„Korosztályonként 5000 kis futballistánk sincs, a horvátoknak 12 000 van”

– A PSV-vel való 2014-es kapcsolatfelvételedről mondhatjuk, hogy ugrás volt a mély vízbe? 

– Igen. A dolog úgy indult, hogy felvettem a kapcsolatot annak a cégnek az anyavállalatával, amelynél nyári futballtáborokban dolgoztam egyetemistaként az Egyesült Államokban. Felvetettem nekik, mi lenne, ha nemcsak európai egyetemisták járnának ki amerikai nyári táborokba, hanem amerikai egyetemisták is jönnének hozzánk táboroztatni. Elindult a folyamat az angol nyelvű nyári focitáborokkal a Vasas pasaréti sporttelepén, és olyan jól sikerült, hogy idővel hét magyarországi helyszínen is szerveztünk tábort. Ennek voltam a programmenedzsere 2012-től 2015-ig. 2014-ben keresett meg a PSV, miután a felcsúti Nike Premier Kupán én voltam a korosztályos csapatuk magyar kísérője. Tartottam a kapcsolatot a PSV legrégebb óta dolgozó utánpótlásedzőjével, Edwin de Wijsszel, aki megkérdezett, tudnék-e ajánlani egy jó utánpótlás scoutot Kelet-Európába. Mondtam, hogy igen, magamat.

– Erre ő?

– Azt mondta, ő is pont erre gondolt, menjek el Eindhovenbe, beszélgessünk róla.

– A Nemzeti Sportnak 10 éve meséltél róla, hogy a beszélgetés valójában csak beetetés volt.

– Igen, szó sem volt kedélyes csevegésről, bedobtak a mély vízbe. Vasárnap reggel 9-kor landolt a gépem Eindhovenben, 10-kor már az edzőpályán voltunk. Vasárnaponként PSV Clinics van: a klub kiválasztott U7–U8-as gyerekeit ekkor nézik meg a scoutok. 50 játékosmegfigyelő figyel 32 kissrácot.

– Tekintélyes számok. Magyarországon összesen nem volt akkor ennyi játékosmegfigyelő, de talán ma sincs.

– Ma sincs. Ezek a megfigyelők 50-60 feletti emberek, a klub volt játékosai, edzői, alapjuttatást, benzinpénzt kapnak, bérletet a stadionba, jótékonysági programokban vesznek részt, tartják a kapcsolatot a szatelitklubokkal.

– Érdemes egyáltalán összehasonlítani a holland és a magyar kiválasztási rendszert?

A merítési lehetőségekről érdemes beszélni egy kicsit. Hollandia lakossága közel 18 millió fő, évente 90 ezer fiúgyerek születik. Közülük 60 ezer igazolt játékos lesz.

– Kétharmad.

– Így van. Ezzel szemben Magyarország lakossága 9,65 millió, 45 ezer fiúgyermek születik, s ebből az MLSZ állítása szerint 8–10 ezer az igazolt játékos.

Én viszont azt mondom, valójában 5 ezer kis futballistánk sincs. Horvátországnak 3,85 millió lakosa van, 16 ezer fiúgyerek születik évente, közülük 12 ezer lesz igazolt labdarúgó. Hollandiában tehát 60 ezer, Horvátországban 12 ezer, nálunk nagyjából 5 ezer gyerekből indul korosztályonként a kiválasztás a klubokban. Van durvább arány is: a 10,4 milliós Portugáliában is nagyjából 45 ezer fiúgyerek születik, és 40 ezer kerül fociklubhoz.

– Magyarul a képzés nulladik pillanatában óriási a versenyhátrányunk ezekhez az országokhoz képest. Hogyan csinálják, hogy arányaiban ennyi gyerek kerül be a rendszerbe? Ügyesebben toboroznak az óvodákban, iskolákban, vagy ennyivel jobban beépült a futballkultúra a családok hétköznapjaiba? Ennyivel megbecsültebb dolog focizni?

