Léphet előrébb a létszám- és sztárcsökkentett francia liga?

Miközben a válogatott a világbajnokságon is bizonyította, hogy a francia labdarúgás a világ legjobbjai között említhető, az ország bajnoksága egyértelműen elmarad a négy európai topligától és mostanában az ötödik helyezésért is meg kell küzdenie az UEFA pontszámítását ügyesen megtrollkodó Hollandiával szemben. A szűk elittől való lemaradásnak nyilvánvalóan a Ligue 1 szerényebb pénzügyi lehetőségei az oka, amit az Európa harmadik legnagyobb GDP-jét maga mögött tudó országban csak részben magyaráz a sportág iránti valamivel kisebb társadalmi elköteleződés. A mai, globalizált futballpiacon ugyanakkor nagy jelentősége van a nemzetközi marketingerőnek, melyben a Ligue 1 kétségtelen lemaradásban van a legnagyobb vetélytársakhoz képest. Ezt igyekezett valamelyest orvosolni a katari befektetésekkel zászlóshajóvá váló Paris Saint-Germain a nemzetközi sztárok felvonultatásával David Beckhamtől kezdve Zlatan Ibrahimovicon és Gianluigi Buffonon át Lionel Messiig, akiknek a leigazolását nem mindig sportszakmai szempontok, hanem sokkal inkább az ázsió felsrófolása tette szükségessé.

Jelenleg azonban nagy változások történnek a ligában, hiszen a legnagyobb sztárok részben egy koncepcióváltás, részben pedig a nemzetközi áttörés elmaradása miatt elhagyni készülnek a Ligue 1-t. A hazai tehetségeket egyre fiatalabban csábítják külföldre busás szerződésekkel, most épp a tinik közül El Chadaille Bitshiabu (RB Leipzig), Malo Gusto (Chelsea FC) vagy Lesley Ugochukwu (Chelsea FC) távozott, de könnyen követheti őket például Bradley Barcola, Rayan Cherki és Elye Wahi is, a húzónevek közül pedig most nem csak Lionel Messi vagy Sergio Ramos hagyja el Franciaországot, hanem Axel Disasi, Seko Fofana, Lois Openda és legnagyobb érvágásként még Kylian Mbappé is távozhat, így a megkopott dicsfényű Neymar maradhat a legértékesebb portéka a ligában.

A francia bajnokság ezzel párhuzamosan igyekszik további eszközöket bevetni a versenyképesség növelése érdekében.

Ez közben persze a többi vetélytárssal szemben komoly előnyhöz juttatja a Ligue 1-t is, de az európai labdarúgást már rég eluralta a fokozottan elitista berendezkedés, melyhez képest voltaképpen már ez a változás is enyhülésnek látszik, ugyanakkor a franciáknak még a már említett holland veszélyt is vissza kell verniük, hogy a most kapott fór rögzüljön a rendszerben, ami egyébként a Konferencia-liga-meccsek alacsonyabb számával a trollkodás lehetőségét is csökkenti majd a jövőben.

Ezzel párhuzamosan a francia bajnokság mezőnyét 20-ról 18 csapatra szűkítették, ami a mérkőzések számának csökkenésével az európai kupaindulóknak nem csak nagyobb figyelmet hagy a nemzetközi erőpróbákra, hanem a források szétosztását is optimalizálhatja. Hiszen ha a meccsbevétele kevesebb lesz is az élvonalbeli kluboknak, a manapság már sokkal lényegesebb televíziós és szponzori bevételek ugyanakkor koncentráltabban juthatnak el az erősebb egyesületekhez.

Így aztán az új szezon végeredményének különösen nagy jelentősége lehet a hierarchia alakulásában. Persze a Paris Saint-Germain továbbra is más pénzügyi szférában mozog, mint a vetélytársai és ha a jelenlegi átalakulási folyamata és a már megszokott hatalmas médiazaj nem zavarja meg túlságosan, akkor meg is kell védenie a bajnoki címét. A fővárosiak mögött viszont relatíve kiegyenlített a mezőny, a BL-főtáblát érő dobogós helyekre most is további hét csapat pályázik komoly ambíciókkal, ami izgalmas küzdelmet ígér. Az egyes klubok persze nagyon különböző előjelekkel várják a rajtot, az átigazolási időszak pedig még augusztus legvégéig tart, számos transzfer lóg pillanatnyilag a levegőben, ami folyamatosan változtathatja az erőviszonyokat, de érdemes a péntek esti, rangadónak beillő OGC Nice–Lille OSC rajt előtt megnézni, kinek mit ígér a Ligue 1 új, forradalmi szezonja.

