Leáldozóban a fővárosiak csillaga? - A Getafe és Bordalas esete
A madridi illetőségű Getafe CF 2016 nyarán nevezte ki Pepe Bordalast vezetőedzőnek. A rövid utón történő feljutást követően nem sokkal már a nemzetközi porondon is megfordultak a fővárosiak, most pedig nem állnak távol attól, hogy a kiesőzónában találják magukat. A Bordalas-éra stílusjegyeit és a mostani bezuhanás okait kutatva próbáljuk megfejteni, hogy mi is vár a szezon hátralévő részében a fővárosiakra.
2016. május 15-én az aktuális szezon utolsó játéknapján a Sporting Gijón győzelme és a Betis ellen elszenvedett vereség okán biztossá vált, hogy a Getafe CF a 2016/17-es idényt a másodosztályban lesz kénytelen megkezdeni. A tizenkét éven át tartó élvonalbeli tagság után komoly pofon volt ez a madridi kiscsapat számára, amely bár többnyire a tabella második felében végzett, de ezt megelőzően mindössze kétszer volt valóban a kiesés elleni küzdelem szerves résztvevője.
A spanyol lapok és szakértők komoly meglepetésére azonban a klub nem vált meg Juan Esnáider vezetőedzőtől az osztályváltás ellenére sem, viszont ez igen rossz döntésnek bizonyult. Az argentin szakemberrel az első hét forduló után hat pont állt a csapat neve mellett, ami a 20. – kiesést jelentő – helyre predesztinálta a fővárosiakat. A Girona elleni vereség után jött el a pillanat, amikor a vezetőség megelégelte a szenvedést és kinevezte az előző évadban az Alavest bajnoki címre vezető, de a hosszabbításról megegyezni nem tudó Pepe Bordalast.
A FELJUTÁS
A tapasztalt, másodosztályban elismert edzővel szemben azonnal az volt az elvárás, hogy a hátrányos helyzet ellenére, legalább az osztályozós helyekre juttassa el a csapatot. A szerkezeti és taktikai átszervezést is eszközölő szakember képes volt megfelelő helyükre rakni az építőkockákat, és a keret minőségéhez mérten szerepeltetni a játékosokat. Annak ellenére, hogy az elődje igencsak gyenge minőségű munkája után honnan kellett induljon, mindössze kettő ponttal maradt le a második, automatikus feljutást jelentő helyről a gárda. Ez leginkább annak volt köszönhető, hogy az Estadio Coliseum Alfonso Pérez bevehetetlen erőddé vált Bordalas irányítása alatt. A hátralévő 17 hazai alapszakasz meccsen csak öt együttes tudott pontot rabolni a fővárosból – győzni senkinek nem sikerült –, a rájátszás során pedig mindkét alkalommal odahaza döntötték el a párharcot a maguk javára.
A védekezés stabilitása és az olykor már túlzottan is agresszív játékstílus már ekkor védjegyként jelent meg a Bordalas-csapatnál.
A 35 bajnokin kapott 32 gól nem volt eget rengető mutató, de csak a bajnoki címet is elhódító Levante tudott ennél jobb teljesítményt összehozni. A meccsenkénti 16 szabálytalanság ligaelső produktum volt, a 2,3 sárga lap a negyedik legtöbb, míg a 0,2 kiállítás a harmadik legmagasabb érték volt a másodosztályban.
ÚJONC ÉV
Ez a mostani már a negyedik szezonja a klubnak a LaLigaban, és bizony, a már említett jellegzetesség a legjobbak között is látványosan megvan. Háromszor ők kapták a legtöbb sárgát és csak egyszer lettek másodikok a legtöbb szabálytalanságot elkövető csapatok listáján, a másik három „siker” mellett. Természetesen a piros lapok tekintetében is rendszerint ott vannak a „legjobbak” között, bár egyszer sem lett övék a legtöbb.
A feljutást követő első év a túlélésről szólt, ahol egy nagyon stabil védekezés jellemezte a csapatot, amelynek a legfőbb erőssége az volt, hogy az ellenfeleket a lehető legrosszabb helyzetből engedi csak lőni (0,09 NPxG/Sh). A 4-4-2-es vagy épp 4-2-3-1-es hadrendben a duplaszűrő elengedhetetlen volt, és az is, hogy labda nélküli játék során low blockban a lehető legkevesebb helyet hagyták a vonalak között az ellenfél kreatív játékosainak. A széleken a mindig visszazáró szélső középpályások/szélsők biztosították, hogy ne nagyon alakulhasson ki létszámfölényes szituáció, amiből kombinatív játékkal tudna zavart okozni az ellenfél.
A mélyen behúzódó csapat jellemzője volt a nagyon sok védekező párharc, a rengeteg labdaszerzés és talán kissé meglepő módon a presszing. Bár legtöbb esetben csak két vagy három ember generálta, de a zavaró mozgásokkal annyit mindenképp elértek, hogy több esetben is ezekkel erőszakolták ki a hosszú labdát az ellenfelektől, amire le tudtak csapni, mert hátul rendszerint emberfölényben voltak a támadókkal szemben.
