Johnny Manziel felemelkedése és bukása

A 2010-es évek első felében nem volt olyan amerikai futball-szurkoló, aki ne hallott volna Johnny Manzielről, akár követte az egyetemi bajnokság eseményeit, akár nem. Ahogy a Johnny Football becenév is jól jelzi, amikor pályára lépett, legtöbbször valami különleges dolog történt, ami miatt minden héten érdemes volt leülni megnézni a Texas A&M meccseit.

Varázsolt a pályán

Pedig ez nem volt mindig így, az Aggies Manziel érkezésekor a középszerűség megtestesítője volt, és éppen akkor hagyták ott a Big 12 konferenciát az SEC kedvéért, ahol nem feltétlenül tartoztak a szűk elitbe. Manziel a 2011-es szezont még „kiülte”, 2012-ben viszont megnyerte a kezdőirányító posztért folytatott küzdelmet, és bár a kezdés nem volt lenyűgöző, szép lassan elkapta a fonalat, és egyre látványosabb teljesítményekkel hívta fel magára a figyelmet. A valódi áttörést az hozta el, amikor fantasztikus teljesítményt nyújtva győzelemre vezette az Aggiest az első helyen rangsorolt Alabama ellen.

A szezon hátralévő részében sem vett visszább, futószalagon érkeztek tőle az elképesztő menekülések, a szemkápráztató játékok. Az év végére pedig átlépte a 3000 passzolt és a 1000 futott yardot, amire korábban négy irányító volt képes, de egyik sem elsőévesként hozta ezt össze. Ahogy freshman irányító az egyetemi bajnokság legjobb játékosának járó Heisman-trófeát sem nyerte el korábban, Manziel azonban Manti Te’ót megelőzve elhódította azt.

2013-ban hiába vártak tőle visszaesést a szakértők, még látványosabb játékkal tért vissza, a neve egybeforrt az egyetemi bajnoksággal, a közösségi média megőrült érte, az pedig, ahogy a touchdownjait ünnepelte, legendássá vált.

Bár a Texas A&M nem tudta megismételni az egy évvel korábbi 11-2-es mérleget, Manziel így is a legjobb ötben zárt a Heisman-szavazáson. Ezután pedig bejelentette, hogy profinak áll és jelentkezik a 2014-es NFL Draftra. Hiába játszott mindössze két évet az Aggiesben, teljesen megváltoztatta a csapat megítélését, aminek köszönhetően 2022-ben beválasztották az egyetem Hírességek Csarnokába.

Voltak figyelmeztető jelek

A megszámlálhatatlan zseniális játék fantasztikusan nézett ki, Manziel azonban valóságos időzített bomba volt. Már az első kezdő szezonja előtt összetűzésbe került a rendőrséggel, amikor egy részeg lökdösődés után hamis személyigazolvánnyal próbálta megúszni a felelősségre vonást. Egy évre rá Peyton Manning akadémiájáról rúgták ki, mert késve érkezett az egyik edzésre, majd kiderült, hogy pénzért árult aláírásokat, ami az NCAA akkori szabályai szerint tilos volt, és akár a játékjogát is elveszíthette volna. Végül a barátja, Nate Fitch tussolta el az ügyet, Manziel pedig megúszta azzal, hogy eltiltották a szezon első meccsének első feléről.

Manziel tehát kicsapongó életet élt, folyamatosan bulizni járt, ennek ellenére zseniális játékkal rukkolt elő hétről hétre. Saját bevallása szerint nem egyszer fordult elő, hogy az éjszakai tivornyázás után mindössze 3-4 órát aludt, és másnaposan esett be a meccsekre. Ezekben a bulikban ráadásul legtöbbször nem csak alkoholt fogyasztott, mégsem adott soha pozitív drogtesztet. Ennek oka az, hogy az Aggiesnél eltöltött idő alatt végig a csapat tartalékirányítója adott vizeletmintát helyette.

Ha már a drogtesztek: amíg a 2014-es Combine előtt minden újonc kőkeményen készült, hogy a lehető legjobb formáját hozza, Manziel inkább bulizni ment. A környezetében lévők aggódtak is amiatt, hogy mit találnak majd a szervezetében, ám ott nem volt lehetőség arra, hogy valaki más adjon helyette vizeletmintát. A megoldást a problémára az jelentette volna, hogy Manziel apja szívinfarktust színlel, hogy a fia következmények nélkül otthagyhassa az eseményt. Végül erre a forgatókönyvre nem volt szükség, de remekül példázta Manziel hozzáállását a karrierjéhez.