– Oktatási kérdés is. Portugáliában például a sportminisztérium bevezette 4-8 éves kor között a focit ajánlás formájában. Más kérdés, hogy az ajánlást a szabályozó teszi. Hollandiában, Portugáliában, Horvátországban szinte minden kisfiú, sőt a kislányok is focizni akarnak. És az óvodák, a sulik meg is adják nekik a lehetőséget. Antonio Pavlovic, a Dinamo Zagreb akadémiájának az igazgatója jó barátom, ő mondta egyszer a következőt: „Az a különbség Magyarország és Horvátország között, hogy amikor elmegyek hozzátok egy városba, szinte senki nincs a játszótereken vagy a klubok focipályáin vasárnap délután. Egy horvát városban ezzel szemben, ha nem érkezel időben, már biztos nem fogsz tudni aznap játszani”.

– Ez már tényleg (sport)kulturális kérdés.

– Igen. Visszakanyarodva a PSV kiválasztási rendszerére: Brabant a PSV „vadászterülete”, az ország nyugati része a Feyenoordé, az északi pedig az Ajaxé. A kisebb klubok nehezen rúgnak labdába. A PSV az említett 60 ezer fiúgyermekből nagyjából 15 ezren rajta tartja a szemét. Az 5–7 évesek közül a legügyesebbekre már a legelején lecsap ebben a régióban a klub. Idővel kiterjesztette a scoutingot, ma már egész Európát járják a megfigyelőik.

– Hogy folytatódott az első napod a PSV-nél?

– Szóval ezen a kiválasztón meg kellett mondanom, ki a négy legügyesebb a több tucatból. Átmentem a teszten, mert a program vezetője ugyanazokat a gyerekeket írta fel magának, mint én. Megegyeztünk a klubbal, felvettek, onnantól havonta egy hetet Eindhovenben töltöttem, egyébként pedig jártam Kelet-Európát.

– Mely városok klubjainál jártál?

– Mentem Bécsbe, Prágába, Poznanba, Pozsonyba, Zágrábba. A civil állásom mellett figyeltem a tehetségeket a tornákon, és rengeteg kapcsolatot építettem. Ez lett később az általam is szervezett Budapest Youth Cup alapja (a kupáról részletek a keretes anyagunkban, a szerk.), mert olyan adatbázist építettem, amelyben több mint 300 klub elérhetősége megvan, a Benficától a Dinamo Zagreben át a Juventus-ig.   

– Emlékszel, milyen főbb kritériumok mentén zajlott a kiválasztás a holland csapatnál?

Több mint 200 elemet tartalmazó kritériumrendszer volt. Ahhoz, hogy a korosztályonként 60 000 gyerek közül alaposan lehessen válogatni, nem is a scoutok szakmai felkészültsége volt egyébként a legfontosabb, hanem maga a rendszer. A preakadémiai és akadémiai rendszert olyan tökéletesen felépítették, olyan szervezettség, minőségellenőrzés működik a klubnál, hogy egyszerűen nem veszhet el tehetség, akkor sem, ha valakit nem választanak ki elsőre.

Annyi ember és olyan magas színvonalon dolgozik egy-egy területen, hogy a lehető legkisebb eséllyel fordul elő hiba. Ez teszi lehetővé, hogy ha megszületik 80 kilométerre Eindhoventől a következő Cody Gakpo, akkor ő 8 évesen biztosan a PSV preakadémiájára kerül majd be. Ugyanezt a tökéletes rendszert láttam egyébként a Chelsea-nél is.

– Nem tudtam, hogy ott is dolgoztál.

– Tanulmányúton láttam a Chelsea scouting módszereit, amikor a PSV-nél dolgoztam. A PSV számára mintaként szolgált, ahogy a Chelsea megfigyelte, és magához terelte a játékosokat a nagyjából 6 milliós dél-londoni régióból. A klub U15-ös korosztályában ekkor a következő játékosokat láttuk a pályán: Callum Hudson-Odoi, Tammy Abraham, Reese James, Mason Mount, Ruben Loftus-Cheek, Trevor Chalobah, Declan Rice. Ők már U8-asként a Chelsea-ben játszottak, vagyis a scouthálózat megtalálta, a klub pedig megtartotta őket. Mind Premier League-játékosok, néhányan válogatottak lettek később.

