Horvátország a saját fegyvere áldozata lett

Zlatko Dalic egyet sem változtatott a Brazília elleni kezdőcsapatán. Annak a mérkőzésnek a két hőse az állítólag a Bayern München által megkörnyékezett kapus, Dominik Livakovic és a jobb szélen a gyors felfutásaival a kontrák első számú szereplőjévé váló jobbhátvéd, Josip Juranovic volt, ők a középső védővel, Josko Gvardiollal egyetemben a 2018-as utáni újabb menetelés kulcsfigurái. Gvardiolra, belső védőtársával Dejan Lovrennel együtt ezúttal nem kisebb feladat várt, mint megállítani az utolsó világbajnokságán a zsenialitását maradéktalanul megmutató Lionel Messit, illetve az argentinok talán legnagyobb felfedezettjét, Julián Álvarezt. A bal szélen a jól bejáratott Borna Sosa, Ivan Perisic duó játszott, a középpályát pedig a nagy rutinnal felvértezett Marcelo Brozovic, Mateo Kovacic, Luka Modric trió próbálta uralni. Csatárként ezúttal is a sokat visszalépő Andrej Kramaric volt az első számú választás Bruno Petkoviccsal szemben, míg a jobb szélen Mario Pasalic kezdett, aki ezúttal is a centrum felé történő mozgásaival próbált területet teremteni Juranovic felfutásainak.

Az argentinoknál több szempontból is változás történt. Egyrészt két helyen is módosított Lionel Scaloni a hollandok elleni kezdőcsapaton. A sárga lapok miatt eltiltott Marcos Acuna helyett Nicolás Tagliafico kezdett a védelem bal oldalán, Lisandro Martínezt pedig Leandro Paredes váltotta a védelemben a kezdőcsapatban (majd előbbi a 62. percben csereként váltotta utóbbit). A Lisandro Martínez, Paredes módosítás a csapat felállásában is változást eredményezett, Scaloni háromról négyvédős felállásra váltott, amellyel a középpályát próbálta megerősíteni, valószínűleg tekintettel arra, hogy a horvátok ebben a sorban igencsak minőségi garnitúrát tudnak felvonultatni.

képaláírás

Kiváró argentinok

Első ránézésre ebben a párosításban talán az argentinoktól várhattunk volna kezdeményezőbb játékot, de ez a vb már megcáfolt jónéhány előzetes várakozást. Így volt ez most is. Argentína nem szégyellt kivárásra játszani a horvátok ellen, egy 4-4-2-s stabil alapfelállást vettek fel labda nélkül a dél-amerikaiak. Messi és Álvarez az első vonalban igazából nem védekezett túl aktívan, inkább a kontrákra tartogatta az erejétt. A munka dandárját a mögöttük lévő nyolc mezőnyjátékosnak kellett megoldania. Meg is oldották, hiszen Emiliano Martíneznek a 72. percig nem akadt védenivalója. Ekkor is csak egy gyenge Perisic-szabadrúgást kellett hatástalanítania és később is csak egy megpattanó, kapuig csorgó labdát kellett felkapnia. Argentína tehát elsősorban nem a kapusának köszönhette a győzelmet, mint például a horvátok, akiket például a belgák és a brazilok ellen is Livakovic védései tartottak meccsben. 

A két négyes lánc talpalatnyi területet sem hagyott a vonalak közötti kombinációkra a horvátok számára. Tulajdonképpen ugyanazokkal a fegyverekkel éltek, mint déli szomszédjaink a brazilok ellen. A széleken lekettőzték a támadókat, Perisicék nem tudtak egy az egy elleni szituációkba kerülni. Bár középen Modric és Kovacic ezúttal is próbálkozott becsülettel, ezúttal nem tudták érdemben befolyásolni a mérkőzés alakulását. A két horvát alapembert középen Paredes és Enzo Fernández emberfogással semlegesítette. Labdabirtokláskor az argentinok egy középpályás rombuszra váltottak. Alexis Mac Allister lépett be a centrumba, Fernández és Rodrigo De Paul a félterületeket töltötte be, míg Paredes a védelem előtt biztosított. Ez a felállás ideális biztosítást nyújtott az esetleges labdavesztések esetére, ameddig az előre húzódó szélső védők visszaértek.

