Kvaradona és a „magyarok” – minden pont ajándék Németországban a grúz válogatottnak

Kevés helyen kedvelhetik annyira a Nemzetek Ligáját, mint – az egykori Grúziában, újabban használatos elnevezése szerint – Georgiában, ha ugyanis az UEFA 2014-ben nem hívja életre a sorozatot, a kaukázusi válogatott talán soha, de idén egészen biztosan nem készülhetne az Európa-bajnokságra.

A selejtezőből ugyanis esélye sem volt kijutni a csapatnak, amely Spanyolország, Skócia és Norvégia mögött csupán a negyedik helyet szerezte meg csoportjában úgy, hogy kizárólag a végül pont nélkül záró ciprusiakat sikerült legyőznie – igaz, a szigetország legjobbjait kétszer is – és hiába harcolt ki hazai pályán döntetlent Erling Haalandék és Andy Robertsonék ellen is, egyik válogatottat sem tudta megelőzni.

A Nemzetek Ligájában viszont sokkal jobban ment a grúzoknak – nyilván nem kis részben annak köszönhetően, hogy egészen más szintet képviselő ellenfelek jöttek szembe, mint az Eb-selejtezőkön. Észak-Macedónia, Bulgária és főleg Gibraltár játékereje nemhogy a Németországban is szerephez jutó spanyol és skót együtteséhez, de még a tornáról lemaradó norvégokéhoz sem mérhető, de ettől függetlenül a hat csoportmérkőzésen elért öt győzelem és egy döntetlen kalaplengetés érdemelt – és playoff-részvételt ért.

A rájátszásban pedig hatalmas lehetőséghez jutottak a grúzok azáltal, hogy hazai pályán játszhattak – és ha már így alakult, éltek is vele. Az elődöntőben Luxemburgot győzték le, a fináléban pedig még úgy is esélytelenebbnek számítottak a görögökkel szemben, hogy több mint 40 000 szurkolójuk előtt léphettek pályára Tbilisziben, a Borisz Paicsadzéról elnevezett nemzeti stadionban.

A döntő a grúzok számára örökké emlékezetes marad, a semleges futballrajongók azonban aligha nézik vissza szívesen a 120 perces csatát, amely nem éppen a látványos támadójáték diadalát hozta: mindkét csapat kivárásra játszott – a bő kétórás ütközet során összesen öt lövés találta el a kapukat, gólból pedig egy sem született. A hosszabbításban érdekes módon jóval aktívabban támadtak a csapatok, de betalálni továbbra sem tudtak, így tizenegyespárbaj döntött az Eb-részvételről.

Még ezen a ponton is kétségkívül jobb egyéni képességekkel megáldott játékosokkal rendelkező görögök tűntek favoritnak, de a grúzok bírták jobban idegekkel: a vendégek rögtön az első sorozatban hibáztak, de Anasztasziosz Bakaszetasz bakiját még megúszták volna, hiszen a harmadik grúz rúgó, Georgi Mikautadze is rontott. Négy kör után 3–3-ra álltak a csapatok, az ötödik sorozatban viszont Jorgosz Jakumakisz hibázott, Niki Kvekveszkiri viszont nem, így Georgia ünnepelhetett: a labdarúgó Európa-bajnokságok történetének 37. válogatottjaként kijutott története első nagy tornájára!

Ha a bravúr kulcsfiguráit keressük, először mindenképpen a kispadon érdemes kezdenünk: a válogatottat 2021 óta irányító egykori francia válogatott-, Bayern München-jobbhátvéd, Willy Sagnol ugyan nem találta fel a spanyolviaszt, de úgy alakította át a csapat játékát, hogy az lehető legkomfortosabb legyen a keret legnagyobb sztárja, Hvicsa Kvarachelia számára. Annak érdekében, hogy a Napoli szélsője ki tudjon bontakozni, a grúz válogatott meglehetősen sokszor vitte ki a labdát az oldalvonalak közelébe. A selejtezők során a csapat akcióinak mindössze 19 százaléka futott a pálya tengelyében, ami a legalacsonabb arány nemcsak az Eb-résztvevők, hanem a kvalifikációs sorozatban szerencsét próbáló 53 együttes közül is!

A Nápolyban a 2023-as bajnoki cím óta csak Kvaradona néven emlegetett klasszis pedig megcselekedte, amit megkövetelt a haza és Sagnol: a Nemzetek Ligája csoportkörében hat mérkőzésen öt gólig és három gólpasszig jutott, az Eb-selejtezők „alapszakaszában” pedig négyszer talált be. A playoff viszont nem róla szólt: Luxemburg ellen eltiltása miatt nem léphetett pályára, a görögökkel vívott döntőben pedig a hosszabbításban le kellett cserélni, így nem lőhetett tizenegyest.

