Kerkez és a bal oldal a kulcs támadásban a magyar válogatottnál
Az xfb Analytics elemzője egy konferencián kicsomagolta a magyar válogatott játékát az adatok alapján, és bemutatta, hogy a számok alapján hogyan néz ki az erősorrend az Eb-csoportunkban. Melyik oldalt szokta sűrűbben túltölteni a válogatott? Miért létfontosságú a szerepe a kontrollernek, Nagy Ádámnak? Mit árul el a hőtérkép a Gulácsi Péter és Dibusz Dénes közti különbségekről? Hallgassuk Borbély Imrét.
A tapolcai Tranzit konferencián az M4Sport műsorvezető-riporterével, Molnár Mátyással beszélgetett korábbi büntetős kollégánk, Borbély Imre, az Xfb Analytics adatelemzője még áprilisban. A beszélgetést utólag is érdemes meghallgatni azoknak, akiket érdekel, hogy a magyar válogatott játékosai milyen mutatókkal rendelkeznek védekezésben és támadásban, és hogy Marco Rossi a játékosprofilok alapján miért a sokszor látott taktikai repertoárt veszi elő. Az is kiderült, hogy az Eb-csoportunkban hogyan fest az erősorrend az egyes adatsorok alapján.
Az xfb Analitics vezetőjével, Csernus Attilával korábban a Büntetőn is interjúztunk a cégnél használt Cube platformról. A cég tulajdonképpen a magyar válogatott adatelemzői háttércsapata, 80-100 diás anyagokat szokott készíteni, amit a nemzeti csapat videóelemzője, Beregi István kap meg. Ezt ő összefoglalja öt-tíz diában, amiből Marco Rossi lehet, hogy már csak egy egyoldalas végterméket kap, és ebből az összefoglalóból készítheti fel válogatottat a meccsek előtt.
Az előadás első blokkjában Borbély azt nézte végig, hogy az Európa-bajnokság A csoportjának tagjai, vagyis az ellenfeleink (Svájc, Skócia, Németország) az adatok alapján milyen teljesítményt nyújtottak az selejtezőkön (a németek a felkészülési mérkőzéseken, hiszen házigazdaként nem selejteztek).
Kiderült, hogy a támadóharmadba eljuttatott passzok számát tekintve harmadikok vagyunk a csoportban a skótokat megelőzve, ebben a mutatóban Svájc áll az élen.
A tizenhatoson belülre is a svájciak juttatták el legtöbbször a labdát, míg mi a legkevesebbszer, de a skótokkal együtt nagyjából az Eb-selejtezős átlagot hozzuk. A svájciak a selejtezősorozat összes csapata közül a második legtöbb várható gólt eredményező helyzetet alakították ki, tehát domináns csapatnak számítanak.
A lövések számát tekintve látványos a skótok védekező felfogása, a mieink a csoportban a másodikok ezt az adatot nézve, az elsők itt is a svájciak. Ahogy a kapura engedett veszélyes lövések számát tekintve is (két meccsenként egy nagy helyzetet engednek az ellenfeleknek), ám ebben a magyarok is sokkal jobban állnak, mint korábban. A progresszív passzok számát nézve pedig Svájccal is versenyre kelünk.
Svájc birtokolja átlagosan a legnagyobb arányban a labdát a csoportban (60 százalék felett), a magyarok és a németek nagyjából azonos mértékben, a skótok pedig 46 százalék körül. A magyarok az előző Eb-selejtező sorozathoz képest hét százalékot javítottak (56 százalék), ami mutatja, hogy Marco Rossi a reaktív, másodszándékból indított játék helyett már jobban szereti, ha nálunk van a labda, és a labda köré szervezi a játékosokat.
Ezek alapján megállapítható, hogy a támadó és védekező mutatók alapján Murat Yakin csapata kimagaslik az A csoportból. Ahogy Borbély fogalmazott, a németek fekete lónak számítanak, mert hiába jók az adataik, hat barátságos mérkőzés eredményei adták össze őket.
Bontás a széleken
Az előadáson publikált adatok kimutatták, hogy a válogatott sokkal proaktívabban védekezik, mint a korábbi években, vagyis magasabban kezdi meg a letámadást az ellenfél védekezőharmadában – főképp a bal oldalon. A labdabirtoklási mutatók azt jelzik, hogy a mieink leginkább a széleken igyekeznek megbontani az ellenfél védelmét, és az Eb-résztvevők átlagánál nagyobb mértékben van nálunk a labda. Kerkez Milos és Nego Loic révén kiemelkedően sok beadással próbálkozunk, az átlagosnál többet tartózkodunk a támadóharmadban, és a pontrúgásaink is komoly veszélyt jelentenek. A hőtérképet nézve Kerkez révén a bal oldalról érkezik a legtöbb beadás, innen próbálkozunk leginkább azzal, hogy megbontsuk a védelmet.
