Ilyen formában várja a magyar keret az NL-meccseket

Kapusok

Gulácsi Péter – Az egész karrierjét tekintve is szokatlanul nehéz helyzetben van a RB Leipzig kapusaként. Csapata pocsékul kezdte az idényt, edzőt is váltott, ráadásul a hálóőr sem tudott olyan biztonságot nyújtani az eddigi mérkőzéseken, mint amilyet évek óta megszokhattunk tőle. Kisebb sérülés miatt volt, hogy hiányzott is, ezzel együtt négy bajnokin, egy BL-meccsen és egy német Szuperkupa-meccsen foglalkoztatták cikkünk megírásáig, ezalatt pedig tizenhat(!) gólt kapott. Ugyanakkor a válogatott összetartás kezdetéig vár rá egy Real Madrid és egy Mönchengladbach elleni összecsapás, így nem vállalunk nagy kockázatot azzal, ha azt mondjuk, ezeken a találkozókon lesz dolga bőven. Ha csapatával eredményesen szerepel, az a válogatottnak is mindenképpen előnyére válik.

Dibusz Dénes – Ami Lipcsében Gulácsi, az a Ferencvárosban Dibusz. A kapitány, a fal, az állandóság. Csapatával idén is európai főtáblára jutott és ezen menetelés alkalmával ismét bebizonyította, hogy nemzetközi szinten is megállja a helyét. Pozitív koronavírus tesztje miatt mulasztott néhány mérkőzést, de az NB I-ben négy találkozón egyszer sem mattolták. Nincs okunk aggódni akkor sem, ha Gulácsival esetleg történik valami.

Szappanos Péter – A Honvéd kapusáé talán az egyik legkevésbé magától értetődő, ugyanakkor az egyik leginkább kiharcolt meghívó. Csapata évek óta szenved, ő azonban folyamatosan kiemelkedően teljesít, a szurkolók kedvence és Batik Bence távozása óta immár első számú csapatkapitány Kispesten. Sokszor az az ember érzése vele kapcsolatban, hogy jobb társakat, jobb csapatot érdemelne. Aligha fog játszani a soron következő két válogatott mérkőzésen. Meghívása inkább a hosszú ideje tartó, kiegyensúlyozott és magas színvonalú teljesítményének szóló elismerés.

Dibusz Dénes (jobbra) és Szappanos Péter is meghívást kapott a magyar válogatott keretébe (Forrás: Blikk.hu)

Védők

Szalai Attila – Jelenlegi legnagyobb védőígéretünk végül maradt a Fenerbahce alkalmazásában, amit klubja folyamatos játéklehetőséggel honorál. Szeptember közepére 12 mérkőzés van a lábaiban, mi sem igazolhatná jobban a megbecsültségét és teljesítményét. Sajnos együttese hamar elbúcsúzott a Bajnokok Ligája selejtezőitől, hogy aztán az El-főtáblára magabiztosan masírozzon fel, így játékosunk további nemzetközi tapasztalattal gazdagodhat ebben az idényben is.

Willi Orbán – Ami igaz Gulácsira, az igaz rá is, csapatával együtt ő is kissé nehezen indította a szezont, csúcsformájától meglehetősen messzire került, de ezzel együtt is stabil pontja volt klubjának. Csapata sok gólt kapott, ami védőként rá nem vet jó fényt, de az is igaz, hogy Lipcsében nagyjából minden elromlott már, ami egy csapat körül elromolhat. Marco Rose érkezése rá is jó hatással lehet, első közös meccsükön gólt szerzett a Dortmund ellen, idén már a másodikat.

Lang Ádám – A ciprusi bajnokságból még csak három fordulót játszottak le cikkünk megírásáig, de védőnk minden lehetséges percben a pályán volt ezalatt. Ezen kívül egy El-főtáblás és egy ciprusi Szuperkupa-mérkőzésen szerepelt, de nála egyelőre ritkán látott vendég a siker: öt szezonbeli találkozójából négyszer is vesztesen hagyta el a pályát csapatával.

Bolla Bendegúz – A svájci Grasshoppersben alapember jobb oldali szárnyvédőként, hét meccsen szerepelt eddig, jobbára kezdőként. A Wolverhampton kölcsönjátékosaként nagyon jól fekszik neki a svájci bajnokság, sok játéklehetőséget kap egy európai mércével ítélve is közepesen erős bajnokságban, ahonnan a továbblépés lehetősége egyértelműen adott. Kisebb sérüléssel küszködött az elmúlt időszakban, de a válogatott rendelkezésére áll.

Fiola Attila – Idén tizenkét mérkőzésen szerepelt eddig a fáradhatatlan Fiola, ugyanakkor a MOL Fehérvárban nem annyira kötött a posztja, mint amennyire a válogatottban lesz várhatóan. Marco Rossi a védelem szélein számít rá, klubjában ezzel szemben belső védőként és védekező középpályásként szerepel a legtöbbször, de különösebb panasz nem lehet rá, a piszkos munkát rendre elvégzi, a kapura nem jelent veszélyt. Különleges képességére, miszerint a válogatottban sokszor felülmúlja a klubcsapatában látott önmagát, ezúttal is nagy szükség lehet.

