Ilyen az angol élvonal: 16 éves tehetségre és 27 esztendősen befutó játékosra is figyeltünk az ősszel
Van, aki még 16 éves sincs, más már 27 is elmúlt, ami viszont közös bennük, hogy ezen az őszön sokat beszéltek róluk a Premier League-ben. Olyan is akad persze, akit inkább csak újra felfedeztünk, mert nem a teljes ismeretlenségből bukkant elő, ettől még igaz, hogy ebben a félévben nyújtott olyat, amire csak kevesen számítottak. Következzen ismét három meglepetésember, akik magukra irányították a figyelmet az ősszel.
Összeállításunk első részében a Nottingham Forestből az angol válogatottig eljutó Elliot Anderson, a Sunderland remeklésében óriási szerepet vállaló, holland kapus, Robin Roefs, valamint a Chelsea-ban fél év alatt a világ második legértékesebb tizenéves játékosává avanzsáló Estevao szerepelt.
Max Dowman (Arsenal)
Ebben a szezonban, 15 évesen és 253 naposan mutatkozott be a Premier League-ben, és vált ezzel az angol elitsorozatban minden idők második legfiatalabb játékosává. Az első a klubtárs Ethan Nwaneri, ő 15 évesen és 181 naposan játszott először a PL-ben. A Bajnokok Ligája történetében viszont a legfiatalabb lett, amikor november elején a Sparta Praha ellen pályára lépett.
Ami azt illeti, volt ideje Dowmannek megszokni, hogy nem a saját kortársaival futballozik: 13 éves korában már az Arsenal U18-as csapatával készült, 14 évesen pedig betalált az ifjúsági BL-ben, ami elvileg az U19-esek versenysorozata, idén januárban pedig az akkor még csak 14 éves futballistát Mikel Arteta magával vitte a dubaji miniedzőtáborba. De hát amolyan csodagyerek ő, ettől még nem biztos, hogy az új Messi. Épp Nwaneri példája lebeghet a szeme előtt, aki tehát nála is fiatalabban debütált a nagyok közt, de az elmúlt szezonbeli, viszonylag sok játékperc után idén a perifériára szorult.
Pedig Nwaneri is különleges tehetség, ahogy Dowman is az, ami igazán feltűnő, hogy mennyire bátran, pimaszul, a félsz legkisebb jele nélkül futballozik. Persze a legfontosabb, hogy jól menedzseljék, hogy akkor se veszítsen a lelkesedésből, ha a nagyon korai bemutatkozás ellenére kevesebb lehetőséget kap a következő néhány hónapban vagy évben, hogy ne derogáljon neki az ifik közt futballozni.
Mikel Arteta is tudja jól, oda kell rá figyelni: „Ha csak az útlevelében szereplő születési évet venném, sosem játszatnám. De ha azt nézem, mit művel az edzéseken, egészen más a helyzet. Az alapján muszáj pályára küldeni – mondta Dowmanről a spanyol tréner október végén, a Brighton elleni ligakupa-mérkőzés előtt. – Oda kell figyelnünk arra, mennyire terheljük. Mindössze 15 éves, fejlődésben lévő szervezet, ezt is szem előtt kell tartanunk. Ezért is fontos, mennyit játszik, akár az ifjúsági BL-ben, akár az U23-ban, akár a felnőtteknél.”
Utóbbiba egy ideje nem fér be, az ifi BL-t viszont lassan kinövi. Erről árulkodik legalábbis, hogy októberben kettőt vágott az Atlético Madridnak (bár így is a spanyolok nyertek 4–3-ra), novemberben pedig ugyancsak kettőt a Bayern Münchennek (a bajorok ellen 4–2 re nyert az Arsenal). Nincs már messze, amikor a PL-ben is duplázik.
Josh King (Fulham)
Nyolc meccsen, összesen 127 percet már az előző idényben is pályán lehetett a Premier League-ben, mondjuk úgy, akkor belekóstolt az ízébe. Idén meg elkezdte habzsolni. Legalábbis a szezon elején. Akkor azért elég sokan beszéltek arról, ez a 18 éves, roppant mozgékony, gyors, jól cselező, labdaügyes, nagy munkabírású támadó (középpályás) lehet a Fulham jövőbeni csatáregyénisége.
A Chelsea elleni elvett gólja nem csak a Fulham híveit, őt magát is szíven ütötte, mégiscsak a hagyományosan legnagyobb rivális ellen szerezhette volna meg élete első Premier League-gólját. Az még várat magára, de hogy nagy karrier előtt áll, az szinte minden mozdulatán érződik.
„Már 16 évesen készen állt arra, hogy az első csapattal készüljön, de arra akkor még nem, hogy folyamatosan játsszon is – mondta Kingről a Fulham futballfejlesztési vezetője, Huw Jennings november elején a BBC-nek. – Immár azonban készen áll, és nincs is olyan 18 éves a topligákban, aki nála több időt töltött volna a gyepen. Ki kellett azonban várnia az idejét. Ebben nagy segítségére voltak a szülei, akik türelmesek maradtak, és nem erőltették, hogy mielőbb a legmagasabb szinten futballozzon. Légiesen könnyed a mozgása, ilyet eddig talán nem is láttam.”
Ami biztos: nem csak Jennings, sokan mások is rácsodálkoznak King játékára.
Kiernan Dewsbury-Hall (Everton)
Valójában azért is volt meglepő, hogy az előző szezonban Enzo Maresca olyan látványosan hanyagolta Dewsbury-Hallt a Chelsea-ben, mert edző és játékos egy szezonnal korábban együtt nyert bajnoki címet a Leicester Cityvel a The Championshipben, a középpályást ráadásul az évad legjobb játékosának választották. És hát Maresca kérésére igazolt a Stamford Bridge-re.
Az olasz tréner mégsem igazán számított rá a Premier League-ben, így már-már azt lehetett gondolni, Dewsbury-Hallnak ezen a szinten befellegzett. Hogy közel a 27-hez majd visszakullog valamelyik második ligás egyletbe, és ott próbál viszonylag jól teljesíteni. A fenéket! Őt nem ilyen fából faragták, így amikor az Everton és David Moyes hívta, kapva kapott az alkalmon. A skót tréner már a West Ham Unitedbe is oda akarta vinni, akkor nem sikerült neki, ezúttal igen.
Dewsbury-Hall pedig nekilátott meghálálni a bizalmat. 15 bajnokin játszott, azokon szerzett négy gólt, adott három gólpasszt, kialakított 20 helyzetet. Az erősségeit, hogy remekül lát a pályán, jól passzol, kiváló a bal lába, nagyszerűen érkezik a kapu elé, jól használja Liverpoolban, de ami például a ma már szakkommentátorként dolgozó egykori Everton-játékos Leon Osman szerint megkülönbözteti az átlagtól, az a kifogyhatatlan energiája és a távolság, amit egy-egy meccsen megtesz.
Az Everton mindenkori centere mögötti támadóhármast, az Iliman Ndiaye, Dewsbury-Hall, Jack Grealish triót igencsak sokra tartják Liverpoolban, ebben Dewsbury-Hall a tízes, de megbirkózik a poszttal járó teherrel. A már említett képességei mellett a progresszív átadásokban is kiemelkedik, és az élő példa arra, érdemes olykor visszalépni egyet, hogy aztán tudjunk előre kettőt.
Borítókép: Dowman és Nwaneri, a Bajnokok Ligája és a Premier League történetének két legfiatalabb játékosa. Borítókép forrása: arsenal.com
A cikk megjelenése a Szerencsejáték Zrt. tématámogatásával valósult meg.
Szerző
