Rodri attól különleges, hogy nem akar különleges lenni
A profi labdarúgók luxus és csillogás jellemezte világában egyszerűnek maradni igazi kihívást jelent. A Manchester City spanyol középpályása, Rodri azonban úgy látja, nem kell minden tekintetben a végletekig megélni az életet. Számára az a fontos, hogy a világban, amiben él, két lábbal a földön maradjon.
„A futballt olyan emberek játsszák, akiknek barátaik vannak, kapcsolatuk van a körülöttük lévő közeggel, a társadalommal. (...) Amikor futballteljesítményről beszélünk, akkor a passzpontosság, a megtett kilométerek csak adatok, részinformációk, sosem adnak teljes képet. (...) A futballista komplex módon viselkedik, képtelenség az egyes tulajdonságait egymástól szétválasztani, külön kezelni és elvonatkoztatni egyiktől vagy másiktól. Egymásra ható, egymással versengő struktúrák (kondicionális, bioenergetikai, technikai, érzelmi stb.) vannak, amikből összeadódik egy sportember”
– fogalmazott Militár Iván még 2022 augusztusában, az oldalunknak adott interjújában.
A Manchester City játékosa, Rodri nélkül nem funkcionál a csapat úgy, ahogy azt Pep Guardiola szeretné. Ahogy a spanyol középpályásról szóló elemzésében írja Galambos Dániel kollégám, Rodri tölti a legtöbb játékpercet a pályán – mert egyelőre pótolhatatlan –, ő akasztja meg a legtöbbet az ellenfelek kibontakozó akcióit, ő az, aki nyomás alatt is megjátszható, aki rendre elindítja a City támadásait.
Egy játékos pályán nyújtott teljesítménye, viselkedése, számai – ahogy Militár Iván is jelzi – ugyan elemezhetők, vizsgálhatók, de mivel minden mindennel összefügg, így ha kiemelünk egy (vagy több) elemet az egészből, akkor már nem lesz teljes a kép – mindössze rávilágítunk az egész egy részére. De hogyan gondolkodik az életről Rodrigo Hernandez Cascante? Milyen hatások érték a pályafutása során? Mi motiválja? Egyáltalán: milyen ember?
Nem az a tipikus focista
A spanyol labdarúgó egy alig 23 000 lakosú, Madridtól nyugatra fekvő kisváros, Villanueva de la Canada csapatában kezdte a pályafutását, majd a Rayo Majadahondához, később pedig az Atlético Madridhoz került. Madridi, korosztályos edzője, Mauricio Elena az ESPN-nek elárulta, a tizenéves Rodri alacsony, de jó felépítésű, intelligens, gyors futballista volt, aki úgy tudta olvasni a játékot, ahogyan azt a korosztályában nagyon kevesen.
„Az Atlético Madrid akadémiájának egyik legokosabb játékosa volt”
– fogalmazott Mauricio Elena. A szakember a portálnak azt is elárulta, Rodri olyan családból származik, ahol megtanulta, mit jelent a kemény munka.
„Remek oktatásban részesült. Nem tipikus focista. Gyorsan megértette, miről szól ez a szakma, és ez juttatta el oda, ahol ma tart. Az édesapja már fiatal korától kezdve folyamatosan felhívta a figyelmét az angol nyelvtanulás fontosságára. Gyerekkorában külföldi csereprogramok keretében Amerikában és Írországban járt”
– mesélte a tréner.
A játékintelligencia mellett pedig ott szunnyadt Rodriban már a kezdetektől a győztes mentalitás. Amint arra Elena visszaemlékezett, egy barcelonai tornán játszott mérkőzés utolsó percében Rodri kihagyott egy helyzetet, a csapat így elvesztette a mérkőzést. Feldúltan ment az öltözőbe.
„Emlékszem, azt mondta: hibáztam. »Az én hibám, hogy vesztettünk. Az én felelősségem.« Már 13 évesen ilyen mentalitással rendelkezett, ez mutatta meg számomra, hogy profi labdarúgó lesz”
– emlékezett vissza Elena.
