Honfitárs edző „rakta vissza a helyes vágányra” a jó nevű Gudjohnsent

Ugyan Izland sosem volt igazi futballnagyhatalom, az előző évtized kisebb sikerei után most épp megint nehezebb éveket él meg a szigetország válogatottja. Az elbukott Eb-pótselejtező után még tovább folytatódhat a generációváltás, amelyben egyre inkább vezérszerep várhat a húszas évek elején járó fiatalokra, köztük a helyi szinten legendás futballcsalád fiatal sarjára. A 2002-es születésű Andri Lucas Gudjohnsen vállát nem kis teher nyomja, hiszen általános elvárás vele szemben, hogy lépjen a 73-szoros válogatott nagyapa, Arnór és a 88 fellépésig jutó, a nemzeti csapatban gólrekorder apa, Eidur Gudjohnsen nyomdokaiba. Az idősebb testvér, Sveinn Aron nem tudott nagy karriert befutni, a nemrég befejeződött szezonban kiesett a 2. Bundesligából a Hansa Rostock játékosaként, a mindössze 18 esztendős öcs, Daníel Tristan pedig egyelőre a Malmö FF-nél pallérozódik.

De most térjünk vissza a 22 éves Andrihoz, aki Londonban született, majd a La Masián tanulhatta meg a labdarúgás alapjait. Itt azonban nem ítélték elég tehetségesnek, így előbb a helyi kötődésű kis csapatban, a Gavában játsszok, majd 13 esztendősen csatlakozott az Espanyolhoz. Három év után aztán esélyt kínált neki a Real Madrid, ugyanis húsz gólt szerzett az U17-es mezőnyben. A fővárosban ugyancsak jól szerepelt, mert a teljesítménye révén már 16 évesen bekerült az U19-es csapatba, ahol Raúl irányítása alatt több gólt is szerzett és közben a Juvenil C (U17) gólkirályi címét is bezsebelte.

A második idényében sem vallott szégyent, ám miközben a sportélet megállt a koronavírus-járvány miatt, neki egy másik problémával is meg kellett küzdenie. Elszakadt az elülső keresztszalagja, ez több mint fél évre partvonalra tette őt, majd amikor visszatérhetett volna, elkapta a Covidot, és ez igencsak rossz hatással volt a fizikai állapotára is. Kihagyta végül a teljes 2020-2021-es idényt. Ezt követően érezhetően nem találta önmagát, megtört a karrierje, a Castilla színeiben nem tudta azt a teljesítményt nyújtani, amit a sérülés és a betegség előtt mutatott. Egy év után el is engedte a kezét a madridi egyesület, ő pedig Skandinávia felé vette az irányt. Azonban bármennyire is jó ötletnek tűnt, hogy az IFK Norrköpingbe igazoljon, a svéd kaland egy év után kifújt. A honfitárs edző, a Lyngbyt irányító Freyr Alexandersson nyújtott segítő kezet Gudjohnsennek, a dán klub előbb kölcsönvette, majd látva a remek teljesítményét, végleg át is igazolta a támadót.

Alexandersson megadta neki a bizalmat, képes volt úgy alakítani a csapat támadójátékát, hogy Andri erősségei kidomborodhassanak. Noha ő alapvetően egy klasszikus kilences, ám a „vikingeknél” a 3–5–2-es hadrendben neki kellett a mélységi visszalépéseket is megcsinálnia. Ez pedig meglepően jót tett a támadónak, aki a kombinatív játékban is aktívvá vált így, hogy a támadóharmad minden területén feltűnhet. Fel lehet rá passzolni a labdákat, jól tartja meg azokat és nem csak pusztán visszakészít, hanem ha tud, lefordul és teszi ezzel gördülékennyé a támadások építését. Ahogy beletanult a csapat játékába, egyre több alkalommal fordult elő, hogy ő passzolt a szélek felé, amiből jöhettek a betörések vagy a beadások a kint játszó társak részéről.

Utóbbi a csatár szempontjából is fontos volt, mert így rendre lendületből tudott megérkezni a tizenhatoson belülre, tovább erősítve az egyik legfőbb fegyverét, a fejjátékot. 

Egy 180 centiméteres labdarúgó esetében nem alapvetés, hogy a fejpárbajok terén sokat vállal és nagy hatékonysággal meg is nyeri azokat, ám az izlandi esetében ez a helyzet. Ezt bizonyítja az is, hogy neki volt a legtöbb kapura küldött fejese a dán élvonal 2023-2024-es szezonjában. A robbanékonyságát nagyon jól használja ki akkor is, amikor lépés után rugaszkodik el a földről, így nagyon magasra jut nagy sebességgel, ez pedig kifejezetten előnyös helyzeteket alakít ki a számára a fejelések előtt. Közben jól használja a testét is, hogy ne lehessen kimozdítani a számára ideális pozícióból. Az sem utolsó szempont, hogy nagyon alaposan megtanulta a kézhasználat határait. Megfigyelhető a pontrúgások során, hogy tesz egy apró, finom mozdulatot a védő karja felé, ez egy kis lökés, amit csak nagyon ritkán fújnak le, de megteremti azt a kis előnyt, amit a maga javára tud fordítani.

Gudjohnsen egyébként is remekül megfelel annak a leírásnak, amit az angol szaknyelv „poacher” névvel illet. A tizenhatoson belül érzi magát igazán jól, ahol mindig tudja, hol kell helyezkednie, hogy megtalálja őt a labda, és ha az elé kerül, akkor nagy hatékonysággal el tudja találni a kaput, amiből gólok születnek. Ötször vette be az ellenfél kapuját az ötösön belülről, valamint további négy találata született a tizenegyespont környékéről. Ebben benne vannak azok a megelőzések, amikor a robbanékonyságát kamatoztatja és azok a beadás utáni fejesek is, amikor a fizikumával nem hagy esélyt a védőnek arra, hogy elnyomja. Külön pozitívum a játékában, hogy – a korábban tapasztaltaktól eltérően – elkezdett oldalról is bátrabban kísérletezni, sőt a tizenhatoson kívülről is volt már néhány veszélyes lövése és gólja is, ez korábban egyáltalán nem volt jellemző rá. Ezeket is figyelembe véve nagyon jól mutat a neve mellett a 0,18 NPxG/Sh mutató, amely a próbálkozásainak a minőségét fejezi ki, és azt árulja el, hogy kiváló érzéke van a minőségi lehetőségek megtalálásához.

Ugyan a labdás játékban betöltött szerepét még tanulnia kell, de megmutatta, milyen potenciál rejlik még benne, amit magasabb szinten, jobb társakkal körülvéve még inkább kihozhat majd magából. Ez és a gólérzékenysége kétségtelenül vonzó célponttá teszi őt, ami azok után, hogy most jól teljesített a dán élvonalban, szintlépést is hozhat magával. A „vikingek” 400 ezer eurót fizettek a Norköppingnek, amikor június elsejei hatállyal véglegesítették Gudjohnsent, így a közeli jövőben jelentős hasznot hozhat a klubnak, ha értékesíti a játékjogát. Érdeklődő márpedig van, a belga sajtó szerint a télen a támadóit kiárusító KAA Gent nagyon szívesen lecsapna az izlandi támadóra.

Kiemelt kép: Liselotte Sabroe / Ritzau Scanpix / Alamy Stock Photo