Idegenben parádézott a ZTE, fontos meccsen veszített a Vasas

Az ország két legtávolabbi, NB I-ben érdekelt településének reprezentánsai csaptak össze kedd este a Kisvárda–Zalaegerszeg összecsapás során. A hazaiak egy hónap után szerepeltek ismét hazai környezetben, a ZTE viszont ezúttal a beteg sportigazgató, Dragóner Attila távollétében sorozatban a harmadik különböző edzőpárossal (Julian Jenner, Vlaszák Géza) meccselt az eltiltott Ricardo Moniz helyett. Augusztusban a most hazai környezetben játszó szabolcsiak könnyedén nyertek a zalai megyeszékhelyen, ám ezúttal mintha élesebbnek és motiváltabbnak tűnt volna a jobbára fiatal magyar játékosokkal felálló dunántúli együttes.

Már a legelső percekben látható volt, hogy a hazai védelemnek tartós fejfájást okozhat a nigériai-amerikai center, Eduvie Ikoba hatástalanítása, aki nagy kedvvel és legalább ekkora sebességgel futballozott kedd este és az első negyedórában három vendéghelyzetben is alaposan benne volt. A Várda ezúttal nem találta a mérkőzés ritmusát, vagy az összeállítás, vagy a frissítések nem sikerültek jól ezúttal, de egyáltalán nem tűntek olyan veszélyesnek hazai környezetben, mint azt megszokhattuk tőlük gyakorlatilag kapura lövés nélkül játszották le a teljes első félidőt. Ezzel szemben a vendégek nem csak szépen, de eredményesen támadtak, egy szöglet után pedig a már említett Ikoba érkezett és bólintott közelről a tehetetlen Artem Odincov kapujába. Ha van megérdemelt gól, akkor ez az volt. Török László és Révész Attila megkeverte a lapokat a szünetben, négyet is cserélt a hazai szakmai stáb, de biztosak lehetünk benne, hogy ha a szabályok engedik, hetet-nyolcat is változtattak volna. Az egyik érkező, a montenegrói Driton Camaj volt, aki az idény elején látott formájától egy ideje kissé távol van, ennek egyik tanúbizonyságát pedig az 55. percben tette, amikor elszórakozta az egyenlítéssel kecsegtető gólhelyzetet és végül kaput sem talált. Néhány minutummal később büntetettek a vendégek, Ikoba ezúttal is akcióból volt eredményes, de a várdai védőket biztosan megkérdezik majd az utólagos elemzések során, hogy vajon mire gondoltak az NB I legeredményesebb támadójával szemben, elvégre amit kapott, az nem őrizet volt, hanem maximum díszkíséret. A második gól mintha összeroppantotta volna az akkortájt éledező házigazdát, amely beszorította ugyan ellenfelét annak térfelére, de igazán jelentős veszélyt nem jelentett a kapujára. A frissesség, az élesség, a váratlan megoldások mind-mind hiányoztak ezúttal Török csapatának eszköztárából, a ZTE pedig nagyon okosan játszott egy-, majd kétgólos előnyben is. A mérkőzés utolsó momentumaként még egy kontrával elfutottak a vendégek, pontosabban a nyáron szerződtetett francia Christy Manzinga és egy higgadt befejezéssel, a kapust is kicselezve a kapuba gurította csapata harmadik gólját is. A különbség nem volt túlzó, minden nehézség ellenére egy egyre izgalmasabb csapat formálódik Zalában, amelynek most már saját stílusa van és képes idegenben is a saját kedvére formálni a mérkőzés képét, még egy olyan erős csapat otthonában is, mint a mostani Kisvárda, amely mintha kissé elfogyott volna mostanra.

Eduvie Ikobát (balra) nem tudta feltartóztatni a Dominik Kovacic vezette várdai védelem. Fotó: Kisvárda FC Facebook

Nehéz elhinni, pedig igaz: a bajnokság feléhez közeledve élcsapatok ütközete volt a Kecskemét–Puskás Akadémia mérkőzés, az odahaza veretlen újonc ugyanis a harmadik, a felcsúti együttes pedig a negyedik helyen állt a forduló előtt. Hornyák Zsolt a vendégek szakvezetője három nyeretlen összecsapást követően próbálta visszavezetni az övéit a helyes útra, ennek érdekében formációt váltott és ismét három belső védővel küldte pályára csapatát, valamint az eddig jobbára csereként bevetett 18 éves Gruber Zsombort is a kezdőcsapatba nevezte, igaz, őt a gólszerzés igényével.

