Domenico Tedesco menesztése Lipcséből: egy össze nem illő házasság vége

2021 nyarán Julian Nagelsmann Bayern Münchenhez való távozása után a Salzburgból érkezett Jesse Marsch-sal próbált visszatérni a Leipzig a Red Bull-futballfilozófiához. Ez ígéretesnek tűnt, viszont aztán alig fél év kellett ahhoz, hogy bebizonyosodjon, Marsch szerződtetése nem volt sikeres.

Az amerikai edző a Red Bull-iskola keményvonalas képviselői közé tartozik, és ez bizony a Nagelsmannra jellemző kombinációs játék után túl nagy váltást jelentett a keret számára. Marsch nem engedett a nagy intenzitású letámadásból és a direkt támadójátékból, ennek pedig főleg a csapat védelme látta kárát, amely az előző szezonokban rendre a legkevesebb gólt kapta a Bundesligában. Az edző menesztése után a játékosok önbizalma jelentősen megcsappant. A bajnokságban a középmezőnyben tengődtek Gulácsi Péterék, míg a Bajnokok Ligája csoportköréből esélyük sem volt a Manchester City és a Paris Saint-Germain ellen.

Gyors megoldásra volt szükség, hogy a szezon valahogy még menthető legyen. A választás végül Domenico Tedescóra esett, aki 2018-ban bajnoki ezüstéremig vezette a Schalke 04-t, de aztán ő is a Gelsenkirchenben eluralkodó káosz áldozata lett. Az elvárás egyértelmű volt az irányában: stabilizálni kellett a csapatot és fejlődő pályára állítani. A német-olasz edzőnek ez elég gyorsan sikerült is.

A védelem jól teljesített, a támadójáték pedig a gyors átmenetekben ficánkoló, élete szezonját produkáló Christopher Nkunku vezérletével szintén hozta a szükséges pluszt. A stabil védekezésre alapuló játéknak viszont megvoltak a vesztesi is, akik között sajnos ott volt Szoboszlai Dominik is, aki nem fért be kezdőként az edző által három főre redukált támadószekcióba. A kupagyőzelemmel zárult tavasz tehát bizakodásra adhatott okot, viszont a baljós jelek már a szezon legvégén is kezdtek fel-feltűnni, bár ezeket még rá lehetett fogni a nagy hajtás következtében jelentkező fáradtságra.

Egyre mélyülő válság

Már májusban születtek olyan pletykák, hogy Tedesco és Oliver Mintzlaff vezérigazgató között a tavaszi sikerek ellenére sem teljes az összhang. Leginkább Tedesco defenzívebb játékfelfogása nem lehetett a vezetőség ínyére, Mintzlaffék hosszabb távon az intenzív támadójátékhoz akartak visszatérni, ez volt az eredeti cél még Marsch kinevezésével. A kupasiker viszont átmenetileg elfedte a háttérben húzódó ellentéteket, és főleg Nkunku megtartása után minden egészen rózsásnak tűnt.

A klub ezúttal a stabilitásra törekedett, igyekezett megtartani a kulcsembereket, de aztán augusztusban a költés is beindult. Miután a Tedescóval a közös hangot nem igazán találó Angelino kölcsönben a TSG Hoffenheimhez távozott, helyette az előző szezonban – szintén a Hoffenheimben – berobbant David Raum érkezett bal oldali szárnyvédőnek 26 millió euróért. A show-t viszont nem ő, hanem Timo Werner vitte el, aki a Chelsea-ben töltött két év után tért vissza Lipcsébe.

A keret tehát szépen összeállt, viszont eközben a háttérben fokozódtak az ellentétek. Egyre inkább éreztette a hatását, hogy nincs a csapatnak sportigazgatója – Markus Krösche 2021 nyarán távozott az Eintracht Frankfurthoz. Hiányában Mintzlaff vezette le az átigazolásokat, akinek viszont a kompetenciája nyilvánvalóan inkább a gazdasági ügyekre orientálódik. Köszönhetően az eltérő koncepciónak is, Tedescót nem igazán vonta bele az új érkezők kiválasztásába, egyedül Raum érkezett az edző kérésére. Miután Tedesco nem lett bevonva a kulcsfontosságú döntésekbe, a Mintzlaff által felajánlott hosszabb távú szerződést sem írta alá, ami csak további éket vert a két fél kapcsolatába.

