Legendaként távozott a Leicester Citytől a dán óriás – Kasper Schmeichel adatelemzői szemmel
11 évnyi példaértékű szolgálat után idén nyáron eljött a búcsú ideje, és úgy döntött a Rókák ikonja, hogy Franciaországban is ki szeretné még magát próbálni. A Ligue 1 legutóbb az ötödik helyen végzett OGC Nice hároméves szerződéssel győzte meg a dán kapust, aki nem tudott nemet mondani Lucien Favre hívó szavának. Elemzésünkben annak járunk utána, hogy a számok és a történelmi minta alapján milyen teljesítményt nyújtott, valamint milyen örökséget hagyott maga után Angliában a 35 éves hálóőr.
Az 1986. november 5-én, Koppenhágában született Kasper a Manchester Cityben kezdte profi pályafutását, de mielőtt debütálhatott volna a világoskékeknél, több ízben is kölcsönadták annak érdekében, hogy tapasztalatot szerezhessen. 18 évesen a League Two-ban szereplő Darlingtonnál mindössze négy mérkőzésen védett, a szintén az angol negyedosztályban vitézkedő Buryben viszont megkapta a lehetőséget a bizonyításra, hiszen a 2005–06-os idényben 1350, majd a következő évadban 1260 percet tölthetett a pályán. Ezenkívül a skót Premier League-ben hatodik helyen zárt Falkirkben is bizalmat szavazott neki az edző, de a rövid kölcsönjáték után rögvest vissza is tért Angliába. Noha a 2007–08-as szezon kezdetekor nagyon úgy festett, hogy a City első számú kapusként tekint Schmeichelre, Joe Hart felbukkanásával mégis úgy alakult, hogy előbb a Coventry Cityben (kilenc mérkőzés) majd a Cardiff Cityben (14 mérkőzés) jutott csak játéklehetőséghez.
A 2000-es évek végén még a PL középmezőnyéhez tartozó Manchester Cityben két évad (2007–2009) alatt összesen 702 perc jutott neki osztályrészül, így kifejezetten jókor jött neki a Sven-Göran Eriksson vezette Notts County (League Two) ajánlata, ahol alapemberként (43 mérkőzés, 3862 perc) vette ki a részét a bajnoki cím megszerzéséből. A rá következő kiírás alkalmával ismét kénytelen volt csapatot váltani, 23 évesen a Championshipben hetedik pozíciót megkaparintó Leeds Unitedben védve azonban egy olyan klub figyelmét vonta magára, amelynek akkor még fogalma sem volt arról, hogy a mindössze 1,68 millió euróért szerződtetett játékos milyen fontos szerepet fog majd betölteni a későbbi sikerekben. A 2011 júliusi klubcsere mérföldkő volt tehát nem csak dán kapus pályafutásában, de a Leicester City életében is, és ahogy mondani szokták: ami ezután következett, már történelem…
Összevetés a PL történetének legjobb kapusaival
Schmeichel esetében egyáltalán nem túlzó az a kijelentés, hogy a Leicesterben ikonnak számít a veterán kapus, akit a szurkolók mélyen a szívükbe zártak.
De van olyan mutató, amiben az ő neve szerepel az első helyen, ez pedig nem más, mint a Premier League-meccsek száma: 276 angol élvonalbeli találkozón viselte a Rókák mezét, a 200-as határ fölött rajta kívül csupán Jamie Vardy (271), Muzzy Izzet (222) és Marc Albrighton (218) található.
A Premier League történetében számos olyan kapus fordult meg Angliában, akik méltán szerepelnek a liga históriás könyvében. Kasper Schmeichel kétségkívül közéjük sorolható. Egyrészt azért, mert a Manchester Cityben lejátszott nyolc meccsével együtt 284 PL-találkozón szerepelt, amivel 22. a hálóőrök rangsorában, másrészt azért is, mert 25 504 játékpercénél csak hét kapus büszkélkedhet többel. Természetesen a kapott gól nélkül zárt mérkőzések (clean sheets) száma nem kizárólag a kapusok teljesítményét minősíti, hanem legalább annyira jellemzi a védőkét is, ezzel együtt lényegtelennek nevezni aligha lehet ezt a mutatót. Schmeichel kapuja 82 találkozón bizonyult bevehetetlennek, ami a PL történetében a 20. helyet jelenti, nem sokkal lemaradva Paul Robinsontól (86), Edersontól (92) valamint Ben Fostertől (92). A dánok közül egyébként ketten előzik meg ebből a szempontból: az édesapja, Peter Schmeichel (128) mellett Thomas Sörensen (107) is többször óvta meg kapuját a góltól.
A kapott gólnélküli meccsek számánál talán még többet mond azok pályára lépéshez viszonyított aránya. A találkozók 28,87%-ában maradt érintetlen a dán hálóőr kapuja, ami bár nem számít kiemelkedőnek a legjobbak mezőnyében, de a képet mindenképpen árnyalja, hogy a lista elején szereplők rendre jobban védekező csapatokban szerepeltek.
