Irányítómustra a 2023-as Draft előtt

Mennyit számít a méret?

Bryce Youngot már a 2022-es szezon előtt is az idei 1/1 egyik legfőbb várományosának tartották, hiszen kiemelkedő középiskolai játékosként érkezett meg az Alabamához, ahol az elvárásoknak megfelelően az egyetemi bajnokság egyik legjobb irányítójává vált. 2021-ben például ő kapta meg az egyetemi bajnokság legjobb játékosának járó Heisman-trófeát is, ami korábban a Crimson Tide egyetlen irányítójának sem sikerült. Young egy valódi playmaker, akinél nem az a kérdés, hogy fog-e nagy játékot csinálni egy meccsen, hanem az, hogy mikor. Általában erre a válasz az, hogy akkor, amikor a legnagyobb szüksége van rá a csapatának, ugyanis az Alabamában rendre a legnagyobb meccsek legfontosabb pillanataiban játszott a legjobban.

Legyen szó egy kulcspassz kiosztásáról, vagy egy hosszú futásról, Young legtöbbször megoldotta az ilyen kulcshelyzeteket, amiben nagy segítséget nyújtottak neki a mentális adottságai. Remekül tűri a nyomást, képes védővel a nyakán is a megfelelő döntéseket meghozni. Ezen felül kiválóan olvas, és nagyon gyorsan dönt, amit az is bizonyít, hogy az S2 névre hallgató, irányítóknak kidolgozott kognitív teszten 98 pontot ért el, ami az egyik legmagasabb pontszám volt az elmúlt években.

Young legnagyobb hiányosságát egyértelműen a méretei jelentik, hiszen mindössze 178 centiméter magas, pont ugyanannyi, mint az NFL jelenlegi legalacsonyabb irányítója, Kyler Murray, ráadásul Young könnyebb is a Cardinals irányítójánál, ezen tulajdonságai pedig két okból jelentenek gondot. Az egyik az, hogy ezáltal kérdéses, mennyire bírja majd az ütéseket az NFL-ben, és mennyire fogják sérülések hátráltatni. A másik fő gond pedig abból ered, hogy nem mindig lát át a támadófala felett, amit azzal kompenzál, hogy vagy messzebb játszik tőlük, mint egy átlagos irányító, vagy pedig kimozog a zsebből. Mindkét megoldás ahhoz vezet, hogy nagyobb valószínűséggel fogják őt megütni, ami a már korábban is említett sérülésveszélyre rátesz még egy lapáttal.

Mindezek ellenére Young egy olyan irányító, akire igenis érdemes drafttőkét áldozni, mert bár az őt kiválasztó csapatnak valamennyire át kell majd szabnia a támadójátékát, hogy komfortossá tegye az új irányítója számára, egy ilyen játékosért ez minimális áldozat. Ennek megfelelően Young potenciális draftpozíciója kapcsán nincs is sok kérdés, legkésőbb a második helyen szinte biztosan el fog kelni, inkább csak az a kérdés, hogy a Carolina Panthershöz vagy a Houston Texanshoz kerül majd. A hírek szerint ugyanis a Panthersnek két irányító is tetszik, míg a Texansnál egyértelműen Young a befutó, így abban reménykednek, hogy Carolinában végül nem rá esik majd a választás.

