Káosz Madridban, José Mourinho feladata lehet rendet rakni a Bernabéuban

A szétesés jeleit elég érzékletesen mutatja, hogy a Real Madrid április eleje óta nyolc tétmérkőzést vívott, azokon négy vereséget szenvedett két-két döntetlen, illetve győzelem mellett. Ez ugye 25 százalékos győzelmi mutató, de a pályán nyújtottaknál is kínosabb az elmúlt napok botránysorozata, amelyet a hétvégi El Clásico apropóján már érintettünk, de nagy vonalakban nem árt újból felidézni. A legnagyobb skandalum Federico Valverde és Aurélien Tchouaméni kétnapos hirigje, amelynek első etapja még csak a hangos szóváltásról és egy, a kelleténél durvább Valverde-belépőről szólt, a másodikon viszont már meg is ütötte őt a provokációkat megelégelő francia, ami dulakodásba és az uruguayi eszméletvesztésébe torkollott. De oké, a futballberkeken belüli közmegegyezés szerint is minden csapat életében előfordul hasonló balhé, amelyek jellemzően nem tudódnak ki – a madridi állapotokat viszont hűen tükrözi, hogy a történtek kiszivárogtak. Mert azt tartotta valaki fontosnak, hogy hír legyen belőle, nem pedig azt, hogy házon belül maradjon.

A Valverde-Tchouaméni csetepaté azonban nem minden, csúnyán odaszólt korábban Kylian Mbappé az egyik pályaedzőnek, amiért lest mert inteni az egymás közötti játékban, Antonio Rüdiger megfenyítette Álvaro Carrerast – szóval úgy fest, a Madrid most minden, csak nem egy nagy család. És az a furcsa, hogy azok a renitensek, akikről ezt kevésbé gondolnánk.

Fede Valverde a pályán az alázat megtestesítője, aki egyszerre nagyon munkás és technikás labdarúgó, akit állíthat bárhová mestere, a legjobbját nyújtja, a maximumot adja, ehhez képest klubközeli források szerint is egész évben roppant indulatos, az idei viselkedése egyáltalán nem méltó a csapatkapitányi poszthoz.

Apropó, „csékák”. A Bernabéuban néhány éve úgy döntöttek, mindig a klubot legrégebb óta szolgáló labdarúgó a csapatkapitány – Dani Carvajal az jelenleg –, hiányában pedig a második, harmadik legrégebbi bútordarabra kerül a karszalag (Valverdére vagy Vinícius Júniorra). Úgy tudni azonban, az idei esztendő viszontagságai miatt változtathat a Real ezen a hagyományon, ami teljességgel indokolható volna. Végtére is, a csapatkapitányi poszt egy nagyon is felelősségteljes feladatkör, az azt betöltőnek arra minden szempontból alkalmasnak kell lennie – a hozzáállásával, a személyiségével, a viselkedésével, a pályán mutatott teljesítményével egyaránt –, azt az alapján odaítélni, hogy ki hány éve a klub tagja, a poszt bagatellizálása. No de ez hamarosan megváltozhat, s meglehet, az új vezetőedző feladata lesz a kapitányt kijelölni. Egy éven belül a harmadiké…

Pedig tavaly nyáron azt lehetett gondolni, a Real hosszú távon is megtalálta mesterét. Xabi Alonsót, aki játékospályafutásából öt évet a Bernabéuban töltött, nyert bajnokságot és Bajnokok Ligáját is, edzőként pedig veretlenül elhódított bajnoki címre vezette a Bayer Leverkusent, miközben a Német Kupát is hazavitte és az Európa-liga döntőjébe navigálta tanítványait. Csakhogy az a szigor, amit Madridban is bevezetni igyekezett – hogy sokkal intenzívebb és alázatosabb edzésmunkát várt el, nagyobb intenzitást, több munkát és több futást a meccseken, miközben a házirendet is szigorította többek közt azzal, hogy nem engedte oda a csapat közelébe a sztárok elég terebélyes entourage-át – nem mindenkinek volt ínyére. Őt nem különösebben érdekelték az egók, ezért aztán Viníciust is lekapta többször a pályáról, ha úgy érezte, csapata megszenvedheti védekezésének hiányát, ami, meglehet, hiba volt – Vini az őszi El Clásicón elégelte ezt meg, és hisztizve ismételgette levonulásakor, az lesz mindenkinek a legjobb, ha távozik. Pedig megnyerte a klasszikust a Real, öt pontra elhúzott üldözőjétől tíz forduló elteltével, de ha a felszín happynek tűnt is, a mély háborgott. Nem csak Vini, mások is elégedetlenkedtek (Valverde vagy épp Jude Bellingham).

