Magyarország–Németország, ellenfélszemle: ébredező esélyes

STÍLUS

A futball történelmének tanulságai szerint a német futball tradíciói mindig arról szóltak, hogy az éppen aktuális világtrendet próbálták a lehető leghatékonyabb módon átvenni. Ezt láthattuk a kilencvenes években, amikor a fizikális játékstílus volt az úr. Ugyanezt figyelhetjük meg manapság, amikor a pozíciós játék, a labdát birtokló domináns futball jellemző a világ legjobb csapatainak többségére.

A mostani csapat a labdával akar dominálni, ellenfeleit széthúzva, előnyöket keresve, minél több helyzetet szeretne kidolgozni. Védekezésben az azonnali visszatámadásokat, alapjátékban pedig a lehető legmagasabb területen elvégzett letámadó mozgásokat erőltetik. Alapvetően egy bátor csapatról van szó, agresszívek, magabiztosak, ráadásul van több olyan játékosuk is, aki ehhez a harcmodorhoz már hozzá van szokva, hiszen évek óta ebben az elképzelésben futnak ki a gyepre.

A játék képétől azt várom, hogy a németek nagyon nagy százalékban birtokolják a labdát, a magyar válogatott pedig az eddigiekben már bemutatott védekezz és kontrázz típusú futballt fogja kivinni a pályára. A kulcsmomentumok a németek beadásai, illetve a magyar labdaszerzéseket követő kontrák kezdeti sikerességének mértékében figyelhetőek majd meg.

MENTÁLIS ÁLLAPOT

Az első mérkőzésük letargiája után a portugál mérkőzés képe és eredménye jót tett a német önbizalomnak. Már a franciák elleni játékról író sajtó is túlságosan negatív hangnemet ütött meg a németek teljesítményével kapcsolatban, ami a portugál mérkőzés után alaptalannak bizonyult.

A német csapat jól van, köszöni szépen, készen áll mérkőzéseket nyerni, és bár ez nem olyan erős német csapat, mint amilyenhez az utóbbi években hozzászokhattunk, még mindig világelit kategória.

Továbbra is a torna egyik favoritjaként tekintek erre a válogatottra és nekem úgy tűnik, hogy ők is hasonlóan éreznek. Hatalmas bravúr lenne a magyar csapattól, ha sikerülne legyőzni Sülééket.

A VÁRHATÓ KEZDŐCSAPAT

Neuer – Ginter, Süle, Rüdiger – Kimmich, Gündogan, Kroos, Gosens – Havertz, Gnabry, Sané

A németek szövetségi kapitánya, Joachim Löw fontos döntések előtt áll a számukra is sorsdöntő találkozó előtt, hiszen az éppen formába lendülő német válogatott tagjai közül pár játékosnak jól jönne egy kis pihenő a hosszú európai idény után. Azonban a magyarok elleni mérkőzésnek komoly tétje van: a továbbjutás kérdéséről dönt mind a két csapat esetében. 

A tornát eredménytelenül, de játékban korántsem kilátástalanul kezdő német csapat bár kikapott Franciaország ellen, de aztán ellentmondást nem tűrően, ötletes futballal és komoly tartásról téve tanúbizonyságot verte meg Portugáliát 4-2-re a második fordulóban. Ezen a meccsen bizonyította be az idei Die Mannschaft, hogy még mindig képesek a világelit szintjén futballozni és nagy meccseket megnyerni komoly ellenfelek ellen is.

Azon a meccsen megsérült Thomas Müller, ezért rá nem számíthat a szövetségi kapitány, továbbá Mats Hummels is kisebb térdproblémákkal küzd, pihentetésére lehet számítani. Helyükre minden bizonnyal Leroy Sané és Niklas Süle érkezik majd, amivel a személyek ugyan kicserélődnek, azonban ez sem stílusbeli, sem taktikai értelemben nem fog hozni semmiféle változást, továbbra is a 3-4-3-as felállás mellett fog dönteni Löw.

