Rodri: aki nélkül nem létezik a Manchester City

Mint az életben vagy a matematikában oly sokszor, gyakran a futballban sincs jobb indikátor egy-egy tétel bizonyítására, mint maguk a száraz számok. Rodri és a Manchester City kapcsolatát vizsgálva legalábbis biztosan így van. Elvégre, ha azt akarjuk igazolni, mennyire fontos futballistája a spanyol a kékeknek, elég, ha megnézzük, milyen eredményeket produkált a City akkor, amikor nélkülözni kényszerült a kiváló hatosát.

Nos, a Guardiola-csapat az idei huszonegy bajnoki-, illetve Ligakupa-meccséből négyet veszített el – a felvezetés tükrében nem nehéz kitalálni, melyik négyet. Igen, azt a négyet, amelyekről Rodri egyaránt hiányzott. A Forest elleni fojtogatós kiállítását követően megkapta a direkt pirosért Angliában automatikusan járó hárommeccses eltiltást, így a Wolves és az Arsenal elleni PL-találkozón, valamint a Newcastle-lel szembeni Ligakupa-összecsapáson pihent, csapata meg három vereséggel kulloghatott haza. Az Aston Villa elleni, december eleji rangadóról öt sárga lapja miatt maradt le, akkor ugyancsak elbukott a City. Ez négyből négy, és ha legalább némelyik Rodri-mentes meccsét otthon vívhatja meg a jelenlegi angliai egyeduralkodó, nyilván más a képlet, vendégségben azonban – ahol extrán kell a kraft, muszáj a szokásosnál is stabilabbnak lenni, kell valaki, aki csírájában képes elfojtani a hazai közönség buzdításától fűtött rivális támadásindításait, valaki, aki a puszta jelenlétével félelmet kelt az ellenfelekben – alaposan megérezte klasszisa hiányát. Nincs ugyanis a jelenlegi City-ben Rodrin kívül még egy olyan játékos a védekező középpályás posztjára, aki fizikum, keménység, játékintelligencia, technikai képzettség terén képes lenne a kívánt nívót hozni. Nyilvánvalóan maga Rodri tette nagyon magasra a lécet, és bár a minap a West Hamnek kölcsönadott Kalvin Phillipset éppen azért vitték nem kis pénzért (mintegy 45 millió fontért) az Etihadba 2022 nyarán, hogy a megfelelő minőségben pótolja Rodrit, az angol válogatott fedezet nem tudta elhitetni Guardiolával, hogy képes lenne megfelelni az igényeknek. Két éve nyilatkozta azt Guardiola:

„A védekező középpályás posztján a legfontosabb kívánalom, hogy mindig stabil legyen egy futballista. Hogy mindig hetesre vagy nyolcasra játsszon. Az nem jó, ha az egyik héten tízest, a másikon meg hármast hoz.”

Rodri hírből sem ismeri a hármast, a négyest is csak azért, mert a jelenlegi PL-idényben négy gólja mellett négy gólpasszt is jegyez már. Közben meg inkább kilencesre játszik, mint nyolcasra, bár nem volt ez mindig így. A 2019-ben az Atlético Madridtól megvásárolt szűrő az első szezonjában rémálomba illő időszakokat produkált, azaz ő is egy élő példája annak, a Guardiola-féle futballt szokni kell.

Forrás: Action Plus Sports Images / Alamy Stock Photo

Fernandinho mellé vitték oda, csakhogy az első idényében (2019-2020) középső védő hiányában a brazilnak gyakorta hátrébb kellett lépnie, Rodri korai hiányosságait pedig kihasználták az ellenfelek: hogy nem érezte még akkor, hogyan kell ebben a rendszerben helyezkedni, s mert az elöl lévők sem támadtak le a Manchesterben elvártaknak megfelelően, Rodri gyakorta magára maradt, nem tudta megakadályozni a kontraakciók kibontakozását, sokszor döntött rosszul a tekintetben, hova mozogjon.

„Az igazat megvallva nem is vártam, hogy az első szezonom lesz a csúcsévem. Új klub, új futballkultúra, új liga, mindent szokni kellett. Ennek ellenére jó szívvel gondolok rá vissza, mert fejlődtem, jobb játékossá váltam, szintet léptem. Onnantól fogva pedig nem álltam meg, sok jó pillanat és számos trófea kísérte az utamat.”