Tedesco egy évig sem volt az RB Leipzig edzője (Forrás: Sports Brief)

A Bayern Münchentől elszenvedett 5-3-s vereség (Szuperkupa) is leginkább az aggasztó jeleket mutatta meg. Ezek után a bajnokság két döntetlennel indult a VfB Stuttgart és az 1. FC Köln ellen – többnyire eléggé kilátástalan támadójátékkal. A növekvő ellentétekre csak még jobban rávilágított, hogy Mintzlaff már a Köln elleni döntetlen után nyilvánosan kritizálta a csapatot.

„Két ponttal ez természetesen egy silány rajtnak mondható, ezt nyilván máshogy képzeltük. Minden tiszteletem a Stuttgarté és a Kölné, de a mi kvalitásainkkal le kellett volna őket győzni” – nyilatkozta a klubigazgató.

Az Union Berlin elleni vereség után már elkezdték firtatni, hogy Tedesco állása veszélyben lehet, bár ezt a csapat középpályása, Kevin Kampl még butaságnak ítélte. Ezután két győzelem következett a Niko Kovaccsal szintén gyengén rajtoló VfL Wolfsburg és a kupában a negyedosztályú Teutonia Ottensen ellen, viszont a feketeleves csak ezután jött. Az Eintracht Frankfurt állva hagyta az enerváltan és ötlet nélkül futballozó lipcseieket, a 4-0-s vereség után pedig Tedesco már a teljes tanácstalanság jeleit mutatta.

„Nagyon gyorsan elveszítettük a labdákat. Nyilván jól játszott a Frankfurt, de mi borzalmasak voltunk. Ha három játékrendszert is kipróbálok a mérkőzésen és nem változik semmi, akkor inkább már a mentalitással és az alapokkal nem stimmel valami” – fogalmazott csalódottan a mérkőzésen után Tedesco.

Az i-re a pontot a Bajnokok Ligájában otthon, a Sahtar Donyecktól elszenvedett 4-1-es vereség tette fel, ami után órákkal hivatalossá is vált Tedesco menesztése.

Akadozó támadójáték

Már tavasszal is érzékelhető volt, hogy a Leipzig leginkább a hátul kinyíló csapatok ellen tud hatékony lenni. Ez volt a helyzet például áprilisban a Borussia Dortmund ellen, amely mérkőzésről elsősorban Konrad Laimer összekötő játékát emeltem ki a gyors, védekezésből támadásba való átmenetek alkalmával.

Komolyabb ellenfelek ellen – mint a Dortmund ellen is – nem ritkán előkerült az 5-3-2-es labda nélküli felállás is, tehát a csapat egy stabil, kompakt védelmi blokkból próbált alkalomadtán kontrákat vezetni. A mélyen visszazáró csapatok ellen már ekkor is szenvedősnek mutatkozott a játék és emiatt érték is kritikák Tedescót, hogy miért nem merészebb. Ezeket az elvárásokat csak növelték a nyári igazolások Wernerrel az élen, támadásban összességében egy igen ígéretes keret állt össze.

Eközben viszont voltak hiányosan betöltött posztok is. Miután Tedescónál a védekezésben megbízhatóbb Benjamin Henrichs mellett kegyvesztetté vált Nordi Mukiele a PSG-hez távozott, a bal oldali szárnyvédő posztján kevés opció maradt. Henrichset inkább a középpályán akarta játszani az edző, így a bal szélen az eredetileg csatár Hugo Novoát szerepeltette, aki viszont látványosan szenvedett. Hasonló módon nehezen ment a beilleszkedés a másik oldalon Raumnak is, ez pedig rávilágított a hiányzó szélességi játékra. A középpályások szintén mélyen helyezkedtek, így nem tudtak átlós befutásokkal támogatást nyújtani a szárnyvédőknek.

A Frankfurt elleni mérkőzés során – ahogy a meccs után Tedesco is mondta – három játékrendszert is kipróbált a Leipzig, de egyik sem működött igazán. Itt éppen rombusz középpályával álltak fel, viszont az alapvető probléma nem oldódott meg. Miután a szélen Raum (22) megkapta a labdát, egyedül volt. Az őt támogatni hivatott Laimer (27) túl mélyről indult be, így nem sikerült bejátszani a Raumra kiváltó Kristijan Jakic (6) mögötti területet. Piros pöttyel jelölve Laimer ideális induló pozíciója.

