Jobb később, mint soha – így „ért be” az Anderlechtnél Théo Leoni

Théo Leoni 2000. április 21-én látta meg a napvilágot olasz apa és spanyol anya gyermekeként, de már Belgiumban, Marcinelle városában. A Charleroi ifjúsági csapataiban futballozott, és mindenki látta, hogy milyen tehetséges, de nagyon alacsony fiú volt, e miatt pedig mindig hátrányban volt a kortársaihoz képest.

„Nagyon jó kis játékos volt, de láttam másokat is, akik ugyanolyan jók voltak, mint ő, vagy talán még jobbak is. Ami azonban a különbséget jelentette, az a mentalitása volt. Keményen dolgozott, és minden tanácsot megfogadott, amit az edzők mondtak neki. Mondtam a vezetőségnek, hogy ő egy kis gyöngyszem, akit nem szabad elengedni”

– emlékezett vissza rá Didier Beugnies, a Charleroi akkori akadémiai igazgatója.

Leoni azonban 2012-ben átkerült át az RSC Anderlecht akadémiájára. A kis termetű, technikailag kiemelkedő játékos az első, Brüsszelben töltött évében rögtön a játékmester szerepébe került bele. A kis helyeken történő kombinatív játék egyik jeles képviselője lett mindegyik korosztályban, kiváló bal lábának köszönhetően mindig irányította a Mauves játékát. Azonban mindvégig hátrányban volt a fizikai párharcok során, ám az intelligenciájának és a jó mozgáskoordinációjának köszönhetően ahogy idősebb lett, egyre inkább képes volt elkerülni azokat. Miközben a lilamezesek színeiben remekelt, nem volt nehéz felfigyelnie a tehetségére a korosztályos válogatottak edzőinek sem. Ugyan az U15-ös korosztályban még csak a „Futurs” szintig jutott – ahol azokat a labdarúgókat emelik ki, akik a képességeiket tekintve válogatott szintűek, ám fizikailag még „le vannak maradva” –, az U16-os nemzeti csapatban már be tudott mutatkozni.

„Ő az a típusú futballista, akit az Anderlecht szurkolói szeretnek: technikás labdarúgó és igazi csapatjátékos, aki félelem nélkül játszik”

– jellemezte Leonit Jean Kindermans, az ifjúsági képzés vezetője.

Forrás: DH Les Sports+

A folytatásban továbbra is a fizikai paraméteri akadályozták meg abban, hogy előrelépjen. Hiába szerepelt több bajnokcsapatban az utánpótlás mezőnyben, hiába mutatta meg magát a nemzeti együttesben is, az mindvégig kérdéses volt, hogy meddig juthat el. Ő maga állandóan azt hangsúlyozta, hogy a türelmet tartja a legfőbb erényének, mert pontosan tisztában van azzal, hogy nincs könnyű helyzetben. 19 évesen hirtelen megnyúlt, és 180 centiméteresen nem volt már alacsony, ám hiába szedett magára azért valamennyi izmot már akkorra, még mindig rendkívül vékony volt.

Ekkortájt már Vincent Kompany volt az U19-es együttes vezetőedzője, Craig Bellamy pedig az ő segítője. A walesi nagyon sokat foglalkozott Leonival, s megannyi tanáccsal látta el, hogy miként tud majd a jövőben mégiscsak eljutni addig, hogy elérje az első csapatot. A korábbi válogatott csatár javaslatára lett belőle mélységi irányító, ezen a poszton kevesebbet találkozott a fizikai párharcokra építő védőkkel és innen a remek meglátásainak és az irányító képességeinek köszönhetően ugyanolyan komfortosan tudja szervezni a játékot, mintha tenné ezt eggyel előrébb tolva.

Ezek után megválasztották a második csapat kapitányának, mert a mentális érettsége és a karizmatikus jelleme mögé minden társ hajlandó volt beállni. Az idő múlásával egyre megerősödött a teste és a „hatos” poszton a védekezését is fokozatosan tudta fejleszteni. Lassan, de biztosan odáig jutott, hogy már a klubon belül is nagyban tanakodtak a szakemberek, hogy eljött-e az ő ideje? Kompany azonban az első időszakban abszolút nem gondolkodott ezen. Amikor 2020 nyarán a korábbi belga válogatott játékos a felnőttcsapat vezetőedzője lett, nem számolt Leonival, ekkor számára sokkal fontosabb volt az, hogy eredményeket mutasson fel.

A 2022-23-as idényben sokat segített a fiatal középpályásnak a szövetség azon döntése, amely engedélyezte a legjobb utánpótlás-nevelő munkát végző kluboknak, hogy a megnövelt létszámú másodosztályban indíthassanak egy tartalékcsapatot. Így aztán Leoni 22 esztendősen bekapcsolódott a felnőtt futball vérkeringésébe, még ha nem is a brüsszeliek első csapatában. Kifejezetten jól is ment neki a játék.

