Így szervezz profin futball- és kosártornát amatőröknek – Arany Glóbusz a Kodolányin

Tökéletes helyszín az egész családnak

Aki így tervezte meg a Kodolányi János Egyetem Budapesti Nemzetközi Campusán a sportpályákat, az tud valamit. Kétpalánkos streetballpálya, mellette kispályás labdarúgópálya, mellettük pedig egy napos és egy árnyékos játszótér – utóbbi pingpongasztalokkal és padokkal. Mindez ráadásul úgy elrendezve, hogy mindenki mindenhez közel legyen…

Forrás: a szervezők

Egy viszonylag szerényebb méretű belső udvarból is nagyon sokat ki lehet hozni, ráadásul az árnyékos helyre épített mászófalas mászóka elég bonyolult ahhoz, hogy ne unjon rá gyorsan a gyerek. Miközben apuka focizik és anyuka kosarazik, az utódok simán elvannak néhány méterre. A játszóterekben elég erős Újbudán sem találni jobbat.

Más kérdés, hogy most apuka volt az, aki hol focizott, hol kosarazott, de közben anyuka legalább pingpongozhatott. És nem volt hozzá akadékoskodó portás sem, hogy ki miért jön be ide a szombat délelőtt, mégsem kellett attól tartanunk, hogy valaki elszalad a ridiküllel. Ahogy attól sem, hogy a jól elkerített játszótérről az ovisok szaladnak el.

Nagyszerű szervezés a csapatoknak

Profi bírók mindkét pályán, szerények és határozottak, nincs vita. De nincs vita azért sem, mert kulturált a légkör – maradjunk annyiban, hogy ez nem általános ott, ahová beengedik a magyarországi média munkatársait. Megtiszteltetés volt olyan ellenfelekkel játszani, mint a Kodolányi tanárai, vagy éppen az Aranyglóbusz immár másfél évtizedének legendás csapatai, a Dorkásztól a Retróig.

Forrás: a szervezők

Tíz csapat, két-két ötös csoportban, elődöntők és döntők, így minimum négy-négy meccset játszhatott mindenki, hol az egyik, hol a másik sportágban. Aki eddig azt hitte, nagy marhaság felváltva kosarazni és futballozni – például én –, nagyot tévedett.

A körítés is profi lett, a műsorvezetés, a jegyzőkönyvvezetés, az energiapótlás, a folyadékpótlás, a díjak – odafigyeléssel nagyot lehet alkotni. 10 órától 14 óráig tartott a flow, vagy legalábbis egy inspiráló szakmai és egy még fontosabb emberi, közösségi élmény.

A kihívás: folyamatos gólhelyzetben lenni, de...

A szakmánál maradva, szokatlan és különleges három a három ellen egy teniszpálya méretű területen úgy futballozni, hogy kézilabdakapuk kínálják magukat a lövésre mindkét oldalon. Az ember egyrészt azt hiszi, hogy akkor talál be, amikor akar – és mégsem. Egészen meglepő kapusteljesítményeket láttunk, élükön Havasi Zsolt kollégánkkal, akinek már az agilty a fő sportága.

Forrás: a szervezők

Úgy tűnik, a kutya nemcsak az ember legjobb barátja, de a legjobb edzője is.

Másrészt a pályán bárhol elveszíted a labdát, a méretekből adódóan gyakorlatilag gólhelyzetet teremtesz az ellenfélnek, vagyis egy pillanatra sem állhatsz le. Mintha új sportág született volna – lehet, hogy tényleg?

Forrás: a szervezők

Kiemelt fotó: Pál Eszter Noémi