Igaz-e, hogy a Premier League-ben nem nagyon válnak be a Bundesliga-játékosok?

A megfelelő méretű minta miatt Jürgen Klopp és Pep Guardiola (azaz két korábbi Bundesliga-edző) első nyári transzferablakától a 2020-2021-es idényig bezárólag vesszük górcső alá az igazolásokat, így az összes vizsgált labdarúgónak legalább két éve volt bizonyítani a PL-ben.

2016-2017

A Liverpoolnál az évek óta tartó kapuskérdés újabb fejezethez érkezett, ami során Alex Manninger és Loris Karius érkezett a klubhoz. A veterán osztrák hálóőr nem is lépett pályára tétmérkőzésen, így az ő teljesítményét felesleges elemezni. Nem úgy Kariusét, akinek másfél szezonba tellett kiszorítania Simon Mignolet-t. A német kapus lábbal nem hozott extrát a belgához képest, a beadásoknál határozatlanabb volt, de a védési teendőit (részben) ellátta. Majd a 2018-as Bajnokok Ligája-döntő megpecsételte a sorsát (mint ismeretes: két hatalmas hibájából két gólt kaptak a Real Madridtól), ami után érkezett a brazil Alisson Becker a helyére a Romától.

A két kapus mellett két középhátvédet is elhappolt Klopp a német ligából. A Schalkétól szerződtetett Joel Matip a mai napig fontos tagja a keretnek, míg Ragnar Klavan mindössze 5 millió euróért érkezett rotációs embernek Augsburgból. Az észt védő a labda előrejuttatásában fontos szerepet vállalt, de sem a sebessége, sem a légipárbajokban nyújtott teljesítménye nem predesztinálta őt jelentősebb szerepre, de amiért őt hozták, azt a feladatot két évig ellátta.

Pierre-Emile Höjbjerg a Bayerntől érkezett a Southamptonhoz 2016 nyarán, de valójában előtte már kétszer is kölcsönadták a bajorok. Telitalálat volt a szerződtetése a „szentektől”, és azóta már a Tottenhamben játszik. A Mönchengladbachtól megszerzett Granit Xhaka is hiába kap rengeteg kritikát, már a harmadik edzőnél kirobbanthatatlan az Arsenal kezdőcsapatából. A Manchester City-nél az Ilkay Gündogan-transzfer (Dortmund) a mai napig gyümölcsözik, míg a Schalkétól megszerzett Leroy Sané két dupla duplás idénnyel és egy az Év fiatal játékosa címmel a háta mögött tért vissza a hazájába, immár a Bayernhez. Ron-Robert Zieler azzal a céllal igazolt Hannoverből a Leicesterhez, hogy kiszorítsa Kasper Schmeichelt a kapuból, de a kevés lehetőségével nem tudott élni, és egy év után inkább hazatért a több játéklehetőség reményében. Hasonlóan rövidre sikeredett Nordtveit angliai kalandja is. A Gladbachtól érkezett norvég védő West Hamnél töltött időszakának egyetlen pozitívuma, hogy sikerült 8 millió eurós haszonnal értékesíteni őt a Hoffenheimnek. Henrih Mhitarjan Premier League-kalandja hosszabbra húzódott, összesen négy szezont játszott a Premier League-ben, de sem a Manchester Unitednél, sem az Arsenalnál nem tudott annyit hozzá tenni a csapathoz az örmény, mint a dortmundi éveiben.

