Jól vizsgázott az első klubmérkőzésén a szlovák kapitány – a Barcelona ellen
Nem tudott nyerni Nápolyban az esélyesebb FC Barcelona a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjének első mérkőzésén. A közvetlenül a mérkőzés előtt vezetőedzőt váltó Napoli Victor Osimhen góljával 1–1-re mentette a mérkőzést, amit sokáig a Barcelona uralt. A következőkben kielemezzük, hogy a szezon során sok kritikát kapó Xavi, vagy a szlovák szövetségi kapitányként az olasz együttes élére kinevezett Francesco Calzona elképzelései ültek-e jobban a találkozó során.
Nem mindennapi esemény, hogy egy klub Bajnokok Ligája-mérkőzés (ráadásul nyolcaddöntő) előtt két nappal vált edzőt. Az elsősorban nosztalgiából kinevezett Walter Mazzarri edzői kvalitásai alaposan megkoptak az elmúlt évtizedben és a villámhárítónak érkező tréner azt hozta, amit az utóbbi időben a kisebb csapatokkal is produkált, kilátástalan játékot és kevés eredményt. Aurelio De Laurentiis elnök éppen a Genoa elleni 1–1-es döntetlen és az FC Barcelonával szembeni BL-mérkőzés közben látta úgy, hogy elérkezett az idő a váltásra. És azt a Francesco Calzonát ültette le a kispadra, akit ugyan jól ismer, mert Luciano Spalletti segítője is volt (igaz, a bajnoki címet hozó szezonban már nem dolgozott a klubnál), ám semmilyen vezetőedzői tapasztalattal nem rendelkezik klubszinten. A szlovák válogatott szövetségi kapitányaként dolgozott 2022 júliusa óta, amelyet kivezetett egyenes ágon az Európa-bajnokságra.
Az első félidőben nem volt kapura lövése a Napolinak
Calzona négy helyen változtatott a múlt hét végi meccshez képest, bekerült Mathías Oliveira balhátvédnek, Juan Jesus bal oldali belső védőnek, Jens Cajuste a középpályára, és mivel már bevethető volt Victor Osimhen, így a nigériai csatár foglalta el a kilences pozíciót. A hadrend ugyanaz volt, mint Mazzarri utolsó mérkőzésén és a Spalletti-féle időszakban, 4–1–2–3-ban álltak fel a támadásépítések során. Stanislav Lobotka volt természetesen a hatos, aki a két középhátvédhez közel helyezkedett és segített nekik. Szükség is volt rá ebből a szempontból, mert a Barcelona, ahogyan megszokhattuk már az ellenfél kirúgásai alkalmával, emberezve támadja meg az ellenfelet. Ezzel zavart is okozott az olaszok köreiben. Amikor gondba kerültek hátul a labdakihozataloknál, akkor vagy visszalépett André-Frank Zambo-Anguissa is Lobotka mellé, vagy ha a kameruni nem jött időben, akkor maradt a felívelés Osimhen felé, aki Inigo Martínezzel a nyakán és Ronald Araújóval a közelében nem tudott ezekkel mit kezdeni egyedül. Ráadásul remekül állították lesre is a katalánok a magasan meghúzott védelmi vonallal. Ezáltal a Barcelona a mérkőzés jelentős részében el tudta fojtani a Napoli támadásait, az első félidőben kapura lövése sem volt a dél-olaszoknak A katalánok letámadása annyira jól működött, hogy tíz labdát szereztek a támadóharmadban, de ezek közül csak egy alkalommal jutottak el lövésig. A 4–4–2-es presszingjükben Robert Lewandowski és Lamine Yamal maradt fent a két belső védőn, Ilkay Gündogan és Pedri pedig a szélső védőket támadta le.
A mérkőzés utolsó harmadában sokkal többször tudta kihozni a labdát a Napoli, veszített az intenzitásából a Barcelona letámadása, sőt a támadóharmadba is rendre eljutottak felpasszokkal az olaszok, ilyen szituációból született Osimhen gólja Zambo-Anguissa pazar passzát követően.
Christensen teljesen idegenül mozgott hatosban
A Barcelona a vezető gólja megszerzéséig dominálta a mérkőzést. Xavi együttese 3–2–5-ös felállásban támadott. A négy védő közül a balhátvéd, Joao Cancelo helyezkedett a támadó ötös bal oldalán, ugyanazt játszotta, amit Alejando Balde a sérüléséig, pedig Cancelónak egészen mások az erényei, ezért más lesz a támadójáték dinamikája is vele a pályán. A portugál a félterületből, mélységből tud a leginkább irányítani, a Manchester City-ben, amikor a legjobb meccseit játszotta, rendre ott szerepelt Rodri mellett a bal oldalon, de nem a vonal mellett. Az nem az ő igazi erőssége, hogy bal oldali támadóként kap labdát, mert egy az egyezésben és sprintekben bőven verhető. Ennek ellenére nem volt rossz meccse a tegnapi, külsővel voltak jó beadásai, főleg a második félidőben, amikor már lényegesen hátrébb játszott. A Jules Koundé, Araújo, Martínez hármas maradt hátul, az utóbbi időben hatost játszó, eredetileg középhátvéd, Andreas Christensen ezen a találkozón is pocsék teljesítményt nyújtott. Oriol Romeuban már nem bízik Xavi, mert az ő sebessége nagyon kevés egy topcsapat számára, ezért próbálgatja a bajnokikon is a dánt. Christensen hét labdát adott el, hat párharcából a földön csak kettőt nyert meg, és csupán 83%-kal passzolt, ez hatos pozícióban elfogadhatatlan, pláne úgy, hogy a mellette játszó Frenkie de Jong próbálkozott a kockázatosabb indításokkal. Nyomás alatt nem tudta felvenni kapunak háttal, vagy még akár oldalt sem a labdát, ő volt egy idő után a tripper pont a Napoli számára. Kíváncsian várhatjuk, hogy a visszavágón is kap-e szerepet ezen a poszton, vagy visszakerül a védelembe, ahol sokkal jobb teljesítményre képes.
További gondja volt a Barcelonának, hogy Pedri, aki a csapat legbiztosabban passzoló és egyben talán legkreatívabb játékosa is, folyamatosan Lewandowski mellett helyezkedett az első vonalban, nem lépett vissza, hogy elkérje a vonalak között a labdát De Jongéktól, ezáltal nem ment gördülékenyen az építkezés. Mindössze 43 passza volt, de abból az egyik gólt készített elő.
Az olaszok letámadása teljesen szervezetlen volt sokáig, a Barcelona a legnagyobb lehetőségeit abból alakította ki, hogy átrohant a Napoli magasan lévő védekezésén. A Napoli 4–4–2-ben támadott le eredetileg, a mérkőzés végén viszont már csak egy csatár volt elöl és a középpályások közül lépett fel egy-egy játékos az emberére, ha ő labdát kapott. Azaz ez már inkább 4–5–1 volt, és ez a váltás is megzavarhatta a Barcelonát, mert innentől kezdve nem tudták kiszámítani az ellenfél mozgását. A Barca az utolsó félórában csupán két távoli lövésig jutott.
Kiemelt kép: Jonathan Moscrop / Sportimage / Alamy Live News
Szerző
