Ismét beigazolódott a tétel, a valódi futball hálaadás után kezdődik

Az NFL alapszakaszának utolsó játékhete előtt mindkét konferenciában kérdéses volt még, hogy ki lesz a győztese a keleti divíziónak. Az NFC Eastben a Philadelphia Eagles és a Dallas Cowboys csatázott a csoportelsőségért, míg az AFC Eastben a Miami Dolphins és a Buffalo Bills között dőlt el a divízió bajnoki címe. A Billsnek sikerült is behúznia a csoportját a Dolphins elleni magabiztos győzelemmel, az Eagles azonban csúnya vereségbe szaladt bele a New York Giants ellen, és amíg a Buffalo reménykedhet egy nagy menetelésben, Philadelphiában egyre borúsabbak a kilátások.

Philadelphia – szárnyalás után zuhanás

Az Eagles szezonkezdete már-már álomszerű volt, hiszen sorra jöttek a győzelmek, egyedül a New York Jets elleni kissé kínos vereség rondított bele a tökéletes mérlegbe. Bár a támadósoruk Brian Johnson irányításával közel sem volt annyira erős, mint Shane Steichen alatt, de semmi nem utalt arra, hogy bármiféle probléma lenne. Stabilan a liga élmezőnyébe tartoztak, időnként pedig már az is felvetődött, hogy valósággal megállíthatatlanok – köszönhetően a Tush Pushnak és Brotherly Shove-nak becézett játékoknak, amelyekkel a rövidyardos szituációkat szinte kivétel nélkül meg tudták oldani.

A védelem esetében már nem volt ennyire egyértelmű a helyzet, mert bár a számok alapján nagy gond nem volt az egységgel a szezon elején, ahogy telt az idő, úgy teljesítettek egyre gyengébben. Eközben ráadásul egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a linebacker poszton és a secondaryben is akadnak hiányosságok, amelyeket az ellenfelek kihasználhatnak.

A gondok a tizenharmadik fordulóban kezdődtek, amikor a legfőbb kihívójuknak tartott San Francisco 49ers ellen szaladtak bele egy hatalmas pofonba. Érdekesség, hogy ez volt az a mérkőzés, amely után eltiltották a csapat biztonsági főnökét, illetve Dom DiSandrot, Howie Roseman general manager tanácsadóját, mert megütötték a 49ers linebackerét, Dre Greenlaw-t.

DiSandro hiánya és a sorozatos vereségek között szinte biztosan nincs kapcsolat, inkább csak a véletlen műve, hogy ezután esett vissza igazán a gárda. Sokkal valószínűbb, hogy a 49ers elleni meccs megmutatta a ligának, hogyan lehet felszínre hozni az Eagles gyengeségeit, ami ahhoz vezetett, hogy az ezt követő öt meccsükből négyet elveszítettek.

A támadófalnak gondot okoz a blitzek felvétele, Jalen Hurts pedig gyakran rossz döntéseket hoz és túl soká szabadul a labdától, amin az sem segít, hogy nincsenek hot route-ok sem, amelyeket az irányító gyorsan meg tudna dobni ilyen helyzetekben. Így az egyetlen lehetősége az, hogy menekül a védők elől, de ez nyilvánvalóan nem működik állandóan.

Hogy mekkora a visszaesés, arra a csapat támadó EPA/play mutatója világít rá. Az Eagles ugyanis a 12. fordulóig az ötödik legjobb támadójátékot produkálta, az utolsó hat játékhéten viszont már csak a tizennegyedik helyen állnak.

(Forrás: rbsdm.com)

(Forrás: rbsdm.com)

A grafikonról az is leolvasható, hogy a védelem esetében még ennél is nagyobb gondok vannak, ugyanis a 13. forduló óta csak a Seattle Seahawks nyújt náluk rosszabb teljesítményt. Ebben talán akkora meglepetés nincs, hiszen a linebackereknél és a secondaryben tényleg egészen nagy lyukak tátonganak, de az sem segít, hogy védőkoordinátort cseréltek év közben. Az utolsó öt hétre ugyanis Matt Patricia vette át a védelem irányítását Sean Desaitól, ám az egység nemhogy nem javult az ő kezei között, inkább tovább romlott.

A játékosállományuk alkalmatlan arra, hogy gyakran védekezzenek emberfogásban, zónázás esetén pedig rendre rosszul olvassák a játékokat, gyenge a kommunikációjuk, így valaki szinte mindig üresen van az ellenfél elkapói közül.

Ékes példája ennek Haason Reddick esete, aki a karrierjét off-ball linebackerként kezdte, ahol nem tartották kiemelkedő játékosnak, passzsiettetőként viszont a liga legjobbjai közé tartozik. Patricia rendszerében azonban nagyon sokszor kell visszalépnie zónázni, amiben egyáltalán nem érzi magát otthonosan, az ellenfelek pedig kíméletlenül ki is használják ezt.

Az alábbi videóban erre látunk egy példát, ahol a Giants a snap előtt átmozgatja Darius Slaytont a jobb oldalra, Patricia rendszerében pedig ilyenkor az edge rushernek, jelen esetben Reddicknek vissza kell lépnie zónába. A játék vége az, hogy Slayton éppen abban a zónában kapja el a labdát, amelyik Reddick felelőssége volt.