De még mennyire, hogy fejlődött: a következő szezonban, annak is leginkább a második felétől már azt az extraklasszis Rodrit lehetett látni a gyepen, aki az elmúlt két és fél évben a világ legjobbjává vált a posztján.

Érdemes megint a számok felé fordulni. A 2021-2022-es idényben egyetlen játékos sem szerzett több labdát a Premier League-ben, mint Rodri (292). Ami azért igazán nagy szó, mert a labda szinte mindig a City-nél van. Abban a csapatban ugye, amelyik inkább védekezik, a védekező középpályás jó eséllyel több labdát szerez, mert egész egyszerűen több rá a lehetősége, több ilyen szituációba keveredik. Ezzel szemben Rodrinak a viszonylag kevés labdavesztés után, kritikus helyzetekben kell visszaszereznie a játékszert, s mint a mellékelt ábra mutatja, ő két éve pompásan megoldja. Azóta is elöl van ugyanis ebben a kategóriában. Nem csak ebben, persze. A támadásépítésekben legalább olyan fontos a szerepe, mint az ellenfelek akcióinak megfojtásában.

A már említett 2021-2022-es PL-idényben senki nem passzolt nála többet nyomás alatt, a spanyolnak 464-szer kellett jól megoldania az ilyen játékhelyzeteket. Az előző szezonra ugorva: Rodri passzolta be a labdát a legtöbbször a támadóharmadba (265-ször, a második Trent Alexander-Arnold 239-vel), valamint ő tette meg labdavezetéssel a második legnagyobb távot Lewis Dunk után. Azaz az sem jelent neki gondot, ha fel kell passzolnia a labdát, ahogy az sem, ha fel kell hordania. Idén éppenséggel a labdaérintések számában listavezető (1981-nél jár), ami leginkább azt mutatja meg, szinte minden City-akció rajta folyik keresztül. S van ugye még egy, szűrőknél amúgy ritka erénye: elképesztően jó rúgótechnikával, roppant precízen lő távolról vagy középtávolról – elég csak a BL-döntőben szerzett győztes gólját felidézni.

De a tavaly előtti, utolsó fordulóbeli, Aston Villával szembeni drámai fordításkor is ő egyenlített, egy hasonló góllal, mint amit egy évvel később a BL-döntőben rúgott. Akkor, a 2022-es bajnoki parádé színpadán a rendkívül fontos góljáról szólva megjegyezte:

„Az edzések végén a kapuralövéseket gyakorolva mindig én nyerek. Senki nem tud abban legyőzni.”

Hogy aztán a bajnoki mámor hozta-e ezt ki belőle, vagy tényleg így van, csak a City játékosai tudják, de alighanem igazat szólt.

Mindezeken túl is van még valami, amiben elsőrangú a City hatosa. Ez pedig a tájékozódó képessége a pályán, ahogy körbetekint, szkennel már azelőtt, hogy megkapná a labdát, így aztán tudja, hova vegye át, merre forduljon vele, honnan várhatja a presszinget, hogyan kell annak ellenállnia. Tényleg ő a tökéletes védekező középpályás, a komplett labdarúgó, aki a játék minden elemében remek, posztja minden követelményének megfelelve futballozik. Az a kérdés, meddig szabad terhelni. Az előző szezonban ő játszotta a City-ben a legtöbb meccset, 56-ot (Edersonnál is többet), plusz ugye a válogatott fellépések. 

„Nem is tudom, pontosan hány mérkőzésen léptem pályára, de azt hiszem, beszélnem kell a klubbal és az edzőmmel, mert ha egy évben 57-59 meccsen kezdek, a teljes meccsszám meg hatvan fölé kúszik, az nem egészséges” – mondta az idei szezon előtt. – „Ezt egy idényben még meg lehet csinálni, de ha két-három szezonon keresztül tart, könnyen elképzelhető, hogy visszaüt, mert nem tudsz fizikailag mindvégig a topon lenni, olyan szinten futballozni, amire a csapatnak szüksége lenne. Ugyanakkor, mivel minden sorozatban trófeáért küzdöttünk, azt éreztem, a teljesítőképességem határáig kell feszítenem a testemet. Lehet, az elmúlt idény strapája váltja ki belőlem ezeket a gondolatokat, ezzel együtt a szezon fantasztikus volt.”

