Klopp Guardiola ellen, Szalah kontra Haaland

Hogy elég sok víz lefolyt a Mersey-n július 30. óta, azt Liverpoolban mindenki másnál jobban tudják. Azon a szombat délutánon még úgy tűnt, a vörösök ugyanott folytatják (na jó, reményeik szerint nem pont ott, mert az utolsó meccsük mégiscsak a Real Madrid elleni vereség volt a BL-fináléban), ahol a 2021–2022-es szezont abbahagyták: négy serlegre pályázva. Elvégre az idényfelvezető angol Szuperkupában (Community Shield) 3-1-re legyőzték a nagy rivális Manchester Cityt úgy, hogy Mohamed Szalah mellett az új szerzemény Darwin Núnez is betalált, miközben ellenoldalon bizonyos Erling Haaland sorra hibázta el a helyzeteit. Nos, eltelt bő két hónap, és Szalah csak a glasgow-i mesterhármasa óta érezheti azt, talán mégsem ez lesz a legpocsékabb liverpooli szezonja; Núnez túl egy piros lapon két bajnoki gólnál jár mindössze; Haalandról meg mindeközben úgy beszélnek, ahogy egykor Lionel Messiről (sem).

A Liverpool gyengébb teljesítményének okai közt kutakodva érdemes megjegyezni, hogy amíg az előző évadban mérkőzésenként 19,2 kapuralövéssel próbálkozott, idén „csak” 17,5-tel, s amíg az xG 2,6-ot mutatott, idén 1,8 a helyzetek minősége alapján várható gólszám. Amíg az előző szezonban meccsenként 3,75 ziccert alakított ki, idén 1,5 az átlag (jóllehet, az ellenfél 16-osán belüli érintések száma 38,9-ről 42,1-re emelkedett). Hogy mennyi a Cityé? Josep Guardiola csapata kereken három nagy helyzetet kreál mérkőzésenként (azaz a dupláját), ami enyhe visszaesés a tavalyi, de annál jelentősebb visszalépés a 2017–2018-as szezonban kialakított meccsenkénti 5,33 ziccerhez képest. Haalandnak nem kell persze ziccer, betalál anélkül is (majd hét góllal rúgja felül saját xG-jét), ez lehet legalábbis a legfőbb oka annak, hogy a jóval kevesebb nagy helyzet dacára is ugyanannyi gólt szerez a City: a 2017–2018-as szezonban kilenc forduló után 32 gólnál járt, idén már 33-at vágott (abból 15-öt a földönkívüli).

Ami a Liverpool sokat szapult védekezését illeti, az Arsenal ellen megsérülő Trent Alexander-Arnold földön és levegőben is könnyen megverhető, nem is helyezkedik tökéletesen, Virgil van Dijk bizonytalanabb, mint valaha. A számok ugyancsak árulkodók: a csapat kétszer annyi gólt kap meccsenként, mint az előző idényben (0,7 helyett 1,5-öt), és a kapujára zúduló lövések száma is jócskán emelkedett: legutóbb 111 lövéssel kellett szembenéznie, idén már 31-gyel, azaz a meccsenkénti 2,9-es átlagból 3,9 lett. Ami ennél is baljósabb: nyolc idei bajnokijából haton a Liverpool kapta a találkozó első gólját, s hiába nevezi az övéit rendre mentality monstersnek Klopp, mindig ezek a lélekben bivalyerős játékosok sem tudnak fordítani. Eleve adódik a kérdés: még mindig azok? Ugyanúgy kicsattannak az önbizalomtól, mint egy éve?

Vagy csak kezdenek korosodni? A kezdőcsapat átlagéletkora idén 28 fölé kúszott, ez a Klopp-éra legidősebb Liverpoolja, és a harmadik legidősebb az idei Premier League-ben. Vagy a hetedik év, mint átok ülne továbbra is Kloppon? Az FSV Mainzot (elbukva a feljutást) és a Borussia Dortmundot (hetedikként zárva) is a hetedik szezon végén hagyta el, márpedig az idei a német hetedik teljes liverpooli szezonja.

A legutóbbi egymás elleni meccset a Liverpool nyerte (Forrás: Marc Atkins/Getty Images)

A Manchester City kapcsán persze sokkal dicsőbbek a számok. Eleve, immár 21 bajnoki óta veretlen (16 győzelmet takarított be ezalatt), és az eddigi utolsó, Tottenham Hotspur elleni februári zakója az egyetlen az utóbbi 37 (!) bajnokiján. Ha már itt tartunk, a City klubrekordja egymást követő 30 veretlen bajnokit számlál, attól tehát kilencre van már csak. A vasárnapi rangadót ugyanakkor az Anfielden játsszák, és ha valahol van esély a pozitív széria megszakítására, az a Liverpool félelmetes otthona, csak hát a City idegenben sem remeg meg: 22 meccsesre nyújtotta immár az idegenbeli bajnoki veretlenségi sorozatát, utoljára az újkori mumus Spurs fricskázta meg (még az előző idény nyitófordulójában…). De azért ez mégiscsak az Anfield, s az utóbbi 19 liverpooli bajnokijából a City mindössze egyet tudott megnyerni. S ha nem akar pont nélkül távozni, a hagyományok alapján Szalahra kell különösen ügyelnie: az egyiptomi szélső az utóbbi öt City elleni hazai bajnokijából négyen betalált.

De ha már klasszisok. A szuperszonikus futballt bemutató Haaland mellett Kevin De Bruyne is feltétlenül kiemelendő: a belga teremtett már 30 helyzetet, gólpasszból meg van neki kilenc, ami öttel több, mint az őt követő Bukayo Saka–Bernardo Silva párosé. Előszeretettel szolgálja ki ugyebár Haalandot, akiről a rend kedvéért nem árt megjegyezni: ha ugyanilyen ütemben termeli a gólokat, 64 bajnoki találattal fejezi be az idényt, amivel túlszárnyalná az egykori Everton-legenda Dixie Dean 1927–1928-as, 60 gólt számláló rekordját. Oké, az valószínűleg nem lesz meg, hanem a PL-rekord simán elérhető: Andy Cole és Alan Shearer 34-34 gólos szezonja mehet valószínűleg a levesbe (már elnézést). Ja, majd elfelejtettük megjegyezni, hogy az asszisztcsúcs is ugyanilyen veszélyben van: azt történetesen Thierry Henry tartja, a francia két idényben is 20 gólpasszal szolgált, De Bruyne azonban elég nagy fenyegetést jelent. És ha a belga épp rossz napot fogna ki, még mindig ott van Bernardo Silva, vagy Joao Cancelo. A balbekk (vagy jobb, épp ahol szükség van rá) három gólban vállalt idén szerepet, kialakított kilenc helyzetet, 19 sikeres csellel jelentkezett – védőként, ha a számok alapján valaki elfelejtette volna, mi a posztja.

Joao Cancelo a hátvédek közt első vagy második ezekben a kritériumokban, a City viszont megannyi játékelemben első: a Guardiola-csapat kapujára érkezett a legkevesebb lövés (57, és csak 21 találta el, ami szintén a legkevesebb a PL-ben), vele szemben a legkisebb az ellenfelek xG-je (5,79, és nem meccsenként, összesen). De a labdabirtoklást tekintve (68%) is első, övé a legtöbb sikeres átadás, a legtöbb átadás az ellenfél térfelén, a legtöbb rövid passz, a legtöbb egymást követő passz. Ami tán ennél is fontosabb: a legtöbb gólt szerezte, holtversenyben a legkevesebbet kapta.

Kiemelt fotó: Total Football Analysis Magazine