VISELKEDÉSMÓD LABDÁVAL

Ahogy tettem azt Portugália és Franciaország ellenfélszemléjén is, most sem szándékozom mindenre kiterjedő elemzéssel szolgálni a német válogatottal kapcsolatban, sokkal inkább azt szeretném bemutatni, hogy a magyar válogatottéhoz hasonló stílusú ellenfelek ellen milyen viselkedésmódokat mutatott Löw csapata a közelmúltban.

Érdekesség, hogy amikor legutóbb találkoztak Gnabryék egy olyan csapattal, amely három belső védővel és két szárnyvédővel próbál eredményeket elérni, akkor Észak-Macedónia válogatottja ellen vereséget szenvedett a germán csapat.

A 2-1-es vereséget akkor akár igazságtalannak is lehetett nevezni, hiszen a macedónok 1.38.as xG mutatójához képest Németország 2.4-es értékével jóval veszélyesebben futballozott. A mérkőzéshez hozzátartozik az a tény is, hogy ekkor négyvédős felállásban játszott a német csapat és csak ezután váltott a szövetségi edző a háromvédős variációra.

Mindezektől függetlenül ezt a találkozót Marco Rossi biztosan megnézte néhányszor annak érdekében, hogy a győzelemre esélyes taktikát ki tudja dolgozni. Az alábbi videóban a sikertelenebb mérkőzéseikből (Észak-Macedónia és Franciaország ellen) válogattam jeleneteket és osztottam meg észrevételeimet.

[video width="1920" height="1080" mp4="http://legacy.bunteto.com/wp-content/uploads/2021/06/GER-labdaval.mp4"][/video]

VISELKEDÉSMÓD LABDA NÉLKÜL

A labda nélküli viselkedésmódjukat elemezve két fontos momentumról kell említést tenni. Egyrészről azokról a momentumokról, amikor a német csapat elvesztette a labdát és visszatámad. Ezekben a helyzetekben a németek kiemelkedő szinkronmozgásokkal rukkolnak elő mérkőzéseiken, egymáshoz viszonyított távolságaikat tűpontosan alakítják ki, ezáltal a visszatámadási folyamat legtöbbször sikerrel zárul.

A másik momentum egy labdakihozatal elleni letámadás, amire nem sok példát lehet találni, ugyanis a német válogatott annyira képes dominálni a játékot, hogy gyakran még egy kirúgás elvégzése is nehézkes feladat ellenfeleik számára. A franciák elleni mérkőzésen is kevésszer fordult elő, hogy a németeknek fel kellett volna venniük saját alappozíciójukat és letámadást kelljen indítani az éppen a labdát cirkulálni képes francia csapat ellen. Amikor viszont volt erre szükség, letámadási sémájukban semmi meglepőt vagy extrát nem lehet tapasztalni, néhol komoly hibákat is vétettek ezekben a periódusokban.

[video width="1920" height="1080" mp4="http://legacy.bunteto.com/wp-content/uploads/2021/06/GER-labda-nelkul.mp4"][/video]

KIHASZNÁLHATÓ GYENGESÉGEK

A magyar válogatottnak nincsen semmilyen veszíteni valója, a németeknek viszont annál több. És ebből a szempontból itt nemcsak a megszerzett pontokról van szó, sokkal inkább a mutatott játék az, ami fejfájást okozhat a németeknek. Reméljük, hogy az utóbbi időben felemás teljesítményt nyújtó német csapat a magyar válogatott ellen a gyengébbik arcát mutatja majd.

Taktikai szempontból a szárnyvédők magas pozíciójából adódó szabad területek kihasználása lehet a kulcs Sallai Rolandnak és társainak, hiszen a kontratámadások nagy valószínűséggel oda orientálhatóak a leghatásosabb módon. Ne felejtsük el: belső védőik bár nem kifejezetten lassúak, de mindenképpen lassabbak, mint Sallai Roland, Kleinheisler László, vagy éppen Loic Nego. Ebből a szempontból, ha a magyar csapatnak sikerült túljutni az első visszatámadó német hullámon, akkor a rágyorsítások sikerrel járhatnak a hátsó védőhármas irányába.

[video width="1920" height="1080" mp4="http://legacy.bunteto.com/wp-content/uploads/2021/06/GER-gyengesegek.mp4"][/video]