Éktelen párizsi hangzavar és a spanyol vonal

Mivel a francia bajnokságnak távolról sincs akkora marketingereje, mint az angol Premier League-nek, így a Paris Saint-Germain komolyabb ambíciókat dédelgető katari tulajdonosainak nyilván egészen más stratégiát kell követniük, mint az Angliában befektető közel-keleti klubtulajdonosoknak, ha fel akarnak kerülni a világ legjelentősebb címlapjaira. A PL-ben akár az ötödik, hatodik hely is jelentős hírverést hozhat, a francia bajnoki cím azonban ehhez kevés, így a sportértékükön túl Párizsba csábított sztárok létfontosságúak a klub ázsiójának felsrófolásában, ennek pedig bőven láttuk a hátulütőit az utóbbi években.

Lionel Messi és Sergio Ramos ugyan már távoztak, de a szokásokhoz híven hatalmas a zaj a PSG háza táján, a sportmédia minden létező és nem létező bőrt igyekszik lehúzni a klubnál felmerülő, gyakran egészen banális, más egyesületeknél észre sem vett apró rezdülésekből is. Ráadásul a csapat játékát az elmúlt években a leginkább meghatározó Mbappé a hírek szerint most már nem szándékozik meghosszabbítani 2024-ben lejáró szerződését, így viszonya alaposan elmérgesedett a klubvezetéssel, melynek a jelenlegi zűrzavarban kellene még eladnia legnagyobb értékét, ha pénzt akar kapni érte. A spanyol és francia újságok szokásos kampánya sem könnyíti a helyzet megoldását, mely bőségesen ellátja a világsajtót gyakran szemenszedett sületlenségekkel, de a hitelességre fittyet hányó pletykaáradatban ez is remekül kiszolgálja a gúnyolódásra szomjazó nagyközönséget.

Mindeközben a PSG mégiscsak a francia futball zászlóshajójaként vonzza a Ligue 1 irányába a nemzetközi figyelmet, a nagy bizonytalanságban pedig idén ismét új vezetőedző, Luis Enrique igyekszik új mentalitású csapatot építeni.

Mbappé szerepvállalása mellett a várható új igazolások is bizonytalanok még, a huszárvágással alig 50 millió euróért érkező Ousmane Dembélé mellett Randal Kolo Muani érkezéséről is hallani a szurkolók elvárásait kielégítendő. Míg előbbi esetében nem csak kétségtelen tehetsége vetekszik Neymaréval, hanem sérülékenysége is, így érkezése borítékolhat gondokat, utóbbi viszont alighanem nagyon hasznos szerzemény lenne az elvárásoknak egyelőre megfelelni nem tudó Hugo Ekitiké helyett a támadósorba. Ugyanakkor az előző szezonban a Benficában 27 gólt szerzett, az igazán éles meccseken azonban eddig inkább betliző portugál Goncalo Ramos megszerzéséért már 80 millió eurót költött Luis Campos sportigazgató és érdekes fogásként ingyen érkezett Marcos Asensio is. A felkészülési meccseken használt 4-3-3-as felállásban pedig Carlos Soler is elől kapott szerepet és a spanyol ligából érkezett a távol-keleti piac szimpátiáját elnyerni hivatott Kang In Lee is.

A spanyol sort folytathatjuk a középpályán Fabián Ruizzal, a legnagyobb nyári igazolás pedig pillanatnyilag 60 milliós vételárával a 22 éves uruguayi Manuel Ugarte, akinek a helyét viszont valószínűleg a pletykák ellenére egyre inkább maradni látszó Marco Verratti mellett kellene valahogy megtalálni. Ugyanakkor egyre több szerepet kap nyolcasként az alig 17 esztendős Warren Zaire-Emery, de a saját nevelésű ifjoncoknak azért továbbra sem lesz könnyű dolguk csapatba kerülni, ahogy azt a 15 millióért Lipcsébe távozó hátvéd, Bitshiabu esete is mutatja.

Pedig Luiz Enrique várhatóan domináns rendszerében nagy kérdés lesz az is, ki állítja meg az ellenfeleknek az első párizsi visszatámadáson átjutó kontráit, melyek a felkészülés során nem csak az Internazionale, hanem a Cerezo Osaka ellen is vereséget eredményeztek. A végül ingyen érkezett Martin Skriniar elég gyorsan beilleszkedett Marquinhos és a visszavont Danilo Pereira mellé a védelembe, ám egyiküknek sem erőssége az ellenfelek sprintereinek megfékezése. Igaz, a gyakran magasra feltolt szélső hátvédek mellé érkezett most Lucas Hernandez, akit akár a bal szélről kissé középre húzódva a védősor három tagúvá alakítására is lehet használni, amikor a jobb szélen Ashraf Hakimi felfut az akciókhoz.

