Jövőre Németországban történelmet írna a skót válogatott

Alacsony labdabirtoklás és passzpontosság, kevés lövés, viszonylag sok sárga lap, a gólszerzők többségének nevében a Mc előtag – ha csak ezeket a szempontokat vesszük figyelembe, azt mondhatnánk, a skót válogatott az ország labdarúgásának hagyományaihoz híven szerepel a 2024-es Európa-bajnokság selejtezőin, de ha egy kicsivel alaposabban vizsgáljuk meg a csapatot, kiderül, hogy erről szó sincs. Az ugyan tény, hogy ritkán szorítja be az ellenfeleket a kapuja elé a gárda, és a 12 eddigi skót gólból csupán kettőt szerzett olyan játékos, akinek nem Mc-kel kezdődik a vezetékneve, de ez a Skócia már nem az a Skócia, mint a hetvenes-nyolcvanas években, vagy akár az ezredforduló tájékán.

Sztárok nincsenek, eredmények vannak

A különbség az eredményességben is tetten érhető: a kékek már két fordulóval a csoport zárása előtt biztosították részvételüket az Eb-n, méghozzá az előzetesen jóval magasabbra taksált Norvégiát megelőzve. Pedig Skóciának nincs sem Erling Haalandja, sem Martin Ödegaardja, de még Alexander Sörlothja sem, mégis a Clarke-csapat áll a spanyolokkal azonos pontszámmal az A-csoport élén, és nem az északiak.

A katari világbajnokságra ugyan nem tudott kijutni az együttes, de remekül zárta a selejtezősorozatot: az utolsó hat csoportmeccsét megnyerte, és ugyan befutott a pótselejtezőt érő második helyre, a play-offban elbukott Ukrajnával szemben, így nem jutott el Ázsiába. Az viszont már ekkor is látszott, hogy a skótokkal számolni kell.

(Forrás: Alamy)

Bravúr a spanyolok ellen

Ha valaki esetleg még mindig kételkedett volna ebben, márciusban végképp rá kellett jönnie, hogy Steve Clarke együttese mindenkire veszélyes – még a legnagyobbakra is. Ezt persze nem a Ciprus elleni 3–0-ra megnyert Eb-selejtezőn szűrhették le a szurkolók, hanem a következő fordulóban, március 28-án, amikor a házigazdák a glasgow-i Hampden Parkban 2–0-ra legyőzték Spanyolország legjobbjait!

A diadal egyértelműen a hatékonyságnak volt köszönhető: a spanyolok hiába birtokolták 68%-ban a labdát és passzoltak majdnem négyszer annyit, mint a hazaiak, Skócia élt a kevés kínálkozó lehetőségével és nemcsak szép, de fontos győzelmet is aratott. A mérkőzés mindkét gólját Scott McTominay szerezte, aki a Manchester Unitedben csak kiegészítő embernek (vagy még annak sem) számított, a válogatottban viszont fontos szerepet kapott és meg is hálálta a szövetségi kapitány bizalmát.

Méghozzá nem is csak ezen a mérkőzésen, hiszen a klubjában általában védekező középpályást játszó (ha játszó), a címeres mezben viszont gyakran egy sorral előrébb szereplő McTominay hat mérkőzésen hatszor talált be az ellenfelek kapujába a selejtezősorozatban, így Skócia góljainak fele az ő nevéhez fűződik. Az egész kontinensen csak Romelu Lukaku, Cristiano Ronaldo, Rasmus Höjlund és Harry Kane eredményesebb nála a kvalifikáció során, és ugyanannyi gólnál jár, mint például Kylian Mbappé vagy Haaland.

Kulcsfontosságú siker Haalandék otthonában

Utóbbival júniusban nemcsak Manchesterben találkozhatott McTominay, a skót válogatott ugyanis Norvégiában vívott fontos Eb-selejtezőt. És nemcsak megvívta, hanem meg is nyerte, méghozzá hatalmasat küzdve, a hajrában fordítva. Egészen a 87. percig vezettek a skandinávok (természetesen a Manchester City csatárának góljával), ezután viszont két perc leforgása alatt fordítottak a vendégek: előbb Lyndon Dykes egyenlített, majd a 89. percben Kenny McLean büntetőből megszerezte a skótok győztes gólját is.

Ezzel a sikerrel a Clarke-csapat hatalmas lépést tett az Eb felé, a kijutáshoz már csak arra volt szükség, hogy a csapat hozza a kötelező győzelmeket (Georgiát 2–0-ra, Ciprust 3–0-ra verték meg McTominay-ék, a United középpályása mindkét mérkőzésen betalált), a norvégok pedig hazai pályán ne szerezzenek pontot Spanyolország ellen. Ezt, ha nem is könnyen, de kiszurkolták a skótok (az oslói találkozó egyetlen gólját Gavi szerezte), a vendéggyőzelemmel pedig biztossá vált, hogy Skócia, története során negyedszer, egymás utáni második alkalommal ott lehet a jövő évi Európa-bajnokságon.