Scaloni meccsterve és ezzel együtt a kivárás végül busásan kifizetődött. Először egy horvát védelmi kihagyást büntettek meg Messiék. Fernández indította nagyszerűen az elmélázó Lovren mellett beinduló Álvarezt, akit Livakovic már csak szabálytalanul tudott megállítani. Messi magabiztosan értékesítette a büntetőt. Gyorsan jött a második argentin gól is, egy félresikerült horvát szöglet után ismét Álvarez indulhatott meg és bár nem kis szerencsével, de ezúttal már ő maga értékesítette a lehetőséget. A második félidőben is stabilan védekeztek az argentinok, a kontráikban pedig egyre nagyobb veszély lakozott. Messi a 69. percben újra villant, miután bohócot csinált a vb eddig talán legmeggyőzőbb középső védőjéből, Gvardiolból, beadását pedig megint Álvarez váltotta gólra. Egyszerű volt tehát az argentin recept. Egy jól megszervezett védekezés teremtette meg a Messi-varázslat alapjait, ez pedig érvényesült mindhárom gólnál.

Julian Álvarez (9) duplázott az elődöntőben (Forrás: Reuters)

Meddő horvát fölény

Scaloni a meccstervével elérte, hogy a horvátok kikerültek a komfortzónájukból. A brazilok elleni mérkőzéssel szöges ellentétben ezúttal már nekik kellett kezdeményezniük, ez pedig látványosan nem feküdt Dalic csapatának. Nem működtek azok a kombinációk, elmozgások, amik egy-egy fellazultabb védelem eddig hatásosnak bizonyultak. Az argentinok két passzívan védekező első két emberét Modricék segítségével még rendszerint sikerült átjátszani, de a problémák csak ezután kezdődtek. Nem működtek Brozovic mélységi, átlós befutásai, de Kramaric gyakori visszalépései sem. Az argentinok állandó létszámfölényben voltak a középpályán. Juranovic sem tudta kamatoztatni a jobb szélen tempós elfutásait, mivel Mac Allister ellene nagyon fegyelmezetten zárt vissza az egész mérkőzésen és Tagliaficóval közösen magabiztosan akadályozták meg a betöréseket is.

A horvát kapitány próbált a szünetben új életet lehelni csapata támadójátékába, de törekvéseit nem koronázta siker. Hiába rendelte vissza Perisicet balhátvédnek, és hozta be elé Orsicot, két vérbeli támadó sem tudott érdemi áttöréseket elérni. Pár perccel később Dalic Petkovicot is behozta Brozovic helyére, ezzel Kramariccsal ketten próbálkoztak a centrumban, viszont a szilárd argentin fal stabilan megakadályozott minden próbálkozást. Az egymáshoz közel helyezkedő védelmi vonalban a játékosok hatékonyan tudták egymásnak átadni a horvát támadók őrzését, ugyanúgy ahogy azt a horvátok tették a brazilok ellen elsősorban Neymar esetében. Miközben pedig támadásban nem sikerült áttörést elérni, a fellazuló védekezés megbosszulta magát. A szünet után megszaporodtak az argentin kontrák, amik egy Messivel felálló csapat ellen nem kecsegtetnek túl sok jóval…

Scaloni variációs lehetőségei

Scalonit és a további neves tagokból álló argentin edzői stábot (Pablo Aimar, Walter Samuel) mindenképpen nagy dicséret illeti, hogy képesek voltak új életet lehelni a vb-nyitányon a Szaúd-Arábia ellen sokkoló vereséget szenvedő csapatba. Ebben nagy szerepet játszott az, hogy Scaloni váltogathat a különböző felállási formációk között. 4-2-3-1 és 4-3-3 után ezúttal egy 4-4-2-s alapfelállást figyelhettünk meg Messiéktől, a negyeddöntőben pedig a hollandok ellen a háromvédős formáció is előkerült alkalmazkodva a narancsmezesek játékához.

Scaloni és Argentína tehát alapvetően az ellenfélhez való alkalmazkodó hozzáállást követi, ami, mint az már több alkalommal több csapat esetében is bebizonyosodott, a válogatott színtéren igen hatásos tud lenni. A nem éppen kidolgozott támadójátékot kompenzálják Messi megvillanásai. Sikerült tehát rendezni a sorokat a rossz rajt után olyannyira, hogy a várva várt végső győzelem már csak egy lépésre van az Albicelestétől.

Kiemelt kép: planetsport.com