Az első félidő kevés helyzetet és egy sok hibával tarkított küzdelmet hozott, bár a hangulatra nem lehetett panasz, hiszen az érdeklődés mindig nagy a Kecskemét hazai összecsapásai iránt és ez így volt ezúttal is. A 12. percben a hazai ék, Tóth Barna vált le védőjéről és lőtt mellé, majd következett néhány olyan eset, amelyeknél a lila-fehér futballisták tizenegyest szerettek volna kapni, de Zierkelbach Péter játékvezető mindannyiszor továbbengedte a játékot. A hazaiak középpályása Banó-Szabó Bence különösen élvezte a játékot, sokszor játszotta tisztára magát, és a lövései, cselei is többnyire jól működtek a Puskás védelmével szemben, igaz, gólokban mérhető előnyt az ő „ficánkolása” sem jelentett. A hazaiak nem túl nyomasztó, de azért egyértelmű fölényéből az első játékrész hajrájában kiszabadult a vendégcsapat és a horvát Jakov Puljic visszafejelt labdáját Corbu Marius lőtte tíz méterről védhetetlenül a kecskeméti kapu jobb felső sarkába. A vendégelőny nem tükrözte jól a pályán történteket, így nem volt meglepetés, hogy a fordulás után, szinte első lehetőségéből egalizált a házigazda: Nagy Krisztián szöglete után lecsorgott a labda, az érkező Banó-Szabó pedig laposan, a kapufa érintésével a bal alsó sarokba lőtt.

Csapata ekkoriban már szinte nem mutatott támadásban, és kis híján a pontszerzése is veszélybe került, de a második félidő derekán Szuhodovszki Soma kapufája után Rjasko Mihajlo hiába talált a kapuba, les miatt nem volt érvényes a gól. A mérkőzés csattanója a lefújás előtt mégis a vendégeké lehetett volna, de Varga Ádám a mérkőzésen talán egyetlen bravúrját bemutatva megőrizte az újonc számára az egyik pontot, amivel szinte garantált, hogy a Kecskemét lesz az egyik dobogós a téli szünetben. A Puskás Akadémia nehéz időszakot él meg, négy mérkőzés óta nem tud nyerni, de szombaton a DVSC ellen lesz alkalma a javításra és egy esetleges sikerrel jócskán elfogadhatóvá teheti az őszi összteljesítményét.

Nagy küzdelmet és egy-egy gólt hozott a Kecskemét és a Puskás Akadémia összecsapása. Fotó: Kecskeméti TE Facebook

A hétvégén a Vasas otthonában háromgólos győzelmet arató DVSC az elmúlt hetekben legyőzhetetlennek mutatkozó Mezőkövesdet látta vendégül. A hajdúságiaknak volt miért visszavágniuk, mert a két csapat augusztusi összecsapását a borsodiak nyerték, méghozzá 4–2-re, de ezúttal hamar lehetett érzékelni, hogy nem jön létre egy újabb, ennyire gólzáporos csata a felek között.