Bár a keret két legnagyobb sztárját elveszíteni látszik tehát és igencsak képlékeny még az összetétele, a felforgatott felállással lejátszott felkészülési mérkőzések sem sikeredtek valami fényesre, mégis a PSG marad a bajnoki cím legnagyobb esélyese, hiszen egy-két hónapon belül várhatóan összeáll a francia mezőnyben kiemelkedő lehetőségekből kotyvasztott párizsi főzet. A szezonrajt viszont még elég komplikáltnak ígérkezik az elmúlt szezonban nagyon kellemes meglepetést szerzett Lorient ellen, mely legjobbjai folyamatos elvesztése ellenére tudott eddig masszív maradni.

Kang In Lee, Verratti, Neymar, Marquinhos és Lucas Hernandez (Fotó: psg.fr)

Lesz-e végre kihívó az Olympique Marseille?

A demográfiai adottságokat, a francia klubok költségvetését és főként az ambíciókat figyelembe véve az Olympique Marseille lehetne a legnagyobb kihívója a PSG-nek, főként amióta a 2016 nyarán érkezett amerikai tulajdonos, Frank McCourt meghirdette az OM Champions Projectet. Ennek azonban képtelen eleget tenni a déli egyesület, pedig a katari éra alatt a Montpellier, az AS Monaco és a Lille OSC is meg tudta tréfálni a fővárosiakat egy-egy bajnoki aranyérem erejéig, tavaly pedig a Lens húzkodta meg leginkább az oroszlán bajszát. Közben a McCourt-éra hét szezonja alatt az OM egyszer sem tudott 12 pontnál közelebb kerülni a PSG-hez a végelszámolásnál, pedig közel 400 millió eurót költött az átigazolási piacon – javarészt a Vélodrome-ban végül elbukó játékosokra, és az eladásokkal számított egyenleg is 173 millió eurós veszteséget mutat.

Az emlékezetes, 2021. februári szurkolói ostrom után az elnöki székbe kerülő Pablo Longoria sem fogta vissza a pénzszórást, a Jorge Sampaolival megszerzett ezüstérem után azonban minden idők legnagyobb marseille-i költekezése is visszaesést hozott Igor Tudor irányításával, aki kiscsapatokat ugyan képes szívós munkára ösztökélni, a nagyobb presztízsű megbízatásainál megszokhattuk, hogy az eredmények nem kielégítők, ellenben komoly feszültségek keletkeznek. Ennek most egyrészt Dimitri Payet meglehetősen keserű marseille-i búcsúja lett a végeredménye, másrészt pedig egy újabb edzőváltás. A spanyol elnök egy spanyol edzőt, Marcelinót ültetette a kispadra, akinek a pályafutása szintén kevésbé ambiciózus csapatokkal elért becsülendő, de apróbb sikerekről szólt eddig a magas letámadás alkalmazásával.

A középpályára ugyanis az AS Monaco BL-villogása óta komoly olasz- és spanyolországi tapasztalatokat gyűjtött, közép-afrikai válogatott Geoffrey Kondogbia érkezett, a támadósorba pedig Pierre-Emerick Aubameyang mellett Iliman N’Diaye, aki azzal lett azonnal népszerű a szurkolók körében, hogy előkerült róla egy kölyökkori felvétel hatalmas OM-rajongóként. Utóbbi társa a szenegáli válogatottban Ismaila Sarr, akit most 13 millió euróért vásároltak meg a phókaiak utódjai az angol másodosztályból, holott négy éve még 30 milliót fizetett a Watford a játékjogáért a Stade Rennes-nek. A felkészülési meccseken az utóbbi trió azonban egyetlen gólt sem tudott összehozni, pedig nem sok idejük lesz összeszokni. A klub kasszája és lehetőségei szempontjából ugyanis létfontosságú BL-selejtezőt játszik a csapat a Panathinaikosszal, továbbjutás esetén pedig a playoff-ban valószínűleg a Sporting Braga vár még a gárdára.

Így aztán a bajnoki nyitány kicsit háttérbe is szorul, pedig az első fordulók Stade Reims, FC Metz, Stade Brest sorozata során nem nagyon illenék pontot veszíteni az újjáalakuló gárdának. Az új edzőnek és játékosoknak gyorsan bizonyítaniuk kell, a számos problémával küszködő vetélytársak mellett a dobogó már minimális elvárás, mely a kibővített BL-nek hála stabilabb pénzügyi alapot jelenthet a hőn áhított szintlépéshez.