Az nem kérdés, hogy Kvarachelia a grúzok legjobb játékosa, de nemcsak rá lesz érdemes figyelni Németországban. A spanyol bajnokság kedvelőinek aligha kell bemutatni a válogatott elsőszámú kapusát, Giorgi Mamardasvilit. A mindössze 23 éves hálóőr immár három éve a Valenciában véd, méghozzá remekül: a legutóbbi két szezonban csupán egyetlen bajnokiról hiányzott, és sokat tett azért, hogy a korábbi kétszeres BL-döntős csapat a tabella első felében zárja a LaLiga legutóbbi idényét. Mamardasvili a válogatottban 2021-ben debütált, 2022 szeptembere óta valamennyi tétmérkőzésen az ő nevével kezdődött a nemzeti együttes összeállítása – ha nem sérül meg az Eb-rajtig, ez a sorozat Németországban sem szakad meg. A válogatott védelmében és támadósorában nemcsak a külföldi labdarúgás rajongói, hanem a Ferencváros és az Újpest vagy a Fehérvár szurkolói is találkozhatnak egy-egy ismerős névvel.

A hátsó alakzat közepén (vagy időnként a bal oldalán) alapembernek számít az a Lasa Dvali, aki 2019 januárjától három és fél éven át a budapesti zöld-fehéreknél futballozott. Azt túlzás lenne állítani, hogy ebben az időszakban nem lehetett elképzelni a grúz légiós nélkül a ferencvárosiak összeállítását, hiszen összesen 63 tétmeccs jutott neki az FTC-ben, de a 2020 őszén lejátszott Bajnokok Ligája-mérkőzések közül például négyet is végigjátszott, és nem is nyújtott rossz teljesítményt. A védő immár több mint egy évtizedes profi pályafutása során egyetlen klubnál sem töltött annyi időt, mint a magyar bajnoknál – korábban megfordult többek között a német MSV Duisburg, a kazah Irtisz Pavlodar, valamint a lengyel Slask Wroclaw és Pogon Szczecin csapatainál is, a Ferencvárost pedig 2022 nyarán a ciprusi APOEL Nicosia kedvéért hagyta el.

A grúzok másik „magyarja” még Dvalinál is többet, összesen négy szezont töltött hazánkban. Budu Zivzivadze 2019 nyarán a hazájából, a Torpedo Kutaiszitól igazolt Mezőkövesdre, ahol egy szezon alatt nyolc gólig jutott a bajnokságban. Ez elég volt ahhoz, hogy szerződtesse a Fehérvár, ahol a 2020–2021-es idényben kilenc alkalommal talált be és kiosztott nyolc gólpasszt is – legjobb meccsét az Újpest ellen játszotta: 2021 januárjában egy góllal és három előkészítéssel járult hozzá csapata 5–0-s győzelméhez. Teljesítménye annyira lenyűgözte a lila-fehérek vezetőit, hogy a következő idényt kölcsönben már a Megyeri úton töltötte. Méghozzá nem is tétlenül, hiszen 11 gólt lőtt a bajnokságban. A következő idényre visszakerült Fehérvárra, de ősszel csak egyszer talált a kapuba, a télen pedig elhagyta Magyarországot, hiszen a német másodosztályban szereplő Karlsruher SC szerződtette. A csaknem 190 centiméter magas támadó a Bundesliga 2-ben sem teljesít rosszul, hiszen 12 gólt lőtt a bajnokságban, nem rajta múlt, hogy csapata nem jutott fel az élvonalba. A válogatottban 2017 januárjában mutatkozott be, de csak 2022 óta számít állandó kerettagnak. Az Eb-selejtezőkön többnyire csak csereként állt be, a Luxemburg elleni playoff-elődöntőn viszont mindkét gólt ő szerezte.

Messze nem Zivzivadze lesz a grúzok legrutinosabb játékosa az Eb-n, hiszen ha a rajtig meg nem sérül, pályára léphet Németországban a válogatottsági csúcstartó Guram Kasia is. A 2021 óta a pozsonyi Slovanban játszó 36 éves védő több mint másfél évtizede mutatkozott be a nemzeti csapatban, és túl jár 110. mérkőzésén a címeres mezben.

Eb-n azonban még sem ő, sem más grúz nem léphetett pályára – ez a helyzet június 18-án változik meg, amikor a kaukázusi együttes Törökország ellen bemutatkozik az Európa-bajnokságon. Négy nappal később a csehek ellen folytatja Sagnol csapata, amely június 26-án a portugálok ellen zárja a csoportkört – és alighanem a tornát is.

Kiemelt kép: AFP