Két év alatt két osztályt lép hátra a Troyes

Mivel a multiklub-modellből a legtöbben csak a felszínt látják, így sokan azt hiszik, hogy ez mennyire sikeres vállalkozási forma, hiszen manapság elképesztő méreteket ölt a gombaszámra növekedő egyesületek száma, melyek egy ilyen csoporthoz tartoznak. A Red Bull mellett a City Football Group a másik legismertebb példa, és most a Girona FC káprázatos szezonja után sok szurkoló azt gondolja, hogy ez a forma a csoporthoz tartozó valamennyi klub számára a sikereket és a Kánaánt jelenti. Csakhogy a CFG-nél van rossz példa is, ugyanis a 2022–2023-as szezonban még a francia élvonalban szereplő ESTAC Troyes a következő idényt már csak a harmadosztályban kezdi.

A CFG 2020 szeptemberében vásárolta meg a francia klubot, s azóta mind a felsővezetés, mind a csapattal dolgozó szakemberek gyorsan cserélődtek, de a pályán elért eredmények is igencsak változatosak voltak.

A Troyes a 2020–2021-es szezonban feljutott a Ligue 1-be, az osztályváltás idején a CFG által kinevezett Simon Cliff elnökölt és Laurent Batlles volt a vezetőedző. Csakhogy 2021 tavaszán a klubvezetést lecserélték, a távozó menedzsment egyik legfontosabb tagja a már öt éve sportigazgatói feladatokat ellátó Luis De Sousa volt. Nála álljunk is meg egy pillanatra, mert az ESTAC-nál eltöltött ideje a sikerek és csalódások keveréke volt, ahogy az gyakran előfordul minden olyan pozícióban, amely fokozott kockázatvállalással jár.

A francia-portugál szakembert 2016-ban azért nevezték ki, hogy korlátozott források mellett erősítse meg a csapatot, hogy az reálisan harcban lehessen a feljutásért. A L’Équipe minden évben kiadja a klubok költségvetését, ez De Sousa mandátuma alatt stabilan 13-15 millió euró között mozgott. Ehhez mérten nagyon jó munkát végzett, például Boubakar „Kiki” Kouyaté (3,5 millió euróért adták el az FC Metznek), Christophe Hérelle (5,0 millió eurót fizetett érte az OGC Nice) és Bryan Mbeumo (az angol Brentfordhoz került 6,5 millió euró ellenében) felkutatása, megszerzése és értékesítése tekintetében.

Neki sem volt maradása, ami azt is jelentette, hogy az élvonalba feljutott klubnál a teljes vezetés leváltották a tulajdonosváltás után. Aymeric Magne elnöki kinevezése után jött Francois Vitali sportigazgatói bemutatása, aki egy nagyon más szellemiséget szeretett volna meghonosítani. Neki sokkal inkább az ifjúsági szinten való felfedezések tartoztak a profiljába, de a multiklub-modellen belüli hierarchia alapján ez valahol logikus döntésnek tűnt. Vele érkezett tanácsadóként Erick Mombaerts, aki a CFG berkeiben ekkor már megjárta a Jokohama F. Marinost és a Melbourne Cityt is, mint vezetőedző. Ő volt az egyik kulcsfigura abban, hogy miután 2022 januárja és novembere közt Bruno Irles nem volt elég meggyőző edzőként – a bennmaradás kiharcolása ellenére sem –, akkor Mombaerts korábbi segítője, az ausztrál élvonalban két bajnoki címet ünnepelt Patrick Kisnorbo kapja meg a Troyes kispadját.

A korábbi ausztrál válogatott játékossal mindenképpen kiemelten kell foglalkoznunk, mert bár a világbajnokság előtt is borzasztóan alakult a Troyes élvonalbeli idénye, vele lett igazán katasztrofális. Kisnorbo az A-League-ben a legerősebb kerettel dolgozhatott, komoly európai tapasztalattal is rendelkező játékosokkal, akikről talán túlzás azt állítani, hogy bárkivel megnyerték volna a bajnoki címet, de mindenképpen toronymagas favoritok voltak.

