„Kolumbiának akkora meze van, hogy egy egész ország elfér benne” – szenvedélyes sajtószemle a dél-amerikai országból

A kolumbiai válogatott úgy aratott 1–0-s győzelmet Uruguay ellen a Copa América elődöntőjében, hogy Daniel Munoz kiállítása következtében több mint egy félidőt emberhátrányban kellett játszania.

„Kolumbia dühvel és bátorsággal kiejtette Uruguayt, és Argentínával találkozik a Copa América döntőjében”

– áll az El Tiempo meccsbeszámolójának címében. Pablo Romero újságíró egy kimondottan szenvedélyes hangvételű cikkben tudósított a kiélezett elődöntőben történtekről:

„Kolumbia hatalmas csatát élt át, a lelkét és minden erejét a pályán hagyva, hogy legyőzze Uruguayt a becsúszások és a sípcsontvédők, a futball és a szív, a könnyek és a verejték, a dráma és az ünneplés mérkőzésén”

– írta összefoglalásként.

„A komplexusok nélküli, harcos Kolumbia, amely boldog futballjával, a tehetségének és a bátorságának a keverékével bejutott a Copa América döntőjébe – az út mentén hagyva a bátor Uruguayt, egy magányos és végtelen 1–0-val. Kolumbiának akkora meze van, hogy egy egész ország elfér benne, és arra törekszik, hogy vasárnap az utolsó lépést is megtegye a bajnoki álmok felé”

– jegyezte meg a cikkíró a meccsről.

A győztes gólt – James Rodríguez szöglete után – fejjel megszerző Jefferson Lermát az El Tiempo munkatársa „a hős az egekben” jelzővel illette:

„Gól nélküli döntetlen volt az állás egészen addig, amíg el nem érkezett a 39. perc Kolumbia számára. Egy sarokrúgás, az a fegyver, amit a csapat már ügyesen elsajátított. James, aki már parancsot adott a bal lábának, hogy kezdjen komponálni, középre dobta, a labda pedig csak repült befelé, és már az ünneplést készítette elő. A labda olyan volt, mint egy sugárzó nap, amely elvakította az uruguayiakat, akik nem látták, ahogy zuhan, Lerma pedig mintha titokban érkezett volna, és nem csak a fejével, hanem a szívével is bólintott, és kioltotta a napot a hálóban. Aztán Lerma elrejtette a szárnyait, és ment ünnepelni, Kolumbia pedig egy lépéssel közelebb került a döntőhöz.”

Azonban az első félidő végén tíz emberre fogyatkoztak, miután a provokációnak felülő Daniel Munoz megkapta a második sárga lapját, így tíz emberrel hagyta társait a második félidőre.

Romero így folytatta cikkét a küzdelmes második játékrészről:

„Uruguay támadásba lendült, megszámolták a kolumbiaiakat a pályán, de rájöttek, hogy azok nem tízen vannak, hanem milliókkal állnak szemben. Egy egész ország harcolt velük azért kivont kardokkal, pajzsokkal és lövészárkokkal, hogy ellenálljon az uruguayi rohamoknak. Kolumbia falakat emelt maga köré, melyeket Uruguay igyekezett lerombolni… A 70. percben mennydörgő csend következett be, amikor Luis Suárez a kapufát találta el, majd Valverde lőtt ki egy közeli rakétát.”

„A kolumbiai küzdőszellem mindvégig jelen volt a pályán, bizonyítva, hogy erőben és elszántságban az uruguayiak nem tudják felülmúlni ezt a csapatot… A Néstor Lorenzo vezette gárda hozzáállása megmutatta, hogy ez a csapat nem csak jól futballozik, hanem a férfiasság, a bátorság és a mély összetartozás is megvan benne”

– összegzett a lap.

„Kolumbia kimerítette minden erejét, szívével a torkában kapaszkodott, és könyörgött az órának, hogy gyorsabban fusson náluk. És bár a lábak nem adtak többet, a kolumbiai harcosok az utolsó erejükig küzdve hozták le a mérkőzést, hogy izzadtsággal és könnyekkel ünnepeljék, a válogatott 2001 után újra bejutott a Copa América döntőjébe.”

A dél-amerikai országban nemzeti hősként számon tartott egykori kapuslegenda, René Higuita családja körében nézte a mérkőzést, melynek hajrájában már a könnyeivel küzdött és a lefújás után el is sírta magát:

Az El Colombiano a meccsről szóló tudósításában úgy fogalmazott, hogy

„Jefferson Lerma fejesgólja elég volt Kolumbiának ahhoz, hogy bebiztosítsa helyét a Copa América fináléjában, így a kőkemény uruguayi csapat menetelése befejeződött”. A lap kiemelte: „a kolumbiai gól a levegőből érkezett, olyan területről, ahol az uruguayiak mindig nagyon erősek voltak”. A győzelem nem csupán a döntőbe jutást jelentette, hanem „Kolumbia egyúttal megmutatta, hogy versenyre tud kelni a mezőnnyel és képes felülmúlni a dél-amerikai kontinens legerősebb csapatait”.

A kiállításról így írt:

„a csapat azonban ahelyett, hogy megalázkodott volna, nagy szívósságot és eltökéltséget mutatott, hogy megőrizze az előnyét és bebiztosítsa a győzelmet tíz emberrel”.

A medellíni lap kiemelte, hogy a Munoz kiállítása után emberhátrányba fogyatkozó csapatot át kellett alakítani, és az egész tornán zseniálisan futballozó James Rodríguezt is már a 62. percben lecserélték, aki a kispadról szurkolva „minden kolumbiai szenvedését és érzelmeit fejezte ki”. A csapatkapitány lecserélése

„megmutatta, hogy minden játékos hajlandó a csapat érdekeit a személyes érdekei elé helyezni”.

A cikkíró úgy véli, hogy

„az Uruguay elleni párharc volt az a próbatétel, amelyre Kolumbiának szüksége volt ahhoz, hogy jelezze, valóban potenciális jelölt a cím elhódítására. A csapat megmutatta, hogy nem csak szépen tud játszani, de együtt képes legyőzni a legnagyobb akadályokat is.”

Továbbá figyelmeztetett arra, hogy a címvédő Argentína elleni döntő még nehezebb lesz:

„a döntő egy epikus párharcnak ígérkezik, Kolumbiának ugyanolyan elszántsággal és bátorsággal kell kiállnia, ahogyan eddig tette.”

Az El Tiempo tényszerűen beszámolt az elődöntőt követő rendbontásról, a meccs lefújása után ugyanis az uruguayi játékosok közül többen ökölharcot vívtak a lelátón a kolumbiai szurkolók egy csoportjával, akik állítólag a Celeste játékosainak hozzátartozóira támadtak a nézőtéren. A lap megjegyezte, hogy vizsgálják, hogy pontosan mi robbantotta ki a balhét, a verekedésben ketten sérültek meg, az illetékes nemzetközi szövetség pedig tíz játékos ellen indított fegyelmi eljárást.

Kolumbia története harmadik döntőjét játszhatja a dél-amerikai kontinensviadalon, miután az 1975-ös finálét elvesztette Peru ellen, a 2001-es hazai rendezésű torna utolsó meccsén azonban legyőzte Mexikót.

A Copa América döntőjét hétfőre virradóra, magyar idő szerint hajnali két órától rendezik a Miami Gardensben található Hard Rock Stadiumban Kolumbia és Argentína részvételével. A játékvezető a brazil Raphael Claus lesz.

A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője. További érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:

https://futballtango.blog.hu/

Kiemelt kép: Nick Tre. Smith / Icon Sportswire / Alamy Stock Photo