Így égetjük ki a nyáron a tehetséges gyermekeinket – vélemény

Miután neves kézilabdaedzők véleménye alapján körbejártuk, főként a nyár végétől a tavasz végéig, hogy hogyan égetjük ki a tizenéves játékosainkból a sportág szeretetét, érdemes egy kevésbé dokumentált, de annál fontosabb, ráadásul aktuális időszakról is beszélni: a nyárról, pontosabban a nyári szünetről. Közhely, hogy ez az időszak – hasonlóan a karácsony környékéhez – milyen fontos a feltöltődés, a harmónia kialakulása, a családdal és a barátokkal töltött minőségi idő szempontjából, ha mindezeket megvonjuk vagy jelentősen megkurtítjuk, csak tovább gyorsítjuk a kézilabdázás – vagy az adott fő sportág – megunásának, megutálásának folyamatát. (Az atlétika például nyilvánvalóan kivétel, a fő versenyszezonja a nyár, a feltétlenül szükséges pihenő, rekreáció időszaka az ősz.)

A kiégés

Ezzel kapcsolatban érdemes a lélektan szakemberéhez fordulnunk, Kovács Kristóf sportpszichológiai szakpszichológus a Mindseten így ír a kiégés – és mi tesszük hozzá, a kiégetés – folyamatáról:

„A legfőbb és legalapvetőbb oka a túledzettség, azaz ha nem engedjük meg magunknak a megfelelő regenerálódást. A pihenők beiktatásával elkerülhető a fizikai, szellemi és lelki kimerültség, és megtartható a kellő motiváció és energikusság.”

Értelemszerűen a felkészülési időszakban, a versenyidőszakban, de a nyári szünetben is szükség van a megfelelő regenerálódásra, más és más formában. Ez nem semmittevést, korlátlan netezést jelent.

A megelőzés

A szakember a megelőzésről úgy véli:

„A változatos edzésprogram, a kellő pihenés, regeneráció beiktatása mind hozzájárul a megfelelő egyensúly kialakításához és megtartásához. A kiégés megelőzéséhez azonban a legfontosabb, hogy a sportolók belássák: a kevesebb néha több.”

És – ezt megint mi tesszük hozzá – az edzők, szülők is lássák be, különösen a gyerekkorban. Ha a nyarat is végigkézilabdáztatjuk a gyerekeinkkel, tanítványainkkal – ami itthon nagyon is megfigyelhető jelenség –, milyen új ingereket adunk nekik az ősszel? A teremkézilabdázásnál eggyel jobb ilyenkor a strandkézilabdázás: más közegről, más borításról, más szabályokról van szó, de ha apa, anya, edzőbácsi, edzőnéni kedvéért – egy ideig valóban lelkesen – májustól augusztus végéig ez lesz a legfontosabb, megfigyeléseink szerint még gyorsabban véget ér egy ígéretes pályafutás.

Zöld megoldás

A szabadtéri sportolás önmagában viszont pozitív jelenség az egyre inkább terembe kényszerített sportágban. Magyarország ott is csarnokokkal betonozza le a zöld környezeteket, ahol a legkisebb szükség sincs rá – nem mintha bárhol szükséges lenne... – így esett áldozatul a budai Szent Imre Gimnázium gyönyörű, kézi- és kosárlabdapályákkal teli, „erdei” futópályát is magába foglaló udvara egy 6,5 milliárd forintos, megalomán állami beruházásnak. 

És persze játsszanak, felhőtlenül, boldogan – annál nagyobb örömmel térnek majd vissza a kézilabdázáshoz.

Kiégés helyett már csak a leégéstől kell megóvnunk őket.