Harminckét csoportmeccs, továbbjutás nélkül

A jelek szerint azonban a skótok nem elégszenek meg ennyivel: olyan tettre készülnek jövőre Németországban, amely korábban még egyetlen válogatottnak sem sikerült az ország történetében. Persze nem az Eb-győzelemre kell gondolni:

Pedig próbálkozás akadt bőven: összesen nyolc világbajnokságon és három Európa-bajnokságon szerepeltek a skótok, de mindannyiszor kiestek a csoportban. Nincs még egy olyan európai válogatott, amely annyi (összesen 32) mérkőzést játszott volna nagy tornán anélkül, hogy egyszer is pályára léphessen az egyenes kieséses szakaszban.

McGiniesta és a többiek

Azt most, a teljes mezőny és a csoportbeosztás ismeretében még szinte lehetetlen megjósolni, hogy erre lehet-e esélye Steve Clarke gárdájának, de az tény, hogy ez a csapat jobban néz ki, mint szinte bármelyik elődje.

Mert világklasszisa ugyan nincs az együttesnek, de akad számos olyan futballistája, aki alapembernek számít a Premier League-ben, ráadásul a kulcsemberek ideális korban vannak ahhoz, hogy nagyot alkossanak. A Liverpool balhátvédje, Andy Robertson (aki ugyan súlyosan megsérült, de az Eb-re biztosan felépül) és a hazájában nemes egyszerűséggel csak McGiniestaként emlegetett Aston Villa-középpályás, John McGinn egyaránt 29 éves, McTominay és a nyáron a Real Sociedadba szerződő, Spanyolországban végre állandó játéklehetőséget kapó Kieran Tierney 26.

Ráadásul megjelent a fiatal generáció, amelynek tagjai szintén jegyzett klubcsapatokban futballoznak hétről-hétre, és zsenge koruk ellenére már most jelentős rutinnal rendelkeznek: Billy Gilmour 22 évesen túl van a századik angliai tétmérkőzésén, a Bajnokok Ligájában és az Európa-ligában is pályára lépett már; az apró termetű középpályással egyidős Nathan Patterson is egyre több szerepet kap az Evertonban; az egy évvel fiatalabb Aaron Hickey Olaszországból hazatérve alapemberré vált a Brentfordban; a jelenleg is a Serie A-ban játszó, 24 esztendős Lewis Fergusonra pedig már több élcsapat is felfigyelt.

John McGinn (Forrás: The Independent)

Steve Clarke, a sikerkapitány

A sok tehetséges futballistán kívül persze egy jó szövetségi kapitányra is szükség van ahhoz, hogy Skócia álmodozhasson. Nos, úgy tűnik, Steve Clarke személyében sikerült megtalálni ezt a szakembert.

Ennél jobb mérleget a legalább 15 találkozón a skót válogatott kispadján ülők közül legutóbb bizonyos Ian McColl produkált – még a hatvanas években.

A számok nyelvén

A statisztikákat nézve nem igazán találhatunk magyarázatot a skótok jó szereplésére: kevés olyan kategória akad, amelyben a csapat az élbolyban foglal helyet az Eb-selejtezőkön részt vevő 53 ország között.

Ha a labdabirtoklást nézzük, Skócia a hat mérkőzésen produkált 44,84%-os átlaggal a 38. a rangsorban, a lövési kísérletek számában 56 próbálkozással a 41., és a 20 kapura tartó lövés is ugyanerre a helyre elég számukra.

A 80 százalék alatti passzpontosságot sem tehetik ki az ablakba McTominay-ék, ennél 28 európai válogatott játszik kevesebb rossz átadással – de akkor mijük jó a skótoknak? A védelmük: hat meccsen csupán három gólt kaptak (kettőt a spanyoloktól, egyet a norvégoktól), aminél jobb mutatót csak a francia és a portugál válogatott tud felmutatni, és a négy kapott gól nélkül zárt találkozónál is csak négy ország (a már említetteken kívül Szlovákia és Románia) büszkélkedhet több hátul hibátlanul lehozott összecsapással.

A skótok tehát hatékonyan támadnak és jól védekeznek, fiatalok, mégis rutinosak és van egy kiváló edzőjük – jó lesz tehát vigyázni velük Németországban! És a legendás szurkolótáborukat, a Tartan Army-t még meg sem említettük!

Kiemelt fotó: Sky Sports