Klopp és Guardiola csak időszakosan tudott a másik eszén túljárni

Bár a Liverpoolnál több kulcsember is felépült az elmúlt bő egy hétben, kilenc játékosára továbbra sem számíthatott Jürgen Klopp, ami a hadrendet is alaposan meghatározta. Azáltal, hogy Trent Alexander-Arnold még sérült, Mohamed Szalah pedig csak 30 percet tudott vállalni, így logikus lépés volt a német szakember részéről, hogy Conor Bradleyt jelöli a kezdőbe jobbhátvédnek. Ő a támadásoknál rendre magasan a vonal mellett helyezkedik, ahol az egyiptomi szokott, ezáltal olyan jobb oldali támadóra volt szükség, aki a jobb oldali félterületben mozog leginkább otthonosan, erre a szerepre Harvey Elliott megfelelő. (Cody Gakpónak ez a poszt nagyon nem ízlett az Arsenal ellen, igaz, akkor nem Bradley volt mögötte.)

Az is nyilvánvaló volt, hogy a jobb oldali nyolcasnak nagyon sokat kell majd visszazárnia a jobb oldali belső védő mellé védekezésben, ezt Szoboszlai Dominik sokszor remekül megoldotta már a szezonban, de ezúttal Alexis Mac Allisterre bízta ezt a feladatot Klopp, aki kimagaslóan teljesített. Bradley játékából az is következett, hogy a balhátvédnek harmadik belső védőt kell játszania támadásban, ezért Joe Gomez kezdett Andy Robertson helyett.

Álvarez meglepő helyen tűnt fel

A Manchester Citynél az volt leginkább a kérdés, hogy a nyolcas és támadószélső posztot kik kapja meg Guardiolától. Phil Foden kezdett a jobb szélen, pedig középen hatékonyabban játszott eddig ebben az idényben. Bernardo Silva és Kevin De Bruyne volt a két nyolcas, akik közül előbbi a játék lassításáért, utóbbi a progresszivitásért felelt. A bal szélre pedig ezúttal Julián Álvarez került, ami meglepő lehetett, hiszen nem ezen a poszton játszott eddig az argentin. Az elgondolás azonban egyértelmű volt a katalán mestertől: olyan gólerős, rögtön a kapura törő, az üres területet támadó csatárt jelölt balszélsőnek, aki hatékonyan használhatja ki a Bradley által üresen hagyott területet. Jérémy Doku labdavezetésben és cselezésben kiváló, de a „gyilkos ösztön” az esetek többségében hiányzik belőle.

Nem csupán Álvarez szerepeltetésével próbált Guardiola rájátszani a Liverpool jobb oldali védekezésének hiányosságaira, hanem Bernardo Silva bal oldalra húzásával. Mivel a középpályán emberfölényben volt – 4 a 3 ellen – a City, így Silva maradt rendre üresen, mert ő ment a szél felé, és Álvarezzel folyamatosan átjátszották Bradleyt, ebből alakultak ki a City-helyzetek a mérkőzés elején. Egy idő után kénytelen volt váltani a Liverpool és Jarell Quansah elkezdett kilépni Álvarezre, Bradley pedig követte Silva mozgását. Ennek az lett volna a hátránya liverpooli részről, hogy Erling Haaland egy az egyben marad Virgil Van Dijkkal. A holland védő egészen parádés mérkőzést produkált, amikor a norvég egy az egyben vezette rá, akkor is kivárt, higgadt maradt és a lövésnél tolta el Haalandot. A vezető gólt annyiban köszönheti a City annak, hogy a bal oldalon Álvarez és Silva rendre zavart okozott, hogy szögletet harcoltak ki egy ilyen akció végén.

A szögletnél egészen döbbenetes hibákat követtek el a „vörösök” azzal, hogy a röviden nem állt senki, hogy kivágja a laposan érkező labdát. Nathan Aké elzárta Mac Allistert, John Stones pedig könnyedén előzte meg Darwin Núnezt.