Nem minden a sisak színe

Ha a Panthers nem Youngot választja, akkor szinte biztosra vehetjük, hogy CJ Stroud lesz az ő emberük. Az Ohio State irányítója szintén egészen kiváló egyetemi karriert tudhat a háta mögött, és az ő esetében is régóta nyílt titok volt, hogy korán fog elkelni az idei drafton, mert olyan adottságai vannak, amelyek alapján egy jó NFL-irányító válhat belőle. Az előző Buckeyes QB-hoz, Justin Fieldshez hasonlóan elég atletikus játékosról beszélünk, ám kettejük játékstílusa alig hasonlít egymáshoz. Stroud sokkal otthonosabban érzi magát a zsebben, és elsősorban a karjából, valamint az elképesztően pontos dobásaiból él. A PFF adatai szerint 2021 óta a passzainak 26,7%-át helyezte tökéletesen, ami a legmagasabb arány volt az egész egyetemi első osztályban. Ha valaki ilyen stílusban szeretne játszani, elengedhetetlen, hogy egyenletesen jó döntéseket tudjon hozni, és az anticipációs készségének is a legjobbak közé kell tartoznia, Stroud pedig ezen elvárásoknak is megfelel. Egy kreatív támadókoordinátor ráadásul még tovább fejlesztheti majd a játékát azzal, ha időnként hív rá egy-két futást, ahol megmutathatja, hogy lábon is veszélyt jelenthet.

Ha már szóba került, hogy Stroud mit csinál a földön, mindenképp meg kell említeni, hogy nem tartozik a mozgásból pontosan passzoló irányítók közé, így hiába képes meghosszabbítani a játékokat, azok még nem feltétlenül lesznek eredményesek. Younghoz hasonlóan ráadásul ő is inkább oldalra mozog el a felé érkező védők elől, ahelyett, hogy fellépne a zsebbe, és általánosságban is elmondható, hogy nem kezeli túl jól a nyomást, sokat hibázik, ha közel érnek hozzá.

Stroud megítélésén egyértelműen ront az a tény, hogy az Ohio State-re járt, ugyanis az egyetem korábbi irányítói felsültek az NFL-ben, és egyelőre Justin Fields sem túl meggyőző Chicagóban. Ha azonban nem a sisak alapján ítéljük meg Stroudot, akkor látható, hogy megvannak az eszközei ahhoz, hogy a profik közt is sikeres tudjon lenni, és már csak egy olyan edzői stábra van szüksége, amelyik képes arra, hogy leszoktassa a rossz beidegződéseiről. Carolina ebből a szempontból kimondottan jó hely lenne számára, hiszen Frank Reich vezetőedző elég erős az irányítófejlesztésben, Stroud erősségei pedig egybecsengenek azzal, amit ő elvár a poszton játszóktól. Ha a Panthers mégis Young mellett döntene, akkor nehéz megjósolni, hogy Stroud hol kelhet el, de talán a legvalószínűbb az, hogy ebben az esetben a Colts csapna le rá a negyedik helyen, ahol Shane Steichen rendszerében szintén ideális helyzetbe kerülne.

Josh Allen vagy Carson Wentz?

A legtöbb szakíró a 2022-es szezon előtt nem sokkal Young és Stroud mögé sorolta Will Levist, aki 2021-ben robbant be a köztudatba. A Kentucky irányítója fantasztikus évet tudhatott maga mögött, ám úgy döntött, végzős évére visszatér az egyetemre. Utólag visszagondolva ez nem biztos, hogy jó döntés volt, ugyanis az értékén inkább csak rontania sikerült, igaz, ez nem teljesen az ő hibája volt. A támadósor több fontos tagja is távozott, köztük a kedvenc célpontja, Wan’Dale Robinson, ráadásul eltörte a lábujját is, ami szintén nem segített rajta. Ennek ellenére azt a legutóbbi szezonjában is sikerült bizonyítania, hogy elképesztően erős a karja, és mestere a mélységi passzoknak. Ezen felül a karereje rengeteget segít neki abban, hogy a legszűkebb helyekre is eljuttassa a labdát. Erre pedig nemcsak akkor képes, ha senki nem zavarja, ezeket nyomás alatt is gond nélkül megcsinálja, ami rendkívül fontos kvalitás egy irányítónál. Levis erőssége tehát egyértelműen a passzjátékban lesz, de a kiváló testfelépítésének és korrekt sebességének köszönhetően a földön is jelent némi veszélyt.