Buffalo – hiába tűnik úgy, nem a koordinátorcsere hozta el a megváltást

A Buffalo Bills szezonja nem indult olyan fényesen, mint az Eaglesé, hiszen rögtön egy Jets elleni hosszabbításos vereséggel kezdtek, ahol Josh Allen négyszer adta el a labdát, ez a jelenség pedig az egész szezonjukat jellemezte. A Bills támadói ugyanis rendre mindenféle nehézség nélkül masíroztak át a pályán, a labdavesztésekkel folyamatosan lábon lőtték magukat. A támadósor erősségét kiválóan mutatja meg, hogy még e hibák ellenére is a harmadik legmagasabb EPA/play mutatót produkálták az első tíz forduló során, a támadásonként szerzett pontokban pedig a negyedik helyet foglalták el.

(Forrás: rbsdm.com)

A mérlegük azonban egyáltalán nem tükrözte ezt a támadódominanciát, mindössze 5-5-tel álltak ekkor, és még az is benne volt a pakliban, hogy lemaradnak a rájátszásról. A kritikák kereszttüzébe elsősorban a támadókoordinátor Ken Dorsey került, mondván a támadók nem egyenletes játéka okozza a gyengélkedést.

Az egység nem tudta igazán kompenzálni a két legjobb játékosa sérülését, és ez a számokon is megmutatkozott. Az első tíz játékhéten a 24. helyen álltak a játékonként engedett yardokban és a 10. helyen az EPA/play mutatóban.

(Forrás: rbsdm.com)

A Bills ekkor mégis Dorsey kirúgása mellett döntött, és Joe Brady vette át tőle a stafétát, a csapat pedig 6-1-gyel zárt a hátralévő hét meccsen. Ez alapján egyértelműnek tűnhet, hogy a sikereket a koordinátorcsere hozta el, ugyanakkor ahogy DiSandro eltiltása és az Eagles visszaesése is inkább csak véletlen egybeesés, úgy a Bills feltámadása és Dorsey leváltása között sincs valódi összefüggés. A Bills támadójátéka ugyanis semmit nem javult ebben az időszakban, sőt inkább romlott. Az EPA/play mutatóban a hatodik, a támadásonként szerzett pontokban pedig a hetedik helyig csúsztak vissza.

(Forrás: rbsdm.com)

A labdavesztések száma ugyan valóban lecsökkent, amit könnyű lenne Brady számlájára írni, de ez nem feltétlen a koordinátor munkáját dicséri. Az első tíz meccsen ugyanis Allennek tíz labdavesztést érő játéka volt a PFF statisztikái szerint, miközben tizennégy alkalommal adta el a játékszert. Ugyanez az arány az utolsó hét meccsén tizenegy labdavesztést érő játék nyolc turnoverrel. Jól látható tehát, hogy a labdavesztések nem azért következtek be, mert a támadósor hirtelen megtanult vigyázni a labdára, inkább csak jobban jöttek ki ezekből a helyzetekből.

Ennek ellenére nem szabad legyinteni ezekre a számokra, hiszen hatalmas szerepük volt a csapat óriási pálfordulásában.

Ez pedig nemcsak a kevesebb turnovernek köszönhető, hanem a védelem feljavulásának is. A tizenegyedik játékhéttől kezdve ugyanis a Bills védelme a liga legjobb egységei közé tartozott: az EPA/play mutatóban és a játékonként engedett yardokban is a hatodik helyen zárták ezt az időszakot. A javulás hátterében a passzvédekezésük áll, amely a szezon második felében ligaelső volt, ebben pedig elévülhetetlen érdemei vannak a Green Bay Packerstől szezon közben megszerzett Rasul Douglasnek, akinek köszönhetően stabilizálódott a kissé lyukas secondary-jük.

(Forrás: rbsdm.com)

Összegzés

A foci hálaadás után kezdődik, tartja a már-már közhellyé vált mondás, de úgy tűnik, ezúttal is igaznak bizonyult. Hiába a fantasztikus szezonkezdet és hiába tartotta mindenki óriási Super Bowl-esélyesnek az Eaglest, a jelenlegi játékuk alapján nagyobb valószínűsége van egy első körös rájátszásbeli búcsúnak, mint egy nagy menetelésnek. Ez nem azt jelenti persze, hogy temetni kellene őket a Tampa Bay Buccaneers ellen, de a jelen állapotukban egyáltalán nem tűnik sétagaloppnak az a mérkőzés. Ahogy persze a Billsnek sem feltétlenül lesz az a Pittsburgh Steelers elleni első rájátszásmeccs. Még akkor sem, ha a Buffalo jelenleg nemcsak az AFC, hanem az egész liga egyik legjobb formájában lévő csapata, az ellenfél pedig lényegesen gyengébb játékerőt képvisel, mint azt a mérlegük alapján gondolhatnánk. Ugyanakkor Sean McDermott csapata annyira belelendült az utolsó hét meccsen, hogy nagyon nehéz lenne elképzelni egy gyors kiesést, a mostani játékuk sokkal inkább arra utal, hogy a Bills valódi Super Bowl-esélyesként kezdi meg a rájátszást.