Nygel Martin 36,83%-os aránya különösképpen megsüvegelendő, hiszen ezt a Leeds Unitedben, az Evertonban és az Aston Villában hozta össze. A Leicester ikonjának 814 védése a tizedik, hét hárított büntetője pedig a hatodik a vonatkozó rangsorban, ezekből is egyértelműen látszik, hogy egy korántsem mindennapi játékosról beszélünk!
2015–16 és 2019–20: Schmeichel eddigi legjobb szezonjai
Ha idényekre bontva vizsgáljuk Schmeichel teljesítményét, akkor egyértelműen megállapítható, hogy a legkiemelkedőbb évada egybeesett a Leicester City csodaszámba menő bajnoki címével, ugyanis a 2015–16-os kiírás során 15-ször is érintetlen maradt a kapuja (ez a mérkőzések 39,5%-át jelentette, ami ahogy az előbb is láthattuk, történelmi szinten is egészen elit ráta), amivel éppen csak lemaradt az Aranykesztyűt bezsebelő Petr Cechtől (Arsenal FC, 16 clean sheet). A 2019–20-as szezonban is megbízhatóan védett (13 kapott gól nélküli találkozó, 34,2%-os arány), az előző idényben viszont csupán hét clean sheet jött neki össze, ez a 18,9%-os hányad messze a legalacsonyabb nála a PL-es karrierjében, így nem is szerepelt a 2021–22-es kiírás legjobb kapusairól szóló összeállításokban.
A rangsorban jellemzően a tizedik és a 15. hely között végzett a dán kapus, kivéve a bajnoki cím évében, valamint a 2019–20-as kiírásban, mivel mindkét esetben a negyedik leghatékonyabban hárította a kapujára érkező lövéseket. A 2020–21-es 65,7%-a ugyanakkor olyannyira rosszul fest, hogy ennél csak Alex McCarthy (63,8%) és Vicente Guaita (63,7%) teljesített pocsékabbul. Nem meglepő módon, ha a 90 percenkénti kapott gólok volumene alapján rangsoroljuk Schmeichel idényeit, akkor is a 2015–16-os (0,95) és a 2019–20-as (1,08) lóg ki felfelé a leginkább: előbbivel a negyedik, utóbbival pedig a hetedik helyen zárt.
A bajnoki cím ünneplése (Fotó: Adrian Dennis/AFP via Getty Images)Az úgynevezett haladó (advanced) statisztikai mutatókat a 2017–18-as szezon óta jegyzi az FBref, így az utolsó öt PL-es kiírását tudjuk áttekinteni. A kapuját eltaláló kísérletek minőségét – PSxG-mutató – figyelembe véve ezalatt az öt év alatt 7,9-cel többször kapitulált, mint ahányszor az egy átlagos topligás kapustól elvárható lett volna, vagyis a lövések hárításában nem jeleskedett ezen periódusban. Csak viszonyításképpen: Alisson +27,1-es PSxG-vel hozta le azt az időszakot, ami egészen brutális szám, és nem csak a dánnal összevetve, hanem David de Geához (+17,3), pláne Edersonhoz (+5,1) mérten is.
A tizenhatoson belülre érkező beadásokat 6,7%-os effektivitással hatástalanította, ami akárcsak a hosszú passzok hatékonysága esetében, nem közelíti meg Alisson (8,5%) és Ederson (8,7%) hányadát, de De Geát (5,3%) ebben is megelőzi, bár esetében érdemes megjegyezni, hogy noha kétségkívül rengeteget fejlődött e tekintetben az Angliába való igazolása óta, nem ez a legfőbb erőssége. S végül, de nem utolsó sorban mérkőzésenként 0,59 büntetőterületen kívüli védekező akcióval operált, ami alapján profilját tekintve azért jóval közelebb áll a klasszikus vonalkapusokhoz, mint a modern, labdával kifejezetten ügyes és magabiztos társaihoz.
Összegzés
Kasper Schmeichelt valószínűleg kevesen sorolnák a világ legjobb hálóőrei közé, de elemzésünknek nem is feltétlenül ennek bizonyítása, alátámasztása lett volna a célja, hanem sokkal inkább egy olyan eddig kevésbé ismert aspektusból szerettük volna megvilágítani a pályafutását, amely talán egy kicsit új megvilágításba helyezheti a megítélését.
Annyi bizonyos, hogy az édesapjához hasonlóan az ő nevét sem fogják soha elfelejteni a Premier League és az angol futball szerelmesei, hiszen ő is tevékenyen részt vállalt a modern labdarúgás egyik leghihetetlenebb meséjében: nélküle aligha akasztották volna az aranyérmet a Leicester City játékosainak a nyakába. A Rókák legendája tehát úgy távozott a szigetországból, hogy ott gyakorlatilag minden elért, amit csak lehetett, de valami azt súgja, lesz ő még egészen fantasztikus sikertörténet részese…
Kiemelt kép: Michael Regan/Getty Images