Valentin Rongier, Kondogbia és Aubameyang várja már az augusztusi kihívásokat (Fotó: om.fr)

A szintlépésre várva

A saját szintjéhez képest egy nagy lépésen dolgozik a Lens is, mely az idei BL-sorozatban már ott van a főtáblán – 20 év után újra, a parádés tavalyi ezüstérmének köszönhetően. Korábbi cikkünkben már részletesen kitértünk rá, hogyan lett újoncból pár év alatt ligafavorit a bányászcsapat a semmiből jött Franck Haise vezetőedző karakteres stratégiájával és a klubvezetés okos építkezésével, a meccsbevételek és a szponzorok egyre hatékonyabb kiaknázásával.

Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a két legpiacképesebb játékosát elvesztette nyáron a Lens, hiszen a klub gólrekordját megdöntő Lois Opendáért 43 millió eurót fizetett az RB Leipzig, a csapatkapitány és egyszemélyes házi terminátor Seko Fofana pedig az al-Nasszr gárdájához igazolt 25 millió euró ellenében, így már Cristiano Ronaldóval játszik együtt Szaúd-Arábiában. A középpályáról távozott a kameruni válogatott Jean Onana is, ebben a csapatrészben azonban minőségi erősítésnek tűnik a kupagyőztes Toulouse-tól szerződése lejárta után ingyen átcsábított holland Stijn Spierings és az FC Basel nemzetközi kupamenetelésében oroszlánszerepet játszott alig 20 esztendős francia Andy Diouf megszerzése. A támadósorba érkezett a 19 éves kolumbiai tehetség, Óscar Cortés és a guineai válogatott Morgan Guilavogui, de valószínűleg a tavaly megszokott játékosok alkotják majd a szokásos vetésforgót Florian Sotoca körül, miközben Angelo Fulgini és Adrien Thomasson mellett egyre több szerepet kaphat az ifjú portugál David da Costa, a széleket pedig továbbra is a lengyel Przemyszlaw Frankowski és a kolumbiai Deiver Machado róhatják szakadatlan. A legfontosabb transzferfejlemény viszont az, hogy a neves olasz kérők ellenére a védelem osztrák válogatott sziklája, Kevin Danso egyelőre a csapatnál marad jól megszokott társaival, az argentin Facundo Medinával és Jonathan Gradit-val alkotva stabil triót.

A klubhoz fantasztikusan kötődő szurkolók számára feltehetően a BL-szereplés megünneplése és az elitklubok vendégszereplése lesz a szezon fénypontja a Bollaert-ben, de józan ésszel gondolkodva a Ligue 1-ben azért várható egy visszacsúszás a tabellán.

Massadio Haidara, Sotoca, Jimmy Cabot, Frankowski és Danso (Fotó: rclens.fr)

A már hosszabb ideje építkező Stade Rennes-nek viszont van már rutinja a kettős terhelésben, hiszen immár sorozatban hatodszor szerepelhetnek a büszke bretonok a nemzetközi porondon. Bruno Génésio tavaly is továbbvezette a gárdát az Európa-liga csoportköréből, bár aztán a Sahtar Donyeck megállította őket. Nyáron a Chelsea 27 millióért elvitte a középpályás Lesley Ugochukwut, a csapatkapitány, Hamari Traoré pedig hat év után távozott és Jérémy Doku értékesítése is folyamatos témája a zuhanyhíradóknak,

Tavaly ugyan megsínylették Martin Terrier sérülését, és a két évvel ezelőtti gólvágójuknak idén is ki kell hagynia a szezon elejét, ugyanakkor jól megosztozott a találatokon a 22 éves Amine Gouiri, a 20 esztendős Arnaud Kalimuendo és a csapatnál továbbra is kitartó Benjamin Bourigeaud, aki a liga második legtöbb gólpasszát is kiosztotta. Az előkészítésekben továbbra is fontos láncszem a horvát válogatott Lovro Majer is, de most még két további kifejezetten kreatív játékosra is lecsapott a Rennes, hiszen megszerezte a régóta kinézett nantes-i karmestert, Ludovic Blast-t valamint a Lorient-tól az utánpótlás-válogatott Enzo Le Fée-t is.

És akkor még a Rennes új szupertehetségét, az U17-es Európa-bajnok Désiré Douét nem is említettük, akinek az alig két évvel idősebb bátyja, Guéla Doué is felbukkanhat a jobbhátvéd posztján Hamari Traoré hűlt helyén, de a poszt első számú várományosa, Lorenz Assignon is csak 23 esztendős saját nevelés. A balhátvéd posztján a 21 éves Adrien Truffert már komoly tapasztalatokkal bír a Ligue 1-ben és valóságos közönségkedvenc a Roazhon Parkban, a védelem tengelyében pedig a 23 éves belga válogatott Arthur Theate már tavaly nagyon fontos láncszem lett, hiszen védőmunkája mellett a labdafelhozatalokban is jeleskedett.