Botka Endre – Noha kisebb sérülések őt is gyötrik időről-időre, tíz mérkőzése már az idény ezen korai szakaszában a neve mögött áll. A Ferencváros jó teljesítményéhez ő is hozzáteszi a magáét, több poszton képes átlagos, vagy annál kicsit jobb teljesítményre. Megbízható opciója lesz Rossinak, akárhol is számol vele a két világklasszis válogatottal szemben.

Kecskés Ákos – Az osztrák LASK Linz friss igazolása egyelőre a beilleszkedés fázisában jár új csapatánál, miután néhány hete sikerült elszerződnie az egyre bizonytalanabb helyzetű orosz bajnokságból. Ausztriában minden adott ahhoz, hogy alapember legyen, igaz, jó csapatba került, hiszen a LASK az egyeduralkodó Salzburg legfőbb kihívója. Két bajnokin és egy kupameccsen szerepelt eddig új állomáshelyén, de ebből az osztrák Bundesligában csak 23 perc jutott neki. Ennyit talán a szeptemberi válogatott meccseken is össze tud szedni, még ha nyilvánvalóan nem is rá épül majd a védelem.

Mocsi Attila – A Zalaegerszeg 22 éves belső védője a keret egyik újonca. A korosztályos válogatottakat végigjárva a télen igazolt a kék-fehérekhez, ahol eleinte alig játszott, ebben a szezonban azonban alapember és megbízható teljesítményt nyújt.

Szerepe nagyjából a pármai Balogh Botondéhoz lehet hasonló az elkövetkező két válogatott-meccsen.

Kerkez Milos – A holland AZ Alkmaar játékosa 18 éves kora ellenére szinte már kirobbanthatatlan csapatából, a keret kihirdetésének pillanatában az egyik legfoglalkoztatottabb magyar futballista a maga tizenhárom idei mérkőzésével. Hat bajnoki mellett ugyanennyiszer lépett pályára az Európai-konferencia-liga selejtezőiben is, egyszer pedig a csoportkörben, és három gólpassza mellett már egy ízben a kapuba is betalált.

Kerkez Milos az utánpótlás-válogatottak után a felnőttek között is debütálhat (Forrás: twitter.com)

Középpályások

Baráth Péter – A Debreceni VSC 20 éves fiatalja már túl van az ismerkedési fázison Rossival és a válogatott keret nagyjával, hiszen meghívót kapott már korábban is, játékpercet azonban még nem. A tavalyihoz képest egy kicsit az ő teljesítménye is visszaesett, de ez nem csoda, a Loki szereplése meglehetősen szerény idén, de a fiatal játékos egyértelműen húzóember még így is. Talán eljut a debütálásig, a meghívása ugyanis jelenleg nem volt evidencia, viszont Rossi bizalmát birtokolja, ez jól látszik. Valószínűbbnek egyelőre az tűnik, hogy majd novemberben, a felkészülési mérkőzéseken kaphat nagyobb szerepet.

Kleinheisler László – A horvát bajnokságban szereplő Eszék középpályása élete egyik legjobb formáját futja, nyolc bajnokin három gólja és négy asszisztja van már, ráadásul az Ekl-selejtezőjében is betalált, noha csapata gyorsan búcsúzott. Ha a pályán nyújtott teljesítménye nem volna elég, a napokban született kisfia miatt érzelmileg is biztosan a csúcson van most, ezt pedig dőreség lenne nem kihasználni. De ezt szövetségi kapitányunk is pontosan tudja.

Nagy Ádám – Ahhoz képest, hogy az előző idényben kevésen múlt a Serie A-ba történő feljutása, csapatával, a Pisával, ezúttal meglehetősen beragadtak a rajtnál. Öt meccsen mindössze egy pontot szerzett a kék-fekete együttes, amivel sereghajtók a Serie B-ben, honfitársunk pedig az öt mérkőzésből háromszor a pályán volt, tehát toppon azért ő sem lehet. Sikerélményre van szüksége. A válogatottban pedig ez megadathat neki.

Nego Loic – A Fehérvár duplatüdejű futógépe idén sem panaszkodhat a játéklehetőség hiányára, ugyanis hét bajnoki mellett csapata mind a hat nemzetközi selejtezőjén lehetőséget kapott. Klubjában ugyan más poszton szerepel, mint a válogatottban, de a Rossi-érában a válogatottnak is egy megbízható és intelligens játékosa, aki biztosan szerepet kap majd valamilyen formában a következő két Nemzetek Ligája-összecsapáson is. Ha azt a szintet hozza, amit a Fehérvárnál is, nagy baj nem lehet.

