetni, a posztján pedig ott figyel Hunter és Reddish is, akikben több a védekező potenciál. Abba bele sem merünk gondolni, hogy Trae Young mellett Gobert csak az asszisztokból (és a támadópattanókból) 18-19 pontos játékos lehetne izzadságmentesen, 75%-os mezőnnyel.

TALÁN LEHETSÉGES:

Tegyük fel, hogy az új tulaj, az IT piacon érdekelt Ryan Smith nagyon komolyan veszi, hogy bevágódik a szurkolóknál, és egyetlen szezonra hajlandó olyan all-int mondani, amilyet eddig szinte senki nem tett meg: benyelni egy év BRUTÁLIS luxusadót a 21-22-es szezon végén. A legközelebb az Oklahoma járt ehhez a szinthez, de tulajdonképpen ők sem voltak közel.

Először is, ha Gobert új szerződést akar, akkor Gobert új szerződést kap. Nem totál szupermaxot, de mondjuk évi 32 milliót.

Másodszor, Mitchell megkapja a maga 34 millióról induló maximális fizetését.

Harmadszor… Conley lejáróját még idén elcserélik Chris Paul 2021-es 44 milliójára:

Mike Conley ($32,5M) + 1/23 for Chris Paul ($38,5M)

Ezt a cserét vagy a most november 18-i drafton kell meglépniük a feleknek, hogy a Utah ne jövőbeli picket adjon, mert a 2021-est már elcserélték a Memphisbe, VAGY a draft előtt megegyeznek, ők választanak a Thundernek, és hivatalosan a piac nyitása után megy végbe a csere (az idei és a jövőre érvényes fizetésekkel is rendben van az ügy).

Thunder: gyűjtik a pickeket, ráadásul, majd a cserehatáridő előtt el tudják passzolni némi további értékre Conley-t, miután kivirágzott náluk makkegészségesen. Már meg sem lepődnénk, ha így alakulna.

Jazz: egy Paul-Mitchell-Ingles-Bogdanovic-O’Neale-Gobert-Clarkson maggal nekimennek a bajnoki címnek, a 2021-es nyárral meg majd foglalkoznak 2021-ben. Addig meg kampányolnak, hogy minél magasabban legyen a luxusadó határa. 44+34+14+18+8,5+32+14=164,5 millió dollárocska, plusz az apró a padvégi játékosoknak. Valahol 173 millió körül állhatna meg a számláló, ami nagyjából 41 millióval lehet a luxusadó határa felett. Ez 135-140 milliós összegű adót is jelenthetne. Azt beszélik, Ryan Smith igazán tökös, de ennyire?

VALÓSZÍNŰ:

Gobert kap egy 30-31 millió körüli hosszabbítást, és nem megy sehova, a draftjoggal és a mini MLE-vel a padot erősítik, és nem csinálnak semmilyen pánikroham előidézte mocorgást a piacon. Clarkson megtartása kulcs, őt 7 és 15 milliós éves fizetés között nagyjából bárhol el tudjuk képzelni.

Tekintettel a nagy szórásra Clarksonnál, még az is előfordulhat, hogy a csapat a full MLE-t használja, ebben az esetben például egy Juancho Hernangomez ideális lehetne. A kérdés, hogy más, szintén csak az MLE-vel felvértezett gárdák ellenében a Jazz megfelelő szitu lenne-e Juanchónak.

Egy vagy több center mozgatása esetén nagyon adja magát Derrick Favors visszaigazolása, de rá a mini MLE egészen biztosan nem lesz elég. Sőt, tulajdonképpen lehet, hogy a nagy sem. Meglátjuk.

BROOKLYN NETS

Volt valami sorsszerű abban, ahogy az Irving-jelenlét hatott a Brooklyn Nets csapaton belüli kémiájára az előző idényben. Sosem jó jel a jövőre nézve, ha egy All-Star gálára bérlettel rendelkező szupersztár (státuszú) játékos sérülése nem hátráltatja, hanem lendületet ad egy gárdának. A tavalyi évet viszont mielőbb el kell felejteni, mert a valódi szupersztár, Kevin Durant visszatér, és vele kiegészülve ez egy teljesen más csapat lehet, mint eddig. Kenny Atkinson vezetőedző lecserélése év közben nem tűnt jó ötletnek, de azzal, hogy végül érkezett Steve Nash – akit segédedzőként olyan nevek vesznek körbe, mint D’Antoni, Udoka, Stoudemire és Vaughn – a sztárok és a kiegészítők között létrejöhet a szükséges harmónia.