Ha nem is bajnokesélyesnek, de a dobogóra és ezzel a Bajnokok Ligájába pályázó csapatok közé mindenképpen oda kell sorolnunk tehát Franciaország harmadik leggazdagabb emberének, Francois-Henri Pinault-nak a csapatát, mely igyekszik felkerülni a francia klubok legfelsőbb polcára.

Bourigeaud, Assignon és Steve Mandanda (Fotó: stadrennais.com)

Múlt dicsőségek távoli nyomában

A jelenleg azon a bizonyos legfelsőbb polcon lévő klubok ugyanis szenvednek az utóbbi években. A Lille OSC ugyan nagyot lépett előre tavaly Paulo Fonseca irányításával, és a 2021-es bajnoki aranyérem után bekövetkező durva lecsúszást feledtetve legalább a Konferencia-ligába kvalifikálta magát az ötödik helyet megcsípve. Az aranygárda tagjai közül már rengetegen elhagyták a csapatot, most pedig Timothy Weah, Jonathan Bamba, André Gomes és José Fonte is továbbálltak, így folytatódik a csapat alapos átalakulása.

A védelemben például a már 39 esztendős portugál Európa-bajnok helyét a sérülése után egy leccei kölcsönnel feltámadni látszó világbajnok, Samuel Umtiti veheti át, aki ingyen érkezett az FC Barcelonától. Így aztán ő képviselheti most már a rutint az amúgy rendkívül fiatal összetételű hátvédsorban, melybe a portugál Tiago Santos személyében egy újabb 21 éves jobbhátvéd is érkezett. A legnagyobb igazolásnak azonban a 20 évesen már izlandi válogatott és az FC Köbenhavnnel dán bajnokságot nyert Hakan Arnar Haraldsson tűnik, aki a felkészülési mérkőzéseken remek párost alkotott Jonathan Daviddel. Utóbbi távozása pár hete még biztosnak tűnt, mivel azonban a Lille nem hajlandó egyelőre 60 millió alá engedni az árát, ennyit pedig látszólag nem ér meg egyik kérőjének sem, így könnyen lehet, hogy a kanadai gólvágó marad Lille-ben. Márpedig ha ezt a duót szolgálja ki az egyik legjobb előkészítőnek tartott Rémy Cabella és még a vezetőedző elvárásainak megfelelően a középpályára is érkezik még valaki Benjamin André mellé, akkor sikeres lehet a szezon, melyet rögtön egy keménynek ígérkező nizzai fellépés nyit a péntek esti szezonrajton.

Alexsandro, Benjamin André, Bafodé Diakité, Gabriel Gudmundsson és Mohamed Bayo (Fotó: losc.fr)

A déli végeken ugyanakkor az AS Monaco háza táján is reménykednek a feltámadásban, bár idén az UEFA-bevételekről való lemaradással nagy költekezésbe nem foghatnak. Benoit Badiashile után begyűjtötte 45 millió euróért Axel Disasit is a Chelsea, akit a hasonló stílusú, de csak 15 millióba kerülő ghánai válogatott Mohammed Salisu pótolhat majd. A két év kölcsön után a Bayern Münchenhez visszatért Alexander Nübel helyett pedig a Red Bull Salzburggal kétszeres osztrák bajnok Philipp Köhn őrizheti akár magabiztosabban is a csapat hálóját.

Az osztrák szakember az Eintracht Frankfurtnál annak idején villámgyors támadásokkal lett sikeres, így Monacóban ezt a vonalat folytathatja Philippe Clément bukása után. Ebben a stílusban szokott igazán ficánkolni a csapatkapitány Wissam Ben Yedder is, mellette pedig továbbra is ott lehet Kevin Volland a támadósorban, valamint Takumi Minamino és a holland Myron Boadu is, az viszont komoly érvágás, hogy egy edzésen elszenvedett sérülés miatt Breel Embolo hónapokra kidőlt. Közben a hercegségbeliek híres akadémiája ontja magából a tehetségeket, már csak az a kérdés, hogy a bevételhiány miatt most a kényszerűen korai bevetésük elég lesz-e felvenni a versenyt a Ligue 1 mezőnyével.

Edan Diop, Embolo, Ben Yedder, Alekszandr Golovin és Minamino (Fotó: asmonaco.com)

Elméletileg az élmezőnyhöz kellett volna már az előző szezonban is tartoznia az Olympique Lyonnak is, a domináns játékhoz azonban borzalmas eredménytelenség párosult Peter Bosz irányítása alatt. Így a Közel-Keletről hat év után hazatért Laurent Blanc regnálása alatt javultak csak az eredmények, de a nagy hajrá végén az európai helyekre már nem sikerült odaérni.