Schäfer András – Az Union Berlin szédítő magasságokban járva vezeti a Bundesliga tabelláját és ebből középpályásunk is alaposan kiveszi a részét, miután öt mérkőzésen is pályára lépett a lehetséges hatból. Emellett a Német Kupában és az Európa-ligában is játszott már, így ő az egyik legjobb formának örvendő játékosunk. Egészen biztos, hogy nem nézőnek hívta meg Marco Rossi, kulcsember lehet a németek és az olaszok ellen is.

Styles Callum – Miután csapatával, a Barnsley-val a nyáron búcsúzott az angol Championship küzdelmeitől, sokak félelme volt (többek között az övé is), hogy harmadosztályú játékos lesz az új idényben. Már le is játszott hat mérkőzést a League One-ban, amikor az átigazolási időszak utolsó napjaiban sikerült megegyeznie egy kölcsönszerződésről a második ligás Millwall-lal, így a sokoldalú középpályást immár onnan kellett meghívni a válogatottba. A londoni együttesnél egy mérkőzésen szerepelt eddig, azon viszont a szurkolók a meccs legjobbjának választották, így a formájával aligha vannak gondok.

Vécsei Bálint – Ha nem is mondhatjuk róla, hogy megkerülhetetlen játékosa a Ferencvárosnak, sokat elárul a teljesítményéről, hogy így vagy úgy, de többnyire használja őt Sztanyiszlav Csercseszov: idén ugyanis már tizenkét mérkőzésen pályára lépett, noha ebből csak három alkalommal játszott 90 percet. Egy megbízható kiegészítő ember lehet a válogatottban is, aki frissességet hozhat a középpályára a nehezebb időszakokban.

Gazdag Dániel – Róla szólnak a hírek, vele van tele a sajtó… és nem is érdemtelenül! A Philadelphia Union játékosa ebben a kiírásban kétségtelenül az egész MLS egyik legnagyobb sztárja lett, ugyanis már most 19 gólnál jár. Olyan szériában van, amikor minden arannyá válik a lábfején, ezért is elképzelhetetlen volt a kihagyása. Nagy kérdés, hogy hol és hogyan, de helyet kell neki találni a csapatban.

Szoboszlai Dominik – A harmadik lipcsei muskétás, aki valóságos hullámvasutazáson veszt részt idén csapatával. A szezon elején arroganciával és nagyképűséggel vádolták, amikor buta piros lapot kapott a bajnokságban, majd a csapatával együtt az ő teljesítménye is haloványnak mutatkozott, ám az edzőváltást követően góllal és gólpasszal kezdte a Rose-érát.

Gazdag Dániel kiváló formában van, reméljük ismét eredményes lesz a válogatottban (Forrás: origo.hu)

Támadók

Ádám Martin – A regnáló magyar gólkirálynak olyan hitele van az elmúlt szezonban elért góltermése miatt, hogy nincs az a szövetségi kapitány, aki ne hívná meg a válogatottjába. Igaz, ma már a dél-koreai Ulszanba kell postáznia az MLSZ-nek a meghívót, de a csatár tesz is érte, hiszen új állomáshelyén szinte az első perctől kezdve alapember, és nyolc bajnoki mérkőzésén már ötször eredményes volt. Ettől függetlenül nehéz elképzelni, hogy Szalai Ádámot kiszoríthatná a kezdőcsapatból, de a magyar csatárok közül még mindig neki van erre a legnagyobb esélye.

Szalai Ádám – A válogatott csapatkapitánya és középcsatára. A svájci FC Baselben játszik, egyelőre nem túl sokat, inkább egy tervezett csere ebben az idényben. Tizenkét mérkőzésen kapott szerepet, azonban átlagosan csak harminckét percet tölt a pályán, egy gólja van a kupában és egy az Ekl-selejtezőiben. A nemzeti csapatnál biztos, hogy sokkal több játékidőt kap majd, a góljaira viszont nagy szükség lesz.

Vancsa Zalán – A még mindig csak 17 esztendős tehetség a nyári összetartást és debütálást követően továbbra is érdemes a szövetségi kapitány bizalmára. A nyáron az MTK-tól a belga másodosztályú Lommelhez igazoló szélső nem csak játszogat, hanem játszik az új csapatában: minden lehetséges bajnokin pályára lépett a szezonban, ráadásul mindig kezdőként. A gól és a gólpassz egyelőre hiányzik a repertoárjából, de csapata így is harcban áll a feljutásért, a második helyen vannak jelenleg a Challenger Pro League-ben.

Varga Kevin – A korábbi debreceni szélső a török élvonalbeli Hatayspor csapatánál nyitott új fejezetet a karrierjében ezen a nyáron, de a csapat egyelőre nem annyira sikeres, mint amennyire szeretnék. Öt bajnokijából négyet elveszített, egy döntetlenje pedig csak az utolsó előtti helyhez elegendő a Süper Ligben.

Kiemelt fotó: Hungary Today