(Fotó: IMAGO/NurPhoto)

S amikor a januári, Szaúd-Arábiában rendezett spanyol Szuperkupa-döntőben a Barcelona 3–2-re legyőzte a Madridot, noha a bajnokságban csak négy pontos hátrányt összeszedve loholt a katalánok mögött, Florentino Pérez a belső viszályt is megelégelve változtatott. De nem valamelyik sztárjátékosa orrára koppintott, hanem elküldte Xabi Alonsót.

Lehet, hogy a baszk mester részéről hiba volt ajtóstul rontani a házba, és odafigyelhetett volna jobban is arra, mennyire érzékeny lelkek ezek a madridi csillagok, de bizonyosan piszok nehéz dolga volt ezzel az orrnehéz csapattal sikeresen dolgozni, ami az utolsó évében a klubbal három BL-t nyerő Carlo Ancelottinak is megoldhatatlan kihívást jelentett. Azt amúgy épp a minap nyilatkozta az olasz tréner, hogy egyáltalán nem igaz, hogy képtelenség lenne a madridi klasszisokkal bánni, vagy hogy játékosuralom jellemezné a Realt…  

Alonso helyett mindenesetre érkezett a jóbarát, az addig a második csapatot irányító Álvaro Arbeloa, aki egy kínos kupakieséssel indított, azután viszont legyőzte Pep Guardiolát (a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében), s még azelőtt José Mourinhót is, aki a hírek szerint a nyáron váltani fogja.

Minthogy nem Pérez elnök találta ki Xabi Alonso kinevezését, inkább csak jóváhagyta az általános igazgató José Ángel Sánchez előterjesztését, a legújabb trénert már ő választja ki – ahogy az azelőtt is szokás volt regnálásában. Neki márpedig a 63 éves portugál a jelöltje. Erről egyébként nem szólt a keddi, sebtiben összehívott sajtótájékoztatóján, amelyen ugyanakkor dühösen számonkért néhány médiumot, amiért azok meglehetős egyoldalúsággal kritizálják, miközben elnöklése alatt 37 trófeát gyűjtött. Elhangzott az is, miután nem akarja tovább tűrni, hogy valakik a háttérből ellene szövetkezzenek, összehívta a közgyűlést, hogy ismételten elnököt válasszon. Az elmúlt négy alkalommal, 2013-ban, 2017-ben, 2021-ben és 2025-ben ellenjelölt nélkül nyert, ezen az „időközi” választáson kiderülhet, van-e valós ellenlábas. Pérez tirádájában visszautasította, hogy 79 évesen belefáradt volna a klubirányításba, és megjegyezte, hogy a gyógyíthatatlan betegségéről szóló pletykákkal szemben tökéletesen egészséges, esze ágában sincs lemondani, ahogyan azt is kikérte magának, hogy a klubban káosz uralkodna.

De mégiscsak egy igen keménykezű trénert igyekszik kijelölni, aki bár minden idők egyik legkiválóbb edzője, az elmúlt tíz évben különösebben nagyot nem alkotott. Pérez emlékezetében nyilván az a Mourinho él, aki 2012-ben rekordot jelentő 100 pontot gyűjtve nyert a Reallal bajnokságot, de hogy a mai Mourinho hasonlóra nem lesz már képes, az biztos. Az aurája, a karizmatikus egyénisége, a renoméja ugyanakkor érhet annyit, hogy megszűnjön az öltőzőbeli fejetlenség, hogy egységbe forrjon a csapat – persze, hogy mennyire érti a mai generáció nyelvét, akik már nem a Lampard-, Terry-, Javier Zanetti-féle karakterek, az kérdés. Az is, kikkel akar együtt dolgozni.