– Sok régi játékossal, Ruud Van Nistelrooyjal, Mark Van Bommellel, Philip Cocuvel, Boudewijn Zendennel találkoztál, amikor a PSV akadémiáján voltál. Milyen emlékeket őrzöl róluk, hogyan viszonyultak a munkához, a gyerekekhez, hozzád?

– Együtt voltunk megbeszéléseken, ebédkor, sűrűn egyeztettünk. Mark Van Bommellel beszélgettem talán többet, ő ekkoriban az U15-ös csapat másodedzője volt. Sokat elmond az alázatukról, és arról, hogyan építik fel az edzőket Hollandiában, hogy ezek a volt klasszisok mind szakmai gyakorlaton voltak a PSV-nél, és gyerekcsapatok mellett, másodedzőként kezdték el képezni magukat, nem ugrottak azonnal a mély vízbe. Ugyanarra jutottam velük beszélgetve, mint a saját tapasztalataimból merítve: olyan nem létezik, hogy egy klub képez klasszissá egy játékost. Azokból a gyerekekből lesznek ismert, megbecsült futballisták, akik minden adottsággal rendelkeznek az élsporthoz. Ha bekerülnek egy olyan rendszerbe, mint a PSV-akadémia, ahol a legjobb képességű játékostársakkal küzdhetnek, a legjobb edzésmódszertant kapják és a legerősebb versenyeztetést, onnantól lesz esélyük, hogy klasszisokká váljanak.

– Mint a liverpooli Cody Gakpo vagy a friss Európa Liga-győztes Gianluca Scamacca, akiket élőben figyeltél a PSV-nél.

– Igen, Scamacca scoutingfolyamatát testközelből nézhettem végig Eindhovenben. 15 évesek voltak, amikor elkezdtem dolgozni. Cody Gakpo, Armando Obispo, Jordan Teze már pici korukban látványosan kiemelkedtek a korosztályukból, ezért fontos, hogy 7-8 évesen magához csábította őket a PSV, és nagyon korán fejleszteni kezdte őket. Másképp nem lehet klasszisokat nevelni, csak ha kicsiként a legjobb körülmények között fejlesztik őket. Beszéltünk róla az interjú első felében, ezt itthon másképp látják, sokkal később, 12 éves kortól kezdődik a gyerekek kiemelése, átigazolása. Pedig a scouting szempontjából a legtorzabb megítélés 12 és 15 éves kor között van, mert a pubertás korban a testi érettséget tekintve akár két év korkülönbség is mutatkozhat a teljesítményben két játékos között. Akik korábban érnek, előnyt élveznek, de ez csalóka, nem ad reális képet arról, hol tart majd a játékos két-három év múlva. A később érőket pedig hátrány éri a versenyben, és sokan emiatt nem is tudnak olyan karriert befutni, amire méltóak lennének.

– Ezért kezdik előbb a kiemelést a hollandok?

– Igen. A hollandok úgy tartják, hogy a gyerekek 9–12 év között mutatják a leginkább valóságos képet a tudásukról, mert az adottságaik ekkor már kidomborodnak, van már 5-6 év futballtapasztalatuk, felmérhető a mentális állapotuk, de a pubertás nem torzítja el a testi képességeiket. Ebben az időszakban tiszta képet kap a megfigyelő, hogy mit várhat 6–8 éven belül a játékostól. Emiatt a klubok a 9–12 éves gyerekekért harcolnak a leginkább. Ezért dolgozik a 9–12 éves PSV-korosztályoknál ötven scout.

– Fehér folt Kelet-Európa – ezt mondtad a 2014-es Nemzeti Sport-interjúdban, a hollandoknak fehér folt voltunk 10 éve, nem ismerték a játékosainkat. Ez azért sokatmondó, nem? Miért nem keresgéltek errefelé? A szlovákok, szerbek, szlovének 2010-ben vb-n jártak, 2014-ben a bosnyákok is. Mégsem volt érdekes a régió, például a PSV-nek?

– Azóta sem igazán vagyunk érdekesek. Nem látszik, hogy tömegesen igazolnának a régióból labdarúgók nyugat-európai topcsapatokhoz.

– A tavalyi BL-döntős Internazionale az elmúlt években stabilan több kelet-európai játékossal állt fel.