2017-2018

Pierre-Emerick Aubameyang az Arsenal színeiben egészen a gólkirályi címig vitte, és nagyjából azt a gólátlagot hozta, mint a Dortmundban, a Schalkétól igazolt Sead Kolasinac Unai Emery regnálása során hasznos elem tudott lenni, de amint többet kértek tőle, minthogy lendületből érkezzen a szélen és az elé érkező labdákat centerezze, könnyűnek találtatott. Oliver Burke az RB Leipzig történetének legrosszabb igazolásaként kullogott haza, de a West Brom által nyújtott mentőöv ellenére is belefulladt a Premier League-be. Javier Hernández, azaz Chicharito két leverkuseni idény után tért vissza a szigetországba, ahol az éppen az identitását kereső West Hamben a két szezonja során összesen 15 bajnoki góllal segítette a csapatot, aminél ebben az időszakban csak Marko Arnautovic termelt többet. Eric Maxim Choupo-Moting a listánkon sokadikként érkezett a Schalkétől a Premier League-be, és 5 góllal, illetve ugyanennyi gólpasszal segítette a Stoke City-t. Ez nem mondható rossznak, hiszen ennél több találatban csak Xherdan Shaqiri vállalt szerepet a keretből. A klub búcsúzni kényszerült a PL-től, de a kameruni válogatottnak a PSG kínált szerződést, jelenleg pedig már ismét a Bundesligában, a Byernben futballozik. Abdelhamid Sabiri és Elias Kachunga David Wagner hatására került a Huddersfieldhez, de amíg előbbi egy jól sikerült német másodosztályú tavasz után próbálta megvetni a lábát Angliában, addig utóbbi már a „terrierek” feljutásában is jelentős szerepet vállalt. Jonas Lössl kapus a Mainztól érkezett kölcsönbe, és a kiesésig szolgálta a csapatot, majd azóta megjárta az Evertont, jelenleg pedig a Brentfordot szolgálja. 2017 nyarán az Ingolstadtot szétkapkodták a Premier League feljutói. A Huddersfield elvitte Florent Hadergjonajt, Markus Suttner és Pascal Gross pedig a Brightonnál kötött ki. Az osztrák egy évig kiegészítő ember volt, majd teljesen háttérbe szorulva egy másfél éves düsseldorfi kitérő után visszaköltözött Ausztriába. Gross ellenben a mai napig alapembere a „sirályoknak”.

Xherdan Shaqiri a Bayern után három-három évet töltött a Stoke City-nél és a Liverpoolnál (Forrás: Sky Sports)

2018-2019

Naby Keita már liverpooli szerződéssel a birtokában játszotta végig az utolsó lipcsei idényét, ahol különböző sérülések okán közel két és fél hónapig nem volt hadra fogható. Az orvosi szobában töltött ideje az angliai tartózkodása alatt csak tovább nőtt, így nyújthat bármilyen jó teljesítményt, amikor játszik, a rengeteg sérülés miatt pénzkidobás volt a leigazolása. Bernd Leno lábbal mindig átlagos kapusnak számított, aki amennyire jól véd, olyan gyenge a beadások elhárításában, így Emery távozása után csak idő kérdése volt, hogy mikor kerül ki a kezdőből. Hasonló utat járt be Szokratisz Papasztatopulosz is, aki a védelem vezérének érkezett és a négyszeres Európa-liga-győztes trénernél ezt a szerepet be is töltötte, de a baszk mester elküldése után a sok sérülés és a gyenge labdával való játéka miatt gyorsan elveszítette a helyét.

Caglar Söyüncü csiszolatlan gyémánt érkezett a Leicesterhez. Ő már a Freiburgban is rengeteg hibával játszott, és a magára szedett rutin ellenére ezek a megmozdulások a mai napig a részét képezik a játékának. A japán válogatott Muto Josinori már évekkel korábban kiköthetett volna a Premier League-ben, de a sérülések közbeszóltak. Végül a Mainz a Newcastle-nek tudta „lepasszolni”, ahol összesen öt bajnokin kezdett. Mikel Merino szintén a „szarkáknál” kötött ki a balul sikerült dortmundi próbálkozása után, és bár egy szezon után hazatért a Sociedadhoz, mára spanyol válogatottnak mondhatja magát. Max Meyer története ellenben nem tartalmaz happy endet, a nagy reményekkel érkező német sosem tudta állandósítani a helyét a Crystal Palace középpályáján.