A semmiből korszakos klubot építő Jean-Michel Aulas 36 év után most már végkép leköszönt és átadta a stafétát John Textornak, UEFA-bevételek hiányában azonban nagy bevásárlást az amerikai üzletember sem tudott tartani, pedig rengeteg fontos játékost elvesztettek már tavaly. Most nyáron is távozott még Malo Gusto, Jérome Boateng, Moussa Dembélé és Houssem Aouar is, a helyükre pedig a háromszoros belga bajnok angolai válogatott jobbhátvéd, Clinton Mata volt a legjelentősebb érkező, ötmillió eurós vásárlás az FC Bruges-től. A védelembe érkezett még kölcsönben Duje Caleta-Car a Southamptonból, és szintén az angliai kiesőnél szerepelt tavaly a most Lyonba szerződött Ainsley Maitland-Niles is.

A felkészülés során minden épkézláb ellenféltől kikaptak ugyanis és még gólt sem tudtak szerezni utolsó négy meccsükön. Pedig a támadósorban a tavaly meglepetésre megtáltosodott veterán, Alexandre Lacazette mellett ott lehetne két szupertehetség, Cherki és Barcola, őket azonban igencsak tehetős kérők ostromolják az átigazolási időszak végéig, így egyáltalán nem biztos, hogy Lyonban maradnak.

A számos Lyon-nevelt ígéret közül ketten: Cherki és Maxence Caqueret (Fotó: ol.fr)

Merész projektek

A korábban az ötödosztályból az élvonalig „családi klubként” építkező Racing Strasbourgot ugyanis felvásárolta Todd Boehly cége, a BlueCo, így új pénzügyi dimenziók nyíltak meg a klub számára, miközben bizonyos szempontból a Chelsea FC előszobájává válhat. A kispadra Angliából tért haza az edzőként átütő sikerekre egyelőre képtelen Patrick Vieira, a keretbe pedig érkezett két 20 esztendős tehetség, a BL-ben is megfordult elefántcsontparti hátvéd, Abakar Sylla az FC Bruges-ből klubrekordot jelentő 20 millió euróért és az osztrák élvonalban kilenc gólig jutott holland támadó, Emanuel Emegha a Sturm Grazból 13 millióért. Még fontosabb talán, hogy meg tudták tartani a 20 találattal házi gólkirály Habib Diallót és szinte minden alapembert, így minden reményük megvan az elzásziaknak, hogy az új szezonban ne a bennmaradásért kelljen küzdeniük, hanem akár a nemzetközi helyek felé kacsintgassanak, mint két évvel ezelőtt.

Ez a minimális elvárás Vieira korábbi klubjánál, az OGC Nice-nél is, ahol eddig az Ineos hiába öntötte a pénzt a futballprojektjébe, sehogy sem akar összejönni a nagy áttörés. A tavalyi szezonban egészen pocsékul sült el Lucien Favre visszahívása a kispadra, majd a kezdeti lendület után Didier Digard irányítása alatt is beszürkült a gárda, így bátor döntésre szánta el magát Jean-Pierre Riviere klubelnök. Az a Francesco Farioli került ugyanis a kispadra, aki merész taktikai felfogásával igencsak felkapott újítónak számít a közösségi felületeken, törökországi tevékenykedését azonban különösebben nagy siker nem övezte. A felkészülési mérkőzések sem azt mutatták, hogy a francia szinten bombaerős keretből sikerülne kihozni a benne rejlő potenciált, pedig ha volt is néhány változás, gyengülésről egyelőre nem beszélhetünk. Az egyelőre kitételt azért hangsúlyoznunk kell, hiszen augusztusban még elveszthetik Jean-Clair Todibót a védelemből, Khéphren Thuramot pedig a középpályáról, de legalább a támadósorban maradni látszik a nigériai csatár, Terem Moffi, míg az elefántcsontparti Jérémie Boga érkezése új opciókat is adhat a vezetőedző kezébe az amúgy is széles skálán mozgó támadóarzenálba.

Nagyobb volt a jövés-menés a Toulouse FC háza táján, melyet az amerikai tulajdonos, a RedBird Capital és az elnök Damien Comolli ugyan nagyon következetes munkával épített fel a másodosztályból az élvonalig és a kupagyőzelemig, most viszont egészen új és minden korábbinál fenyegetőbb kihívással néz szembe. Hiába ugyanis a garantált nemzetközi kupabevétel, talán épp a kettős terhelés réme, a már tavasszal is haloványabb bajnoki szereplés és a takarékosságra koncentráló klubfilozófia miatt számos alapember elhagyta a csapatot a nyáron és egyelőre csak kíváncsian várhatjuk, az újra a radar alól kihalászott szerzemények olyan jól beválnak-e, mint a korábbiak. A kispadról már a bukdácsolós szezonhajrában elküldték Philippe Montanier-t, hogy a segítőként már korábban mellé ültetett alig 39 éves katalán edző, Carles Martínez vegye át a csapatot.