– Főleg horvátokkal, igen. Ha alaposan megnézzük, a fejlettebb kelet-európai futballkultúrák 10–15 játékost adnak első osztályú a nyugat-európai kluboknak, ez nagyjából 150 futballista. Ennek a fele viszont horvát vagy szerb. Ez rendkívül alacsony szám. Mindez abból is fakad, hogy Nyugat-Európa topklubjai centralizáltan terelik magukhoz a régiójukból, az országukból a gyerektömegeket a scoutok révén, és még globális megfigyelőrendszerük is van. Mi, Kelet-Európában óriási versenyhátrányban vagyunk emiatt.

– Kevesen tudják, hajszálon múlott, hogy a Hamburg jelenlegi csatárát, Németh Andrást átigazolja a PSV, akit te a Vasasban gyerekként edzettél. Miért nem jött össze?

– András még nem töltötte be a 16. életévét, a FIFA-szabály alapján nem igazolhatta át a PSV.

– A PSV nem akarta megvárni, míg betölti a 16-ot, nem ragaszkodtak hozzá?

Szerették volna átigazolni, de a Genk megelőzte a PSV-t. Genk mindössze 70 kilométerre van Eindhoventől, óriási versenyfutás zajlik a gyerekekért. Nem mellesleg a belga csapatnál ugyanúgy dolgozik nagyjából 50 játékosmegfigyelő a preakadémián. Andrással a mai napig jó kapcsolatban vagyunk, remélem, hamarosan újra több játéklehetőséget kap a klubjában. Remek képességei vannak, ha többet játszana, valódi megoldást jelenthetne a válogatottban a 9-es poszton.

– Mindenki reménykedik benne, hogy nem jut azoknak a magyar tehetségeknek a sorsára, akik néhány év nyugat-európai akadémiai képzés után hazatérnek az NB I-be vagy a másodosztályba.

– Az 1996 és 2002 között született futballistáink között van közel 25 olyan játékos, aki jó nevű nyugati klubok, az Ajax, a Stoke City, a Genk, a PSV, a Benfica, a Barcelona akadémiáján nevelkedett. Hazajöttek, 20-21 évesen a másodosztályban játszottak, és mostanra a zömük beverekedte magát az NB I-be. Sokan kérdezik tőlem, hogy mi történt ezekkel a játékosokkal, miért tartanak itt?

– És mit felelsz nekik?

– Azt, hogy ez a realitás. Csoboth Kevinnek, Tajti Mátyásnak, Schön Szabolcsnak van olyan volt benficás, barcás vagy ajaxos csapattársa, aki a saját országának a negyed- vagy harmadosztályában játszik. Más csapattárs a futballt is abbahagyta. Az, hogy valaki egy top akadémia U19-es csapatában futballozik, még semmit nem számít, az sem biztos, hogy tovább tud lépni a felnőttek közé.

2015-ben az Ajax és az Anderlecht játszotta a Future Cup döntőjét, amelyen én is jelen voltam, ez az egyik legnagyobb presztízsű U17-es torna a világon. Megnéztem a két csapat névsorát, egyetlen srácból lett csak válogatott szintű labdarúgó, Matthijs de Ligtnek hívják.

– Fogadjuk tehát el, hogy abból, hogy egy játékos a Barcelona vagy az Ajax akadémiáján játszik, nem szabad messzemenő következtetéseket levonni? És hogy az ottani akadémisták nagyobb hányada soha nem fog komoly karriert befutni?

– Erről van szó. A scoutok számára teljesen nyilvánvaló, hogy a nagy számok törvénye alapján az akadémisták nagyobb részéből nem lesz profi játékos. Kiemelkedő játékos pedig még kevesebb. Azért is szoktam mondani: az, hogy a magyar válogatottban jelenleg ennyi kiemelkedő képességű futballista játszik, az, hogy ennyi topligás labdarúgónk van, szerintem maga a csoda.

– Azt mondod, hogy „felül lőjük” az xG-t ezen a téren?

– Nagyon durván, és ezt a közvélemény nem kezeli a helyén. És az, hogy a nevelést tekintve óriási szerepe van az MTK-nak, szintén fantasztikus dolog.

A képek forrása: Nagy Sándor