Durant visszatérésével az együttes célja a következő idényben a bajnoki cím, és ehhez már az offseasonben le kell tenniük a megfelelő alapokat. Joe Harris visszaigazolása jelentheti az egyik fundamentumot, mivel nem csak korrekt védő, de 44.6%-kal dobta a „catch and shoot” triplákat tavaly, ami pótolhatatlan fegyverré teszi a brooklyni keretben. Szintén szabadügynökké válik Wilson Chandler, illetve Garrett Temple játékjogára 5 milliós csapatopciója van a Netsnek, de mindkét veterán sorsa a Nets nyári aktivitásának eredményeitől függ. Chandler a magassága miatt fontosabb lehet a keret feltöltésekor, viszont Temple játéka sokkal meggyőzőbb volt a szezonban, akkor is, ha épp guard posztokon áll remekül a gárda, amikor Levert és Irving is egészséges.

A Brooklyn nem titkolja, szerezni akar egy harmadik nagy nevet a már meglevő kettő mellé, és rendelkeznek elegendő cserealappal, hogy szinte bárkiért versenybe szálljanak.

A legtökéletesebb fit Jrue Holiday, akinek védekezésben nyújtott extrája iszonyatosan kellene Irving mellé. Bradley Beal már lassan lerágott csont a New York-i klub kapcsán, hiszen róla beszélnek a legtöbbet, viszont még mindig nem egyértelmű a Washington álláspontja vele kapcsolatban, illetve KD és Kyrie mellé nehezen indokolható egy harmadik labdadomináns pontszerző csapatba erőltetése.

A Nets tulajdonosa, Joe Tsai, pedig készülhet, hogy az eddigi egyik legmélyebb zsebbe nyúlást eszközölheti az NBA történetében: a luxusadóval együtt ez egy negyedmilliárd dolláros játékoskeret.

Hová lett Damon Hill Deron Williams (halott pénze) a sapkából? A Brooklyn egy teljesen új korszakba léphet most, hiszen a 2019-20-as idényben nyomta a bérlistát Williams utolsó 5,5 milliója. Ez abszolút mellékszál, de részben a Nets szurkolók lelkivilága, de főleg a luxusadó kalkulációjakor mégiscsak fontos, ahogy látni fogjuk. Merthogy új táblázatra lenne szükség ebben a cikkben a luxusadóról, de inkább nem bonyolítom a helyzetet, elég, ha elhiszitek az itt mindjárt röpködő összegeket.

A témáról az NBA pénzügyek egyszerűen című cikkünkben röviden írtunk már, de rövid emlékeztetőül idézek: „A luxusadó célja, hogy a csapatok költését kordában tartsa: ha a csapat összfizetése átlép egy bizonyos szintet, be kell fizetnie a liga pénztárába egy előre meghatározott összeget. Minél többel lépi át a csapat bérköltsége a luxusadó szintjét, annál több a büntetés.”

Az ötmillió dollárig történő túllépés esetén még „csak” másfél dollár az adókulcs, de a következő ötmilliónál már 1,75, majd 2,50, 3,25, 3,75, és további ötmilliónként féldolláronként emelkedik. Ha 20 millióval vagy a határ felett, az még „csak” 45 milliós befizetendő adót jelent, de ha 40 millióval, akkor egy könnyed 135 millióra fog rúgni a számla. A játékosok fizetésein és a bérlistába szintén beszámító halott pénzen felül! Láthatjuk tehát, hogy Deron Williams 5,5 milliója és Garrett Temple 5 milliós csapatopciója miért is kritikus: kettejük pénze nélkül további 35 milliót spórol a gárda!

Teljesen biztos, hogy mivel már a holtszezon nyitásakor is bő hétmillióval lépi át a határt a Nets, egy friss Joe Harris-szerződés és néhány további keretalakítás további tízmilliókat fog jelenteni a szezon végére.

Különösen, ha bármelyik csereötletünket meglépi a vezetőség! Ennek megfelelően a teljes MLE használata kizárt, és a biannual szerződés kiosztása is offos, csak a mini MLE áll rendelkezésre, hogy ne zavarjon be a képbe a hard cap – azt már ebben a pillanatban is átlépte a Brooklyn.

Ami még különösen érdekes lehet, az az időzítés: Temple csapatopciójáról még a mostani idény végéig kell dönteni, azaz legkésőbb röviddel a draft után el kell küldeni. Így, ha véletlenül szükség lenne rá egy játékoscserében, akkor azt még mostanában le kell szervezni.