Futballból keveset kaptunk az első félidőben, bár igaz, hogy Sztefan Drazsics egy ízben közel állt a vendégek vezetőgóljához, jobbára arról marad emlékezetes a játékrész, hogy Bárány Donát és Cseri Tamás személyében egy-egy fontos játékosát mindkét gárda elveszítette sérülés miatt. A debreceni csatár húzódást, a kövesdi kapitány valószínűleg szakadást szenvedett el a combjában, így az utolsó őszi fordulóban nem valószínűleg nem játszhatnak. Az 55. percben a mérkőzés első kapuralövésénél a Ciprusról nyáron hazaszerződő Megyeri Balázs mutatta meg, hogy jó választás a debreceni gólvonal előtt, neki és csapatának nem, a tudósítóknak és a nézőknek inkább fájdalom volt, hogy több matyóvárosi próbálkozás az egész mérkőzésen nem történt. A Debrecen sem sziporkázott, de láthatóan igyekezett, főleg a széleken próbálták megbontani a Kuttor Attila érkezése óta egyre masszívabb védőfalat. A futball hiányában egy érdekes testvérharcra lehettünk figyelmesek, a két észak-macedón játékos Dorian Babunszki ugyanis a hazai, David Babunszki pedig a vendégcsapatban lépett pályára, de sajnos mély nyomot ezúttal sem hagytak maguk után. Az idő előrehaladtával egyre többször volt a labda a borsodiak tizenhatosának előterében, ám a hetek óta remeklő olasz kapusnak Ricardo Piscitellinek csak ritkán kellett játékba avatkoznia.

A huszonnyolc éves szélső karrierje mintha kissé elakadt volna az utóbbi időszakban, szezonbeli második góljával remek üzenetet küldött a szakmai stábnak, hogy lehet rá számítani. Február óta először tudott egymás után két mérkőzést megnyerni a Debrecen, ráadásul ezúttal is kapott gól nélkül, ezért úgy tűnik, elindult valamiféle fejlődés az együttesnél. Kuttor Attiláék az egy pont mellett nyilván Cseri Tamás elvesztését is fájlalják, de az elmúlt hetek eredményességének köszönhetően a mostani vereség ellenére is alakulhat úgy, hogy a kiesést jelentő helyektől távol karácsonyozhatnak.

Sós Bence a győztes gólját követően a debreceni ultrákkal ünnepelt. Fotó: Debreceni VSC Facebook

A májusi Magyar Kupa-döntő óta először mérte össze tudását a Ferencváros és a Paks. A két együttes augusztusban már találkozott volna, de annak a mérkőzésnek az elhalasztása mellett döntött a fővárosi együttes, hogy a nemzetközi szereplésre koncentrálhasson. Az eredmények ismertek, és immár az Európa-liga legjobb tizenhat csapatának egyikéhez utazott Waltner Róbert hétvégén öt gólt szerző együttese.

Hetek óta írjuk, hogy Pakson sok a gond, ami a játékoskeretet illeti, rengeteg hiányzója van a gárdának és a helyzet radikálisan mostanra sem javult, ám ennek ellenére vezetéshez jutottak, amikor a hetedik perc legelején az ex-ferencvárosi Bőle Lukács higgadtan értékesített egy ziccert. Az álmosan kezdő rekordbajnok a gól után azért magához vette a kezdeményezést és az első húsz percben majd’ minden pályán lévő támadója (Tokmac Nguen, Adama Traoré, Ryan Mmaee) előtt adódott egy gólszerzési lehetőség, amivel nem tudtak élni. Ennek a szakasznak a végén a norvég válogatottba újra meghívott Kristoffer Zachariassen egyenlített, a paksi Szabó János kapitális, ugyanakkor rá nem jellemző hibáját követően. Az atomvárosi együttes érthetően kevesebbet birtokolta a labdát, de ennek ellenére nem játszott alárendelt szerepet, kimondottan jól helytállt a sokkal esélyesebb ellenféllel szemben is. Hahn János helyzeténél például szükség volt Dibusz Dénes bravúrjára is, ám nem sokkal később ő is tehetetlen volt, amikor egy kimondottan gyengécske lövés az egyik védőn irányt változtatva a kapusétól eltérő irányt véve a hálóban landolt. A gól hivatalosan Henry Wingo öngólja lett, szerencsésen, de nem érdemtelenül szerzett vezetést ismét a Paks. Szinte mindenki az első félidő lefújását várta, amikor egy tizenhatoson belüli találkozásnál Kádár Tamás alig érzékelhetően, de megrúgta Ryan Mmaee-t, aki a videózás után megítélt tizenegyesből újra kiegyenlítette a mérkőzés állását. Nagy szükség van a góljaira és az abból származó örömre, miután testvérével együtt nem került be hazája, Marokkó legszűkebb keretébe a világbajnokság előtt. A fordulást követően Traoré távoli lövése a jobb oldali kapufán csattant, azt követően pedig igazi ziccer sokáig nem adódott a csapatok előtt, csak kisebb lehetőségek. A fővárosi zöld-fehérekből mintha ezúttal is hiányzott volna a nemzetközi mérkőzéseken tapasztalt lelkesedés, olykor vontatottan, szinte gépiesen tették-vették a labdát, minden perccel közelebbinek éreztetve ellenfelükkel a pontszerzést. A 84. percben Dibusz aznapi második nagy csatáját is megnyerte az egykori gólkirállyal, Hahn Jánossal szemben, aki továbbra is gólképtelen augusztusi hazatérése óta, a kihagyott helyzet pedig fájdalmasan bosszulta meg magát: a hosszabbítás perceiben Botka Endre valószerűtlen fejese valahogyan behullott Nagy Gergely kapus fölött az atomvárosiak hálójába, így megint nagyon mérsékelt teljesítménnyel, de ezúttal is nyert a Ferencváros és növelte előnyét a tabella élén.