Ezzel szemben a franciaországi munka során egy fiatal keretet vett át, ahol a játékosok egyéni fejlődésében is nagy szerep hárult rá, ehhez képest Kisnorbo irányítása alatt a labdarúgók még rosszabb arcukat mutatták, mint amit korábban láthatott a közönség. Semmi nem működött vele, de ahelyett, hogy már a tavasz közepén megváltak volna tőle, még a kiesés után is maradt. Időközben 2023 nyarán az elnöki feladatokat a holland Mattijs Manders vette át, de az ő kinevezése sem hozta meg a várt hatást, mert Kisnorbo maradt, sőt még 15 fordulót adtak neki, ami alatt a csapat már a másodosztályban a vonal alá került.

Persze bőségesen menthető lett volna még a helyzet a hátralévő több mint félszezon során. Már csak azért is, hiszen a klub a L’Équipe adatai alapján már 22 millió eurós költségvetéssel vághatott neki az idénynek, ami pontosan megegyezik a bajnoki címet végül elhódító AJ Auxerre lehetőségeivel, a liga negyedik legmagasabb büdzséje. Persze azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ez a fele az előző, még élvonalbeli szezon költségvetésének, amely nagyban befolyásolta a lehetőségeiket. Ugyanis Angliával ellentétben Franciaországban nincs semmiféle pénzügyi kompenzáció az élvonalból kiesetteknek, ami nagyon erősen meg is látszik az előző évek eredményei alapján. A 2020–2021-es szezonban az élvonalból érkezett Amiens SC tizedik lett, de csak hat ponttal a kiesők előtt, a 2021–2022-es kiírásban a Nîmes Olympique kilencedik, míg a Dijon FCO a 11. helyen zárt, míg a 2022–2023-as idényben az AS Saint-Étienne szürkült bele (nyolcadik hely) a középmezőnybe.

Ezen klubok mindegyike a gazdasági lehetőségek és a fizetések terén is a felső harmadba tartozott, de a kényszerű keretátalakítás azt eredményezte, hogy nem tudtak versenybe szállni a feljutásért.

Mindezek együttesen már némi magyarázatot adnak a Troyes megzuhanására, de arra persze nem ad választ, hogy David Guion kinevezése után a csapat miért nem kezdett úgy teljesíteni, hogy legalább a bennmaradás sikerüljön.

Ugyan a télen megpróbáltak némi erősítéssel javítani az addigi szörnyű teljesítményen, csak közben azok, akik az ősszel valami értékelhetőt nyújtottak, azok látva, hogy süllyed a hajó, menekülésre fogták. A Kisnorbo alatti 0,87 pont/mérkőzés mutató Guionnal 1,11-re emelkedett. Ez sem tudta azonban megmenteni a csapatot a bukástól, amit a szezon végéhez közeledve, az utolsó utáni szalmaszálba való kapaszkodás elszalasztásakor már a szurkolók is megelégeltek. A Valenciennes elleni hazai bajnoki 89. percében (1–1-nél) fáklyákat és füstbombákat dobáltak a pályára, amire válaszul néhány játékos visszahajította ezeket. Ennek következményeként négy labdarúgót felfüggesztettek, valamint kilenc szurkolók tiltottak ki örökre a Stade de l’Aube-ból.

Hogy mi lesz a folytatásban az egyelőre hatalmas kérdés, hiszen a harmadosztály már nem az a szint, ahol túl nagy segítséget tudnak nyújtani a CFG terveit illetően. Persze össze lehet rakni egy nagyon fiatal keretet, amivel meg lehet kísérelni egy olyan projekt végrehajtását, mint ami a belgiumi Lommelben működik, de nehéz lesz tehetséges, külföldi fiatalokat a francia Championnat Nationalba csábítani.

Kiemelt fotó: ESTAC Troyes