Kifizetődőnek tűnik a purgatórium az ADO Den Haagnak
Egy élvonalból való kiesés elméletileg egyetlen klub számára sem lehet pozitív, de mégis akadnak kivételes esetek. Hágában az elmúlt két szezon inkább csak szenvedés volt, megannyi megpróbáltatással a pályán és azon kívül is. Most a másodosztályban viszont úgy tűnik, hogy végre kialakul a csapategység és a szurkolókkal is megtalálták a közös hangot az ADO Den Haagnál.
Az 1905-ben alapított klub egyike azoknak, amelyek sosem értek fel azokba a magasságokba, mint ahová várhatná az ember. Annak ellenére, hogy a hagyományos három nagy holland város egyike az otthona, a hágaiak mindössze két bajnoki címmel rendelkeznek – még az 1940-es évekből –, és a Holland Kupát (KNVB Beker) is csak két alkalommal hódították el, legutóbb 1975-ben. Hiába a lehetőségek, az ADO nem tudott sem utánpótlás-, sem felnőttszinten az Ajax vagy a Feyenoord riválisa lenni.
Az elmúlt évtizedben az számított a klub legnagyobb sikerének, hogy a 2011–12-es idény elején elindulhatott az Európa-liga selejtezőjében. Kétszer zárt a hetedik helyen, mint legjobb eredménye, de valójában az anyagi gondok a 2008-as feljutástól kezdve adottak voltak, csak épp ez egy idáig nem volt komolyabb hatással a pályán nyújtott teljesítményre. 2014-ben aztán a problémák addig fajultak, hogy a többségi tulajdonos, Jacco van Leeuwen rákényszerült a klub eladására, amit a kínai székhelyű United Vansen International Sports Company vett meg 8,9 millió dollárért. A nagy ígéretek – miszerint komoly tőkeinjekcióval magasabb szintre emelik az egyesületet – ugyan nem valósultak meg, de így sem érhette komolyabb panasz a befektetőt, mert az adósságokat kifizette és stabil alapot jelentett financiális szempontból.
A 2018-as hetedik hely (amikor az El-indulásért vívott rájátszásban a Vitesse Arnhem jobbnak bizonyult) és a 2019-es kilencedik pozíció azt mutatta, hogy az akkori edző, Alfons Groenendijk tényleg megadhatja azt a szakmai tudást is, amivel ismét az európai kupaindulást tűzhették ki célul. A valóság azonban a vezetőség pocsék döntéseinek köszönhetően másképp alakult. 2019 nyarán eladták a 20 gólos idényt produkáló Nasser El Khayatit (1,2 millió euróért), valamint a védelem oszlopaként jeleskedő Wilfried Kanont (600 ezer euró), ezzel pedig elindították az együttest a lejtőn. A két alappillér nélkül a csapat jelentősen meggyengült, aminek decemberben esett áldozatául az akkor már több mint 100 meccse a kispadon ülő Groenendijk. Az első tíz meccs után nyolc vereséget számláltak és a menesztésekor 15 fordulót követően mindössze 11 pontjuk volt.
Ebből az időből származik az elmúlt évek egyik legszürreálisabb eseménye, amikor is a már Alan Pardew irányította csapat edzésén megjelentek az elégedetlenkedő ultrák és egy mágnestábla segítségével ők tartottak taktikai eligazítást. Mondani sem kell, hogy milyen elkeseredettnek kell lenni ahhoz, hogy Pardew-t nevezzék ki egy csapathoz, de a szurkolók is kitettek magukért, akik nehezen viselték a csapat nyeretlenségi szériáját.
Végül a koronavírus az ADO Den Haag segítségére volt, elodázta az elkerülhetetlennek látszó kiesést. Bár a holland első- és másodosztályú csapatok megszavazták, hogy legyen osztályváltás, annak ellenére, hogy nem fejezték be a szezont – ami csak az élvonal két utolsó, illetve az Eerste Divisie első két helyezettjét érintette volna –, de a szövetség végül mégis úgy döntött, hogy változtat a két liga mezőnyén. Miközben szinte mindenki negatív véleményét fejezte ki a KNVB irányába, addig a De Ooievaars (Gólyák a klub beceneve) – és a még nála is gyengébben szereplő RKC Waalwijk – megmenekültek, de a hágaiak a sorsukat nem kerülhették el. A 2020–21-es szezonban már kétség sem férhetett hozzá, hogy nem az élvonalba való az együttes.