A Manchester City a támadásait a jól megszokott 3–2–2–3-as felállásban építette, Stones ezúttal a bal oldali belső védő pozíciójából lépett fel a dupla hatosba Rodri mellé. Sőt a második félidőben a kettős cserét követően Stones már sokszor bal oldali nyolcast játszott és a De Bruyne helyére beálló Mateo Kovacic játszott mélyebben és zárt vissza alkalmanként Manuel Akanji mellé. Stones nem sok veszélyt jelent nyolcasban, ezért őt onnantól magabiztosabban hagyhatták üresen a hazaiak. A City közel sem tudta úgy dominálni a mérkőzést, ahogyan azt megszokhattuk, a Liverpool 7,8-as PPDA-t hozott, a második félidő derekát leszámítva elképesztő presszinget produkáltak. Nagyon megnehezítették a City számára a labdakihozatalokat, Endo Vataru és Mac Allister is óriási nyomást helyezett az ellenfél középpályásaira, amiből nagyon sok labdaszerzés adódott. Szoboszlai előrefelé és a három támadóval összehangoltan támadta le Akanjiékat, akik sokszor kénytelenek voltak felszabadítani. Egészen döbbenetes, hogy a játék e szegmensében mennyit fejlődött Núnez egy szezon alatt és ennek köszönheti a kiharcolt tizenegyest a Liverpool.

Van Dijk nem csak védekezésben volt mesteri

A Liverpool hazai környezetben az utóbbi hónapokban és különösen a rangadókon egészen lehengerlő volt, a Newcastle ellen például a PL történetének legmagasabb xG-jét hozták össze. Várható volt, hogy a címvédő ellen nem lesznek ekkora fölényben, de a kapott gól után most is kiemelkedő teljesítményt nyújtottak. A mérkőzés elején rendre hosszú labdákkal próbálkoztak, Van Dijk ezen a téren is fantasztikus volt: Bradleyt, majd Szalaht is 60 méteres passzokkal találta meg.

A 25. perctől kezdve megvoltak a hátulról, sok passzal felépített akcióik is. A mérkőzés elején a három védő előtt csak Endo helyezkedett, Mac Allister Szoboszlaihoz hasonlóan egy sorral fentebb tartózkodott, nehéz volt megjátszani, ám idővel rendre visszalépett a japán mellé, és így még egy passzopciót biztosított neki, illetve a védőknek. Az argentin középpályás remekül továbbította előre a labdákat, Núnezt több jó passzal is kiszolgálta. Szoboszlai támadójátékának nagyon jót tett, hogy a bal oldlai félterületben játszott és Gomez volt a balhátvéd mögötte, ezért nem kellett biztosítani, hanem támadhatta a City kapuját és egészen pazar megoldásokat láthattunk tőle. Elliott jól érezte, hogy Bradley fellépéseinél neki is egy sorral visszább kell jönnie.

A 61. percben a liverpooli cseretaktika is remekül kidolgozott volt Klopp részéről. Azzal, hogy Szalah beállt, Gomez jött a jobb oldalra és ott játszott harmadik belső védőt. A szintén csere Robertson szántotta fel a bal oldalt, Elliott pedig jobb oldali nyolcas lett. Szalah a beállása után rögtön elképesztő hatással volt a meccsre, négyből három hosszú labdája pontos volt, és óriási helyzetbe hozta Luis Díazt. A kolumbiai parádésan játszott, ám a gól nem jött össze neki, mint ahogy a Liverpoolnak sem, pedig a hajrában sokkal veszélyesebbek voltak az ellenfélnél.





A bajnoki versenyfutás még nyíltabb lett azzal, hogy az Arsenallal kiegészülő három élcsapat egy ponton belülre került. Rendkívül izgalmas hajrá várható a kivétel nélkül pazar formában lévő élcsapatoktól.

Kiemelt kép: Getty Images