Jól küzdött a sötétmezes Paks az Üllői úton, de alulmaradt a Ferencvárossal szemben. Fotó: Paksi FC Facebook

Az Újpest és a MOL Fehérvár összecsapása szinte mindig nagyobb rangadót jelentett a mostaninál, a két együttes párharca mostanra kiesés ellen menekülő együttesek alsóházi csatájává silányult. Az eredmények, pontosabban azok hiánya miatt mindkét csapaton jelentős nyomás volt, és ezt talán a vendégek bírták el kevésbé, legalábbis erre utal középpályásuk, Bogdan Lednyev hatalmas hibája a mérkőzés elején, amiből gólt szerzett a házigazda. Történt, hogy az ukrán játékos labdát veszített saját térfelének közepén, az újpesti center, Fernand Gouré gyorsan eszmélt, a bal szélen érkező Csoboth Kevin elé tálalt, ő pedig tíz méterről, laposan a kapu közepébe lőtt. Csoboth első gólját szerezte az NB I-ben és épp az ellen a Fehérvár ellen, ahonnét Újpestre került még a nyár folyamán. A sem futni, sem ütközni, sem egyáltalán futballozni nem hajlandó vendégek majdnem kétgólos hátrányba kerültek ezután, amikor egy szabadrúgás után a kapufájukon csattant a labda, de összességében is sokáig a levegőben lógott még az újabb lila-fehér találat.

Sokáig talán csak a kapus, Kovács Dániel képviselt élvonalbeli nívót a vendégcsapatban és ez is nyilván úgy derült ki, hogy sokszor próbára tették a hazaiak a képességeit. A játék képe nem változott markánsan a szünet után sem, aminek következtében újabb „elsőgólozót” ünnepelhettek a fővárosiak: a jobbhátvéd Szabó Bálint zárkózott fel szépen egy bal oldalon szövögetett támadáshoz, a beadás után pedig nem volt nehéz az üres kapuba lőnie. Az utolsó huszonöt percnek mégis minimális különbséggel futhatott neki a Fehérvár, miután egy szöglet utáni fejessel visszatalált a mérkőzésbe, az észak-macedón Nikola Szerafimov ünnepelhetett gólt, majd fokozatos nyomás alá helyezve ellenfelüket az egyenlítés érdekében az addiginál sokkal nagyobb erőket voltak képesek mozgósítani. Az utolsó másodpercekben még Pintér Csaba játékvezető kiállította az utolsó emberként szabálytalankodó fehérvári Funsho Bambgoyét, de az eredmény már nem változott, az Újpest 2–1-re nyerte a küszködő csapatok mérkőzését.

Azóta tudjuk, hogy Újpesten a győzelmen túl további örömre adhat okot, hogy Marco Rossi utólag behívta csapatkapitányukat, Csongvai Áront a magyar válogatott keretébe.