David Alaba megállapodása lejár, minthogy legalább annyit volt sérült, mint egészséges, nem újít vele szerződést a Real. Ugyancsak kérdéses a szintén lejáró szerződésű Carvajal és Rüdiger sorsa. Ne csodálkozzunk, ha egyikük sem marad. A két francia középpályás, Tchouaméni és Eduardo Camavinga közül is mehet az egyik, Dani Ceballos szintén elköszön a madridi középpályától.

Hogy ki jöhet, nem tudni, de meglehet, nem is a játékoskeret erősödik igazán, hanem a klub. Pérez nagyon szívesen látná a vezetésben Toni Kroost, aki jelenleg a madridi futballakadémiáját igazgatja és testvérével podcastet gyárt. Az nem világos, milyen szerepben térne vissza, de lenne beleszólása a keret kialakításába, a klubmunkába, és a Real képviselete is a feladatai közé tartozna.

Ő talán az öltözőre is jótékony hatással lenne, bár az a leendő vezetőedző hatásköre lesz elsősorban. Hogy aztán lehet-e ezt a csapatot Viníciusszal, az önbizalommal szintén jócskán ellátott Bellinghammel, a rehabilitációja néhány napját szardíniai hajókázással töltő Mbappéval sikerre vezetni, nagy kérdés.

Mert mindegyikük külön intézmény, Mbappé a leginkább. Az, hogy a jachtozásról nem tért vissza a Real Espanyol elleni bajnokijára – még ha nem is játszott volna –, sokaknál kiverte a biztosítékot a klubban. Az azt követő héten aztán elkezdett egyénileg edzegetni, majd a szombati, a klasszikust megelőző utolsó csapatedzésen Arbeloa az egymás közti játékban abba a tizenegybe tette, amelyik a tartalékokból állt, erre mi történt? Mbappé kevéssel a kezdés után jelezte, megint érez valamit, majd lebandukolt, és a másnapi El Clásicóra sem utazott el. Derogált volna neki leülni a kispadra? Könnyen lehet. Az edzői stáb mindenesetre nem vette jó néven Mbappé távozását.

Ami azt illeti, a Bernabéu mindig kritikus és a jó futballra kényes közönségének sem tetszett jó néhány idei intermezzo, emiatt pedig a füttyszót és pfujolást a legnagyobb csillagoknak, Viníciusnak, Mbappénak, Bellinghamnek is el kellett tűrnie. Rossz nyelvek szerint Mbappé nem is akar már idén a Bernabéuban pályára lépni. Majd augusztusban, amikor új lappal indulhat(nak). S ugyancsak a rossz nyelvek szerint – csak hogy tényleg nincs káosz Madridban… – még decemberben az egészséges térdét röntgenezték meg a sérült helyett, ami után három meccsen is játszott…

Valahol persze hálátlanság a két legnagyobb klasszist elővenni, elvégre a számok is azt sugallják, mindketten remekeltek az idén: Mbappé 41 idei meccsén 41 gólt szerzett, a két szezon alatt a kereken 100 fellépésén 85-öt, Vinícius 51 tétmeccsnél jár az idén, azokon 21 gólt hintett és 14 gólpasszt osztott ki. Az sem rossz azért.

A „blancók” idei teljesítménye viszont az. A Real Madrid szintjén az, hogy immár a második éve nem szerez nagy trófeát, hogy a bajnokságban a Barcelonával szemben 14 pontos hátrányban várta az utolsó három fordulót. Az elég kellemetlen stílusú Mourinhónak lesz dolga ezen változtatni.

Borítókép: IMAGO/NurPhoto