Látszólag kint van a gödörből a Veszprém a kupagyőzelemmel
Éles meccs lett a kézilabda Magyar Kupa-döntőből, ez a szezonban eddig lejátszott Veszprém–Szeged derbik viszonylatában máris nagy előrelépés a Tisza-partiak részéről. Ezzel együtt a második félidőben Momir Ilics csapata viszonylag magabiztosan tartotta szűk előnyét, ennek köszönhetően a Telekom Veszprém végül 33–30-ra húzta be a finálét, felhőtlen örömről viszont aligha lehetett beszélni a győztesnél.
Ebben a szezonban jóformán még szoros meccsre sem volt képes az OTP Bank-Pick Szeged ősi riválisa ellen, ám Kárpáti Krisztiánék minden bizonnyal úgy számolhattak, hogy ha valamit, talán az egymeccses finálét meg lehet nyerni ebben a kaotikus idényben (az egyik csapat két nyert találkozóig tartó bajnoki döntője most azért távolinak tűnik a szegediek számára). Ráadásul az elmúlt hetekben, a BL-kiesést követően minden volt Veszprémben, csak nyugalom nem. A klubvezetés körül forr a levegő, a szurkolók tüntetést szerveztek, egyes játékosok a pletykák szerint a távozáson gondolkodnak. Az tehát nem elhanyagolható eredmény, hogy ilyen körülmények között korrekt meccsre volt képes a Telekom Veszprém, ám a játék minősége még mindig rendkívül messze volt az ideálistól.
Eltérő attitűdök
A mérkőzést megelőzően nagy kérdés volt, hogy melyik csapat miként kezdi majd el a találkozót. A szezon Veszprém–Szeged mérkőzései eddig a bakonyiak jó játékával indultak, a Veszprém rendre nagy előnyre tett szert rögtön a kezdés után. Kis híján most is ide lyukadtunk ki, ám 3–6 után a szegediek vissza tudtak zárkózni. A találkozó eleje taktikai szempontból rendkívül érdekesen indult, Kárpáti Krisztián együttese a korábbi egymás elleni találkozókon igyekezett lassítani a játékot, most viszont gyorsan hozták a középkezdéseket, minden bizonnyal úgy számolt a magyar tréner, hogy a találkozó elején épp az erők tartalékolása miatt jöhet jól néhány gyors gól.
„Azt gondolom, volt válaszuk a mi védekezésünkre, és főleg az első félidőben rengeteg dologgal megleptek minket. Nekik egy kicsit több idejük volt felkészülni, és megtalálni azokat a dolgokat, amelyek működhetnek a mi védekezésünkkel szemben”
– fogalmazott ezzel kapcsolatban Gulyás Péter, a veszprémi másodedző.
És ezekere szükség is volt, hiszen a találkozó elején remekül működött a veszprémi védekezés, a szegediek legfőbb játékelemét, a beálló megjátszását tökéletesen szűrte a bakonyi fal (valószínűleg nem függetlenül attól sem, hogy Bánhidi Bence fizikálisan láthatóan nem volt csúcsformában).
Az első félidő közepén változtatott védekezésben Kárpáti, Matej Gaber kettesként kapott szerepet, s azzal, hogy egy alapvetően hármast védekező játékos került az átlövőkkel szembe, masszívabbá vált a védelem, ugyanakkor mivel mindkét beálló a pályán volt, a szokásos egy helyett kettőt kellett támadás és védekezés között cserélnie a Szegednek, ezzel lassabbá váltak az átmenetek.
Momir Ilics pedig láthatóan azt a következtetést vonta le a BL-kiesésből, hogy élénkebb rotációra van szükség (és az sem hátrány a megítélése szempontjából, ha pályára küldi a közönségkedvenc és búcsúzó Kentin Mahét és Andreas Nilssont), ennek megfelelően a Veszprém jól menedzselte a találkozót, a korábbi perememberek közül Szergej Koszorotov a második félidőben kifejezetten hasznosan játszott.
Fordulópontok
A második félidőben a Szeged váratlanul nagy esélyt kapott azzal, hogy Nedim Remilinek a játékrész közepén véget ért a mérkőzés egy megadható piros lap miatt. Ugyanakkor a találkozó egészét látva kérdés, hogy ez mennyiben volt segítség a Tisza-partiaknak, ugyanis Remili kiválása jót tett a veszprémi támadójátéknak. A francia irányító-jobbátlövő fantasztikus játékos, ugyanakkor hajlamos rácsavarodni a labdára, minden támadás rajta fut keresztül, ami egyrészről jó, hiszen mindig benne van a váratlan faktor, másrészt viszont rosszabb időszakaiban a hibák is gyakorta jellemzik a játékát. Augustín Casado klasszikusabb irányítójátékos, s ez hozzá is járult a korábban említett Koszorotov eredményességéhez és ahhoz, hogy színesebbé váljon a veszprémi támadójáték.
A Szeged részéről mezőnyből nagyságrendileg az jött, amit ettől a csapattól jelen állapotában el lehet várni. Persze voltak eladott labdák és kihagyott ziccerek, de Dean Bombacnak is a jobb mérkőzései közé tartozott a szombat esti, Imanol Garciandia, Mario Sostaric és Miguel Martins pedig kifejezetten jól játszott.
A szegedi kupagyőzelemhez azonban olyan extrára lett volna szükség, ami például a kapuból jöhetett volna, ám sem Mikler Roland, sem az Emil Imsgardot a rotációban immáron stabilan előző Nagy Martin nem tudott igazán sokat hozzátenni, távoli zónákból védhetőnek tűnő lövések is utat találtak kapujukba.
A Szeged tehát arra képes volt, hogy szorossá tegye a találkozót, ezzel együtt igazi esélye csak koncentráltabb játékkal lehetett volna. Bánhidi Bencéék kulcspillanatokban hibáztak, de azt bizonyították, hogy a bajnoki döntőben a korrekt teljesítmény elvárható tőlük. Veszprémi oldalon az eredmény megfelelő, a játék viszont továbbra is távol van az ideálistól, a bajnoki cím toronymagas esélyesei viszont így is a bakonyiak lesznek.
Kiemelt kép: Peka Roland / handballveszprem.hu
Szerző