„Ha a válogatott labdához pozícionált játékát nézzük, hosszú mentális folyamat eredménye, hogy a válogatott eljutott oda, ahol most tart”
– fogalmazott az elemző. A passztérkép alapján kirajzolódik egy sokatmondó kép: a magyar válogatott játéka aszimmetrikus, a pálya bal oldala felé tömörülünk többet. Főleg Nagy Ádám, Szoboszlai Dominik és Kerkez sok labdaérintése révén erre az oldalra próbáljuk többet terelni a labdát. Rossi nem ritkán hat-hét játékossal túltölti a bal oldalt, hogy aztán egy gyors fordítással a jobb oldalt játssza meg valamelyik játékos, és így kialakuljon egy veszélyes helyzet.
Szoboszlairól azokat a jellemzőket állapította meg az elemzés, ami szabad szemmel is könnyen észrevehető: támadó fázisban szinte minden labdával őt keresik a társak, mivel kiemelkedő labdavezetési, labdabirtoklási képessége van, és fantasztikus a játékintelligenciája. Gyakran előfordul, hogy a középhátvéd pozíciójáig visszafut, hogy megkapja, és elossza a labdát akár rövid passzal, akár 50 méteres indítással.
Szoboszlai nehezen felbecsülhető szerepét hosszabban boncolgatta az elemző: ő a válogatott jolly jokere, playmakere. Ha például kihúzódik egy taktikai variáció során a bal szélre, akkor a többi játékosnak az ő helyzetéhez igazodva kell mozognia az előírt taktika alapján.
Nagy Ádám, a kontroller
Nagy főleg a labdakihozataloknál, valamint védekezésben kulcsszereplője a csapatnak. Borbély adatelemzői szemüvegen keresztül meg is határozta az ő profilját: holding midfielder, vagyis a jelenlegi játékstruktúrában klasszikus védekező középpályás, hatos játékos.
„Olvassa, nyugtatja a játékot, ő egyfajta kontroller. Ha kell, gyorsítja, ha kell lassítja a játék tempóját. Sok taktikai variációba beilleszthető.”
A játékosprofilok közül Willi Orbánét is elkészítette Imre, akinek Gulácsi Péterrel való játékkapcsolata meghatározza a válogatott védekezési stílusát, labdajáratási módszerét. Védekezési képességeit tekintve Orbán az európai védők élcsoportjának felső öt-tíz százalékába tartozik. Kiemelkedő a mutatója a felszabadításokban, a tizenhatoson belüli érintések, a győztes fejpárbajok számát nézve.
Schäfer András létfontosságú szerepét a törökök és a koszovóiak elleni felkészülési mérkőzések is megmutatták. Az Union Berlin középpályása hosszú, elhúzódó sérülésből épült fel. Ámbár klubjában és a válogatottban a hatos és a nyolcas poszton játszik, Orbánhoz hasonlóan ő is kimagaslik a védekező képességekben, a fejpárbajokban, illetve a labdaszerzésekben is.
A harmadik kiemelt játékos Varga Barnabás volt, aki Borbély szerint „életveszély a tizenhatoson belül.” A válogatottban 590 perc alatt szerzett négy gólt, idén összesen 1200 játékperc alatt 19-et, ami félelmetes adat.
A kiemelkedően magas tizenhatoson belüli labdaérintés-száma mellett fantasztikus a védekezőmunkája – a legaktívabban védekező támadók között van –, fejpárbajban pedig csaknem verhetetlen.
Az előadás egyik különösen érdekes diája a kapusokról szólt. Azt mutatta be, hogy Gulácsi a hőtérképe alapján mennyivel többször merészkedik ki a kapujából labdakihozataloknál, és mennyivel pontosabban passzol, mint Dibusz Dénes, aki príma teljesítménnyel járult hozzá ahhoz, hogy kijutottunk az Eb-re. A passzpontosság százalékos arányát nézve Gulácsi 96,1 százalékával áll szembe Dibusz 89,7 százaléka. Dibusz gyakrabban oszt ki hosszabb labdákat, míg Gulácsi stabilan képes beszállni a rövid passzos labdakihozatalokba. Lábbal pontosabb, mint posztriválisa.
Rossi a keret képességeihez szabta a taktikát
„Marco Rossi szerepe nem kifejezhető számokkal”
– magasztalta az Xfb adatelemzője a szövetségi kapitányt, majd hozzáfűzte:
„Nem csak stratégaként nyújt kiemelkedőt, de a kommunikációja is kifinomult, tűzben tudja tartani azokat a játékosokat, akik nem mindig kapnak helyet a kezdőben, nagyon jól állítja össze a meccstaktikákat. Ki kell emelni, hogy felmérte, miben erős ez a keret, és ahhoz szabta a taktikát, hogy ebből a legjobbat hozza ki.”
Rossi taktikájáról megjegyezte, nagyobb mozgásteret hagy benne a játékosok számára, mint például a pozíciós játékhoz ragaszkodó, a pályát sávokra felosztó, s abban a játékosokra szűkre szabott feladatokat osztó Josep Guardiola. Az olasznál viszont a támadók is csak úgy kerülhetnek be a csapatba, ha előtte bizonyítják, milyen brutális mennyiségű védőmunkára képesek.
Kiemelt fotó: MTI/Kovács Tamás
Szerző
