Kőolaj és földgáz szövetsége: Putyin és az emírek hatalomfitogtatása az európai csúcsfociban
A Bajnokok Ligája 2021-es döntőjében a két angol tudós, Chadwick és Widdop értelmezésében a fosszilis energiahordozó-biznisz nagyágyúi által tulajdonolt csapatok kerültek szembe, és üzletileg valójában a háttérben szövetséges körök barátságos találkozója volt az év legfontosabb klubmérkőzése. A The Conversation-ön nemrég megjelent cikkük értelmező fordítását közöljük.
Pár hónappal ezelőtti tanulmányuk kapcsán, melyben az amerikai befektetői körök sportbeli térhódítását vizsgálták a társadalomtudomány, a közgazdaságtan és a hálózatkutatás eszközeivel, már volt szerencsénk megismerkedni Simon Chadwick és Paul Widdop munkásságával, gondolataival. A brit szerzőpáros most a BL-döntő kapcsán közölt új írást, mely értelmezi számunkra a Chelsea és a Manchester City mérkőzésének pályán kívüli aspektusait.
Az angol tudósok rámutatnak a tényre, valójában a pályán való rivalizálás ellenére mennyi közös van a két egyesületben, azon túl persze, hogy mindkettő a Premier League-ben szerepel… Például, hogy mint a világ 12 legnagyobb klubja közé tartozók, részt vettek az Európai Szuperliga néven elhíresült kiugrási kísérletben, majd az elsők között, pár órányi különbséggel hátráltak ki belőle, hozzájárulva a projektkezdemény villámgyors összeomlásához. A háttérben egy telefonhívást rebesgetnek, amelyet Vlagyimir Putyin orosz elnök kezdeményezett, közölve a Chelsea-tulaj Roman Abramoviccsal, hogy a Szuperliga-terv sértené az ő hatalmi és üzleti érdekeit. Ezek pedig az orosz állami tulajdonba tartozó Gazpromon keresztül az olaj- és földgázbiznisz mentén húzódnak, összefonódva az UEFA Bajnokok Ligája-branddel, melynek a Gazprom 2012 óta főszponzora, és éppen májusban kötöttek új szerződést az Európai Labdarúgó-szövetséggel a 2020-as és 2024-es Európa-bajnokság, a 2021-es és 2023-as Nemzetek Ligája-döntők, és persze a Bajnokok Ligája-védnökség ügyében.

Bár a brit szerzők cikkükben megteszik, a magyar olvasóknak Putyint, Abramovicsot, a Gazpromot, és az orosz hatalmi-politikai befolyásszerzési, illetve -gyakorlási módszereket nem szükséges bemutatnunk. Az orosz elnök megbízható emberei ott ülnek az UEFA végrehajtó bizottságában, engedelmes alattvalói egyetlen csettintésre végrehajtják utasításait, sorakoznak fel aktuális érdekei, szándékai mentén. Ami sokkal érdekesebb, hogy az elmúlt években ez a hatalmi-politikai-üzleti kör egyre szorosabbra fonta a szálait az Egyesült Arab Emírségek királyi családjával Abu-Dzabiban, akik nem mellesleg a Manchester City tulajai, fő részvényesei az általuk uralt céghálók révén.
Az első hallásra különös Putyin-emír szövetség valójában természetes és kézenfekvő, ha belegondolunk, hogy ez a két ágens ül átvitt értelemben és szó szerint is a világ legnagyobb kőolaj- és földgáztartalékai felett. Az elmúlt évtizedben, közös érdekeiket felismerve, egyre szorosabb partneri kapcsolatokat alakítottak ki minden lényeges területen, ideértve a befektetési, kereskedelmi, kulturális, turisztikai, biztonsági és hadiipari vonalakat is. Részvényeket és ezáltal befolyást szereztek egymás stratégiailag fontos üzleteiben, elsősorban persze a Gazprom és az Abu-Dzabi Nemzeti Olajvállalat együttműködésére koncentrálva. Tavaly a két cég bejelentette, hogy közösen dolgoznak tovább a szibériai olaj- és földgázvagyon kitermelésén és hasznosításán – ne feledjük, ez az a terület, ahol Roman Abramovics megszerezte vagyonát, melyből a mai napig a Chelsea FC tulajdonosaként működhet.

Chadwick és Widdop rámutat, a két klub naivabb szurkolói a Bajnokok Ligája döntőjére akár a „normalitáshoz” való visszatérésként is tekinthettek az azt megelőző turbulens futballév után, a valóságtól azonban mi sem állhatna távolabb! Az orosz-arab BL-finálé sokkal inkább a betetőzése, látványos csúcsa volt annak a három évtizedes folyamatnak, melynek végére a labdarúgás a nemzetközi hatalmi, politikai, üzleti körök játékszerévé vált. A világ legnépszerűbb sportja egyszerre biztosítja e csoportok számára a széles körű legitimitás elősegítését, hatalmuk felmutatását, terjesztését a populáris médiában, kapcsolataik további fejlesztését, elmélyítését a VIP-páholyokban, és persze magát a felhajtást, a cirkuszt, mint a kései kapitalista világrend nélkülözhetetlen elemét. Így történt, hogy bár a kezdő sípszó még el sem hangzott május 29-én a portói Estádio do Dragaóban, a szivarszoba bőrfoteleiben terpeszkedő urak már biztosak lehettek benne: ők nyertek.
Kiemelt fotó: AP Photo