Az Andrij Jarmolenko-transzferből a Dortmundnak sikerült kis veszteséggel kiszállnia, miután a West Ham hajlandó volt megvásárolni a játékjogát, de az ukrán Németország után Angliában sem tudta megvetni a lábát. Eric Durm is Dortmundból költözött a szigetekre, és karrierje legtöbb játékpercét kapta a Huddersfieldnél. A Brighton két, a Bundesligában egyre kevesebb szerepet kapó futballistát szerződtetett ebben az időszakban, és e miatt nem is meglepő, hogy Bernardo (Leipzig) és Leon Balogun (Mainz) sem lett korszakos igazolás. Jannik Vestergaard egy labdakihozatalokban jól használható védőként érkezett a ligába Mönchengladbachból, de ebből sem a Southamptonnál, sem most a Leicesternél nem látni semmit.

Andrij Jarmolenko sikertelenül próbálkozott a West Hamnél (Forrás: Eurosport)

2019-2020 és 2020-2021

Jean-Phillippe Gbamin egy igazi romboló játékos, akitől sok előre játékot nem lehet várni, de az Evertonnál még azt sem tudta megmutatni, hogy mire képes, annak következtében, hogy összesen 619 napot töltött sérülten a liverpooli tartózkodása alatt. Christian Pulisic Frank Lampard edzői működése alatt kezdte meg az első angliai karrierjét, és élete legjobb szezonját produkálta, de Thomas Tuchel érkezésével, illetve a 3-4-3-ra való átállással „eltűnt” a posztja, ami negatív hatással van a játékára és a statisztikai mutatóira egyaránt.

Sébastien Haller és Joelinton a rossz kiválasztás állatorvosi lova. Mindketten jó kötésű támadók, de egyikük sem játszott soha olyan rendszerben, ahol a felrúgott labdákért birkózni kell és megtartani azokat, amíg a csapattársak mélyről megérkeznek, mégis ezt várták tőlük a PL-ben. Az ex-frankfurti amint lehetett, váltott, míg a brazil türelme kifizetődött, hiszen Eddie Howe megtalálta a helyét és a Newcastle-nél az év játékosának választották. A Norwich két, a Bundesligából kikopóban lévő játékost szerződtetett 2019 nyarán. Lukas Rupp még tavaly is pályára lépett a mérkőzések felén, de Josip Drmic csak a létszámot növelte.

A Freiburgból a Leedshez szerződő Robin Koch két nehézkes évad után már a távozást fontolgatta, de egyelőre kifizetődni látszik a maradása, és a Marsch-csapat egyik alappillére idén. Thiago Liverpoolhoz kerülése egyértelmű sikertörténet. A spanyol a csapat egyik legfontosabb játékosa, az egyetlen, aki képes diktálni a tempót. Timo Werner és Kai Havertz egyaránt a Chelsea-nél befürdő támadó típusú játékosok hosszas listáját gyarapítja, de utóbbi megítélése a Bajnokok Ligája-címet érő gólja révén össze sem hasonlítható a Lipcsébe „vissza is engedett” honfitársáéval.

Összegzés

A Bundesligából a Premier League-be érkező játékosok egy jelentős része tényleg besül, de ez bármely más bajnokságra is igaz, hiszen nagy mintán vizsgálva 50% környékén van a sikeres transzferek aránya.

A másik minta, hogy a kiérlelt filozófiával rendelkező PL-klubok vagy ahol legalább van egy olyan edző, aki kristálytiszta elképzelésekkel építi a csapatát, sokkal jobb eséllyel tud beilleszteni egy-egy Németországból érkező labdarúgót, aki szinte biztosan olyan egyesülettől érkezik, ahol egy működő rendszer elemeként futballozott, és ez jelentősen emelt az ő játékminőségén is. Ha az új állomáshelyén is egy jól működő szisztémába kerül, jobb eséllyel fog itt is jól teljesíteni.

Kiemelt fotó: Getty Images