Katinka: „Törtetővé tett az Iron Lady-ego” – a filmbemutatón jártunk

Előítélettel szálltunk le a 7-es buszról az Urániánál, útban a Katinka-film sajtóbemutatójára. Tartottunk tőle, hogy az imázsépítés azon a torz úton folytatódik tovább, amelyen a magyar média egy része évek óta erőlködik, hogy Hosszú Katinkát „Mindenki Katinkájává” tegye. Pedig a köztiszteletnek örvendő bajai család aranyos lányából lett „Iron Lady” már akkor megosztó egyéniség volt, amikor 2015 végén váratlan keménységgel szembefordult a még megosztóbb Gyárfás Tamással, és lett az állami politika fegyvere, majd kirakatembere. Akiért kötelességünk rajongani akkor is, ha mindenkin átgázolva, saját honfitársainak érthetetlenül keresztbe téve – olimpiai számokat, indulási jogot lefoglalva, majd lepasszolva – tör a győzelemre.

Ám a Katinka című alkotásban, amelyet május 12-től láthat a közönség – az úszónő maga mondja ki a lényeget: törtetővé tette az Iron Lady-ego. Az imázsépítésnek e film – amelyet executive producerként maguk Katinkáék jegyeznek – így sokkal nézhetőbb és szerethetőbb módja lett. Többek között Bakos Barbara, Hosszú Katinka bűbájos édesanyja érzékelteti, a fényes sikereket hozó riói olimpiára való felkészülés, a cél által szentesített eszközök, hogyan mentek az emberi kapcsolatok – és tegyük hozzá, az emberi tulajdonságok – rovására. A tanárnő-édesanya szerint az így elért aranyaknak nagyon nagy ára van, Katinka pedig felteszi a kérdést, megéri-e?

Shane Tusup, az egykori edző-férj nélkül soha nem vált volna belőle Iron Lady, ez közismert. Pálinkás Norbert filmjében a szereplők – Katinka egykori kosárklasszis édesapja, Hosszú István is –, korrektül bemutatják Shane Tusup szakmai érdemeit, azt, hogy az újabb meg újabb ötletei hogyan vitték előre Katinkát a medencében. Aztán az is egyértelmű, hogyan vitték hátrébb az uszodán kívül, például magában a házasságban. A pszichológusok, sportpszichológusok számára kiváló és életszerű tanulmányfilm született, hiszen régóta hangsúlyozzák, a magánéletet és a munkát, a magánéletet és az élsportot válasszuk szét. A férj maradjon meg férjnek, a feleség feleségnek (és persze a szülő szülőnek, de az egy másik vonal).

Ez az, ami Katinkának és Shane-nek sem sikerült, egyetlen csöndes jelenet is érzékelteti e kapcsolat kiüresedését a legnagyobb népszerűség, a 2017-es budapesti világbajnokság idején. A címszereplő a Katinkában arról beszél, Shane azt mondta neki, „Te sportoló vagy és nem nő”, ami persze már edzőként is elítélendő állítás, férjként pedig értelmezhetetlen. Azért örültünk volna a moziban, ha Shane szemszögéből is látjuk mindezt.

Érdem viszont az eggyel korábbi sikeredző, Dave Salo szerepeltetése, őszinte gondolatokkal. Ő volt az, akinek Katinka az első, 2009-es világbajnoki győzelmét köszönheti, de amerikai szövetségi kapitányként ő hagyta magára Katinkát a 2012-es londoni olimpia előtt.

Dave Salo színfolt a képsorokon, a legszeretnivalóbb szereplő címére viszont Katinka nagyapját, Bakos Laci bácsit jelölnénk. Az ártatlan gyermekkort bemutató bajai képsorok pedig külön filmet jelentenek a filmben, valósággal relaxálunk a holtágakban vagy a sokunk által szeretett Vonatkertben, amikor nem bírjuk a moziban az úszók és a képsorok tempóját. E gyorsítást és lassítást művészien megoldotta az alkotó stáb, a Katinkát pedig – ahogyan az el is várható ma már – bámulatosan filmezték. Zseniálisak a víz alatti felvételek, gyönyörűek a Kanári-szigetek.

A lényeg pedig, amit a megváltozott hajviselet tökéletesen érzékeltet, hogy az egykori bajai lányból mégiscsak igazi nő válik az új vőlegénye mellett, talán azért is, mert a sikerek Tokióban elmaradtak. A katarzis így nem marad el a filmvásznon – és reméljük, azon kívül sem.