Az ő kreatív és dinamikus stílusa jobban passzolhat talán a vezetőség elképzeléseihez. Vele a már korábban is fel-felvillanó fiatalokra, elsősorban a holland házi gólkirály Thijs Dallingára, a marokkói válogatott Zakaria Aboukhlalra vagy az algériai Fares Chaibira egyre nagyobb szerep hárulhat, de összességében is a legfiatalabb, alig 22,9 év átlagéletkorú kerettel vág neki a Toulouse a szezonnak. A felkészülés végén mindenesetre sikerült az Osasunát és az AS Romát is megvernie, de nem vennénk mérget rá, hogy a bajnokságban az egyes meccseken mutatott meglepetéseken túl összességében is jól tud majd teljesíteni a nemzetközi elfoglaltság mellett. Annál is inkább, mert a középmezőnyből több hasonló súlycsoportot képviselő vetélytárs is igyekszik feljebb lépni és kihasználni minden megingást.

Habib Diallo, Moffi és Dallinga (Fotó: rcstrasbourgalsace.fr, ogcnice.com és toulousefc.com)

Meglepetésre készen a középmezőnyből

A tabella közepének sűrűjében már tavaly is többen megelőzték a toulouse-iakat, leginkább pedig a breton kiscsapat, az FC Lorient. A korábban kiesőjelölt gárdából egy teljesen rutintalan edző, Régis Le Bris varázsolt a nemzetközi helyek felé kacsintgató alakulatot még úgy is, hogy legnagyobb felfedezettjeiket folyamatosan elvesztik az átigazolási piac kisebb-nagyobb cápáival szemben. Armand Laurientée, Dango Ouattara és Moffi után nyáron távozott már Le Fée is, de a mali csatár Ibrahim Koné eladására is jó esély van, viszont ezúttal az érkezők között is erős neveket sorakoztat fel a fiatalon már klubigazgatói pályára készülő Loic Fery tulajdonos, akinek a tavalyi szezon során láthatóan megjött az étvágya a részleges sikerek láttán. Sikerült most ugyanis a csapatához hoznia az szexuális erőszak vádja alól végül felmentett világbajnokot, Benjamin Mendyt, miközben a másodosztályból is érkezett két ifjonc a védelembe, mégpedig a szenegáli válogatott középhátvéd Formose Mendy és a guineai válogatott jobbhátvéd Dembo Sylla. A támadósorban maradhat az ezúttal már Bournemouth-tól kölcsönvett Romain Faivre és érkezett a svájci bajnok FC Zürichtől a benini válogatott csatár, Aiyegun Tosin is. Nem veszélytelen ugyanakkor az új kihívás a meglepetéscsapatként berobbanó vezetőedző számára, hiszen ezúttal nagyobb elvárásokra megerősített kerettel kell dolgoznia, miközben egyébként 20 éves unokaöccse, Théo Le Bris is dörömböl már a kezdőcsapat kapuján.

Hasonlóan váratlanul robbant be tavaly a Stade Reims alig 30 éves belga vezetőedzője, Will Still, aki a szezon közben vette át a csapat irányítását, hogy aztán jókora fejlődést produkáljon a gárdával. Champagne-ban is voltak természetesen érzékeny nyári veszteségek, hiszen Hugo Ekitiké után az Arsenal-kölcsön házi gólkirály, Folarin Balogun is távozott már a csapattól, a középpályáról pedig a szenegáli válogatott Dion Lopy. A városban született üzletember, a 2004 óta elnökként tevékenykedő Jean-Pierre Caillot most is tartogat azonban látványos és vakmerő igazolásokat. Előbbi kategóriába tartozik a legutóbbi két belga ezüstérmet begyűjtő USG csapatkapitánya, a máltai válogatott Teddy Teuma és a belga kupagyőztes La Gantoise kenyai középhátvédje, Joseph Okumu. Ifjú tehetségként pedig visszatért a másodosztályt megnyert Le Havre-tól a marokkói válogatott Amir Richardson, de még az U20-as vb egyik üdvöskéjét, a gambiai Adama Bojangot és a Salzburg egy új csatárpalántáját, az elefántcsontparti Oumar Dakitét is sikerült megszerezni. Utóbbi nem kevesebb mint hat gólt lőtt a felkészülési mérkőzéseken, így ha nem is elit ellenfelekkel szemben, de a legutóbbi öt meccset sikerült megnyerniük.