A legnagyobb kétely vele kapcsolatban a nem túl kiegyensúlyozott lábmunka, nem mindig áll bele rendesen a dobásaiba, ami pontatlan passzokhoz vezet. Azt azonban nehéz megítélni, hogy ez mennyire valós probléma, ugyanis könnyen lehet, hogy a már korábban is említett lábujjsérülése zavarta, és az vezetett ahhoz, hogy nem használta rendesen a lábát. A másik fő hiányossága a karjába vetett túlzott bizalom, ami miatt olyan dobásokat is megpróbál, amik óriási kockázattal járnak, különösen az ő hullámzó passzpontosságával.

Levis tipikus esete a magas kockázattal, de nagy haszonnal járó újoncoknak, hiszen ha minden jól megy, és sikerül javítani a technikáján, ő lehet a következő Josh Allen vagy Justin Herbert, ugyanakkor nagyon könnyen előfordulhat, hogy egy új Carson Wentzet kap az őt draftoló csapat, aki túlságosan hullámzó teljesítményt nyújt ahhoz, hogy hosszú távon csapatot lehessen köré építeni. És hogy mennyire fejleszthetőek a hiányosságai? Abból kiindulva, hogy az étkezésében milyen döntéseket hoz – például majonézt rak a kávéjába és a héjával együtt eszi a banánt – valószínűbb, hogy a lábmunkáját könnyebb lesz kijavítani, mint a döntéshozatalát.

Elképesztő fizikum pontossággal párosítva

Levishez hasonlító „boom or bust” játékos Anthony Richardson, a Florida irányítója is. Richardson fizikai adottságai egészen elképesztőek, Kent Lee Platte Relative Athletic Score-ja – 1986 óta veti össze a játékosok Combine eredményeit, és egymáshoz képest értékeli őket egy tízes skálán – alapján csak Cam Newton volt nála atletikusabb irányító az NFL-ben. Newtonhoz hasonlóan ő is elképesztően hatékony a futójátékoknál, és nagyon nehéz őt szerelni. A jobb karja helyén neki is egy ágyú található, amivel a pálya bármely pontjára képes brutális erővel eljuttatni a labdát, ez a kombináció pedig rengeteg csapat számára csábító lehet.

A fizikai adottságai mellett azonban nem sok olyan dolog van, ami igazán kiemelkedővé teszi őt. A passzpontossága kimondottan gyenge, a dobásainak közel egyharmada elkaphatatlan volt, ráadásul azzal sem segíti az elkapóit, hogy bárhova passzol, azt teljes erővel teszi, nem tudja szabályozni a karerejét. A pontatlanságainak oka Levishez hasonlóan a lábaiban keresendő, gyakran nem tud normálisan beleállni a passzaiba, ami a teljes dobómechanizmusának a szétesést eredményezi. Nem csoda egyébként, hogy ennyire képzetlen, hiszen nagyon rutintalan játékosról beszélünk, akinek mindössze egyetlen kezdő szezon van a háta mögött, és kevesebb, mint 500 passzkísérlettel rendelkezik az egyetemi szinten.

A felsorolt hiányosságok és rutintalanság miatt csakis olyan csapatnak érdemes foglalkoznia Richardsonnal, aki bízik a támadókoordinátorában és az irányítóedzőjében annyira, hogy a kezébe adjon egy szinte teljesen képzetlen játékost, és van két-három éve arra, hogy fejlessze az irányítóját. Richardson ugyanis jelenleg még nem áll készen arra, hogy kezdő legyen az NFL-ben, és rengeteg munka lesz vele, hogy eljusson a kívánt szintre. Ennek ellenére valaki biztosan ki fogja őt választani az első tíz-tizenöt pick valamelyikével, mert egy igazi csiszolatlan gyémántról beszélünk, akiben hatalmas potenciál lakozik, és legrosszabb esetben az adottságai miatt még mindig meg lehet őt próbálni tight endként.

Kiemelt kép: nfl.com