Az idényt Alekszandar Rankovics irányításával kezdte meg a csapat, majd az első nyolc bajnokiján négy pontig jutott, mielőtt menesztették volna a szerb edzőt. A játékosok és a szurkolók sem kedvelték, senki nem bánkódott a menesztése után. Nem tudott rendet tartani az öltözőben, a lelátón pedig már szeptember végén megjelentek a távozását követelő drapériák.
A röpke átmeneti megoldás után a kispadot az a Ruud Brood kapta meg, aki az előző évtizedben kétszer is bajnok volt a másodosztályban (RKC Waalwijk 2010–11, NEC Nijmegen 2014–15). Hollandiában méltán híres azon tulajdonsága, hogy gyorsan megtalálja a közös hangot a játékosokkal, illetve, hogy jól össze tudja fogni az öltözőt, mert a focisták általában imádják. Hágában pontosan erre volt szükség, hogy valaki békességet és nyugalmat hozzon az öltözőbe. Az eredmények vele sem alakultak sokkal jobban, de őt az első perctől kezdve elfogadták a játékosok és ami talán fontosabb volt, a szurkolók is. Ezt többre tartotta Mario Rossetti elnök, mint azt, hogy újabb edzőváltást eszközöljön, így folyamatosan jöttek a hírek, hogy teljes mellszélességgel kiállnak Brood mellett, akit nem akarnak meneszteni. Végül csont nélkül, utolsó helyen kiestek ugyan az élvonalból, de a holland szakember megtarthatta az állását.
Az újratervezés egyik első része volt, hogy megszabadultak mindenkitől, akinek a fizetése nem állt egyenes arányosságban a teljesítményével. Ez meg is alapozta, hogy 19 játékos távozott a klubtól, akik mellett még volt a hét kölcsönben lévő is. Ezzel szemben az érkezők sorát csak négy olyan labdarúgó alkotja, akinek volt korábban felnőtt tapasztalata, mellettük pedig a klub akadémiai rendszere által kitermelt fiatalok kaptak esélyt. Ez egy újabb ok volt arra, hogy miért is ragaszkodtak Broodhoz. Róla tudni érdemes, hogy 2015 és 2018 között a PSV segédedzőjeként ő volt a felelős a fiatalok játékos felkészültségének megállapításáért, mind fizikai, mind mentális értelemben. Eindhovenben pedagógusnak becézték a csapat fiataljai, rendszerint jelen volt a tartalékcsapat meccsein, figyelt, jegyzetelt és hét közben ellátta jó tanácsaival a játékosokat.
https://twitter.com/ADODenHaag/status/1447504784672571402
A másodosztályú kezdet nem volt könnyű, de fokozatosan belelendülnek a hágaiak a Keuken Kampioen Divisie küzdelmeibe, ahol jelenleg rájátszást érő helyen tanyáznak. A keret egyre egységesebb és ez a pályán mutatott játékban is visszaköszön. Olyan rutinos futballisták lettek hangadók az öltözőben, mint a Premier League-et is megjárt 34-szeres válogatott Daryl Janmaat, a Holland Kupa-győztes és közel 200 élvonalbeli mérkőzéssel rendelkező John Goossens, vagy épp Thomas Verheydt, aki az előző kiírásban 20 gólig jutott az Almere City színeiben és idén is már hétnél jár.
A klubnak mindenképpen szüksége volt erre a megújulásra, hogy megszabadulhassanak nem megfelelő hozzáállású játékosoktól. Úgy tűnik, hogy valami olyan kezdődött el Hágában, amire a szurkolók régóta vágytak és a helyi képek és videók alapján őket cseppet sem zavarja, hogy ehhez a másodosztályba kellett zuhanni, de végre magukénak érzik a csapatot, ez pedig többet ér mindennél.
Borítókép Forrása: ADO DenHaag Twitter
Szerző