Kétségtelenül, ráadásul a bajnoki címet, az FA-kupát és a Bajnokok Ligáját is besöprő City-ben vitathatatlanul Rodri volt a legjobb. Nyolc nappal azután pedig, hogy a magasba emelhette a BL-serleget, Spanyolországot segítette Nemzetek Ligája-diadalhoz Rotterdamban. Ja, a meccs emberének választották. Megint. Csoda, ha az emberi teljesítőképesség határát emlegeti?

Fotó: Jean Catuffe / DPPI Media / Alamy Live News

Minthogy azonban Phillips nem vált be, Guardiola nem nagyon pihentethette.

„Még szerencse, hogy alighanem a City-é a legkiválóbb orvosi csapat, én legalábbis nem találkoztam hasonlóval” – dicsérte az oly fontos háttérembereket Rodri. – „Nem csak a sérülések megelőzésében nagyok, hanem hogy annyi meccset képes legyél a lehető legjobb fizikai állapotban megvívni. Ha megnézzük a meccsperceket, legalább hét-nyolc mérkőzéssel többet játszottam, mint a listán következő mezőnyjátékosunk. De nincs ezzel gond mindaddig, míg a körülöttem lévők tudják, oda kell figyelni a testemre. Most még fiatal vagyok, de harminc-harmincegy évesen nem biztos, hogy bírok majd ennyit.”

A kellő pihenőidőért aztán ő maga tett – bár ilyen áron aligha akarta. Történt, hogy a hatodik fordulóban rá nem jellemző módon eldurrant az agya, és nyakon ragadta a nottinghami Morgan Gibbs-White-ot. Villant a piros, Rodri pihent három meccsen, a City meg ugye háromszor zakózott. Könnyen lehet azonban, épp a túltolt fellépésszám, a teljes kimerültség okozta a kiborulást – mert ha ez a szezon eleje is volt, két olyan idény után történt az incidens, amelyekben mindvégig tövig nyomta a gázpedált. Felejthetetlen pillanatokat élt persze át – élén a BL-győzelemmel. A szezon elején meg is kérdezték tőle, hányszor nézte vissza a győztes gólját.

„Ötezerszer” – vágta rá gondolkodás nélkül. – „Minden nyelven, angolul, spanyolul, olaszul, németül… Ahogy jött felém a labda, a természetes ösztönöm azt diktálta, hogy megrúgjam erőből, lesz ami lesz, durr, de abban a két másodpercben egy másik hang is megszólalt, hogy lehet, ez lesz az egyetlen lövésem a meccsen, és mert láttam, mennyien sorakoznak a kapu előtt, tartva attól, valaki még blokkol, inkább helyeztem. Ahogy jött felém a labda, két-három másodpercem volt dönteni. Különleges érzés volt betalálni. Kicsit más lett azután az életem, mert bárhol is jártam a nyáron, éltetni kezdtek, de továbbra is két lábbal a földön járok, ahogy azelőtt is.”

Forrás: ANP / Alamy Stock Photo

Rodri józansága sokat ér, e mellé azonban társulnia kell a City-re mindeddig jellemző győzelmi vágynak, ambíciónak, hogy továbbra is a csúcson akarjon maradni, minden meccset megnyerni. Ezt a sikeréhséget, a nagyon magas motivációs szintet fenntartani tán a legnehezebb, Guardiola szerint is, bár eddig rendre sikerült neki.

„Amit az elmúlt idényben produkáltunk, az elképesztő, ugyanakkor a riválisok is egyre erősebbek” – mondta Rodri a szezon elején. – „Ha az előző idényben pontot vesztettünk, rögtön azt lehetett hallani, na, a City vajon képes tartani a szintet? Nem szabad, hogy ezek a hangok összezavarjanak bennünket, mennünk kell előre, hinni magunkban, felkészültnek lenni, mert ez a szezon sem könnyű.”

Csakhogy amíg Rodri kontrollálja a középpályát Bernardo Silvával és Kevin De Bruynével az oldalán, elöl pedig a hamarosan visszatérő Erling Haalanddal, kár a City-ben kételkedni.

Kiemelt kép: Mike Egerton / PA Images / Alamy Stock Photo