A lejtőn nem volt megállás

Ilyen előzmények mellett nem csoda, hogy Manziel rendkívül megosztó volt a draftolása előtt. Voltak csapatok és elemzők, akik úgy vélték, egy ilyen istenadta tehetség megéri a kockázatot, míg mások igyekeztek olyan távol maradni tőle, amennyire csak lehetett. Utóbbi kategóriát erősítette a New England Patriots, amely játékos-megfigyelői így fogalmaztak vele kapcsolatban.

1. „Nem tanulmányozza a játékot, a támadójátékok körülbelül hatvan százalékát ismerte 2012-ben. Soha nem néz meccsfelvételeket, egy forrás szerint egyedül az Alabama meccs előtt készült fel.”

1. „Tudja, hogy játssza ki a rendszert, arrogáns, beképzelt, de nem az edzőkkel szemben. Az első naptól kezdve ilyen volt, nem járt órákra, a saját feje után megy, de elképesztő önbizalma van.”

1. „Nem fogja elég komolyan venni a játékot, utálni fogja a megbeszéléseket, úgy kell majd berángatni az edzésekre. Ő az, akivel folyamatosan foglalkozni kell.”

Clevelandben azonban nem úszták meg Johnny Footballt, hozzájuk került 1/22-re. A kezdeti lelkesedés hamar kifulladt, Manziel ugyanis folytatta az egyetemi életvitelét, buliról bulira járt, az ezekről készült képek és videók pedig elárasztották az internetet. Mindezt azzal tetézte, hogy a szezon során egyetlen percnyi meccsfelvételt sem nézett meg. És ez nem túlzás, ő maga ismerte el a Netflix dokumentumfilmjében. Ez persze a játékán is megmutatkozott, pocsékul szerepelt újoncként, és nem hozta el azt a fényes jövőt, amit a clevelandi szurkolók vártak tőle.

A csalódást keltő újonc éve után azzal került be a hírekbe, hogy megvádolták családon belüli erőszakkal. A vádakat ejtették, és Manziel a kezdőben maradt, de a 2015-ös év során a harmadik sorba száműzték, miután előkerült róla egy újabb bulizós videó, amit ráadásul le is tagadott. A pohár végül akkor telt be, amikor agyrázkódás miatt ki kellett hagynia a szezon utolsó meccsét, ő pedig pihenés helyett Las Vegasba ment kaszinózni és bulizni, majd másnap nem jelent meg az edzőközpontban.

2016 tavaszán el is zavarták a Brownstól, ezután pedig még tovább csúszott lefelé a lejtőn. Az alkoholizmusa és drogfüggősége teljesen eluralkodott rajta, és bár különböző alacsonyabb osztályú ligákban, valamint Kanadában próbálkozott még, megragadnia sehol sem sikerült. 2016-ban, nem sokkal a Brownstól való elküldése után olyan mélyre süllyedt, hogy édesapja egy interjúban arról beszélt, hogy reméli, a fia börtönbe kerül, mert már csak az segíthet rajta.

Azóta nagyjából sikerült kilábalnia a gödörből, rendbe szedte valamennyire az életét, de a nyilatkozataiból nem úgy tűnik, mintha bármit is megbánt volna. Persze nem ő tehet róla, hogy épp Clevelandbe került, ahol Josh Gordon példája tökéletesen megmutatta, mennyire nem tudnak mit kezdeni a problémás játékosokkal, ráadásul évtizedek óta irányítótemetőként funkcionál a csapat. Ennek ellenére, ha kicsit komolyabban veszi az amerikai futballt, vagy ha csak minimális mennyiségű munkát hajlandó elvégezni, könnyen lehet, hogy még ma is pályán lenne. Helyette azonban úgy beszélhetünk Johnny Footballról, mint a történelem egyik legjobb egyetemi játékosáról, akinek mindössze 14 csúfos meccs jutott az NFL-ben.

Kiemelt fotó: Getty Images