A támadójáték inkább a reaktivitáson alapult,valamint a pontrúgásokon, amikből a negyedik legtöbb gólt szerezték abban az idényben. Kevés labdabirtoklással (42%), kevés progresszív labdacipeléssel, de annál több hosszú labdával éltek, ahol a két támadó és a felfutó szélső középpályások/szélsők sikeresen alakítottak ki helyzeteket. A boxon belülre juttatott átadások és a kulcspasszok tekintetében is nagyon hatékonyak voltak, s ugyanez jellemezte a beadásaikat is, amiből ekkor volt a legtöbb és a legnagyobb találati arány is. Gólok terén a várható értékhez képest alulteljesítettek, de ekkor volt a legmagasabb a kísérleteiknek az átlagos minősége (0,14 NPxG/Sh) és a kaput is ekkor találták el a leghatékonyabban.
Alapvetően sikerült túlteljesíteni az elvárásokat, hiszen az újonc szezon végén a 8. helyen zártak, mindössze három ponttal lemaradva a nemzetközi szereplést jelentő hetedik pozíciótól. Nem mellesleg azon hét együttes közé tartoztak, akik pozitív gólkülönbséggel zártak, köszönhetően annak is, hogy csak háromszor tudták megverni őket két góllal.
TÖRTÉNELMI SIKER
A második idényben már állandósult a 4-4-2, csak a keretminőséget némi igazolással sikerült magasabb szintre emelni, mert a vezetőség is tisztán látta, hogy van potenciál a csapatban és Bordalas képes lehet kihozni belőlük azt, amire elméletileg hivatottak. Kimondva ugyan nem volt, de arról lehetett hallani pletykákat, hogy szeretnének a klub történetében először kijutni a nemzetközi porondra.
A nagyobb elvárások némileg át is alakították az előző idényben remekül működő csapatot, mert nem lehetett már annyira mélyen védekezni.
Középen maradt a low block a két „hatos” rendszerint szűk területet hagyva zárt vissza, de a széleken sokkal kevésbé volt meg a biztosítás a szélső középpályások részéről, akiknek egyre több támadófeladat jutott. Ez leginkább a presszingben mutatkozott meg, mert ekkor lettek a liga legaktívabban letámadó egysége, amely nem kezdte olyan magasan a nyomásgyakorlást, mint az előző szezonban, ám sokkal szervezetebben és precízebben tette mindezt, ami azt is jelentette, hogy az ellenfeleket kevesebbet engedték át a saját harmadukba, kevesebb lehetőséget hagytak nekik, csak épp azok minőségibbek lettek, hála annak, hogy a védekezést kevesebb fővel kellett megvalósítani. Összességében kettővel kaptak több gólt, ami annak fényében, hogy az engedett lövések átlag minősége 0,13-ra emelkedett, az engedett várható gólok száma pedig 1,27-re nőtt, nagyon szép, de egyértelműen túlteljesítés volt a részükről.
Támadásban ezzel szemben a presszing és a hibára késztetés éreztette hatását. Több labdát szereztek az ellenfél térfelén, a hibák után több lecsorgót gyűjtöttek be, valamint az ellenfél olykor kétségbeesett felívelése után nőtt a légi párharcaik sikerességének aránya is, főleg a semleges harmadban. Ezeknek köszönhetően nem kellett annyi hosszú indítással élniük, több lett a progresszív passz, javarészt a szélek irányába, ahol az új szerzemények sokkal jobban tudtak egy az egy elleni párharcokat vívni. A sikeres támadójáték nem hozott komolyabb változást a támadóstatisztikák többségében, viszont több gólt igen, ami több győzelmet is szült.
KÉT FRONTON
A kettős terhelésre való felkészülés újabb igazolásokat követelt meg a vezetőségtől, ám komoly anyagi háttér híján inkább arra próbáltak meg rámenni, hogy létszámban meglegyenek, lehetőség szerint közel azonos szintű játékosokkal minden posztra.
Bordalas számára is új volt a helyzet, mert ezelőtt még nem volt nemzetközi kupatalálkozója neki sem, ahogy a keret nagyobb részére szintén igaz volt ugyanez.
Az új kihívások és az új játékosok ismét rákényszerítették, hogy belenyúljon a taktikába és a felfogásba. A legnagyobb különbséget a labdával annak birtoklási szándéka jelentette, míg labda nélkül a mid block bevezetése. Ezzel egyidejűleg tovább nőttek a szabálytalanságok és csökkent a folyamatos játék ideje.
Azzal, hogy tördelték a játékot, elvették annak esélyét az ellenfelektől, hogy kombinatív focival megverjék őket, a cél az volt, hogy rákényszerüljenek a pontrúgásokra, amelynek levédekezésében ligaelit szintre fejlődött a csapat. Elhagyták a jól megszokott duplaszűrős felfogást, a középpálya közepén játszó két ember immár inkább box-to-box szerepkört kaptak. Be kellett segíteniük a letámadásba, ami magasabban kezdődött, de a nagyobb létszámnak köszönhetően a hatékonysága is megnőtt a nyomásgyakorlásnak, valamint megvolt a feladatuk hátrafelé is, de kevésbé kellett mélyen játszaniuk.