Ahogy a fenti szituációból is látszik, általános probléma volt, hogy túl sok játékos helyezkedett hátul a támadásépítéseknél. Még a szárnyvédőknek is hátrébb kellett maradniuk, ami – elsősorban Raumnak – nem igazán feküdt. Tedesco nem favorizálta a belső védők fellépéseit sem, amikkel meg lehetett volna bontani az ellenfél letámadásának első vonalát. Nagelsmann például előszeretettel küldte feljebb ilyen pozícióból Marcel Halstenberget. Ennek köszönhetően elöl a támadóhármas rendszerint létszámhátrányban maradt a védőkkel szemben, és szélességi támogató játék hiányában rendszerint el is vesztette a a labdákat.

képaláírás

A Köln magas letámadása csak még jobban megbénította az építkezéseket. Látható, hogy Raum (22) milyen mélyen volt kénytelen felvenni a labdát, eközben pedig elől Nkunku (18), Werner (11) és Dani Olmo (7) létszámhátrányban maradtak a kölni védőkkel szemben. Kiemelendő még, hogy Szoboszlainak (17) is milyen mélyen vissza kellett lépnie.

Hátsó biztosítás a kompaktság rovására

Az ellenfelek tehát gyorsan kiismerték a Tedesco által elképzelt támadójátékot, a passzivitás pedig a védekezésben is elkezdte egyre komolyabban éreztetni a hatását. A tréner minden körülmények között a létszámfölény kialakítására törekedett a védősorban, ennek érdekében favorizálta inkább a háromvédős felállást és a középpályán a duplaszűrőt (többnyire Kampl és Laimer). Ez a létszámfölény viszont értelemszerűen a támadószekcióban való jelenlétre nyomta rá a bélyegét, ráadásul kontraproduktívan a védekezésre is kihatott. Amikor a lipcseiek labdát vesztettek, nem tudtak hatékonyan visszatámadni, hiszen a védősor túl mélyen helyezkedett, nem szűkítette a területet, ebből következően pedig túl nagy volt a csapatrészek közötti távolság. A feljebb lépő játékosok folyamatosan úton voltak, nem tudtak időben odalépni az ellenfélnek, ez pedig a lehető legrosszabb forgatókönyv volt. Már az Union Berlin is könnyen kontrázta le a lipcseieket, de aztán ez a Frankfurt ellen még látványosabban kijött.

A fenti szituációban Kevin Trapp (1) tisztázott Nkunku (18) elől. A lipcseiek rendezetlenül próbálták visszaszerezni a labdát, Mario Götzét (27) sem tudták időben megtámadni, aki így középre passzolhatott a visszalépő támadónak, Randal Kolo Muaninak (9). Ő is üresen kapta a labdát, a védősorból Mohamed Simakan (2) már csak késve tudott kilépni, így indíthatta a fellazuló védősor mögé befutó Kamada Daicsit (15), aki itt a lipcseiek szerencséjére lesen volt. Itt is megfigyelhető a védősor túlbiztosítása a két szárnyvédő visszavont helyezkedésén keresztül.

Összegzés

Tedesco menesztése tehát összességében egyáltalán nem volt meglepő. Az ő és a csapat elképzelései erős kontrasztban álltak egymással szemben, ennek megfelelően pedig a keret sem az edző elképzeléseire lett szabva. Tedesco tavasszal tulajdonképpen a tűzoltást sikeresen elvégezte, sőt a csapat első trófeáját is bezsebelte, de hosszú távon már nem jelentett megoldást.

Az utód Marco Rose lett, aki több szempontból is jó választásnak tűnik. Egyrészt lipcsei születésű, másrészt edzőként Salzburgban pallérozódott, tehát magáénak tudhatja a Red Bull-stílus jellemzőit.

Rose a Borussia Mönchengladbachnál már bizonyított Németországban, a Dortmundnál viszont már nem volt olyan sikeres tavaly, amiben persze több tényező is közrejátszott. Most kiköszörülheti ezt a csorbát is. Az is lehet, hogy Mönchengladbach után megint együtt dolgozhat majd Max Eberl sportigazgatóval, aki állítólag az első számú jelölt a több mint egy éve betöltetlen posztra. Talán ők ketten közösen újra sínre tehetik a vakvágányra futó lipcsei projektet.

Kiemelt fotó: DW