Szabó Bálint (18) első NB I-es gólja azonnal győzelmet ért az Újpestnek. Fotó: m4sport.hu

Csütörtökre egy másik történelmi, ám napjainkban szomorú párosítás maradt, a Budapest Honvéd és a Vasas küzdött meg egymással. Kijelenthetjük, hogy a két csapat szinte csak szebb napokat látott a mostaniaknál, hiszen a tabella utolsó két helyét foglalták el, ráadásul a hazai ultrák a csapat vezetősége ellen úgy tüntettek, hogy húsz percig nem foglalták el jól megszokott helyüket a lelátón.

Így lemaradtak róla, ahogy kicsit határozottabban kezd a vendég együttes, amelyben először kezdett a Litauszki Róbert, Baráth Botond kettős a védősor tengelyében és a teljesítményük kezdetben optimizmusra adott okot a legtöbbet látott angyalföldi drukkerek között is. A Honvédnál Szappanos Péter visszatérése volt a legfontosabb esemény, a magyar válogatottba is behívót kapó hálóőr a tőle megszokott magabiztossággal védte Berecz Zsombor, majd Szabó Alex lövését is, utóbbi különösen azért nagy szó, mert Szabó a csapattársa és egy mentési kísérlete életveszélyesen vágódott a kispesti kapu irányába. A másik oldalon Dombó Dávid is bravúrral mutatkozott be, amikor a rutinos Nikola Mitrovics lövésénél leért a talajra, összességében tehát jobban indult a mérkőzés annál, mint amit a két csapat formája alapján várni lehetett. A folytatásban is a kapusok voltak főszerepben, Szappanos egy nagyon közeli ziccert hárított, Dombó pedig egy távoli Nenad Lukics-lövést tolt a felső lécre. A gól nélküli első félidő kimondottan jó szórakozást nyújtott ezen a novemberi estén, és nehéz is volt értelmezni, hogy a két együttes hogyan lehet a táblázat alján, ha így is tud futballozni? A térfélcserét követően a második játékrész első percei is a vendégcsapaté voltak, Berecz Zsombor különösen sok veszélyt jelentett, hol passzaival, hol lövéseivel, de csapata nem tudta begyötörni a vezető gólt, hiába járt hozzá többször is közel.

A Honvéd a második félidőben viszonylag kevés veszélyt jelentett a vendégek kapujára, egyedül Lukicsban motoszkált valami, de ő láthatóan messze van a korábbi, tavaly látott formájától és erőnlététől is. A mérkőzés hajrája mégis az ő megdicsőülését hozta el, a 84. percben megszerezte a vezetést, egy balról érkező beadást szép lövéssel gólra váltva, majd négy perccel később kihasználva az addig meglehetősen biztos, és az előzőekben kiemelt Litauszki, Baráth kettős puhányságát, megszerezte önmaga és csapata második gólját is. A Honvéd ezzel a győzelemmel is kieső helyen maradt, de csatlakozott a 16 pontos együttesek népes táborához, míg Angyalföldön abban bízhatnak, hogy a hétvégi, Mezőkövesd elleni mérkőzéssel nem úsznak túl messzire a bennmaradásról szőtt álmok.

Nenad Lukics (27) két góljával a Honvéd nyerő embere lett csütörtök este. Fotó: Vasas FC Facebook

A forduló játékosa

Ezúttal kevés kiemelkedő teljesítmény volt a csapatokban (talán a teljes Zalaegerszeg csapatát leszámítva), úgy tűnt, a hétközi forduló alaposan bekorlátozza a rendelkezésre álló tartalékokat, de jött csütörtök este Nenad Lukics és szinte a semmiből megnyerte a meccset két góljával a Honvéd számára. Ahogy csapatának, neki sem megy ebben az idényben úgy, ahogyan az elvárható lenne, de ezúttal két olyan gólt szerzett, amelyek felidéztek valamit a tavaly látott szerb támadó klasszisából. Tavasszal hasonló teljesítményre lesz szükség tőle is csapata bennmaradásához.

A forduló gólja

Corbu Marius – Puskás Akadémia. A felcsútiak 20 éves játékosa egy szépen felépített támadás végén kapásból, nehéz mozdulattal, de pont a megfelelő erővel és ívben találta el a labdát, amely így látványosan a kapu felső sarkában kötött ki. Egyszerre volt szép és okos találat.