A mid block egyik hátránya ott ütközött ki, hogy a vonalak közti helyeken a kreatív játékosok meg tudták bontani a védelmet és minőségi lövőhelyzeteket alakítottak ki (0,15 NPxG/sH), ami csak azért nem lett végzetes, mert rendre sikerült megállítani az ellenfelet, bár többnyire szabálytalanul, de így is kevés lövést engedtek.
A labdabirtoklás a passzok számában és főleg a saját térfélen történő labdajáratásban mutatkozott meg. A gondot a kreativitás hiánya okozta, mert bár többet volt náluk a játékszer, de csak azzal jutottak előrébb, ha a szélen próbáltak egy az egy elleni vagy létszámfölényes helyzetet kialakítva beadásig eljutni. A két középpályás munkája inkább a presszingben és a védekezésben teljesedett ki, a támadók meg inkább célpontként funkcionáltak, mintsem visszalépésekkel és váratlan húzásokkal igyekeztek volna helyzetbe kerülni. Több, de pontatlanabb és alacsonyabb minőségű lövés, ennek következtében pedig visszaeső gólszám jellemezte a támadójátékukat.
Nemzetközi színtéren a stílusuk senkinek nem volt ínyére, és itt sokkal inkább erőltették az újoncszezonban jól bevált reaktív focit, aminek meg is volt az eredménye, hiszen a legjobb tizenhatig eljutottak, ahol már a koronavírus is közbeszólt a szereplésüket illetően.
SÜLLYEDŐBEN
Eljutottunk a jelenbe, ahol jogosan tehetjük fel a kérdés, mitől esett össze ez a csapat?
Azt le kell szögezni, hogy a kényszer is szült bizonyos távozásokat, mert a klub költségvetése nem áll épp a legjobban a járványhelyzet következtében, továbbá nemzetközi szereplés nélkül, az onnan befolyó plusz bevételek hiányában felesleges lett volna fenntartani egy nagyobb létszámú, jól megfizetett keretet.
A szezon eleje jól indult, mert visszahozta a Bordalas a low blockot védekezésben, a két továbbra is inkább box-to-box középpályásnak kevesebb feladata volt a presszingben, cserébe viszont mélyebbre kellett zárjanak, hogy ne hagyják az ellenfeleket a vonalak között szabadon. A játékot továbbra is a lehető leginkább le akarják lassítani (a Sporttudományok Nemzetközi Központja (CIES felmérései alapján, a legkevesebbet van játékban a labda a Gefate meccsein) sok a szabálytalanság, s idén minden eddiginél több a kemény fault is, amivel az élvonalban legtöbb piros lapot gyűjtik be.
A problémák egyik forrása az, hogy bár közelebb vannak a középpályások a védőkhöz védekezésben, a helyzeteket mégis könnyedén kialakítják az ellenfelek, méghozzá a tavalyihoz hasonlóan magas minőségű lövéseket engednek, csak idén jóval többet. A több lehetőségből több gól is születik, s idén már egy feletti a bekapott gólátlaguk. Ezzel kapcsolatosan kevesebb támadó-, illetve presszing-feladatot kapnak, amiből az következik, hogy kevésbé intenzív és kevésbé hatékony a letámadása a csapatnak, a kikényszerített hibák hiányában pedig nekik kellene helyzetbe hozni a támadókat, ami a gondok másik eredete.
[su_note note_color="#2e8b57"] A továbbra is labdát inkább birtokolni akaró csapatban nincs kreativitás, amit a statisztikák is visszaadnak, elég csak a kulcspasszokat, a boxon belülre juttatott pontos átadásokat vagy épp a lövéseket és azok minőségét megnézni. Mind-mind azt jelzik, hogy ez a csapat képtelen gólhelyzetet kialakítani és abból betalálni. Az 1,03 xG érték a legrosszabb a négy szezon alatt, de még ehhez képest is csak 0,73 gólt hoznak össze meccsenként. [/su_note]
A konzervatív támadójátékkal kapcsolatosan sokatmondó adat, hogy David Soria labdaérintési-, passz-, és támadóharmadba juttatott átadásainak a száma is szignifikánsan megemelkedett, vagyis a kapust többször kell bevonni a játékba, ő pedig rá van kényszerülve a felívelgetésre.
Ebben az ütemben haladva könnyen kerülhetnek a vonal alá, mert csak négy ponttal állnak jobban, mint a már kieső helyen lévő Elche. Az eddig lejátszott harminc bajnoki során több mint a meccsek felén nem tudtak betalálni, s ezek közül csak ötször sikerült pontot szerezni. Ha tartják a meccs/pont átlagot, akkor a 38 pont elegendő lesz a bennmaradáshoz az elmúlt évek tanulsága alapján, de ha sikerül is bennmaradni, akkor könnyen összejöhet, hogy a nevük alatt húzzák meg azt a bizonyos vonalat.
Képek: Getty Images
Szerző