A kis szünet után újra Michel Der Zakarian által irányított Montpellier HSC korábban is képes volt megtréfálni a liga sztárcsapatait, most pedig Wahi várható értékesítése új pénzügyi lehetőségeket is hozhat a klubnak. Ennek első előjele, hogy utódként a norvég góllövőlistát vezető nigériai ifjonc Akor Adamst szerződtették 4,5 millió euróért a Lilleströmtől, de korábban ingyen érkezett már az ifjú svájci válogatott hátvéd, Becir Omeragic és a Belgiumban pallérozódott jordán válogatott szélső Mousa al-Tamari is, így bizakodva várhatják a szurkolók az újonc Le Havre elleni hazai bemutatkozó meccset.

Gyakorlatilag ilyesmi történt tavaly az FC Nantes-tal, amely a 2021-es kupagyőzelme után egész jól helyt állt az Európa-ligában és közben a Francia Kupa döntőjéig is újra elmenetelt. Ott azonban akkora pofonba szaladt bele, hogy csak nehezen keveredett ki belőle és a ligában közben gyéren gyűjtögetett pontok miatt csak a legutolsó fordulóban sikerült a mélyütésből a kiesést jelentő vörös vonal fölé emelkednie. Nem lehetetlen, hogy az új szezonban is lesznek gondjai a csapatnak, hiszen a karmester Blas mellett távozott a brazil Andrei Girotto is, a csatár Andy Delort-t pedig úgy adták el Katarba 2,5 millió euróért, hogy közben még ki kellett fizetniük érte ötmilliót az OGC Nice-nek, így aztán nagy igazolásra nem is nagyon maradt büdzsé. A keretben persze még mindig akad minőségi játékos bőven, de nem vennénk biztosra, hogy nem lesznek a Nantes-nak kiesési gondjai, ahogy arra sem, hogy az igencsak megosztó tulajdonos, Waldemar Kita által a nagy hajrá után egyelőre a kispadon hagyott tapasztalatlan vezetőedző, Pierre Aristouy megmarad a szezon végéig az állásában.

Le Bris, Still és Der Zakarian (Fotók: lequipe.fr)

Akiknek a bennmaradás már siker

A tavalyi négy helyett idén már csak két biztos kieső lesz ugyan a Ligue 1-ből, egy gárda pedig osztályozóra kényszerül, de a legkisebb csapatok között sem neveznénk senkit biztos kiesőjelöltnek.

A két újonc közül a Bölöni Lászlóval azonnal visszajutott FC Metz már rutinos élvonalbeli klubnak számít, most a Génération Foot akadémiáról érkező új szenegáli tehetségek (leginkább Lamine Camara) mellett a másodosztály grúz gólkirályának, Georges Mikautadzének a találataiban is bízhatnak a szurkolóik.

Az amerikai Vincent Volpe tulajdonában lévő Le Havre AC 15 év után jutott vissza az élvonalba egy szlovén vezetőedzővel, Luka Elsnerrel a kispadon, de nyáron Katarba igazolt az algériai csapatkapitány, Victor Lekhlal. A keretben van néhány érdekes játékos, új igazolásként pedig nem csak a magyar válogatott Nego Loic érkezett Normandiába, de a Zenittel ötszörös bajnok orosz válogatott középpályás, Daler Kuzjajev is. A felkészülési mérkőzéseken viszont minden élvonalbeli klubtól vereséget szenvedtek, így feltehetően nagyot küzdenek majd a bennmaradásért.

Ez vár alighanem a jelenleg negyedik számú breton egyesületnek számító Stade Brestre is. A januárban kinevezett Éric Roy irányításával egész jó teljesítménnyel kerülte el végül az előző szezon végén a kiesőhelyeket, azóta viszont elvesztette a szinte klublegendává avanzsáló Franck Honorat-t is, aki a Bundesligába igazolt, erősítésként pedig legfeljebb az Intertől másfél év után újra kölcsönkapott uruguayi támadót, Martín Satrianót említhetjük.

Mindeközben az új szezonnak ismét a Clermont Foot vág neki a legkisebb költségvetéssel, mégis nehéz lenne egyértelmű kiesőjelöltnek nevezni a csapatot, hiszen Pascal Gastien vezetőedző a történelmi feljutás és az első bennmaradás után tavaly csodával határos módon egészen a nyolcadik helyig vezette a tanítványait (közte a középpályán robotoló fiát, Johant). A korábbi tehetségeik mellé most még megszerezték az auvergne-iek az FC Basel hátvédjét, a francia utánpótlás-válogatott Andy Pelmard-t és az ifjú mali középpályást, Habib Keitát is, így kíváncsian várhatjuk ezúttal is fel tudnak-e kapaszkodni a tabellán a biztonságos középmezőnybe és ezzel akár valamelyik tehetősebb klubot taszítani a veszélyes régiókba.