Hiába az intelligencia, az átlag feletti mentalitás, alacsony termete és az akkor még nem megfelelő fizikai adottságai miatt az Atlético Madrid elengedte. Rodri egyszerűen későn érő típus volt.
A Villarreal ellenben örömmel fogadta őt: 2016 április 17-én Rodri a klub játékosaként debütált a LaLigában, egy évvel később, a 2017-2018-as szezonban már az első csapat meghatározó játékosaként futballozott. A Villarreal után a 2018-2019-es szezont az egykori „alma materben”, az Atlético Madridban játszotta végig, mielőtt 2019 nyarán a Manchester City-hez került. Hiába az egyre szélesebb körű ismertség és az egyre több pénz, Rodri nem változott meg, nem akart több lenni annál, mint aki addig volt: egy értelmes, a világot egyszerűen szemlélő ember.
„Az életben nem minden a futballról szól”
A 22 éves Rodri már a spanyol élvonalban futballozott, miközben a Jaume Egyetem menedzsment és üzleti adminisztráció szakára járt – és annak érdekében, hogy ne maradjon le egy előadásról sem, kollégiumban lakott. A szülei mindig is fontosnak tartották, hogy tanuljon, mert tudják, a futball egy lottójáték. Korábbi egyetemi évfolyamtársa, Valentín Henarejos a Marcának arról beszélt, hogy Rodri szeretett a többi diákkal lenni, mindenkivel jól megértette magát. Életében a családja mellett az ügynöke is fontos szerepet játszik – mert míg mások a pénzt keresték, ő Rodrira vigyázott.
„A diákkörnyezet sokat segít nekem. Segít kitisztítani a fejemet. Az életben nem minden a futballról szól”
– ezek már Rodri szavai a La Razonnak.
Amikor megszerezte a jogosítványát, vett egy használt Opel Corsát. Nem értette, miért kellene sok pénzt költeni egy autóra. Számára csak az volt a fontos, hogy az autó elvigye egyik pontból a másikba. Egy volt csapattársa, az ugyancsak a Villarreal utánpótlásában nevelkedő Pablo Álvarez elmondása alapján Rodri nagyon világosan kifejtette, élete nem csak a futballról szól, és olyan életet akar élni, mint bárki más.
„Nem kell nagyon extravagánsnak lenni, nem kell minden tekintetben a végletekig megélni az életet. Kényelmesen és boldogan élek ebben a helyzetben, mindig is ilyen voltam, akkor is, amikor még nem voltam ismert. Így érzem jól magam, és ez segít abban, hogy jobban tudjak játszani”
– mondta. A spanyol labdarúgó – akinek se tetoválása, se közösségi média profilja – a Marcának azt azért elárulta, napjainkban nem könnyű „normálisnak” maradni.
„Azzal, ami ránk zúdul, tapasztalat nélkül nehéz mit kezdeni, könnyű eltévedni. De ez normális abban a világban, amiben élünk, ezért fontos, hogy gyorsan tudj reagálni, és legyenek körülötted olyan emberek, akik meg tudják mondani, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Egy normális fiú vagyok, semmi több. Számomra az a fontos ebben a világban, amiben élünk, hogy két lábbal a földön maradjunk. Mindig is nagyon normális voltam, ez az én életformám, és ezt az életet szeretném élni”
– tette hozzá.
„Focizni nagyon egyszerű dolog, de a focit egyszerűen játszani a lehető legnehezebb, ami létezik”
– mondta egyszer a holland legenda, Johan Cruyff. Ha ezt tekintjük kiindulópontnak, akkor elmondható: az élet egyszerű, de az életet egyszerűen élni a legnehezebb, ami létezik. Rodri a pályán és azon kívül is próbál egyszerű lenni. És ez eddig elég jól megy neki...
Kiemelt fotó: Getty Images