Az első csapatot az új szezonra már nem a Burnley-hez szerződő Kompany, hanem Felice Mazzù készítette fel, és amikor ő októberben megbukott, a helyét ideiglenesen az a Robin Veldman vette át a kispadon, aki bízott Leoniban, a tartalékcsapatban ő nevezte ki csapatkapitánnyá. És ezen a szinten is ő adta meg neki a lehetőséget a bemutatkozásra, a tehetséges játékos a KAS Eupen elleni bajnoki 75. percében pályára léphetett az első csapatban és nem is szállt be rosszul, mert segített megtartani az előnyt, sőt végül növelni is tudták azt.

„Az, hogy ma bemutatkozhattam az élvonalban, óriási büszkeséggel tölt el engem és a családomat is. Hogy érett játékosnak tűnök a pályán? Igen, hiszen már 22 éves vagyok. Egy kicsit talán koros is a debütáláshoz, de jobb később, mint soha. Az U23-asoknál mindig is kapitány voltam. Vezér vagyok, aki mindig a legjobbját akarja nyújtani”

– nyilatkozta az Eleven Sports-nak a mérkőzés után.

Forrás: Alamy és FBref

Amikor Brian Riemer átvette az irányítást, kevésbé számított rá, igaz, Leoni mindvégig az első csapattal edzett és készült, ám többnyire a másodosztályban játszott. A dán szakember többször is tett utalást arra, hogy egyre jobban ismeri meg a középpályást és az ő képességeit, és jelezte, biztos abban, hogy lesz ő még meghatározó tagja a csapatnak. Nem lehetett tudni, mennyire gondolja ezt komolyan az északi szakember, mert néhány percnél többet nem kapott nála a középpályás, ám aztán tavaly májusban 2026-ig hosszabbítottak vele, majd a nyári felkészülés során beigazolódtak az edző szavai, mert rendszeresen számolt vele. 

„Théo példát mutat az akadémia összes fiatalja számára. A technikai tudásával, azzal, ahogy lát a pályán, illetve a vezetői készségeivel mindig a csapatot és a klubot helyezi előtérbe. Kemény munkával, jó mentalitással és hihetetlen türelemmel képes volt a megfelelő időben megragadni a neki felkínált lehetőségeket”

– véleményezte Jesper Fredberg sportigazgató a szerződéshosszabbítást.

A szakértők tavaly nyáron úgy vélekedtek, egy megbízható középpályás hiányozhat még az Anderlecht keretéből, ám a brüsszeli nem igazolt erre a posztra, és ahogy aztán a 2023-2024-es szezon elkezdődött, egyre biztosabbá vált, hogy azért nem, mert Riemer Leonit akarta ide beépíteni. Az első fordulóban a városi rangadón az Union Saint-Gilloise-tól elszenvedett vereséget követően állandó kezdő lett és folyamatosan jöttek is tőle a jó teljesítmények, sőt egy idő után még a rögzített szituációkat is rábízták. Ennek is köszönhető, hogy a negyedik körben csapata mindkét góljánál ő jegyezte az asszisztot a KVC Westerlo ellen 2–1-re megnyert meccsen, majd egy héttel később az első élvonalbeli gólját is megsezerezte (az RSC Charleroi-t is 2–1-re győzték le hazai pályán). A folytatásban a KV Kortrijk, a KAS Eupen és az OH Leuven ellen is volt gólpassza.

November elején egy bokasérülés miatt pihent egy keveset, de december második felében már megint főszereplővé lépett elő. Előbb gólt szerzett a címvédő Royal Antwerp elleni rangadón (1–1 idegenben), majd egy találat és egy előkészítés volt a mérlege a KRC Genk ellen hazai pályán 2–1-re megnyert nagy meccsen.

„Azt akarom adni a szurkolóknak, amit elvárnak tőlem, vagyis azt, hogy szenvedélyesen rajongjak ezért a címerért, és mindent beleadjak a pályán. Néha jól fogok játszani, máskor kevésbé jól. De az biztos, hogy mindig száz százalékot fogok nyújtani”

– mondta a karácsony előtti győzelmet követően.

Leoni esete tökéletesen példázza, hogy soha nem szabad feladnia az embernek az álmait, mindig elhivatottnak kell maradni annak érdekében, hogy elérjük a céljainkat. Lehet, hogy mások 16 évesen már a Bajnokok Ligájában is bemutatkozhattak az RSC Anderlecht színeiben, ő pedig már 23 is elmúlt, mire stabil kezdő lett, de épp ezért is különleges és példaértékű az ő története.

Kiemelt kép: RSC Anderlecht